Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-09-11 / 251. szám
2 EGRI U ] S A G 1915. szeptember 11. Hadműveletek a Visztula—Karew— Kiemen és 8ug szögén. — Az Egri Újság katonai munkatársától. — (Negyedik Eger, szeptember 10. Még Varsó nem volt kiürítve, mikor már Litvánia s vele Viina földrajzi fekvése az ott összpontosított német erők folytán túlszárnyalta ezen elsőrendű várcsoport és környéke katonai fontosságát. A cselekvés és események súlypontja július hónapjának második felében a Njemen Vilija szögre terelődött. Az orosz hadvezetőség idejekorán alkalmazkodni kezdett a megváltozott stratégiai helyzethez. Azon harcvonalakat, amelyeken az elért ellenséges eredmények katasztrofális következményeket vonnának maguk után, a legnagyobb szívóssággal tartja, mig a mellékfrontokon harcolva lépcsőzetesen vonul vissza. — Ez végeredményeiben ugyancsak egyre megy, t. i. területvesztésre, ami vesztett csatákkal, azaz legyő- zetéssel azonos, — de hosszabbítja a háború tartamát. Amint a visztulamenti szövetséges seregek átlépték a folyót, a két csoportjuk egy parancsnokság alá helyeztetett Lipót bajor herceg alatt, mig a Mackensen sereg jobbszárnyán megjelentek Linsingennek eddig tartalékban álló hadtestei, melyek a később Wladimir Wolyn- skij környéké* föllépett újonnan alakított Puchalló tábornok seregével együtt a keletgaliciai front s a Mackensen-csopost között támadt hézagot voltak hivatva kitölteni. Figyeljük meg a szövetségesek egyik harcvonalának hatását a másik harcvonal műveleteinek előmozdítására. A Mackensen-sereg indirekt Woyrsch csapatainak a közép Visztula ellen irányuló előretörését köny- nyitotta meg, majd midőn az a folyót forszírozta, viszont ez éreztette hatását a Bzura—Rawka fronton operáló Lipót herceg seregének működésére, mert a vele szemben álló orosz erők kénytelenek voltak Woyrsch előretörése folytán — ki őket a déli szárnyon fenyegette — Varsóra visszavonulni. Woyrsch és Gallvvitz seregének térfoglalásai Varsótól dél-, illetőleg északkeletnek, maguk után vonták a közép Visztula vonal védelmének összeroppanását, majd az időközben pár napra megfeneklett Mackensenfront előnyomulásának újból való felvételét. Scholz gyalogsági tábornok időközben bevette Lornzát s mindinkább érezhetővé vált a Hin- denburg-seregrészének nyomása is a varsó—petrográ3i vasútvonal oldalába, ami Galiwitz helyzetén köny- nyitett. Időközben megkezdették a szövetségesek nagy kettős kanyarodásukat a déli és északi frontról — Lipót herceg frontját közből véve közlemény.) — kelet felé. A Mackensen-csoport jobb szárnyán Linsingen tábornok alá került Xl„ a balon a IV, hadsereg jobbra kanyarodó szárny Radzin—Konstaníinowon át a közép Bug felé. Ehhez csatlakozott Lipót herceg csoportja, melynek jobb szárnyát Woyrsch-serege alkotta, a balt délnémet csapattestek Lukow—Sedlce —Wegrowon át Drogitcinnek. Ez időben Gallwitz hadserege balraka- nyarodást végzett s nyugati kanyarodószárnynyal az Ostrow—Briasnki ut mentén Bielszknek. Mindhárom csoport célja a B'a- lystok—Breszt-Litowski vasútvonal elérése, tehát elhelyezkedés egy széles félkör alakú frontról egy másik keskenyebbre, a kör félátmérőjére. Ezt a komplikált hadműveletet északi szárnyában Scholz hadserege prote- gálta, a Bobr-torkolat vidékén elfoglalván Visnát, miáltal egyrészt Bialystok, másrészt Ossowiec hátában Grodek felé nyomult. Az oroszok megerősített hadállását a Czer- wony-Boron ez az északról jövő támadás tette tarthatatlanná. A Mackensen-csoport forgópontjának védelmét Puchalló biztosította, miután Wladimir-Volynskíj környékét megszállotta. E hadműveletek kifejezésével a harcoló felek arcéle kiegyenesedett, a patkó alakú nyújtott frontok kurtább és egyenes keleti frontokká változtak, az északi szárny a rigai öbölre, a déli a román halárra támaszkodott, ami azok átkarolását kizárja. Minthogy azonban azok a seregek, melyek julius elején még egy ötszáz kilométeres félkör kerületéről operáltak és a Sokai—Krasznik—Uza—Rawa—Czy- chanow—Kolno által jelzett vonalról indultak Varsó felé, jelenleg pedig a Sucha-Volától (a Bobr mentén) Kobrinig vezető egyenesen kénytelenek megférni, mely távolság csak 200 kilométert tesz ki, — természetes, hogy torlódást okoztak, E hátrány mindkét félnél egyenlő mértékben lépett föl s azt az állapotot teremtette, hogy a seregek egyik fele nem vehetett részt az ütközetekben és mig egyik félnél pihentek a fölös erők, a másiknál folytatják visszavonulásukat. E kényszerhe lyzeten a hadvezérlet úgy segített, hogy mind a két fél észak felé igyekezett csapatait eltolni, hogy azok a kibontakozásra szükséges helyet megszerezhessék. E törekvések, észak felé területet nyerni, lassankint mindkét csoportból több és több seregtestet toltak el Vilna tájára, miáltal e terület fontosságát emelték. Az itteni csaták tehát — feltéve, hogy í egyik fél nem tér ki előle — kimenetelükben döntő jelleggel fognak bírni. Az orosz kémrendszer eszközei. Az eltűnt járőreink sorsa. - A kastély titka. — Mikor cl zászlók beszélnek. — (Az Egri Újság tudósitójától.) — Eger, szeptember 10. Sok dicsőséges győzelem közben katonáinknak nem egyszer a legvakmerőbb és a legrafináltabb kémrendszerrel is meg kell küzdenie. Ezek a kémek a legrettenetesebb következményeket idézik elő eljárásukkal, amelyek azonban rendszeresen az életükbe kerül a pénzzel megfizetett kémeknek. A most tartó, a világot ámulatba ejtő óriási offenzivából mondott el az Egri Újság tudósítójának K. J* őrmester egy hátborzongató esetet, mely kellőleg jellemzi az orosz hadvezetőséget. — Zlocov közelében történt az alábbi eset. A város közelében gyönyörű urilak fekszik. A laknak előkelő tulajdonosa dacára annak, hogy körőskörül pusztulás jelezte az oroszok útját, a legnagyobb nyugalom közepette élte napjait. A kastélynak semmi baja sem volt és lakói csupa parfüm, kifogástalan elegánciávai öltözködő hölgyek voltak. A kastélyt csaknem mindennap felkeresték a mi járőreink. Akármikor indult el ugyanis egy-egy őrjárat, a kastély előtt állandóan ott találta a ház úrnőjét, egy gyönyörű szőke asz- szonyt, aki a legnagyobb kedvességgel szólította meg az őrjárat vezetőjét. Rendszerint nagyobb őrjáratok szoktak erre elhaladni és rendesen tisztek vezették őket. A szép szőke asszony ugyancsak csábitó hangolt szólott a vezetőkhöz : — Hadnagy ur, ha meg nem sérteném, nem olyan sürgős a magul? útja. Térjenek be hozzám egy pohár cognacra. Megbízhatnak bennem, ős lengyel család i vadéka vagyok* nagy örömömre fog szolgálni, ha pár percig igénybe veszik házam vendéglátását. Rendszerint ezekkel a szavakkal hizelgett az asszony a járőrök vezetőjének. És ugyan ki ne fogadta volna el a szives vendéglátást. Én 20 emberrel mentem a kastély felé. Engem is behívtak. Az udvaron legnagyobb csodálatomra egy nagyobb huszájelőörsöt találtam. Katonáimat mindenféle jóal látták el. Volt bőven cigaretta, finom bor, cognac, sőt pezsgő is. Én is felhajtottam egy pohárral, hogyne, mikor oly szép kisasszony kinálta! Az itóka után elkóborogtam katonáimtól a parkba. Egy sürü bozót mellett egyszerre majd kővé meredtem, olyan valamit láttam. Ugyanazt a szép kisasszonyt, a ki pár perccel előbb nekem, töltötte a teát, a kastély tetején láttam, a mint egy lobogóval intett a távolba. Én egyenesen a huszárjárőr vezetőjéhez siettem és jelentettem a látottakat a tisztnek. Előbb nem akarta elhinni állításomat, mikor azonban kijött és. a kastély fedelén meglátta a még mindég integető hölgyet, végtelen dühbe jött. Hz 51. sz. torpedónaszádunk kalandja. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, szeptember 10. (Hivatalos jelentés.) Események a tengeren: Tegnap az 51-es számú tofpedónaszádunkat felderítő utján egy ellenséges tengeralattjárónaszád torpedóval megtámadta és megrongálta. A torpedónaszád az állomás kikötőjébe visszaérkezett. A Flottaparancsnokság. Össze kell fogni mindenkit a kastélyból ! Adta ki a parancsot. A parancsot nyomon követte a tett. Négy szép szőke leány, egy gyönyörű szőke asszony, két szobalány, egy inas, egy kocsis, két konyhacseléd és egy öregebb kertész állott előttünk megkötözve. A hölgyek tiltakoztak a bánásmód ellen és tagadtak mindent. Mikor azonban elhangzott a- Ítélet, hogy fel fognak akasztani mindenkit, egyszerre megtörtek a dámák, azonban minden rémüídözésük dacára is, semmit sem akartak vallani. Egyedül az öreg kertész vetette magát térdre a tiszt lába elé és könyörgő it.
