Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-09-11 / 251. szám

2 EGRI U ] S A G 1915. szeptember 11. Hadműveletek a Visztula—Karew— Kiemen és 8ug szögén. — Az Egri Újság katonai munkatársától. — (Negyedik Eger, szeptember 10. Még Varsó nem volt kiürítve, mikor már Litvánia s vele Viina földrajzi fekvése az ott összpontosí­tott német erők folytán túlszárnyalta ezen elsőrendű várcsoport és kör­nyéke katonai fontosságát. A cse­lekvés és események súlypontja jú­lius hónapjának második felében a Njemen Vilija szögre terelődött. Az orosz hadvezetőség idejekorán al­kalmazkodni kezdett a megváltozott stratégiai helyzethez. Azon harcvo­nalakat, amelyeken az elért ellen­séges eredmények katasztrofális kö­vetkezményeket vonnának maguk után, a legnagyobb szívóssággal tartja, mig a mellékfrontokon har­colva lépcsőzetesen vonul vissza. — Ez végeredményeiben ugyancsak egyre megy, t. i. területvesztésre, ami vesztett csatákkal, azaz legyő- zetéssel azonos, — de hosszabbítja a háború tartamát. Amint a visztulamenti szövetséges seregek átlépték a folyót, a két csoportjuk egy parancsnokság alá helyeztetett Lipót bajor herceg alatt, mig a Mackensen sereg jobbszár­nyán megjelentek Linsingennek eddig tartalékban álló hadtestei, melyek a később Wladimir Wolyn- skij környéké* föllépett újonnan alakított Puchalló tábornok seregé­vel együtt a keletgaliciai front s a Mackensen-csopost között támadt hézagot voltak hivatva kitölteni. Figyeljük meg a szövetségesek egyik harcvonalának hatását a má­sik harcvonal műveleteinek előmoz­dítására. A Mackensen-sereg indirekt Woyrsch csapatainak a közép Visz­tula ellen irányuló előretörését köny- nyitotta meg, majd midőn az a fo­lyót forszírozta, viszont ez éreztette hatását a Bzura—Rawka fronton operáló Lipót herceg seregének működésére, mert a vele szemben álló orosz erők kénytelenek voltak Woyrsch előretörése folytán — ki őket a déli szárnyon fenyegette — Varsóra visszavonulni. Woyrsch és Gallvvitz seregének térfoglalásai Varsótól dél-, illetőleg északkeletnek, maguk után vonták a közép Visztula vonal védelmének összeroppanását, majd az időközben pár napra megfeneklett Mackensen­front előnyomulásának újból való felvételét. Scholz gyalogsági tábor­nok időközben bevette Lornzát s mindinkább érezhetővé vált a Hin- denburg-seregrészének nyomása is a varsó—petrográ3i vasútvonal ol­dalába, ami Galiwitz helyzetén köny- nyitett. Időközben megkezdették a szö­vetségesek nagy kettős kanyarodá­sukat a déli és északi frontról — Lipót herceg frontját közből véve közlemény.) — kelet felé. A Mackensen-csoport jobb szárnyán Linsingen tábornok alá került Xl„ a balon a IV, had­sereg jobbra kanyarodó szárny Radzin—Konstaníinowon át a közép Bug felé. Ehhez csatlakozott Lipót herceg csoportja, melynek jobb szár­nyát Woyrsch-serege alkotta, a balt délnémet csapattestek Lukow—Sedlce —Wegrowon át Drogitcinnek. Ez időben Gallwitz hadserege balraka- nyarodást végzett s nyugati kanya­rodószárnynyal az Ostrow—Briasnki ut mentén Bielszknek. Mindhárom csoport célja a B'a- lystok—Breszt-Litowski vasútvonal elérése, tehát elhelyezkedés egy szé­les félkör alakú frontról egy másik keskenyebbre, a kör félátmérőjére. Ezt a komplikált hadműveletet északi szárnyában Scholz hadserege prote- gálta, a Bobr-torkolat vidékén el­foglalván Visnát, miáltal egyrészt Bialystok, másrészt Ossowiec hátá­ban Grodek felé nyomult. Az oro­szok megerősített hadállását a Czer- wony-Boron ez az északról jövő tá­madás tette tarthatatlanná. A Mackensen-csoport forgópont­jának védelmét Puchalló biztosította, miután Wladimir-Volynskíj környé­két megszállotta. E hadműveletek kifejezésével a harcoló felek arcéle kiegyenesedett, a patkó alakú nyúj­tott frontok kurtább és egyenes ke­leti frontokká változtak, az északi szárny a rigai öbölre, a déli a ro­mán halárra támaszkodott, ami azok átkarolását kizárja. Minthogy azon­ban azok a seregek, melyek julius elején még egy ötszáz kilométeres félkör kerületéről operáltak és a Sokai—Krasznik—Uza—Rawa—Czy- chanow—Kolno által jelzett vonal­ról indultak Varsó felé, jelenleg pe­dig a Sucha-Volától (a Bobr men­tén) Kobrinig vezető egyenesen kénytelenek megférni, mely távolság csak 200 kilométert tesz ki, — ter­mészetes, hogy torlódást okoztak, E hátrány mindkét félnél egyenlő mér­tékben lépett föl s azt az állapotot teremtette, hogy a seregek egyik fele nem vehetett részt az ütközetekben és mig egyik félnél pihentek a fölös erők, a másiknál folytatják vissza­vonulásukat. E kényszerhe lyzeten a hadvezérlet úgy segített, hogy mind a két fél észak felé igyekezett csapatait eltolni, hogy azok a ki­bontakozásra szükséges helyet meg­szerezhessék. E törekvések, észak felé területet nyerni, lassankint mind­két csoportból több és több sereg­testet toltak el Vilna tájára, miáltal e terület fontosságát emelték. Az itteni csaták tehát — feltéve, hogy í egyik fél nem tér ki előle — kime­netelükben döntő jelleggel fognak bírni. Az orosz kémrendszer eszközei. Az eltűnt járőreink sorsa. - A kastély titka. — Mikor cl zászlók beszélnek. — (Az Egri Újság tudósitójától.) — Eger, szeptember 10. Sok dicsőséges győzelem közben katonáinknak nem egyszer a leg­vakmerőbb és a legrafináltabb kém­rendszerrel is meg kell küzdenie. Ezek a kémek a legrettenetesebb következményeket idézik elő eljárá­sukkal, amelyek azonban rendszere­sen az életükbe kerül a pénzzel megfizetett kémeknek. A most tartó, a világot ámulatba ejtő óriási offenzivából mondott el az Egri Újság tudósítójának K. J* őrmester egy hátborzongató esetet, mely kellőleg jellemzi az orosz had­vezetőséget. — Zlocov közelében történt az alábbi eset. A város közelében gyö­nyörű urilak fekszik. A laknak elő­kelő tulajdonosa dacára annak, hogy körőskörül pusztulás jelezte az oro­szok útját, a legnagyobb nyugalom közepette élte napjait. A kastélynak semmi baja sem volt és lakói csupa parfüm, kifogástalan elegánciávai öltözködő hölgyek voltak. A kastélyt csaknem mindennap felkeresték a mi járőreink. Akármikor indult el ugyanis egy-egy őrjárat, a kastély előtt állandóan ott találta a ház úrnőjét, egy gyönyörű szőke asz- szonyt, aki a legnagyobb kedvesség­gel szólította meg az őrjárat veze­tőjét. Rendszerint nagyobb őrjáratok szoktak erre elhaladni és rendesen tisztek vezették őket. A szép szőke asszony ugyancsak csábitó hangolt szólott a vezetőkhöz : — Hadnagy ur, ha meg nem sér­teném, nem olyan sürgős a magul? útja. Térjenek be hozzám egy pohár cognacra. Megbízhatnak bennem, ős lengyel család i vadéka vagyok* nagy örömömre fog szolgálni, ha pár percig igénybe veszik házam vendéglátását. Rendszerint ezekkel a szavakkal hizelgett az asszony a járőrök ve­zetőjének. És ugyan ki ne fogadta volna el a szives vendéglátást. Én 20 emberrel mentem a kastély felé. Engem is behívtak. Az udvaron leg­nagyobb csodálatomra egy nagyobb huszájelőörsöt találtam. Katonáimat mindenféle jóal látták el. Volt bő­ven cigaretta, finom bor, cognac, sőt pezsgő is. Én is felhajtottam egy pohárral, hogyne, mikor oly szép kisasszony kinálta! Az itóka után elkóborogtam katonáimtól a parkba. Egy sürü bozót mellett egyszerre majd kővé meredtem, olyan valamit láttam. Ugyanazt a szép kisasszonyt, a ki pár perccel előbb nekem, töltötte a teát, a kas­tély tetején láttam, a mint egy lo­bogóval intett a távolba. Én egyene­sen a huszárjárőr vezetőjéhez siet­tem és jelentettem a látottakat a tisztnek. Előbb nem akarta elhinni állításomat, mikor azonban kijött és. a kastély fedelén meglátta a még mindég integető hölgyet, végtelen dühbe jött. Hz 51. sz. torpedónaszádunk kalandja. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, szeptember 10. (Hivatalos jelentés.) Események a tengeren: Tegnap az 51-es számú tofpedónaszádunkat felde­rítő utján egy ellenséges tengeralattjárónaszád torpedó­val megtámadta és megrongálta. A torpedónaszád az állomás kikötőjébe visszaérkezett. A Flottaparancsnokság. Össze kell fogni mindenkit a kas­télyból ! Adta ki a parancsot. A parancsot nyomon követte a tett. Négy szép szőke leány, egy gyönyörű szőke asszony, két szoba­lány, egy inas, egy kocsis, két konyhacseléd és egy öregebb ker­tész állott előttünk megkötözve. A hölgyek tiltakoztak a bánásmód ellen és tagadtak mindent. Mikor azonban elhangzott a- Ítélet, hogy fel fognak akasztani mindenkit, egy­szerre megtörtek a dámák, azonban minden rémüídözésük dacára is, semmit sem akartak vallani. Egye­dül az öreg kertész vetette magát térdre a tiszt lába elé és könyör­gő it.

Next

/
Thumbnails
Contents