Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-09-08 / 248. szám

1915. szeptember 8. volna még e váraknak nagy ellen­séges seregek lekötése. Az orosz erődvonal nincs többé, de feladatát legutóbb említett hiva­tásán kivtil kötelességszerüen lerótta. Az ellenséges seregek a halálos ölelés elől erősen megtépázva, de még többé-kevésbbé harcképesen menekülnek kelet felé. Tizennégy kisebb-nagyobb vár, velük együtt óriási vagyon került a szövetségesek hatalmába, dacára, hogy részben ; leszerelt és megrongált állapotban ! •azok értéke mégis megközelíti a két milliárdot. Megmérhetetlen az értékük ; az által is, hogy birtokunkban hely- ; reálliíva ugyanazt a szolgálót telje- ’ siti számunkra, mint az oroszok ré- i szére. — Keleti frontunk erőt nyert általuk és hatalmassá változott. Ér­demes lesz a körültük lefolyt had­műveletekről bővebben értekezni. A központi hatalmak f. év május elején megkezdődött hadműveletei­nek célja Galicia megtisztítása volt az ellenséges haderőktől, mely fel­adatukat julius elejére megoldották, mert ettől az időtől kezdve csak a Monarchiának a felső Bug és Zlota- Lipától keletre fekvő csücske maradt még ideiglenesen ellenséges kezek­ben. E hadműveletek eredménye foly­tán újra helyreállott a háború előtti kedvező földrajzi helyzetünk, minek következtében Oroszlengyelországnak patkó alakú beszögelése Keletporosz - szág és Gácsország határvonala közé megadta a lehetőségét annak, hogy a szövetségeseknek e két tar­tományokban összpontosított seregei úgy délről, mint északfelől átkarol­hatták mindazon ellenséges hada­kat, melyeket a varsói erődítések területén állított fel Oroszország, határainak védelmére. Az adott helyzetnek megfelelően az eddig elért eredmények kihasz­nálásával a német-osztrák-magyar erők hadmüveléseinek célja Lengyel- ország és Lithvánia meghódítása lett. E végre szükségessé vált az ott összpontositott ellenséges erők leverése, erre pedig a hadseregek egymáshoz való helyzetét figyelembe véve egy kettős átkaroló arcélü tá­madás volt legmegfelelőbb és pedig egy déli a galíciai frontról és egy másik az időközben megszállott Kurlandi valamint Keletporosz terü­letekről. Mindkét támadás előnyomulási iránya a varsó—bijalistok—vilnai vonal, mely a megtámadandó terü­let közepén vezet át s s harcteret két részre: északira és délire osztja. Az orosz erők felvonulási vonalai julius elsején a következők voltak : A Riga öböltől kezdve a Windava majd a Dubissa mentén, innen to­vább Kalvarja, Augusztovó—Kolnó Mlawa, Cyehanov helységek majd a Bzura—Rawka Kamionka Tanew Solokia, Felső-Bug, Zlota-Lipa és Dnjeszter vizivonalak a moldvai tatárig. EGRI Az északi fronton levő hadsere­gek ideiglenes vezetését az orosz VI. hadsereg parancsnoka Russkyj gyalogsági tábornok vette át. A Varsótól délkelet felé haladó arcvo- nal vezetése Iwanow tábornokra bí­zatott. A déli csapatoknak azon haderőit, melyek a Pilica és a Wieprz eredete közt helyezkedtek el, Jankulow tábornok, mig az ettől a hadseregtől a Solokiáig terjedő vonalon működő haderőt Ewert tá­bornok vezényelte. A Felső-Búgon Dnjeszteren Mischcenko serege ope­rált. A fővezérlet Nikoiajevics nagy herceggel Breszt-Litovszkban ütötte fel a főhadiszállást. Ezen a fronton kilenc orosz hadsereg állott s mö­göttük egyes hadtestekből álló tar­talékok a grodno—bialystok—breszt litovszki vasút mentén. Egy-egy orosz hadsereg 4—6 hadtestből állott. A központi hatalmaknak minden egyes fent megjelölt terület ellen működő seregcsoportjai egy-egy kü­lön főparancsnokság alá helyeztet­tek. Az északi csoportot Hindenburg, a délit Frigyes főherceg tábornokok vezették, csak midőn a közép Visz­tula forsirozása megtörtént, szakítot­tak ki egy harmadik csoportot Lipót bajor herceg tábornagy parancsnok­sága alatt célszerűségi okokból. A déli szárny akciójának védel­mét Dél-Oroszország felól jövő tá­madás ellen egy külön, több had­seregből álló csoportra bizták, mely a felső Bug és a Dnjeszter mentén működött s minthogy első sorban a déli csoport akcióját volt hivatva védeni szintén az osztrák-magyar haderők főparancsnoksága alá került. A hadműveletek egész irányítását, mint a jelek mutatják a német csá­szár a maga számára tartotta fenn, hogy annak egysége garantáltassák. (Folytatása következik.) Hősi halál. Dr. Martinovich László elesett. Eger, szeptember 7. Az egész város és vármegye in­telligens társadalmában mély meg­rendülést idézett elő az a hir, hogy dr. Martinovich László egri szolga- biró, a cs. és kir. 65-ik gyalogezred tartalékos hadnagya hősi halált halt. Kezdetben nem is akartak hitelt adni a szomorú hírnek a városban, bár két harctéri levél is egybehangzóan irta le dr. [Martinovich elestének körülményeit. Ezek szerint a meg- renditő eset augusztus 27-én történt. Hajnalban általános támadás indult a Dnjeszter mellett elsáncoft orosz erők ellen. Dr. Martinovich László elsőnek ért embereivel az ellenséges drót akadályok elé, amikor ellensé­ges dum-dum golyó fúródott az oldalába, rettenetes sebet tépve rajta melybe pár pillanatnyi szenvedés után meghalt. ÚJSÁG Egyik tiszttársa már azóta az Eger - ben lakó édes anyját is értesítette, egy 60 as tiszt pedig, aki vele egy csoportban harcolt a következő poé - tikus sorokban emlékszik meg egy Egerbe írott levelében elhunyt ba­rátjáról : Bus, szivettépő akkordok száliá­nak a Dnyeszter völgyéből, a zene­kar a Trauermarschot, majd a Gott- erhalte-t játsza — minden szem nedves — temetjük feledhetetlen kedves jó Laczi barátunkat. Itt van az ezred egész tisztikara, azután sokas tőlünk, hatvanasoktól is. Szép kis koporsót szereztek, azt még kö­rülvették deszkával, abban alussza már örök álmát, hősi lelke meg már bizonyára oda fönn imádkozik fegy­vereink győzelméért. Sírját fakereszt jelöli, neve reá van vésve, feltűnő helyen van egy nagy fa árnyékában bármikor feltalálható. Első ütközet volt, amiben részt vett, mégis úgy harcolt, mint egy oroszlán, dacolva a halállal, a leggyilkosabb golyó­záporban. Előtte való nap délután együtt beszélgettünk, mindegyikünk kimondhatatlan vágygyal az édes otthon iránt, lelkűnkben növekvő kedves reménnyel, majd csak haza megyünk, hisz már nem tarthat soká. Ki hitte volna akkor, hogy alig 10 óra múlva már egyikünk nem él. Délután, jó estefelé váltunk el, én mentem vissza zászlóaljamhoz, mert már jött a parancs rohamra a haj­nali szürkületben. Első volt szaka­szával egész ezredében, aki az orosz dróthoz ért. Emberei vágni kezdték a muszka drótot, ő pedig, mint káplárja — ki közvetlen mellette feküdt — nekem elbeszélte, épen egy kis földrakást hányt maga elé, hogy legalább fejét bedughassa az őrült golyózáporban. A következő pillanatban bal oldalához kap, ahol a golyó bement és a szive fölött ki­jött — csak annyit mondott: „Meg­lőttek végem“ tiz másodperc múlva már halott volt. Dr. Martinovich szimpatikus tagja volt az egri társaságnak. Mindenki szerette mint talpig becsületes, lelki­lelkiismeretes, kötelességteljesítő em­bert. — A harctéren mindössze pár hete volt még kin s az augusztus 27-iki volt az első halálos rohama. Nem sokkal bevonulása előtt nősült meg s fiatal özvegye iránt általános a részvét a városban. Mélyen sújtott családja a követ­kező gyászjelentést adta ki haláláról: Alulírottak az egész rokonság ne­vében mélységes fájdalommal, de a másithatatlan isten akaratban vaió szent megnyugvással tudatjuk, hogy a legjobb fiú, a felejthetetlen testvér és legkedvesebb rokon dr. Matino- vich László, Hevesvármegye egri járás szolgabirája, a cs. és kir. 65-ik gy. e. tartalékos hadnagya e hó 27- én hajnalban a magyar vérrel szen­telt Dnyeszter-folyó völgyében jKoz- myerzin falu mellett hősi halált halt. Minden nemesért és jóért dobogó I szivét fsrta át az ellenséges golyó. 3 S nagy fájdalmunkban mégis vi­gasztaló az a felemelő tudat, hogy mint rettenthetetlen hős küzdött szent ügyünkért s mint férfi a hazá­ért omlott el a harcmezőn. Testét idegen ország hantja födi, mig vissza nem hozzuk drága ham­vait s át nem adjuk szülőföldjének! Adjon az isten örök megnyugvást testének a földben s megdicsőülést a dicsőség mezején elszállt lelkének. Eger, 1815. szept. 7. Dr. Martinovichot bajtársai a harctéren eltemették, de úgy érte­sültünk, hogy az elhalt testvér bátyja dr. Martinovich Róbert a harctérre megy, felkeresi elesett öccse sírját s el hozza őt Egerbe, hogy itt szülő­földjében aludja örök álmát. Színház. Műsor: Szept. 8-án: d. u. Tiszavirág, Ope­rette (újdonság) „ „ este Erdészleány, operett „ 9-én: Ezüst pille, (újdonság). „ 10-én: Van-e babája? bohó­zat (újdonság). HÍREK. Eger, szeptember 6. — Eljegyzés. — Tamasy János kőműves-vállalkozó eljegyezte Lo- sonczi Rózsikét. — Minden külön értesítés helyett. — Helyreigazítás. Lgpunk f. hó 7-iki számában a jóléti bizottság által megállapított s a rendőrkapi­tány által közzétett legmagasabb piaci árakról szóló hirdetménybe több sajtóhiba csúszott be. — A hirdetmény nem aug. 30-átőI, hanem szept. 8-tól kezdődő 8 napra érvényes; a borjúhús (hátulja) nem 4 K., hanem 4 K. 20 f., a borjúhús (eleje) nem 3 K. 60 f., hanem 3 K. 80 f., a füstölt szalona nem 5 K., hanem 5 K. 50 f., a juhturó kilója nem 2 K., hanem 2 K. 60 f. — Az Uránia mozgókép színház ma szerdán három előadást tart, még pedig délután 4 és 6 órakor mérsékelt, este fél 9 órakor rendes helyárak melyett. Ily módon lehe­tővé van téve, hogy úgy a gyer­mekek, valamint a felnőttek a nekik legmegfelelőbb időben tekinthessék meg az elsőrendű műsort, mely a következő számokból áll: Háború és béke (háborús idill három fel­vonásban), A selyemhei nyó (ismeret- terjesztő mikroszkópia felvétel), Újabb hadszintéri felvétel, A hűséges házőrző (életkép) és Pali miat polgárőr (bohózat). Szombaton 11-én Viharkisasszony című vígjáték kerül színre, Dorrit Veixlerre! a fősze­repben.

Next

/
Thumbnails
Contents