Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-08-17 / 226. szám

XXII. évfolyam. 1915. augusztus 17, kedd. 226. szám. Előfizetési árak: vidéken Helyben és postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra Hirdetési árak: □ cm ként nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. ««**«•= Dr. SETÉT SÁNDOR. «*.«*«*: KÄLLAY MIKLÓS. és kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám , , , , bálbizottságok értesítései, köszönetayil­Megyei és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVÁN NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG, vánitásai, felülfiz. nyugtázása 20sorig5K Nemzeti ünnepek. Eger, auguszus 16. A mai világháború óriási keretei között sohasem kép­zelt arányokban jelentkezik a szemeink előtt mindaz, ami nemzeti értékünk. Akik a harctéren küzdünk, vagy akik itthon birkózunk meg a háború minden akaraterőt megpróbáló követelménye­ivel, mindnyájan egynek, erősnek bizonyultunk és méltóknak történelmi múl­túnkhoz, valamint nemzeti hivatásunkra. Ország-világ hirdeti, hát mi is megálla­píthatjuk magunkról, hogy ebben a páratlanul álló próbatételben megmérettünk és súlyosaknak találtattunk. Ha valaha, úgy igazában csak ma tudjuk méltányolni azokat a nagy nemzeti erő­forrásokat, melyek képessé tették fajunkat ilyen gigan­tikus erőkifejtésekre. Es való­jában csak most, a legrette­netesebb küzdelmek dia­dalmas esztendejében tudjuk ésszel és szívvel fölmérni, hogy első királyunknak, Szent Istvánnak milyen mér­hetetlen volt a bölcsesége, amikor ezelőtt több mint kilencszáz esztendővel be­kapcsolta nemzetünket a kereszténység és a nyugati művelődés jótevő együttha­tásába. Ebben az együttha­tásban jegecedett ki belőlünk a századok viharaival dacoló kitartás, a magunkban és jövőnkben való szilárd biza­kodás és kereszténység és énünkké vált kultúra csoda­tevése, hogy ma egy ellen­séges félvilággal szemben is bátran és sikerrel állhatjulc meg helyünket. Ugyanilyen bőven buzogó erőforrást nyitott meg nem­zetünk számára az is, aki e nagy előd legméltóbb utó­dainak egyike: nyalcvanöt éves jó, öreg királyunk. Szent István nagyhagyomá­nyait a maguk teljes jelen­tőségében átérezvén, azokat a maga országlásának is gerincévé avatta s ezzel elérte uralkodó és nemzete között a csodákra képes megértést s az ebből kisarjadzó köl­csönös megbecsülést és sze­retetek A csodák imbol szemeink előtt fényeskednek: Szent István bölcs utóda és hálás népe a világot bámu­latba ejtő dicsőséggel győzi a legiszonyúbb küzdelmet, melyhez foghatót máig az emberi elme még csak el­képzelni sem tudott. A Gondviselés úgy akarta, hogy a bölcs előd emlékének és a nagy utód születésének ünnepe a naptári elhelyez­kedésben egymás mellé kerüljenek és, hogy eként egyszerre dobogtassák meg hálás, megértő magyarjaik szivét. És tetézte a nemzeti ünneplés mindent átható melegségét még azzal is, hogy bearanyozta a jövő egy előrevetett sugarával: közénk hozta a fiatalság reményeitől és tettvágyától duzzadó trónörököspárt. Együtt tehát múlt, jelen és jövő. Együtt mindaz, ami egy nemzetet a történelmi emlékezés, a megbecsülő, ragaszkodó, méltánylás és a jövőre szóló legszebb remé­nyek áhítatával áraszthat el és olyan nemzeti ünneplésre gerjeszt, aminőre csak kivá lasztottaknak adatik nagy néha alkalom. mi élni fogunk e ritka adománnyal: a kegyelet, a bála és a sze­retet magasra lobbanó érzé­seivel áldozunk a történelmi évfordulóknak. És ezzel ebben a történelmi pillanat­ban is megerősítjük azt a régi bizonyosságot, hogy aki erre a nemzetre épít, az a lábát sziklaszilárd talajon vetette meg, amely dacol századok és néptömegek viharzásával és elmulhatat lanul őrzi meg az emlékét a megértésnek, melyben része­sült. Öt áldozata van már a szépasszonyvöigyi nti gombamérgezésnek. Misitz Aladárné is meghalt. A férj hazajött a temetésre. Eger, augusztus 16. Az a kegyetlen végzet, amely Misitz Aladár egri iparos családját oly tragikus módon sulytotta, s amely néptelenné* tett egy zsibongó életű vidám gyerekkacagástól han­gos házat a Szépasszonyvölgyi'uton, még mindig nem elégelte meg pusztítását. Tegnap újabb áldozatot követelt. Misitz Aladárné a már kiszenve­dett négy gyermek anyja, bár utóbb már bízni kezdtek életben maradá­sához, hirtelen rosszul lett. A rosszul léte a tegnapi nap folyamán foko­zódott s estére a legodaadóbb ápo­lás s az orvosok minden erőfeszí­tése ellenére meghalt. Misifzné most már ötödik áldo­zata ennek a végzetes tragédiának, amely mindenesetre a legfájdalma­sabban a család fejét, Misitz Aladár egri iparost sújtja, aki jelenleg mint népfölkelő katonai szolgálatot telje­sít s egy fogolytábor őrzésére van kirendelve Csehországban. Misitz Aladárt Egerből hivatalo­san értesítették a családját ért vég­zetes szerencsétlenségről s ö sza­badságot eszközölt ki parancsnok­ságától, hogy hazajöhessen Egerbe gyermekei temetésére Csehországból sürgönyzött is Egerbe, hogy haíasz- szák el egy nappal a temetést, hogy résztvehessen gyermekei végtisztes- tességén, mert hamarább nem ér­kezik Egerbe s a hatóság által ki­jelölt időben még nem lehet itt. Kérésének azonban nem lehetett eleget tenni, mert a gombamérgezés folytán bekövetkezett haláleseteknél a hulla igen hamar oszlásnak indul s igy a temetés halasztásáról szó sem lehetett. Misitznek azonban még sem táviratozták ezt meg, mert már akkor Misitzné állapota is sú­lyosabbra fordult s úgy gondolkoz­tak, jó lesz, ha a férj legalább neje halálos ágyánál vagy legalább a te­metésén jelen lehet. Ez a szomorú sejtelem be is kö­vetkezett. Misiczné tegnap estére megszűnt élni s a szegény férj már csak felesége hült testét láthatta. Holnap temetik a sokat szenvedett szegény asszonyt, akit két szegény árva sirat, a két életben maradt Misitz gyerek, akik most anyjuk el­vesztésével teljesen elhagyatott ár­vaságra jutottak, mert apjuk távol tőlük, messze idegenbe eszi a csá­szár kenyerét. Hirdessen az Egri Ujsásbon. Uránia — augusztus 20. — „De profundis tt 6 felvonásban és az első PRZEMYSL hadifilm. Ara 4 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents