Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-10 / 219. szám
2 E G k i ü ? S A 1915, augusztus 10. A fcarintiai határon kisebb ellenséges osztagok több helyen sikertelenül támadtak, A Bladner-hágóiiál levő állásaink előtt az ellenség több mint egyszáz halottat hagyott hátra. A tiroli határ területen egyik járőrünk Crasta Mantuan (Crysíallo terület) visszavert egy ellenséges félszázadot és annak érzékeny veszteségeket okozott anélkül, hogy egyetlen embet is vesztett volna. Dachretói nyugatra, Lavenechen az augusztus 6-ikára hajló éjszakán élénk tüzérharc* volt, amelyben azonban a mi csapataink részt nem vettek. Hofer, altábornagy. Hevesvármegye Js fölépít egg sárosmeggei falut. Hódoló távirat a királyhoz. — Vita a hatvani járási székház építése körül. — Heves-vármegye rendkívüli közgyűlése. — Az állandó választmány ülése. Eger, augusztus 9. Hevesváraiegye törvéoyhatósági bizottsága a mai napon délelőtt 11 órakor Keglevich Gyula gróf főispán elnöklete alatt ülést tartott, hogy a vármegyei közigazgatás időközben felhalmozódott ügyeit elintézze s bizonyos országos kérdésekben is állást foglaljon. A rendkívüli közgyűlések általában kis érdeklődés mellett szoktak lefolyni, a mai rendkívüli gyűlés iránt azonban oly széleskörű érdeklődés nyilvánult meg, hogy az ülésterem csaknem a rendes közgyűlések képét mutatta. A közgyűlést délelőtt 10-kor az állandó választmány ülése előzte meg. A főispán megnyugtató beszéde. A közgyűlést Keglevich Gyula gróf főispán 11 órakor nyitotta meg a következő lendületes és nagyhatású szavakkal. Szeretettel üdvözlöm a törvényhatósági bizottság tagjait, akik itt ösz- szegyültek, hogy a vármegye ügyeiben tanácskozzanak. Midőn mintegy 3 hőnappal ezelőtt összeült a vármegye törvényhatósági bizottsága, súlyos felhők tornyosultak szegény hazánk egén, de akkor még egygyel kevesebb volt a magyar ellensége, mert a hitszegő Olaszország akkor még nem üzent hadat Ausz- tria-Magyarországnak. Több mint egy éve tombol már a világháború borzalmas vihara felettünk. Országunk határát mindenfelől súlyos villámcsapások érték, de a súlyos villámcsapások közt is a legpiszkosabb villámok azok voltak, amelyek az olasz határról jöttek. Hála azonban vitéz hadseregünk nek s derék szövetségesünk térhe- j tetlen hűségének, ezek a villamosa- í pásol nemcsak hogy hatástalanok maradtak, az ellenséges támadások nemcsak hogy megtörtek a mi ellenállásunkon, de mindenütt fényesen visszavertük őket. Legveszedelmesebb ellenségünk, az orosz Herkules erejét megtörtük s idegenben határainktól távol saját területén üldözzük a megvert ellenséget. A gálád hitszegésse! hadat üzenő olaszok támadása pedig tehetetlenül vergődik határainkon s minden erőlködésük dacára összeomlik anélkül, hogy egy lépést is tehetnének előre. Végtelen hála és teljes elismerés illeti ezért kipróbált, derék hadseregünket és szövetségesünk vitéz hadait is. A mi fiainkat, akiknek rettenthetetlen bátorságán és hazaszeretetén megtört minden ellenségünk pokoli gonoszsága, a hevesmegyei anyákat, akik mindig büszkék lehetnek rá, hogy ilyen fiakat adtak a hazának s ilyen katonákat. (Felkiáltások. Éljen a hadsereg.) Élje« a király. Most pedig — folytatta beszédét a főispán — ezekben a sorsdöntő órákban, a nemzet nagy élet-halál harcán minden magyar szív a leg- rajongóbb szeretettel s a legtörhetetlenebb ragaszkodással és fiúi hódolattal fordul ősz uralkodónk, Magyarország apostoli királya felé, aki az isteni gondviselés kegyelméből a közelnapokban immár a 85-ik születésnapját fogja ünnepelni. Kiáltsuk azért most ősz királyunk iránti hü- séggel és szeretettel, hogy: Éljen a királyi A főispán felemelkedett székében, midőn ezeket a szavakat elmondotta, vele együtt felállott az egész közgyűlés s igy hallgatták meg a főispán beszédét, majd pedig amidőn a főispán szavait befejezte, az egész izgyülés lelkes ovációkban tört ki s> percekig éltette ősz királyunkat. Később azután a főispán indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy hódolatát táviratilag fogja a király előtt kifejezni. A vármegye és az olasz árulás. Azután Maros-Torda-vármegye átiratul tárgyalta a közgyűlés. Maros- Torda-vármegye törvényhatósága megvetését fejezte ki az olasz árulás fölött, de egyben örvendetesen vette tudomásul, hogy ez az árulás, még csak fokozta az összetartást és a nemzet energiáit. A törvényhatósági bizottság az átiratot mindenben magáévá tette. Egy sárosmegyei falut épit fel Heves-vármegye. Debrecen szabad királyi város, amely az ellenség által elpusztított felvidéki falvak újjáépítésének gyö- nyürü akcióját megindította, erre vonatkozó átiratát Hevesvármegyének is megküldötte. A vármegye mai közgyűlése erre az átiratra a következő határozatot hozta: Midőn Heveseármegye törvényhatósági bizottsága először tart közgyűlést azóta, hogy a nemzet hódolatára s a történelem pálmájára érdemes vitéz hadseregünk — hűséges szövetségesünkkel vállvetve — kiűzte hazánk szent földjéről az el- | lenség méltán vadnak nevezett hordáit, áhitatos lélekkel ad hálát a Mindenható ama kiváltságos kegyelméért, hogy e vármegyének, a természet minden gadagságával megáldott földjét a tatárivadékok dulásá- tól megkímélte, lakosságát megmentette azoktól a rémséges szenvedésektől és szivettépő nyomorúságtól, melyet az ellenség kegyetlenkedése mindenütt előidézett, ahová csak betehette lábát. A részvét, a lekötelezettség és hála mélyen gyökerező igaz érzésével emlékezik meg egyszersmind azokról a határszélen lakó honfitársainkról, kikre végzetük azt a kegyetlen, de a történelmi hivatás magasztosságát feltüntető föladatot rótta, hogy családi tűzhelyüket földjüket tartsák pajzsul a felénk zuduló ellenség elé; kiknek földönfutókká kellett lenniök, hogy megmenthessék az aranykalászos alföldi rónát, hogy nekünk, kiknek ez az áldott föld béke idején is jólétet juttatott, nyugalmat, biztonságot szerezhessenek. Ez okból Hevesvármegye egész közönsége mélyen érzi a határőrök által szenvedett károk megtérítésének kötelezettségét, első sorban azt, hogy a levert fészkeket újra rakni, a kialudt tűzhelyek lángját, fölgyujtani segítsen. A hála lerovásának jól eső érzéséből fakadó örömmel késznek nyilatkozik tehát a törvényhatóság arra, hogy a felvidék egyik elpusz titott falujának romjait uj életre kelti. E célra-, kifejezni óhajtván Eger illusztris érseke: Dr. Szmrecsányi Lajos ur iráni, háborús jótékonykodása, fejedelmi bőkezűsége és példátadó emberszeretete miatt érzett tisztelete*!1 * 6 szülőföldjének: Sáros vármegyének egyik elpusztított községét jelöli ki. A törvényhatóság az újraépítés terhéből a legelső részt önmaga veszi ki s az uj községház építésének költségeire, rendelkezési alapjából 2000 azaz kettőezer korona adományt szavaz meg. A község, többi házainak s intézményeinek létesítéséhez szükséges összeget pedig, gyűjtés utján óhajtja megszerezni. Nem lévén kétsége a törvényhatóságnak a felől, hogy e vármegye lakosságát egyenkint és egyénileg is ugyanazok az érzések és gondolatok uralják, melyek egyetemének képviseletére hivatott szervét áthatják, teljes bizalommal fordul a vármegye áldozatra kész városaihoz és községeihez, s általuk a nagy- közönséghez, azzal a kéréssel, hogy hazafias lelkesedésük egész erejével igyekezzenek törvényhatóságunk e gyönyörű gondolotát felkarolni s valóra váltani. Fölkéri nevezetesen a képviselőtestületeket arra, hogy tanujelét adva a nagy időkhöz méltó gondolkodásuknak járuljanak hozzá a vármegye nevét viselő uj falu épitési költségeihez ; alakítsanak kebelükben — a társadalom minden hivatott tényezőjét magukhoz vonva — gyűjtő bizottságot s ez utón adjanak módot mindenkinek arra, hogy megválthassák a köztartozás reájuk eső részét; keressék meg lelkes felhívásban a területükön lévő összes nagyobb intézményeket, vállalatokat és a földesurakat, szólítsák fel őket az eszme anyagi támogatására, hogy ilyként e vármegye minden helységének legyen néhány háza, melynek falába illesztett emlék ? felírása hirdesse nemes gondolkodásukat és hazaszeretetüket a késő utódoknak. Midőn Hevesvármegye közönsége egy elpusztult falu újra építésének feladatát magára vállalta, az a reménység is ösztönözte, hogy a földult községek idegen ajkú lakosságát, a magyarság testvéri szeretete s áldozatkészsége elszakíthatatlan kötelékekkel fogja a vérükkel megszentelt hazai földhöz kötni a nemzeti eszme tántoríthatatlan híveivé tenni, hogy a hála érzett meggyö- keresiti ott az uj telepen vármegyénk hagyományos közszellemét. Meghagyja a törvényhatóság a vármegye alispánjának, hogy a közgyűlés fenti elhatározását, az általa mindig híven képviselt tradíciók szellemében hajtsa végre s ténykedéseiről minden közgyűlésnek tegyen jelentést. Ezt a véghatározatot a törvény- hatósági bizottság a vármegye hivatalos lapja utján azzal rendeli közzéteni, hogy ellene az adózóközönség a közzétételt követő & naptól számított 15 napon belül felebezéssel élhet. A felebbezést a vármegye alispánjánál lehet előterjeszteni. A felebbviteli határidő után a véghatározat felsőbb megerősítés végett a m. kir. belügyminister úrhoz terjesztendő fel.
