Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-08-06 / 215. szám
1915. augusztus 6. * -3 R 1 n « - *> $ * u ü n \ 3 hevesi asszony Kálról, Füredről, Tárkányról? Gyorsan szárnyaló dühöngőn, áradatrohanón lefutnak a hegyek derekáig, völgyek alázatos kukorica- tábláig a sötét, gomolvgő, óriás feketeszürke foszlányok s a galíciai Répafi megnyitja az égi kanonént. A hegyen túl a Zlota-Lipa kacskaringójába Csontos Szigfrid és Attila belelőtíék tüzes nyilukat, a hegyek, erdők, fülledt völgyek, elbújt kráterek, patakok és tavak e jelre vártak, hogy titkolt fúriáikat nekiuszitsák. Kitört a vihar. A völgyben, melynek pereme gyertyaegyenesen fenyőkkel teli- tüzdelt s mely fölött szürke fátyolt vont a zuhogó eső s e szürke fátyolon keresztül, mint a kifeszitett hurok, úgy csüngenek az eső vonalai, mint egy kis kalitka, elárvult kocsi cupakol, vén, keshedt lengyel kuporog a bakján s a hátsó ülés ponyvaernyője alatt honvéd főhadnagy. A fenyves koszorúra egyre hullik az égi elektromos árain, döreje szinte felporozza a habzó vizeket, megszéditi a hegyet, az erdőtarajt a ló felborzolja gőzölgő szőrét, a gyeplőn nagyot ránt a lengyel. — Prose pan... Nem lehet menni, belepusztul ebbe az ember. Olyan vagyok, mint akit hordóba mártottak. A főhadnagy kidugja fejét a ponyva alól: — Csak előre, hajts! Csontos Szigfrid e pillanatban suhintotta el uj nyilát, nyomában Répafi Mester szörnyüt hahotázott és a szemközti gerincen egy óriási fenyő nagyot nyöszörgött, kettévált, mint a gyufaszál, melybe bicska hasit. Egy kicsit füstölög is. — Prose pan . .. Inkább lőjj keresztül. Irtózatos, uj dördülések, az esőtől már nem lehet látni, összeolvadt sötét éj a völgygyei, a dübörgésekbe fénysávok villantak, mozgott, imbolygód az egész hegypárkány, mintha bensőjében is fölébredt volna a szunynyadó vulkán, az erdő imbolygód jobbra-balra, mintha minden fa szakállán gonosz erdei manó himbálózna. Az öreg lengyel már a kocsi alatt nyögdécsel: — Csak most, csak most az egyszer segíts még meg, Ó én Jézusom ! A vizek zajlanak a hegyek oldalán, szinte kerepelnek a fák derekán a szenvedő bozótok gályái, úgy ver a zaj, mintha rejtett vízimalmok kerekein zuhognának a habok, kövek, szikladarabok hengerülnének, lejön a vizek gördülésén egy szétvert puska tusa, a dühöngő vihar lehordja az erdő titkát, aka dozón, bukdácsolón lejön egy drótgöngyöleg, nyomában egy sárga tömeg zökken a bozótok tövébe, aztán lehencsereg a kocsiút mellé, az ut mögött kis gödröcske vízzel telített. Belecuppan. — Prose pan, prose pan, — ordít föl a lengyel a kocsi alatt — orosz halott! A főhadnagy félrehúzza a ponyvát, néz kifelé. Valóban orosz katona. Az erdőben felejtett orosz halott. Hogy leesett, hogy belezuhant a gödörbe, a törzse a gödör szélén nyúlt végig, a feje rőtszakállas, a haja hosszúra nőtt. A fülében fülön függő, apró, fekete gombocskával. Nyilván fülbajos volt. Az eső rápaskol, a szél lengeti rajta a sárga felöltőt. A lengyel megfordul a kocsi alatt, arccal a j völgy másik lejtője felé fordul. És ■ szakadatlan dörgés üvölt a völgy- j ben. — Ó szent Jézusom. Volt-e neki felesége? Gyermekei? Valamely jószívű öregasszony sir-e utána? A főhadnagy cigarettafüstöt fuj a sátor alól. — Hajts, öreg, hajts! A lengyel föltápászkodik, fölül a bakra, megrántja a gyeplőt, a ló rázza magáról a vizet. — Hurikk, rikkhü gyi-hé gyiü! A kocsi nagyot zökken s megindul a vizbemáríoít utón, a lengyel keresztet vet, visszatekint. A halottat egyre paskolja a viz, az ordító szél a kocsi felé lengeti fel- j öltőjét, az erdei manók kacagják a holtat s a viztől füstölő hegyek | szakállát egyre tépi, cibálja a vihar. A völgy kissé megcsöndesül, a cikkázó villámok már távol ragyognak a szürke távlatban, uj fogat érkezik, csengős lovakkal, egy fekete batár, viaszosvászonba öltözött kocsis a bakon snégy sárga paripa szügyén ver tajtékot az igyekezet. Zajtalanul futnak a kerekek a puha habarcsban, az ülések fölé szintén vászonfedő borul, nem lehet belátni, csak pillanatra villan föl egy fekete szembár, egy fehér homlok, melyet szőke hajfodor koronáz. Ki lehet? Mely kastélynak, lepatinásodott várnak úrnője ő s mért hiányzanak kocsija mellől az alabárdosok, vagy strucctollas lovasok, kiknek vállán tölcsérszáju puska pihenne ? Az őszi hóesésben ő volt-e az a menekült, kit komornája csempészett keresztül szerelmesszivü orosz istrázsák sorain, miután a lefejtett bordókárpitok alá rejtetle ezreseit és vagyont érő brilliánsokat dugott el a falbaépült inga szerkezeiébe, melyből óránként egy porceilán rokokópár jött elő s finom citerautánzat mellett ellejtett egy menüettet. Hová tört ? Zidakovba, Rohatynba ? Midőn estvéli setétben megérkezik, az ősi park címeres kapujába térd- harisnyás, lakktopános lakájhad vájjon várja- e lobogó fáklyafénnyel ? Avagy, mily indulatok kelhetnek szerelmes szivében, midőn boltíves hálótermébe nyit, melynek kristálytükörébe oly régen nézett. Találja-e még a tükröt, a selymes ágyat, melyben még szépanyja pihenhetett, midőn még Lwow felől teljesen más szelek fújtak? Az elafántcsont-asz- ( tálkán ott e még az aranymefszésü ' könyv, talán Balzac, vagy Sienkievic “ .. . avagy Prevóval izgatta magát? Látta-e az orosz halottat? Ha gyalogosan verejtékezné az utat, mint fonoílhaju, kékkötényü, szerény imádságos szivü lengyel lány, leíér- deine-e mellé a sárba, hogy imádkozzon elszállt leikéért.. . ? Megy a batár, megy s a titkos hölgybői nem látunk semmit s mégis mohón kiséri szemünk, mig elnyeli őket az immár finoman szitáló esököd. És Répafi elment aludni és elbuj- dosoít minden erdei manó, az ég alját megcibálta egy láthatatlan kéz, a felhő posztóját szétzilálta, megtépett, a csufondáios felhőmaradékok vannak már csupán s egy kurta kis honvédabteiiung ázott vitézei belerikkantanak a völgybe: — Nini, itt is magyar a szivárvány 1 A Zíota-Lípa hömpölygésének I irányában ragyog a pompás égi iveletí. Damó Oszkár. *•*33* 1L inti T l‘XTVI>n Az Egri Újság minden lap- eíárusiíónái és tíohánytőzg- dében kapható, Az Egri Újság tudósításai oontösak és érdekesek. Eleven csoda att-1 rakció az Uránia színpadán. Szombaton este fél 9 órakor és vasárnap délután 6 és este fél 9 érakor kezdődő előadásokon személyesen lép fel SEBAa női FREGOLI amerikai világhírű, átváltoz6 müvésznő m Kiegészítő moziműsor gyanánt szombaton a várvavárt GÓL SÍI és vasárnap HAJSZA A MILLIÓK UTÁN cimű defektiv regény kerül szinre. í M A hevesmegyei katonák nyugodtak lehetnek hozzátartozóik sorsáról. Eger, augusztus 5. A Nap mai számában olvastuk Kiss Török Jánosné Mátraderecskéről ment fel Budapestre A Nap hoz, hogy elpanaszolja, milyen kevés hadisegély kap és mennyire nyomorogni kénytelen családjával. Levelet irtunk Heves vármegye alispánjának és vizsgálatot és intézkedést kértünk Kiss Török Jánosné ügyében. A Nap levelére öt hét múltán ma a következő hivatalos választ hozta a posta: A Nap tek. szerkesztőségének Budapest Folyó évi junius hó 28 án kelt levelére értesítem, hogy Kiss Török Jánosné mátra- derecskei lakos családjának a hadi segélyét visszamenőleg felemeltettem. Eger,1915. aug. hő 3-án. Az alispán helyett (Aláírás) vármegyei főjegyző. Nem a mi sikerünkként jegyezzük fel ezt az eredményt. Örülünk, hogy Kiss Török Jánosnának sikerült megszerezni jogos járandóságát. És elküldjük az üzenetet Hevesvármegye fiainak a különböző harcterekre : nyugodtak lehetnek, hozzátartozóik sorsáról az ő várrnogyéjükben jó közigazgatás, nemes szív gondoskodik. Románia és Bulgária nem mozdulnak. Berlin, augusztus 5. Rotheit a balkáni államok kiváló német ismerője, mint laptudósitó most Szóiiában tartózkodik s az onnan küldött jelentéseibenazt mondja, hogy Románia mindaddig, mig a központi hatalmakkal való szerződését föl nem bontotta, a fegyverszállítás ügyében nem teremthet a részükre hátrányos helyzetet. Az egész Balkán különben most teljesen csöndes. És az ottani államok dolga csak kora tavasszal jut majd dűlőre. Addig azonban Bulgária sem mozdul, mely különben sem hajlandó a gesztenyét a négyes szövetségnek kikaparni.' A török-bolgár megegyezés különben az első lépés arra, hogy Bulgária majd tényleges beavatkozással valósítsa meg a Macedóniára vonatkozó nemzeti törekvéseit.
