Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-07-31 / 209. szám
r 't \ í TJ » C í! f* ÍSl'T. julius 31. Huszonöt kilométeres szélességben áttörtük az orosz frontot Ghmielnél. & meneküié oroszok mindest elpusztítanak. Visszavertük a sokali didfő ellen intézett támadást. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, július 30. (Hivatalos jelentés.) Orosz hadszíntér: A szövetségesek tegnap a Visztula és Bug között több napos szünet után az egész arcvonalon újból támadásba fogtak. A Wieprztól nyugatra Chmiel vidékén az ellenség arcvonalát több mint 25 kilométer szélességben áttörtük. A tizenhetedik osztrák-magyar hadtest Chmiel- • tői északra ötszörös roham után megszállotta az orosz állásokat. A csapatok este a Piaski-Biskupice vonalat és attól keletre a vasutat megvívták. Kowalánál s Beízicnél, Krasznosztawtól és Woi- slawicetől északkeletre a szövetséges seregek szintén benyomultak az ellenség vonalaiba. Ma reggel az oroszok az egész fronton megkezdték a visz- szavonulást, miközben minden lakótelepet elpusztítottak és még a gabonát is felégették a mezőn. Az ellenséget üldözzük. Ivangorodtói északnyugatra a Radomka torkolat mindkét oldalán súlyos harcokban az átkelést a Visztulán julius 28-án több helyen kierőszakolták. A német és az osztrák-magyar utászoknak alkalmuk nyilt arra, hogy igen nehéz viszonyok között kiváló rátermetségük- nek és áldozatkész köteleség érzetüknek ujabbi tanujelét adják. A felső Búgnál a sokali hídfő védelmezői délkeleti arcvonalunkat túlnyomó erős támadás elöl néhány száz méterrel visszavonták és ott az ellenség újabb támadásait visszaverték. Egész Keletgaiiciában a helyzet egyébként változatlan. Hofer, altábornagy. Siszigeteü kisebb olasz támadások a görci grófságban. Lelőttünk egy olasz repülőt. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, julius 30. (Hivatalos jelentés.) Olasz hadszíntér: Azon olasz tánjadások, amelyek görzi grófságban a íensik széle ellen megismétlődtek, csupán ellenséges osztagok szórványos, hiábavaló előretörései, állásaink kiugró támaszpontjai ellen irányultak. Sagradótól keletre és Redipugliánál az olasz csapatok kísérletet tettek, hogy tért nyerjenek. Valamennyit visszavertük. Hasztalan törte magát az ellenség, különösen a Monte Die dei-Busiért, amelyet biztosan tartunk. Délnyugati! arcvonalunk egyéb részein semmi lényeges nem történt. A comeni fensikon a legutóbbi na pókban egy olasz repülőt egy léghajó ellen védő ágyunk telitalálattal leszedett. A vezetőt és a megíigyelőt a repülőgép égő romjai alatt holtan találtuk. Hőfer, altábornagy. Seuél az Isonzó mellől. Az olaszoknak óriási veszteségeik vannak. (Saját tudósítónktól.) Eger, julius 30. Hogy a mi katonáink miiyen komoly elszántsággal és csüggedést nem ismerő, nemes bátorsággal küzdenek a hitszegő olasz harctéren, arra nézve gyönyörűen jellemző dokumentum az a levél, amelyet volt alkalmunk olvasni s érdekességénél fogva közöljük az Egri Újság olvasóival. A déli harctérről, a gőgös, meredek és hatalmas hegyek tájékáról jön a minden sorában érdekes levél, melynek Írója tiz hónapja járja a harctereket. A levélben egyszerű szavakkal, közvetlenül mondja el annak Írója, hogy milyen emberfeletti küzdelmeket kell végig- élniök, hogy milyen kegyetlen terep- viszonyok közt folynak az elkeseredett és ádáz csaták, melyekben az olaszok egyre óriási veszteségeket szenvednek. A cenzúrázott levelet itt közöljük: Már majdnem két hónapja, hogy az olasz harctéren vagyok. A szerb határról május húszadika körül jöttünk el, azóta itt háborúskodunk és igazán, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy bár rettenetes ágyuharcban vagyunk és többnyire 2000—2500 méter magasban a tenger szine fölött, több méteres hóban kell harcolni, az olaszok sem Görznél, sem pedig az Isonzó partjain egy lépést sem bírnak előrejutni. Az olaszok támadásai rendszerint gyorsan összeomlanak. Nem szívós ellenség ez, nem bírja kivárni az eredményt, hanem hamar akarna sikerre jutni. A sikereket pedig nagyon meg kell érdemelni és nagy árakat kell érte fizetni. Mi már tudjuk, hogy mit jelent egy támadás és ha támadunk, akkor nem hagyjuk abba addig a küzdelmet, mig az ellenséget állásaiból ki nem szorítjuk. Tárgyilagosan mondhatom: az olaszoknak rémes veszteségeik vannak nap mint nap. Ily nagy hóban, a meredek, átgázolást szinte nem tűrő j sziklákon négykézláb csúszva képe- ! sek csak angreifolni, mi pedig ké- j nyelmesen lövünk rájuk, mig a „Drahthindernissig“ feljönnek, aztán a kézigránát következik s ettől egymás hegyin-hátán futnak vissza az életbenmaradottak. Megtörtént már, hogy százával, magas torlaszokat képezve, maradtak előttünk a halottak. Egy ilyen szebb nap után egy ízben egy Compagnie frontja előtt négyszárharminchat halottat számláltunk össze. A könnyebben ibesültek visszacsúsznak és elviszik a hirt, hogy legjobbjaik ott maradtak a sziklákon, csukott ajkakkal, lehunyt szemekkel - örökre elhallgatva. Az olaszok most a görzi grófságban szeretnének térelőnyőket szerezni. Nagy tüzérségi és gyalogsági csaták folynak különösen a görzi hídfő ellen. Hiába minden erőlködés. Támadásaikon meglátszik a düh és a harag és éppen ezért gyorsan összeomlanak. Nem nyugodtak és nem öntudatosak. Ha mi ellentámadásba megyünk át, biztos, hogy visszaragadjuk állásainkat. Ez azért van, mert mi már lehiggadíunk, ökönomikusan harcolunk és nem fecséreljük felesleges módon erőnket. A nagy tömegben való megadás igen gyakori az olaszok, részéről. A foglyok panaszkodnak, hogy a rettenetes terepviszonyokon kívül az időjárás megviseli őket. Saját ellátásuktól nincsenek elragadtatva, a lelkesedés lobogását se tapasztaljuk náluk. Fogságukba könnyeu belenyugszanak. Beszéltem egy fogoly őrmesterrel, aki a polgári életben kereskedő Valdagnóban, ez kijelentette, hogy Olaszországban a nép irtózik a háborútól és hogy mindenki tudja, hogy milliós províziókat vágtak zsebre az agent provokátorok és a diplomáciai ügynökök. Bár mostan még hadseregük krémje van velünk szemben, a ber- saglierik és az alpinik, különben nagyon gyáva társaság. A minap egy főhadnagy, egy hadnagy és három alpini adta meg magát egy freiternek és két infanteristának. Beszámol még a levéliró a levegő harcokról is, melyek ugyancsak napirenden vannak. Már eddig is számos pilótát löt tek le, kik közül egy sértetlenül esett a sziklákra. A rokkant katonakért. Gyűjtés a templomokban. Gondoskodás sebesült vitézeinkről. Eger, julius 30. Tegnap délután 6 órakor ülést tartott az a hölgy-bizottság, amely Busa Ádámné elnöklete alatt a reáliskolai és a cifrahóstyai iskolában elhelyezett tartalékkórházak sebesült vitézeinek istápolására alakult, a melyen a hölgyek május, junius és julius havi akciójáról számoltak be, s a további teendőket beszélték meg. A hölgyek a lefolyt három hónapban *is lankadatlan buzgalommal teljesítették az önként vállalt nemes missiót. Szorgalmasan gyűjtöttek, bár a gyűjtés eredménye az előző hónapokkal szemben kissé visszamaradt, s most is mint eddig mindent mepfr“'v bugyija kórházakban ápolt betegek ellátásán javítsanak, főleg a súlyos betegeknek az előirt
