Egri Ujság - napilap 1915/2
1915-07-29 / 207. szám
r tv t Lí ! $ A U hogy az uj lermés betakarításának küszöbén valahára véget érnek azok a keserves anomáliák, amelyek a panésliszt és a hadikenyér keserűség képében tönkrepocsékolták a legviharedzettebb gyomrokat. A rendelet szerint a vámörlőmalmok ezentúl utalvány nélkül, szabadon árusíthatják a múlt termésből megtakarított készleteiket. A rendelet egyébként a következőket tartalmazza: A gabona- és lisztkészletek lefoglalása ügyében kiadott rendeletekben lefektetett elvekhez képest a vámőrlő malmokban az őrlési díjból összegyűlő gabonákat és liszteket illetőleg is az az álláspont foglaltatott el, hogy azoknak a vámőrlő. malom tulajdonos a szükségletét meghaladó része szintén zár alá vétel tárgyát képezi. Tekintettel arra, hogy a vámérlő malmokba ezután már csak oly kis mennyiségű gabona fog megő lés céljából vitetni, hogy abból vám címén összegyűlő l ! gabona vagy liszt számbavehető mennyiséget alig fog képezni, a vámőrlő malmokban őrlési díjból származó gabonára, illetve lisztre az országos szükséglet szempontjából igényt már nem tartok és azt a tör- vénykatóság rendelkezésére bocsátom. Amennyiben pedig ezekre a készletekre saját szükségletének fedezése céljából a törvényhatóság sem tartana igényt, azok szabad fölhasználását megengedem. Arról is értesültünk, hogy a vármegye alispánja, hogy Eger városnak zsírral való ellátását megköny- nyitse, a sertés hizlalás céljaira 60 mm. kukoricát utaltatott Eger város részére, amelyet itt a sertés hizlalók közt fog a maximális ár ellenében a város kiosztani. A baromfi tenyésztés elősegítésére pedig ugyancsak az alispán utján 10 mm. ocsut kap a város. Ez az ocsu mennyiség a piacon kerül kiárusításra. Hogy komázik a tizes honvéd a halállal. sági fokom egyet emelkedett. Megsúgom, hogy itt nagyobb ur vagyok, mint otthon. Csizmahuzóm otthon sem volt de legényem sem. így én nem kívánkozom haza. Gyönyörű tábori misét hallgattunk a múlt vasárnap. Templomba orgona szóval. Felcsendült az az áldott magyar szent ének áhítattal minden ajakról. Tiszta érzelemmel énekelt a honvéd család és egy zászlós kisérte orgonán. Megvallom, hogy kicsordult a köny a szemekből ennyi áhitatt láttára. Idegen nyelvű népek templomában felhangzik a magyar szentbeszéd a tábori lelkészünk ajkairól. -Csodálattal tölt el engem ez a katolikus pap. Ennyi hazafiaság egy emberben, reszket az egész teste oly tiszta érzelemmel és meg-- győződéssel beszél. A civil lakosság is végig hallgatja pedig nem ért belőle semmit, azután fölcsendül a Himnusz. A lakosság meghökken! Nem érti csak a dallamot hallja és látja a lángoló érzelem telt arcot. Mi az az ének ami úgy elragadja az embert ? Az Egri Újság minden lap- elárasitőnál és dohányiőzs- dében kapható. Eger, juliűs 28. Érdekes sorokat küldött hozzánk egy egri 10-es honvéd az orosz mezőkről, ahol vitéz katonáink most diadalmas csatákban kergetik a vert muszka hadakat. Sok kedves, a magyar vitézségre s a magyar nép humorára jellemző történetet mond el ez a levél melynek érdekes részeit az alábbiakban közöljük: ___harctér julius 17. I tt a merre most járunk az orosz mezőkön bizony bő aratása van a halálnak. Ha biztositó társaság volnék nem adnék az életemért egy fillért. Pedig olyan vtg itt az élet. A katonáim igen jó kedvűek. Elmondok egy esetet amely ugyan nem humoros izü otthon, de itt ahol olyan zordonan arat a halál és még hozzá aktuális is, hát jó. Az egyik tizes baka azt kérdi a társától. „Tudod-e hogy mé csinál úgy a gránát, hogy um, m, m ? Nem én. Hát azé’, hogy amikor az orosz dekungho’ ér, hát látja bent a sok muzsit ezt mondja Um, m, m, de sokan vattok itt.“ Egy másik eset: Az orosz erősen lövöldöz gránáttal. Azonban mind egy kukorica táblába esik le, ahol nincs semmi, de a kukoricát fölszántja, tönkre teszi. Megszóljál az egyik 10-es. „Hej az apja könyörgőjét, ha az én földemrü szántaná ki igy a kukoricát vasvillával kergetném el őket másüvé gyakorlatozni.“ A muszka puska úgy durran, mint mikor ostorral pattognak. Már korán elkezdik és a honvéd megjegyzi. „De korán dolgoztatja az az uraság a béreseit ott odaát. Annak se lennék béressé semenyié“. Majd ha hazamegyek több ilyen dolgot fogok elmondani, ha érdekli. Más különben itt jobb lenni, mint a béke állomáson. Kitűnő koszt, szalon lakásom van. A honvéde:m ami hurcolható mindent hoznak. Van plüss díványom. Kemény tölgyfa asztalom, sodronybetétes ágyam. A falak szőnyeggel bélelve. Hajlított fa szék és egy hintaszék pámástól meg csizmahuzó. Ez utóbbi kettővel nem tudok mit csinálni, de azért mindig hozzák ha megyünk valahová. A hintaszéknek nincs helye hol hintázni rajta, a csizmahuzóval meg nincs mit lehúzni. A bakancs se jön le a lábról legfeljebb kétszer hetenként 10’-re. A legényem a csizmahuzót azért mindig oda teszi az ágy mellé. Ő mondja: „Legyünk már egyszer mink is urak.“ Ez a fok mérője az uraságnak. A múltkor kerítettek egy igen szép papucsot. Úgymond, hogy ő már látta, hogy a gazdája ahol szolgált ilyenbe járkált korán reggel. Ettől a naptól kezdve az én uraApró történetek az orosz foglyokról. Eger, julius 28. Az itthonmaradottak számára, akik oroszokat csak szorgos munkában láttak, amint aratták a magyar róna termését, vagy amint párosával vonultak végig az utcán, kétségkívül érdekesek az orosz foglyok. Mit csinálnak, hogyan élnek Magyarországon, mi a kívánságuk, most hogy ha időlegesen is és ha korlátozva, mégis csak valamelyes szabadságot élveznek? Nem bűn kimondani, hogy a magyar publikum szereti ezeket a dolgozó orosz foglyokat. — Minden sérelem, ami őket éri, nagy felháborodást szül. Megvetéssel gondolnak arra a gazdára, aki a foglyaival rosszul bánik. Még a legfukarabb, legfösvényebb földbirtokos is igyekszik húst adni a hadifoglyainak. Nagyon valószínű, hogy amikor az itt lévő orosz hadifoglyokat megbecsüli és szeretettel övezi a magyar publikum, öntudatlanul a mi katonáinkra gondol, azokra, akik orosz fogságban seny- vednek. Minden emberséges gondolat s minden emberséges szó — hitünk szerint — viszonzást talál, Szibériában is emberségesen bánnak a mi foglyainkkal. Hevesmegyébe is sok orosz fogoly került munkába, akiket it sérnek át a hatvani és füzesabonyi állomáson. Tegnap este, amikor egy kilenctíz főből álló kisebb fogoly-transzportot kisért egy népfelkelő baka, i.31 .. juiius 29 igen érdekes jelenet játszódott le a füzesabonyi pályaudvaron. Ugyanakkor, amikor a szálas orosz foglyok masíroztak át a pályaudvaron, itt ment keresztül egy népfelkelő gyalogezred. Az olasz harctérre mentek magyar katonák. Egyszerre csak az egyik fogoly orosz odalép az egyik magyar katonához, szép szeliden meg fogja a kezét s közelebb huzza a világossághoz, hogy lássa az arcát. A magyar katonák csak nézik, hogy mi lesz, mit akar az orosz. Az pedig a lámpa alatt, se szó, se beszéd, átöleli a magyar katonát s elkezdi csókolni az arcát. Most pedig a magyar katona is jobban megnézi, ki ez az orosz, aki ilyen szokatlan formában fejezt ki rokonszenvét s ő is elmosolyodik, majd elkezdi az orosz hátát kedélyesen veregetni, miközben ötször-hatszor elmondja: — Szerbuc Dimitri, szerbuc kozák ...! A magyarázata pedig e furcsa találkozásnnk az, hogy a magyar népfelkelő meg az orosz kozák már állottak igy egymással szemben. — Valamikor Przemysl felmentésekor találkoztak. A magyar baka akkor ejtette foglyul az oroszt, akit persze azóta már régen valamelyik fogoly táborban őriznek. Hanem akkor egykét napig együtt volt a magyar katona és foglya az orosz. Olt ismer- kedte meg egymással, s ott barátkoztak össze. Most, hogy véletlenül találkoztak, az orosz megismerte egykori gazdáját, azt, aki foglyul ejtette. Kint a földeken általában kedélyesek az orosz foglyok. Vasárnap pihennek, nem dolgoznak. Reggel tisztálkodnak, délután meg énekelnek, táncolnak. Most már a lányok is táncolnak velük. Egy-egy orosz fogoly két lányba is belekarol s úgy sétál. Amelyik megtanult már egynéhány szét magyarul, az boldog, mert annak nagyobb sikerei vannak. Természetesen, a föld egyszerű népét nem lehet megakadályozni abban, hegy az orosz foglyokkal a háború eseményeiről ne betzéljen. Akad olyan, aki tót nyelv segitsé- vel, jelekkel meg tudja magát az értetni az oroszokkal, az beszél nekik Lemberg visszavételéről, Varsó közeli elestéről s arról, hogy az oroszokat megverik a háborúban. A legtöbb ezzel nem sokat törődik. Vannak közöttük azonban nehányan, akiket ez haragra lobbant s ha Lemberg elfoglalásáról hall, dühösen feleli: Ruszkij Lemgerg, ne magyarszkij... Ha pedig ezeknek arról beszélnek, hogy Varsó is el fog esni, dühösen elfordulnak s ilyenkor vadak, nem akarnak dolgozni. Egyébként az orosz foglyok szelídek, szorgalmasan dolgoznak, annál is inkább, mert ha nem dolgoznak, akkor bizony kikötik őket. Kedves történetek a lövészárokból. - Szalon a deckungban. Magyar himnusz az orosz templomban. — (Az Egri Újság tudósitójától.) —
