Egri Ujság - napilap 1915/2

1915-07-28 / 206. szám

■ t'U

Eger, juüus 27.

Érdekes egyéniség telepedett le a napokban Egerben. Skarvén Béla dr. orvos aki most a verpeléti körorvost fogja heiyetesiíeni.

Skarvan doktor — aki sokat volt külföldön — mintegy tizenegy hónapig volt orvosa Tolsztoj Leó grófnak, a jasjanapoljánai bölcsnek, bár mint ő maga mondja, Tolsztoj Leó grófnak nem igen volt orvosra szüksége. A természet és rendje szerint élő fatalista filozófus nem sokra becsülte a modern orvosi tudományt s nem is igen vette igénybe az orvosi segítséget. Skarvan doktor negyvenöt éves, de igen fiatalos arcú, széles látókörű s rendkívül intelligens ember, meggondolva felel kérdéseimre, de azután belemelegszik a beszédbe s egész alapos régi és gondosan leszűrt tanulmányra, alapos megfigyelésre s a körülmények pontos ismeretére valló kis értekezéseket tart.

Az első kérdésem.

— Mint Tolsztoj alapos ismerője, mondja meg, milyen véleménnyel volna Leó gróf az oroszok nagy háborújáról ?

— Errői természetesen bajos nyilatkozni, — mondja Skarvan doktor. — Nehéz teljesen belehelyezkedni egy másik ember egyéniségébe, különösen, ha az olyan eredeti és nagy szellem, mint Tolsztoj Leó gróf volt. De alaposan ismerve az ő egyéniségét s különösen bölcséleti és társadalomtudományi munkásságát, mégis azt mondhatom, hogy ma nem volna nagyobb ellensége a háborúnak, mint Tolsztoj gróf. Tolsztoj a béke és a szeretet apostola volt. Vissza akarta vezetni az emberiséget az egyszerű élethez, amelyet minden fázisában a lélek emelkedettsége és a szív nemes szeretete hat át és igazgat. Mint ilyen, ellensége volt az orosz miii- tarizmusnak s már a japán háború kitörése alkalmával egy európ3szeríe hires röpiratában ^kiáltott vétót a háború ellen. Ezt a röpiratot annakidején én fordítottam le német nyelvre s a cime: „Besinnet Euch!“

— Ismerve az orosz nép lelkét s a százhatvan-milliós nemzet óriási írejét, mivel magyarázza az orosz íaderőnek meglepetésszerü össze- oppanását ?

— Ezen a kérdésen én is sokat ondolkoztam s ismerve az orosz iszonyokat, körülbelül meg is ta- Utam a magyarázatát. Ehhez ismerni ell az orosz népet. Nálunk nem merik, sőt mondhatom, rosszul merik. Nálunk általában az a véle- ány, hogy az orosz félvad, szinte lati barbá ágban élő, a legtehe- tlenebb zsarnokság nyűgében lylődő elnyomott, hunyászkoüó

vi (L/Dx iLeprái.

rabszolganép, amely vak eszköze a cárizmus önkényének. Ez nem így van. Az orosz általában nagy kultur- képességü s ma már meglehetősen müveit, egyszerű jólétben élő, felvilágosodott nép. Nálunk általában a rang és hatalommal szemben nagyobb és őszintébb tiszteletet és alázkodást találhatunk, mint az oroszoknál. Az orosz népnek úgyszólván minden rétegét át meg át hatották a szociális tanok, amelyeket az orosz szocialisták a fanatizmus legyőzhetetlen erejével a legnagyobb fáradság és a legnagyobb áldozatok árán hintetlek e! a népben. Emellett a cári hatalom egyis leghatalmasabb eszköze, az orosz egyház is elvesztette hatalmát a nép fölött. Az orosz nép mélyen vallásos, áhitatos és rendkívül pietisztikus hajlamú, de a vallása nem a görögkeleti államvallás, hanem az ős evangéliumi, a krisztusi kereszténység, amelyet főleg éppen Tolsztoj gróf és az ő követőinek tanai oltottak be a nép szivébe. Harminc miliió olyan orosz él a birodalomban, aki ennek a krisztusi vallásnak a hive s ellensége a hivatalos orosz egyháznak.

— Ez az orosz nép nem vak eszköze a cári hatalomnak s már minden eszközzel szeretné végét vetni a háborúnak.

— Mondhatom, hogy sehol oly őszinte és komoly a békevágy s a békemozgalom oly széles rétegből fakadó nem volt, mint Oroszországban, ahol már a háború kezdetén lépten-nyomon felütötték a fejüket a békehangok, legutóbb májusban

szerkesztettek és írtak alá. ezt irta alá a többiközt Tolsztoj volt házi orvosa, nála utódom, Makovicky doktor is s ez volt az oka internálásának.

— Mi a véleménye az orosz forradalmi hírekről?

— Az orosz forradalmi híreket mindenesetre túlzottnak tartom s egyáltalában nem tartom lehetségesnek, hogy akár most, akár a háború után komoly s nagyobb jelentőségű forradalmi mozgalom üthesse fel a fejét Oroszországban. Nem mintha az orosz nép nagyon meg volna elégedve a belső viszonyokkal, a háborúval, esetleg a háború eredményeivel, de ma forradalomról beszélni nemcsak Oroszországban nem lehet komolyan, hanem Európa bármely államában kizártnak tekinthető egy erőszakos forradalom, miután a kormányok ma mindenütt, oly irtózatos hatalommal rendelkeznek, hogy 24 óra a att elnyomhatnak i minden forradalmi mozgalmat.

— S mit gondol, milyen erkölcsi hatással lenne az orosz népre, ha a szövetségeseknek sikerülne Varsót és Ivangorodot rövidesen bevenni?

— Ez lehet katasztrofális az orosz hadseregre s igen kellemetlen az orosz kormányra, de a nagy orosz százhatvanmilliós nemzetet alig • érinti. Ezek a várak nincsenek is a tulajdonképpeni Oroszországban, ; mert Lengyelországot az igazi orosz nem tartja orosz főidnek. És ha én jól ismerem az orosz psyhét, pedig . úgy gondolom, elég alapos ismerője vagyok, az a meggyőződésem, hogy nem fog neki fájni sem Ivangorod, : sem Varsó.

Sokáig beszélgetünk még azutáu

Hz Hrgotmokban ufsáb francia löuőárkok telitek a németek kezére Ersdményteien francia támadások Sonchez

mellett.

Két ellenséges repülőt elfogtak a németek.

(Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.)

Berlin, julius 27.

A nagyfőhadiszállás jelenti: nyugati hadszíntér:

A franciáknak gyenge kézigránát-támadásai Souckez- löl északra és robbantásaik a Champagneban Lemesnii környékén eredménytelenek voltak.

A nyugati Argonnokban megszálltunk néhány ellenséges árkot. Thiaueourt lövetésére ismét Pont a Mous- son bombázásával feleltünk.

A Yogézekben az ellenség tegnap este elfoglalta legelöl levő árkainkat a Lingekopfon (Münstertöl északra) Rones mellett (Turcoingtól északnyugatra) egy francia, Peronnes mellett pedig egy angol repülőgépet leszéilásra kényszeritettünk. A benülőket elfogtuk.

A legfőbb hadvezetőség.

ez a szépirodalom úgy a kiasz- szikus nagy orosz Íróké, mint a modern orosz irodalom kiválóságainak müvei, szinte több, mint más nemzetek szépirodalma és a tudomány komolyságával is hat. Méiyre- nyuló leiki analízis, a lélek patológiájának komoly és alapos tanulmányozása hatja át az orosz szép- irodalmat, amelyből a legtudományosabb gondolkodók is meríthetnek. Különösen hangzanak ezek a súlyos szavak és nagy perspektívája elgondolások a kisváros délutáni csendjében, a doktor egyszerű szobájában, ahol nemrégen egy bájos primadonna lakott. — Nemrég még kacér illatok incselkedtek a színházi trófeákkal boritott falak körül, ían- gyos fuvalom, forró, diadalmas színházi esték tapsviharainak emléke bujkált a fodros ágy csipkéi közt s a szoba főékessége, a nagy veiencei kristálytükör alatt a női szépség titkának egész kis arzenálja hevert szines, metszett üvegekben, szeszélyes tubusokban, apró illatos tégelyekben; ma egyszerűek, kopaszak a faiak, a primitiv berendezés merevségét csak egy szines rózsacsokor élénkíti s a léiek nagy problémáiról, az emberi akarat és szellem nagy rejtélyeiről gondolkodik itt a magyar doktor, a tolsztoji eszmék és tanok ismerője és hitvallója.

Levél a harctérről.

Kobek ezredes válasza az alispánnak.

Eger, julius 27.

Megírta az egri Újság, hogy a vármegye alispánja annak idején gratulált Kobek ezredesnek, a 10-ik honvéd gyalogezred parancsnokának abból az alkalomból, hogy úgy őt magát mint az ezred számos tisztjét kitüntették.

Kobek ezredes most válaszolt az alispán szerencse kívánatéra az alábbi levélben:

Nagyságos

Majzik Viktor úrnak Hevesvármegye alispánjának.

Nagyságodnak becses sorait melyben velem együtt az ezred kitüntetett tisztjeit üdvözli és sok szerencsét kíván nekik hálatelt szívvel köszönöm meg.

Az ezredemhez tartozó hevesi fiuk, úgy a tisztek mint a legénység mindég méltóan megállották helyüket, mindég hősök, voltak a hősök között, s különös örömmel tölt el most az a tudat, hogy ez alkalommal, amidőn Őfelsége az ezrednek a legnagyobb harcok közepette tanúsított vitéz és hősies magatartását elismerve, látható jelvénnyel diszitette föl az arra méltók mellétt, az egri honvéd zászlóalj tisztjei oly szépen vannak képviselve a kitüntetettek között.

A kitüntetések fölött érzett örö-