Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-01-24 / 24. szám
i Q R 1 ■ö J 8 Ä 1? 3. Tl9l5. január 24. Tisza István gróf a dijnokokért. Tisza a tett és cselekvés embere. Eger, január 23. A mozgósítás lázas izgatottságu napjaiban is megdöbbentőleg hatott és mély szánalmat váltott ki közvéleményünkből az a hirtelen intézkedés, mely az 1882. évi XI. t.-c. alapján a hadbavonult állami dijnokok fizetését és családi pótlékát beszüntette. Ezen összegeknek továbbra való kiutalása, valamint a megdrágult életviszonyok folytán szükségessé vált napidij- segély engedélyezése iránt a „Magyarországi Dijnokok Országos Egyesülete“ emlékirattal fordult Tisza István gróf miniszterelnökhöz, aki rögtön magához kérette az egyesület vezetőségét, melynek a beköszöntő beszédjét azzal háritá el, hogy: „Nem a sok beszéd, de a cselekvés, a tett embere vagyok“1 S ő tett és cselekedett is. Az 52 percig tartó kihallgatáson meghallgatta kérésüket, érdeklődött a legapróbb részletek iránt is, s méltányolva az előadottakat, rögtön intézkedett. Tisza István grófnak köszönhető, hogy az Országos Hadsegélyző Bizottság által rendes havi segélyben részesülnek a dijno kok, s neki köszönhető, hogy a hadbavonult, s ezáltal esetleg állásaikat vesztett dijnokok családjai is havi segélyben részesülnek. A havi segély a családi pótlék után igazodik, még pedig oly formán, hogy azok, akik 1—2 családi-pótlékban részesülnek: havi 20 korona, 3 családi pótlékban részesülők: havi 30 korona segélyt kapnak. A családi pótlékot nem élvezők pedig havi 10 korona segélyben részesülnek. E szerint lesznek segélyezve a hadbavonult ■dijnokok családjai is. Ezen segélyek kifizetésével — múlt évi november hó 1-ig visszamenőleg, — a dijnokok orsz. egyesülete lett megbízva, melynek vezetősége aifa kéri az ösz- szes dijnokokat, hogy 1—2 napon belül okvetlenül tudassák az egyesület pénztárosával: Frisch Lajossal (Budapest, VII. Csengery-utca 1 sz) mindazon tagtársak neveit, kik a harctéren vannak, hány családtagjuk van és hány családi pótlékot veszítettek el, s mióta ? Brindza Béla épület- és bútorasztalos temetkezési vállalkozó EGER, MaKlári-ut 15. sóját hói. Fióküzlet: Szvorényi-ut 48. Állandóan kapható fa- és érckoporsó, szemfedél, koszorú, gyertya és az összes temetkezéshez való cikkek a legjutányosabb árban. Elvállalok mindennemű temetkezések rendezését a legegyszerüb- től a legdíszesebb kivitelig. — Gyászkocsikkal kívánatra vidékre is szolgálok, úgyszintén hulla- szállitást is elvállalok. Beszélgetés csöndes vitézekről. Északi harctér, január 22. Havas hegygerincek, havas fák. Ágyú ezidőben ritkán szólal; fegy- vertüz is elvétve villan, a halál járása több kihagyással vonul a hadak utjain. Elvétve előőrsök elzuhant bajtársai sóhajtanak utolsót. Szántóföldeken nézzük az összeroppanások nyomait és hallgatunk két földmunkás népfölkelőt. Halottakat temetnek, immár lecsöndesült, szilaj magyar vitézeket. Hármat. Két bakát, egy huszárt. Először a két bakát, aztán a huszárt tették a gödörbe. A huszárra mintha respektussal néztek volna. — Hát mondja kend — szól az egyik — vájjon hogyan állít ez a vitéz az Úristen színe elé? — Bizonyára holtan, lehunyt szemmel, átlőtt fejjel. — Jó-jó. De aztat mondja kend : lóhátosan-e, vagy peniglen gyalogosan- e ? — Már csak lóhátosan. Azért huszár, hogy a mönnyek utjain is lovon járjon. — Az ám, az. De honnét vöszi? — Az ember nézi a huszárt, a hogyan hanyit-mást fekszik a két bakán. Rálök egy kis fenyőgallyat: född a sipkád mellé. Aztán megim- bolygatja a fejét. — Könnyű az a huszárnak. Merha estende látta kend az égen a tejutat, akkor tudhatná kend, hogy az a hadak útja. Csabavezér az ősmagyarokkal, vitéz lovasaival. Nomár- most; ez a huszár élőbbét is Csabavezér ajtaján kopogtat majd: Óbes- tör ur alássan jelöntöm, meggyöt- tem magyarok földjéről, kárpáti hegy tövéből, hol is minekutána sok muszkát megöltem, két jószivlélök öreg népfelkelő rámhantolta a földet előbb fenyőgalyat ékességül dobván tetejembe. Erre aztán Csabavezér ráveren vállára: jól van, fiam, jól van, eridj ezüst kamarámba, nyerget-gyeplőt kapsz ott; eridj vil- lámospincémbe, hol is kardot csatolj villámló acélból, éles éllel, mint a borbély beretvája. Azt mondja a másik, amint a ki múlt három vitézre a hantot ka- pirgálja: — Borbély az nincs arrafelé. — A mönyországban ?. —A mönyországban. Merha volna, a szentek nem járnának olyan nagy szakállal. Hallgatnak és hümmögetnek, a pipafüst lassacskán úszik a fölhantolt sir fölött. — Megint a másik: — Szóval aszongya kend, hogy ez a huszár, ki itt fekszik, azóta már lelki köntösében kardosán, csá- kósan, lovastul indul rapportra az Úristen színe elé. — Ügön. Azt mondja. Csakhogy nem most van a rapport, hanem a háború végivel. Emez a szemét mereszti. — Hát mért oly soká? — Mert addig Csabavezér vitéz seregében kell küzködnie. — Hogyan-hogy? Mi küzködni valója van ottan, mikor itt már elvégezte ? — Jaj, defurcsa embör kend. Hát, ugyan mért szólítaná magához az Úristen az ilyen vitéz huszárt, ha nem azért, hogy Csaba seregével elűzze a föltóduló muszkák lélök- hadait a mönyország kapujából ? Emennek derűre mosolyog az arca; beleparoláznak egymás tenyerébe: — Bizonj, testvér. A muszka elül még a menyországot is meg kell védelmezni... Csak azután az Isten oda ne szólítsa kendet is födözéköt ásni. Damó Oszkár. HÍREK, Eger, január 23. — Adjunk újságot a sebesültek iek. Mikor a múlt év utolsó hónapjában a város különböző részeiben urnákat helyeztek el, amelyekbe a közönség a sebesültek számára újságot, cigarettát stb. helyezhetett el, mindenki igyekezett valamit adni a sebesült hősöknek. Ugylátszik azonban, hogy ez csak gyorsan ellobbanó szalmaláng volt, mert mint értesülünk, ma már alig dob be valaki újságot az urnákba. Pedig talán ezzel tehetné kellemessé a sebesültek idejét legjobban, mert ők is éideklődnek a harctéri hírek iránt ép úgy, mint mi; sőt talán még jobban, hiszen ők részesei a nagy küzdelemnek. Kérjük tehát az áldozatkész közönséget, hogy az átolvasott újságokat (napilapokat, képes folyóiratokat stb.) dobja az urnákba, ahonnan mindennap kiszedik az adományokat és eljuttatják a sebesülteknek. — Öngyilkosság. Nagy szomorúsággal, végelcsüggédt arccal tért be ma éjjel Dulla Préda László Szatmárnémeti születésű, 37 éves, 12-ik gy. e. póttartalékos a Fischer Soma Rákóczi-ut 3. sz. alatti korcsmájába. Az alatt a rövid idő alatt, mig bent az ivóban csendesen, komoran idogált, az ott levők mindegyikének feltűnt a katona nagy szomorúsága. Hiába kérdezték, faggatták őt, nem mondta meg a feltűnő levertségének okát, hanem később, midőn magára hagyták, csendesen imádkozni kezdett, majd kiment a korcsma udvarába s ott a kis késével kétszer egymásután elvágta a nyakát. Midőn a korcsmá- rosnak feltűnt a katona hosszas kintFog-Krém SSÍ Szájvíz tartózkodása, utána ment s ott találta az udvaron, eszméletlenül, vérbefagyva. Rögtön értesítették a mentőket és a katonai kórházat, ahonnan Alföldi Béla segédorvos sietett a helyszínére, de ott már csak a beállott halált állapíthatta meg. Az öngyilkos holttestét a mentők a csapatkórházba szállították. — Meddig tart még a háború ? Ez most a kérdések-kérdése, ami mindenkit kivétel nélkül a legjobban érdekel és amire határozottan megfelelni a legteljesebb képtelenség. Akadnak ugyan olyanok, akik a jövőbe vélnek látni és kétes értékű jóslatokkal ámítják a jámbor népet. Ha azonban a háború időtartamát megállapítani nem is lehet, de azt immár most is egészen biztosan tudjuk, — minden látnoki tehetség nélkül — hogy az Uránia színház mai műsora egyszerűen kifejezve — kitűnő. Első kép a festői Nápoly bűbájos tájait varázsolja elénk, emlékeztetve a réges régi közismert mondásra : — „Nápolyt látni és meghalni.“ Második kép a népszerű komikusnak Remeőnak egy mulatságos éjjeli kalandját mutatja be. Harmadik kép egy nagyszerű indi- ánus életkép: A rézbőrüek ügyvédje vezeti a műsort Blak Jack a nyak- éktolvaj cimü 3 felvonásos német detektív regény a maga izgalmas, lebilincselő meseszövésénél, mely által az eddigi detektív történetek elismert sikerére számíthat. Befejezésül megjelen a világot jelentő vásznon a kedves Linder Maxnak egy mulatságos vigjátéka, melyet ő maga irt is meg. Különös érdekességet ad e képnek Max Lindernek a harctéren való elestéről szárnyra kelt, majd pedig megcáfolt kósza hir. Hogy él e még a népszerű Maxi, az még most sem bizonyos. — Bevonuló népfelkelők év tiszturak figyelmébe. Felszerelésükhöz szükséges hátizsák, kulacs, thermos, sálka, különféle gyorsfőzők, szárazspiritusz, összehajtható evőeszközök, villamos zseblámpák és kézi karbidlámpák, elemek, szivar- gyújtók, pohár és különféle dolgok beszerezhetők Varjú Béla üzletében Dobó-uta 26. — A korpáért követelhető leg.- magasabb ár. A hivatalos lap mai száma rendeletet közöl, melyben a rekviziciós határozmányok kiterjesztetnek a korpakészletek bejelentésére is. A búza és rozskorpa 18 K, az árpa 15 K, a tengeri 9.50 K legmagasabb áron adható métermázsánként. Ez az ár magában foglalja a rakodó állomásra való szállítás költségeit is. A tulajdonosok ennyiért tartoznak a korpakészletet átengedni az országos gazdasági bizottság részére. Az Egri Újság minden lap- elárusitónál és dohánytőzsdében kapható.