Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-06-20 / 169. szám

2 E ‘j tv i L ! b A u i9i.. junius 20 A galíciai nagy harcokról. Egy 10-es honvéd elbeszéli a mostani nagy offenziva kezdetét. Eger, junius 19. Egy 10-es honvéd, aki már a há­ború kitörése óta a harctéren küzd, rendkívül érdekes részletekben bő­velkedő leírást küldött az egyik miskolczi napilapnak a májusi nagy offenziva első időszakáról, amely időben a mi honvédainknak orosz­lánrész jutott az orosz kolosszus teljes megrenditését eredményező küzdelemben. A levél érdekesebb részeit a kö­vetkezőkben közöljük: Bielitz, 1915. VI—9. Tíz hónap nehéz küzdelmei után Bielitz város kórházában fekszem (Szilézia). A múltról már eleget tudnak oda haza, azért inkább a jelenlegi ofíen- zivánkról szeretnék irni. A szövet­séges német csapatokkal egyetemben kizárólag a 39,. honvédhadosztály és a magyar közös ezredek egy része harcolt velünk és a németek szere­tettel látnak bennünket, mert a leg­szívesebben a magyar fiukkal har­colnak. A mi állásunkból Luzna előtt, melyet két és fél hónapig, mint vé­delmi állást tartottunk fel, a Luzna feletti Puski hegyet az ellenséges csapat annyira megerősitette, hogy a 30 és feles, valamint a porosz 21- es ágyuknak is dolgot adott meg­törnie. Innen mentünk a Biezna község feletti magaslatra, mely a Puski hegy balszárnyának közvetlen folytatása, Luzna előtti állásunkat pedig a poroszok foglalták el vagyis vették át. Május 1-én egyes lövéseket ad­tak tüzéreink, hogy a belövésekkel készen legyenek. Volt itt a fronton mindenféle kaliberű német, osztrák és magyar ágyuk, amint egy tüzér­önkéntestől tudtam meg, 1500 darab. Május 2-án kezdődött reggel 4 órakor az oroszok hadd el haddja. Ezerötszáz ágyú, elől a kisebb, hátrább a nagyobb méretű „Móri- czok“ és tudom is én, miféle néven ismert ágyuk össztüzei reszkettették meg nemcsak az oroszokat, hanem az eget, földet és mindent. Mintha az Igazságnak rettenetes csapásokat mérő lángostora sújtott volna le el­lenségeink megsemmisítésére. — Egész nap szüntelenül tartott e nagy ágyuharc, amit az ellenség kevés ^ágyújával nem hogy viszo­nozni tudott volna, de örült, hogy összepakolható ágyúit részben el- vihette. Egy helyen az ágyúját vitte- el és a lőszerkocsit hagyta ott, má­sik helyen az ágyút hagyta ott és a lőszerkocsit vitte el, harmadik helyen otthagyta mind a kettőt, most tessék elképzelni, micsoda felfordult világ volt közöttük. Alkonyaikor megkezdték a szö­vetséges csapatok az előnyomulást és ezerszámra hozták a piszkos külsejű, összehúzott nyakú foglyo­kat, majd később a sebesülteket hozták. Ez volt a tavasz első idusa, a mi álmunk, ami nem maradt álomnak, hanem valósággá vált. Przemysl kulcsa az oroszok kezében ketté­pattant és a nagy reményeik, mint a kámfor párologtak el. II. Május 3 án reggel megindultak a szövetséges csapatok vonatai, hogy estére utólérve csapatainkat, élelmezni tudjuk. Útirányunk Luzna községen át a Puski hegy alatt vezetett el, ahol az ellenség rajvonalát ágyúink tüze romhalmazzá lőtte és a halottak szétroncsolt testeit száz meg szász­számra láttuk feküdni, egyes helye­ken a gránát által leszakított fede­zék, mindjárt temetője is lett. Egy csomóban 8—10 halott, ez bizo­nyára úgy lehetett, hogy a rettene­tes ágyutü'z elől összebújtak, mert menekülni nem tudtak s ott temet­ték el őket nehéz ágyúink gránátjai, számtalan még élt nehéz sebével és haláltusáját vívta. Egy tisztet láttam, kinek kezében a revolvere, így feküdt halva, arc­cal a földön. Alig két lépésre tőle a tiszt századának dobosa, aki diztosan a rohamnál ütemet vert. Kezében mindkét dobpálca, oldalt esett el, nyakszirtlövése volt, még a pálcák a dobon keresztbe vol­tak, mintha a másvilágra is a hő­sök ütemét verte volna. A községben alig volt egy-két ház; mind leégve, széjjel rombolva, elüszkösödött gerendák, kutgémek, gazdasági eszközök és a házak kö­rüli gyümölcsös fák feketén, telje­sen elpusztulva. Pedig nagy és csinos község volt, mert 1914. de­cember 28-án benne voltunk kéf napig,- — Láttam, egész városias élet folyt benne. Temploma körül csinos épületek és a kereskedelem sem pangott, mint más községekben. És most egy nagy temető, melyen lépésről-lépésre kereszttel jelzett sir- domb emelkedik ki a földből. Ez a hely volt a 10-es honvédek és a németek győzelmes előnyomulásának kiinduló állomása. Mintegy 4—5 kilométernyi távolságra ismét egy másik községet értünk, ahol az el­lenség husvétkor a község templo­mában az összes harangokat három napig húzta és Istentiszteletet tar­tottak benne. Majd később megfi­gyelő állomásnak használták a tor­nyát s ablakaiból gépfegyverek csö­vei néztek ki, melyet több helyen a gránát és shrapnell ütött be. A pa- róchia szintén megrongálva, a leg­több ház leégve a templom kör­nyékén, melyeknek gazdái az üsz­kös gerendákat rakosgatták össze és a gyermekek ugrándozva, tört magyarsággal, torkuk szakadtából Kiabálták: „Iljen! Iljen!“ bevonu­lásunk alkalmával. Beljebb a községben eoy kovács- műhelyt találtam, melyet az oroszok fegyverjavitó műhelynek rendeztek be. Sok finom szerszám felaggatva és a pádon sorba voltak rakva számtalan puska és szurony, teljesen újak és megrongált fegyverek fe­küdtek a földön, melyek biztosan javítás végett kerültek a műhelybe. Beljebb menve a községbe, se­gélyhelyet láttam egy házban, amely­ben az összes sebesültek és betegek a gyógyszoigákkal, a hordágyakkal és az összes orvosi műszerekkel együtt nekünk maradtak, csak az orvos hordta el az irháját. Egyik sebesült muszkát egy tótul tudó honvéddel megkérdeztettem, mikor és hogyan mentek el az or­vosok. Azt mondta, Igen nagy ka­varodás, felfordulás volt köztük és csoportokban léptek meg; akik fog­lyul nem estek, káromkodtak és szidták a németet és a magyart, hogy az ő fáradságos négy hónapi munkájukat egy nap alatt tönkre tették és széjjelverték az egész sere­get. A tisztek sírva kapkodták össze holmijaikat és észnélkül vágtak neki az éjszakának. Nem volt már ez ellenséges had­sereg, hanem egy menekülő csorda, melyet a kőszálisas megjelenése reb­bented szét s más részeit is vitte magával. Zelenák Ödön, 10-es honvéd. á semlegesek tiltakoz­nak Karlsruhe bombá­zása ellen. (Saját tudósítónktól.) Rotterdam, junius 19. A semleges államok London­ban követeik utján tiltakoznak Karlsruhe bombázása ellen, ahol jelenleg a svéd királyné tartóz­kodik. Oroszország nem akar második téli háborút. Pétervár, junius 19. (Saját tudósítónktól cenzúrázva.) A Rjecs írja: Oroszország nem akar újabb téiihábo- rut. Mindenfelé általános békevágy mutatkozik, mert a- lőszerkészletek fogytán vannak s a további háborúskodás könnyen forradalmat idézhetne elő. Halálos szerencsét­lenség a vadászaton. Lelőtték, mert vaddisznónak nézték. Pásztó, junius 19. (Az Egri Újság tudósítójától.) A vadászat egyike a legelőkelőbb és legkiválóbb sportoknak, amelynél szenvedélyesebb hívei talán egy kedvtelésnek sincsenek, de nem jár minden veszély nélkül. Nagy vadak­nál, vadsertés, medve, hiuz vadá­szatok alkalmával gyakran valóságos küzdelmes harc lesz a vadászatok­ból, de e mellett nem egyszer tör­ténnek vadászat alkalmával vigyá­zatlanságból vagy gondatlanságból olyan véletlenek, amelyeknek való­sággal megrendítő, tragikus kimene­telük van. Ilyen megrendítő szerencsétlenség­ről ad most hirt pásztói tudósitónk. Stuller József vagyonos pásztói korcsmárost e hó 15-ike és 16 ika közti éjjelen vaddisznó-vadászaton agyonlőtték. Az eset részleteiről a következőkben számol be tudósítónk. E hó 16-ikára virradó éjjel kisebb vadásztársaság ment ki a Nagybá- tony községhez tartozó hutai erdőbe, ahol pár napja vaddisznók jártak. A vadásztársaságban volt Stuller József pásztói vendéglős is. A va­dászok különböző állásokban elhe­lyezkedve, várták a vadsertést és ekkor történt a szerencsétlenség. Stuller József neszt hallott az erdő belsejéből s lassan előre haladt ál­lásából. A közeli lesen egy 15 éves hutai fiú állott, aki a sötétben csak annyit látott, hogy az erdő szélén valami mozog. Azt hitte a vaddisznó és rálőtt. A lövés találta Stullert és pedig oly szerencsétlenül, hogy azonnal meg­halt. A csendőrség megindította a nyo­mozást, hogy nem forog-e fen bűn­cselekmény. ütközet a Fekete tengeren. (Saját tudósítónktól.) Pétervár, junius 19. Két orosz torpedónaszád és a Breszlau cirkáló között a Fekete tengeren harc ke­letkezett A harc eredménye még ismeretlen. Bit követel Venizelos. Athén, junius 19. (Saját tudósítónktól.) Athénból jelentik: Veni­zelos aki most Athénbe is­mét visszatért, hir szc.int a kamara azonnali összehívá­sát és a Gunnárisz kormány lemondását követeli.

Next

/
Thumbnails
Contents