Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-06-15 / 164. szám
2 L 'j ft l U J fe A u 91 . június 15 Az ellenségnek az Yser csatornánál ellenünk Intézett gyengébb támadásait visszavertük. Hebuthernetői délkeletre a gyalogsági ütközetek nem vezettek emlitésreméltó eredményre. A Cliampagneban levő állásaink ellen intézett előretöréseket csirájukban elfojtottuk. A legfőbb hadvezeíőség. Sikeres német támadás a Mariam- pot-kouraéi nonalon. Elfoglaltuk Síeniawa és lerciszka közi az oroszok összes állásait. (Közli s b iniszterelnöksóg sajtóosztálya.) Bérli a, junius 14. A nagyfőhadiszállás jelenti: Keleti hadszintér: Kucowinia közelében, Szawleiól északnyugatra, néhány ellenséges állást elfoglaltunk és ez alkalommal 3 tisztet és 300 embert elfogtunk. A Mariampoí—kownői műutíól délkeletre csapataink rohammal elfoglalták az oroszok eiső vonalát, 2 tiszt és 313 ember esett fogságba. Oéiksieti h&aisairitér: Mackensen vezérezredes hadserege Czerniawa (Mos- ciszkáíól északnyugatra) és a Sieniawa közt levő állásainál 70 kilométer szélességben támadott. Az ellenséges állásokat &z egész vonalon rohammal elfoglaltuk. 16000 fogoly jutott tegnap kezünkre. Marwitz és Linsingen tábornok csapatának támadásai előbbre jutottak. A legfőbb hadvezetőség. Sátortábor a Szávapartján.- Pihenő katonák forró délben. Mit beszélnek a hatvanas bakák. Bród, junius 12. ; síró, félő sejtelemmel, kogy kell Bród alatt, lefelé a nagy vasúti j majd neki muszka lányt szeretni, hídtól széles öblöt vet a Száva, 1 Hosszú, magas töltésen jutunk be mint mikor hasat ereszt az ellustult j a sátortáborba. Egy pár árvajegenye, vén ember. Az öböl mellett terpesz- j meg rezgő nyárfa vet szegényes kedik a tágas völgyfenék, talán ra j árnyékot az útra, de különben nincs lamikor folyó meder — a Vius. I árnyék semerre. A forró délvidéki Szines, különös hadiélet folyik itt nap izzó kemencévé füti a kopár most ebben az izzó katlanban. A nap völgykatlant. Forró, lángoló itt min- fehér sátorkupokon vakit. A homo- | den. A napkorong nem látszik, úgy kos part fakó sárgájából s a kiégett J zuhog le a fény, mint valami té- martok tikkadt zöld hantjai közül j nyességes tüzzápor, a Száva vize vakítóan villog ki a sátortábor, ahol ! tündöklő és villogó fehér, mintha sok jó egri baka gondol most haza \ olvasztott platina hömpölyögne a nehéz szivvel végtelen puszták, szé- j kiégett mederben, a távol horizontok leshátu folyók, zúgó erdőket rengető j lángolnak, a levegő sürü és szinte hegyek távol határán túl, a heves- j szemmel látható füledt reszketése, megyei aranyos kalásztengerre, a ! pörköli, süti a bőrt, mint valamely buja mező drága pázsitszőnyegére, ! túlfűtött fürdő, szinte minden pilla- a bóbitás akácfák, lombos szederfák ! natban azt várnák, hogy gőzzé rob- és öreg diófák árnyában megbúvó, | ban már-már tűrhetetlen izzásában, bogárhátu házikóra, tüzesszemü, j A keskeny töltésen, ahol alig fér puhakaru lányra, akiért nem ad kár- j el a kettős rendekben haladó oszlop, pótlást a merengő nagy. emü hor ; mégis vig nótaszóval masíroznak a vát lány csókja, akármilyen jó szív- j katonák. Az arcuk túl tesz a szépen vei kínálja a messzi földre szakadt, | szivott tajtékon. Ökölnyi cseppekben elárvult magyar vitéznek, aki nem fut róluk a viz. A zubonyuk átiz- rég talán fenn a Kárpát ködös há- í zad, átizzad a hátizsáktartó szijj, a góin elborultan nótázta babájáért hátizsák és izzadtságtól nyirkosodik át a hátizsákba rakott ceitlap. De ezek a fiuk nem ismernek szenvedést. Kitűnő fajta ez. Mind jó magyar gyerek. Az egyik sátorcsoportban egri bakák nótája hangzik, a másik részen mátrai palócok nyújtott végű kántálása busong. A tábor közepén összefutott kis pocsolyában villogó szemű székely góbék lubickolnak. A hires somogyi „roszseb“ ezredből is van itt egy század. Úgy viselik magukat, mint a mágnások, a többi bakák közt. Kurtaszáru pipákból bocsátgatják a füstöt, félválrói felelnek más ezredbelinek. Az infanteristának legfeljebb eny- nyi dukál: Velem ne dimázz, a roszseb egye el azt a bundás fejedet. Dél van. A tábor cmeikedettebb peremén, ahol külön konyhája van minden századnak, már készül az erős, tulfüszerezett zupa. A csapatok most jönnek egymásután a gyakorló- ] terekről. Egy pillanat alatt megele- 1 vencdik a fehér, előbb még szinte j halottas némaságu sátorváros. Egy ! pillanat alatt a földön van az über- ! schwung. Gúlákba állnak a fegyve- j rek. Lekerül a bakancs, a zubbony, j A celt előtt szárad a facsaró vízzé > vált ing. S ezzel a baka már el is j feledte minden fáradtságát. A kedve j szinte bámulatos. Tréfál, kötődik, j Mindenért kárpótolja egy jó pipa ! dohány. Vagy fekszik vékonykás alljszal- mán ernyőt boltoz a feje fölé a ! celtlapból, hogy ne vágjon a sze- ! mébe a nap. De a forróság dögö- í nyözi, főzi a testét. Csillogó gyöngyöket szí a felégett háton s az izmos gyöngyörü mellkasok pompás dombjain. Nagyszerű nézni itt e duzzadó, ; ragyogó testiség férfias díszét. Az erők e tökéletes telijét, amint az ] elpihent energiák végtelen potenciái \ szunnyadnak a ragyogó bőr alatt, I az izmok kitüremlő csomói közt a j tagok acélos kötésén s a testek biz- j tos arhitekturáju arányain. Távolabb ágyuk csövei ragyognak j fel, a nap sziporka csillagot hány- ; nak a szuronyok fényes ércén, gép- j fegyverek nyikorognak dobogó Io- j vak hátán, de e rekkenő, szinte ■! pokoli nyári délben érezzük, hogy j minden hadi masinánál nagyszerűbb J gépezet az ember, amelynek kiak- j názhatatlan, megőrölhetetlen ener- j giái harsogó diadalmi kiáltással csattannak ki itt e mozdulatlan tes- j tek wagneri orchesteréből. ’ Egy-egy sátor kis hegyes kupac. A földjén keshedt szalmán, kettesével, négyesével jut hely a bakáknak. Nem valami fejedelmi lakás, így nyáron — nem igen járja a levegő — megszorul alatta a meleg. De meg kell a katonának mindent szokni. A télen a hideget tűrte, most a meleget kell tűrnie. Nincs itt pardon senkinek, kinn laknak az ö'w.éntesek is. Csak a tiszteknek jj szabad a városban lakást venni. I 1 De azért csupa lelkesedés ez a sátortábor. Énekszóval jönnnek mindig a századok. A hatvanas fiuk énekét messzi megismerni, mintha csak a Káptalan utca ákácfái közt masíroznának a Szarvas-kaszárnya felé. Ott várom őket a Gruppejuk közepén. Van köztük egri fiú is. — Megismernek. Van öröm. Nem győznek eleget kérdezni az itthoniakról, nem győznek eleget üzenni haza. Beszélgetni kezdünk. — Mi van a szerbekkel? — Nem igen sok bajunk lesz már velük — feleli egy kis hegyes nézésű káplár. — El vannak a szerbek gyalázya. Mikor benn jártunk Szerbiába», nagyon megtépáztuk őket. Mielőtt ide jöttünk, a határon sokáig néztünk velük farkas^ szemet. A bakáink ott egymás sze- meláttára építették az erősítéseket, de még csak egy puskalövést sem tettek egymásra. — Hát innen hová viszik magukat ? — Úgy hallatszik, az olaszok ellen. Majd megmutatjuk mi a csesz- nye fajzatjának. Mert tudjuk ám, hogy szövetségbe voltak velünk s a mi segítségünkre kellett volna jönniök, mégis az ellenséghez szegődtek. Meg veri őket az Isten érte. De mi is segítünk egy kicsit neki. — Hát remélik, hogy elbánunk a taliánnal.? — Isten segítségével — mondja keményen, röviden a káplár s közben nagyot csattan a keze a puskatusán. K. M. Koleraeset a belváros közepén. Á fertőzött házak. Mi okozta a fertőzést. Az óvó intézkedések. Eger, juniu* 14. Az a lesújtó és mélyen megdöbbentő gyászhir, amely Mészáros Béla ezredorvos ifjú nejének tragikus haláláról szólt, a tegnapi és mai napon félelmes szenzációvá dagadt. Kezdetben ugyanis azt hitték, hogy a városban, közszeretetben álló úri asszony halálát gyümölcsmérgezés okozta, most azonban teljes bizonyosságu megállapítást nyert, hogy a hirtelen halált ázsiai kolera idézte elő s a haláloian végződő megbetegülésen kívül még más két megbetegedés is furdult elő. A betegség koleragyanus tünetek közt ma is tart. Az eset azért keit általános megdöbbenést, mert a polgári lakosság közt a belváros a belváros kellő közepén, a legforgalmasabb helyen fordult elő és mert talán a halálesetet követő általános konsternácl- ban némely elővigyázati rendszabályról talán el is feledkeztek. Az eset részleteiről s a kapcsolatos intézkedésekről Turcsányi dr.
