Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-05-06 / 125. szám
E Q K i 0 1 6 A G 191^. május 6. Múlt éjjel, bár az ellenséges flotta három oldalról tüze t, csapataink megtámadták Sed-il-Bahrt és elsáncolt állásaiból kiverték az ellenséget. Hajnalliasadtakor az ellenség csapatai flottájának állandó heves tüzelése mentette mpg attól a veszedelemtől, hogy a tengerbe szőrit tassanak. Ez alkalommal három teljesen sértetlen gép2. ___________________<■ f egyvert zsákmányoltunk lőszerrel együtt és a mai harcban már használtuk is ezeket. Ma délelőtt az orosz flotta félóra hosszat eredménytelenül bombázta a védtelen Ighno Adama falvát és azután visszavonult. A többi harctérről nincs jelenteni valónk. Johann Kovács von Soncsaki. A levelezőlap titka. — Száz sor irás három cigaretta papíron. — Őszinte sorok az orosz fogságból. Eger, május 5. Regények születtek már ebből a világháborúból. Gyönyörű epizódok és momentumok, érzések és események a tárgyai a háborús poezisnek. A nagy, az igazi költői feldolgozás arra a korra vár, amely ezután következik, mert ennek a költői és irói már távolabbról látják majd i dolgokat és tisztább szemekkel is. Ezek részére adunk az alábbiakban egy kész regényfejezetet. Az orosz fogoly-parancsnokság csak levelező lapot enged írni és azon is csak néhány sort. A hadifogoly azonban a nap hosszú 24 óráján át csak haza gondol és any- nyi mondanivaló gyülemlik fel benne, hogy ha ezt nem Írhatná le, elviselhetetlenné lenne a fogsága. Leírja, átadja az őrének, a pgrancso- lójának, az meg a cenzornak, aki egyszerűen félredobja. Azonban a szükség leleményessé teszi az embert Egy fogságba került orvos túljárt az oroszok eszén. Levelezőlapot irt haza, amely az összes hivatalos utakat megjárta, senki sem talált benne kivetni valót. De az első pillanatban fel nem tűnt, hogy aki küldte, azt ők nem ismerik. Sajnálni kezdték a szegény hedifoglyot, aki bizonyára tévedésből küldte nekik a lapot, amely igy célt tévesztett és nem vitt vigasztalást, megnyugvást oda, ahová szánva volt. A levelezőlap külsején ez olvasható: „Absender: Jóhann Kovács von Boncsaki Kriegsgefangener in Novo-Nikolajévszk. 1915. I1I./18. Die herclichsten Grüise sendet dir Dein Freund Johann“, f A lap hátán olajnyomásu tájkép van. Mennél többször olvasták, annál fájdalmasabb volt a csalódás. A fájdalmas csalódás mellett az ismeretlen feladó neve is izgatta a címzettet s megmntatta a családja minden tagjának: „Johann Kovács von Boncsaki.“ Fura név! Boncsaki! Aha — kiált fel az egyik családtag: bon-csa-ki. Boncsa-ki! Ki kell bontani, de mit kell kibontani? Tehát csak ezt a vékony lapot kell kibontani. — A levelezőlapot szétbontották és ámulattal látták, hogy 3 rendes cigaretta papír van benne elhelyezve. A 3 kis lap oly apró betűs Írással volt behintve, hogy alig volt olvasható. Nagyitó segítségével kibetüzhetök voltak az egymás mellé rótt sorok. — „Miután innen csak németül irhatok, ezen levelem pedig, tartalmánál fogva nem tűri azt, hogy annak megírásánál, amikor az irántad való nagy szeretetemet akarom benne ecsetelni, mások segítségét igénybe vegyem, a veled való bizalmas érintkezésnek ezt a módját fundáltam ki. Elképzelheted, mennyit törtem rajta a fejemet, hogy sikerüljön megoldást találni arra, hogy azt az itteni cenzúra se kifogásolhassa. Ezen betéteket számozni fogom, hogy tudjad, melyek azok a lapok, amelyeket nem kaptál meg. Majd ha az Isten haza segít, beszélgetek szibériai élményeimről. — Pénzt nem igen kapunk, de a városból kapunk mindent hitelbe. Én már hat kilót hiztam. Naponta járunk a minket környező erdőbe sétálni a hadifoglyok utjának nevezett csapáson. Az idő kezd gyönyörű lenni, de éjjel még 30 fokon felül mutat a hőmérő. Przemyslben rettenetes napokat éltem, hogy levelemet megkapod-e ? Vittek a pilóták levelet, de nem tudtam hozzájuk eljuttatni S. barátom mondta, hogy találkozott pilótával, aki megígérte, hogy nevemet a Pesti Hírlapba közzé teszi. Nem tudom olvastad-e? Légy miattam nyugodt jól érzem magam. Ha írsz, tedd a levelezőlapot forró vízbe és ketté válik, közte a vékony papir jót elfér, de csak olyan dolgokat irj, amelyek a hadi állapot miatt idegen szemek előtt is feküdhetnek. * Megérkezetek Lusztig katonai felszerelési üzletében Fő utca) az összes speciális fényképészed áruk, valamint az optikai újdonságok is. — Frommert és browningot a legmagasabb árban veszek. Lusztig, optikus. Magyar levelezőlap Szibériában. Magyarul írnak a foglyok üzenetet az orosz fogságból. Eger, május 5. Üzenetet küldött az Egri Újságnak Szibériából egy egri fiú, aki a galíciai harcokban orosz fogságba jutott. Nemecsek Aurél városi számtiszt akiről már egy ízben hirt adtunk, most Streneuskból küldött üzenetet. Rendkívül érdekes azonban maga a levelezőlap, amelyen ez a legutóbbi üzenet érkezett. Ez a levelevőlap tulajdonképen blanketta. A szöveg már készen van rajta, a fogolynak csak a személyi vonatkozású adatokat kell kitölteni. Ami a legérdekesebb azonban a szöveg nemcsak németül, hanem bár nem a legkifogástalanabb nyelven, magyarul is ott van a levelezőlapon. Középen egy vonal választja ették a levelezőlapot s felül a következő német szöveg áll. Den Werwandten sofort absenden : Ich befinde mich in Gefangenschaft in der Stadt.... Gonvern .... Ich bin gesund und nicht verwundet. Man kann mir schreiben auch in meiner Muttersprache. Hercliche Grüsse. Name und Vorname . . . (Magyarul). Tessék most küldeni rokonaimhoz. Orosz fogságban vagyok. Városban. Stretensk, Guberniába. Zabaj- kalszki oblaszlyi. Egészséges és nem sejbesülve vagyok, lehet hozzám írni is magyarul. Szives üdvözlet. Névem. és keresztnévem Nemecsek Aurél. Barbarizmus az egri utcákon. KltSrdelik * fákat. Eger, május 5. Csak nemrégiben adtunk hirt azokról az éjjeli garázdálkodásokról, amelyek a hatvani temetőben nem átallották a sírok nyugalmát feldúlni. Azt is megírta az Egri Újság, hogy ismeretlen tettesek nemrégiben össze-vissza vagdaltak és tördeltek több szép fát. Most ismét hasonló barbarizmusról értesítenek bennünket. A Tóth-utcát, vagy ahogy Egerben közszájon forog, a Tótsort csak nemrégiben telepítette be a város szép, fiatalültetésü fákkal. Mára virradóra azután ismeretlen tettesek ebből a fiatal ültetésből 30 darabot, mind csupa egészséges, pompás ifjú fát a legkegyetlenebbül tönkre tették. A fiafal fákat a legelvetemültebb durvasággal, derékban tördös*' összetörték, összehasogatták. S hogy ki követte el ezt az igazán embertelen dulást, azt még csak nem is sejti senki. Tény azonban, hogy Egerben nem nagy sem a magán-, sem a közvagyon biztonsága. Csak nemrég adtunk hangot a Deák Ferenc- uti villasor panaszának, hogy az előkertekbe, még a kerítésen át is képesek éjjel bemászni s tönkretenni a nagy gonddal és nagy költséggel létesített kerteket. Ez az állapot végre is tűrhetetlenné kezd válni. Azt tudjuk, hogy nincs rendőr. Elvitték katonának a rendőröket. Ezen nem lehet segíteni. De maradt itthon katona elég. Tessék ezek közül megfelelő készültséget kirendelni, hogy éjjel a rendfenntartásról gondoskodjanak annál is inkább, mert igen valószínű, hogy az éjjeli garázdálkodásokat alighanem részeg katonák követik el, miután duhajkodó legény nem igen van most a városkán, aki nem katona. Úgy tudjuk, hogy van is itt erre a célra egy népfelkelő őrkülönit- mény, de amint az eddigi események mutatják, nem sok látszata van a munkájának. Tisza a cenzoráról. Apponyi az nj nemzeti kölcsönről. — A képviselőház ülése. — Budapest, május 5. Az indemnitás vitájának mai folytatásán Apponyi Albert gróf volt ar első szónok. Bár teljesen tudatában van — úgymond — hogy tárgyalásuk elhalványul ama nagy harcoknak je- jentősége és érdekessége mellett, a melyek a nemzet létének biztosításáért folynak a csaták véres mezején és a legnagyobb örömmel venné, ha a mai vitának a jelentőségét ismét leszállítaná egy olyan bejelentés, mint a milyent tegnap hallottunk. (Zajos helyeslés és éljenzés a Ház minden oldalán). Hosszasan foglalkozik a rokkantak ellátásának kérdésével. Magáévá teszi Eszterházy és Gisswein javaslatait, helyesnek találja a Szterényi által felvetett gondolatot. Úgy kell gondoskodni szerinte a rokkant katonákról, hogy ezt a segítséget ne vehessék alamizsnának. Áttérve a politikai kérdésekre, kijelenti, hogy a függetlenségi párt az indemnitás megszavazásánál, amely bizalmi kérdés, elutasító álláspontra helyezkedik, de nem azért, mintha meg akarná tagadni az anyagi eszközöket attól, amihez a véradót oly f készségesen megszavazta. I A nemzeti erő amelyre vitéz hadseregünk támaszkodik, anyagi téren újabb próbára tétetik újabb nemzeti kölcsön által. Én e helyről is felhívást intézek a nemzethez, hogy C.L uj nemzeti kölcsönhöz való hozI zájárulás által másodszor is ejtsék ámulatba Európát (Hosszantartó 'za-
