Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-01-13 / 13. szám
sarkában hatalmas cirill betekkel a következő orosz felírás ékeskedik: KOMANDIR. 13—ro GENERAL FELDMARSCHAL Velikahó Knyazja Nykolaja NYKOLAJEVICSA polszka. Pocsaszti .... Odessza. Maga a levél a következő: Kedves Igazgató Ur! Lev. lapjukat 23-iki keltezéssel kaptam kézhez. Bizony ez az egy étién lap legalább 1 hónap óta, nem panaszképen írtam előzőleg, valamint most sem, csak tudj’Isten, rosszul esett, hogy megfeledkeztetek rólam. Ugy-e tévedtem? Itt lettem a 7 ik hadtest törzsszázadához beosztva. A parancsnokunk József főherceg, akit az uj év alkalmából a legénység nevében én köszöntöttem fel. Kitűnő magyarsággal válaszolt s a tisztelgés után magához hivatott és érdeklődött felőlem. Amikor mondtam, hogy a miskolci színházhoz vagyok szerződve, igen örült, úgymond, hogy ő ismerős Miskolcon, aztán kaptam egy szivart tőle s ha Isten segít és haza megyek, lesz egy szép emlékem. Ez a lévélpapir az orosz fővezér, Nikolajevics nagyherceg szolgálati blankettája, akinek kocsiját a Dukla szorosnál fogtuk el. Abból vettem én is ki egy pár darabot. Szívből üdvözli Marosi Géza. És a színész-katona a Dukla- szorosi hadizsákmány óta, mikor az orosz fővezér levélpapírja a kezébe került, csak nagyhercegi levélpapíron levelezik ismerőseivel. 1915. január 13. A monarchia hadvezetősége idézte elő a lengyelországi diadalt. Német elismerés vezéreinknek és csapatainknak. — Hadseregünk szerepe az eddigi harcokban. Eger, január 12. Arról a példátlanul álló szívós kitartásról és fáradhatatlanságról, amellyel az osztrák-magyar seregek katonái harcolnak hónapok óta az orosz túlerő ellen, a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg mindig dicső szövetségesünk, Németország. Érdekesnek tartjuk közölni az egyik? legelterjedtebb német lapnak, a „Leipziger Neuesten Nachrichten“-nek az osztrák magyar hadseregről és eddigi szolgálatairól írott cikkét. A mi hadseregünk eddigi működését a mostan folyó háborúban ritkán ismerték fel és értékelték olyan helyesen, ímint ezek a sorok. — Az osztrák-magyar részesedés a Németország összehasonlíthatatlan hadseregével vállvetve folytatott harcban sokkal jelentékenyebb, sokkal határozottabb és sokkal döntőbb volt, mint azt bárki is sejtené. Egészen biztos, hogy az osztrák-magyar hadsereg vakmerő hadműveletei nélkül Nyugat-Lengyelországban sohsem jöttek volna létre azok a vaskarmok, amelyek szétmorzsolták ott az oroszokat. — Tulajdonkép mit tett akkor az osztrák-magyar hadvezetőség ? Nem engedett-e épenséggel szabad utat az oroszoknak Bécsbe, a , mikor galíciai csapatrészeit jelentékeny erők elvonásával gyengítette és meglepő virtuozitással — amelyről egykor még szó lesz —egyszerűen északra tolta csapatait, mert ott a németek rochadejánál nyitva hagyott poseni rést be kelleit tömni. Az oroszok valóban legalább ezt az egy előnyt keresték vereségük után; semmiesetre sem akarták elszalasztani azt az alkalmat, hogy — a csapat- elvonások és eltolások után — átkarolólag támadhassák meg a kizárólag Krakóra támaszkodó osztrák-magyar déli szárnyat. Csakhogy a vezérkar erről az eshetőségről is gondoskodott és készen voltak a tervek. A sablon-hadvezér egyszerűen Krakóra támaszkodott volna lehetőleg erős fronttal, de az osztrákmagyar hadvezetőség ismételt vakmerő eltolásával különböző csapatrészeknek, amelyek az oroszok oldalát támadták meg és egyéb meglepő mozdulataival seregeit lépcsőzetesen elhelyezve egész a Kárpátokig előidézte a cári hadsereg vereségét Lengyelországtól egész Magyarországig. — Csak a beavatottak tudják ma, hogy az osztrák-magyar seregek nemcsak a maguk kötetességét tették meg, hanem mindegyik a legjobb és legdöntőbb munkát végezte, hogy északon és délen, egyesülve azokkal, akik viszont a maguk részéről, a maguk helyén végezték a legjobbat és legdöntőbbet, kikényszeritsék a közös győzelmet. Csak a vezérkarok fognak felleb- benteni minden fátyolt, ha majd néhány év múlva megállapítják, hogy két, egymásnak életre-halálra szövetséget esküdött nép minden lelki erejével, minden harcosával miként segítette egymást fantasztikus csodálatos egységben, hogy leverje az elképzelhetetlen tömegű óriást. Ausztria-Magyarországnak minden oka megvan rá, hogy Németországra — Németországnak minden oka megvan rá, hogy Ausztria Magyarországra büszke legyen. U közzététel teljesen díjmentes. A mü 4 csoportozatra oszlik: 1. Törzstisztek. 2. Tisztek és önkéntesek. 3. Altisztek. 4. Legénység. A mü díszes vaskos kötetben jelenik meg, s előfizetési ára 6 korona. A műnek könyvkereskedelmi ára megjelenés után 10 korona lesz. Előfizetések ugyancsak „Az 1914—15. éves háború hőseinek aranykönyve* kiadóhivatalához, Lipót-körút 29. intézendők. — Népfelkelő tiszt urak figyelmét felhivom Lusztig főutcai üzletére, hol frommer, browning töltény, testmelegitő, zseblámpa, elem, | 3. hátzsák, valamint a harctéren nélkülözhetetlen öngyújtó és uj taláp mányu hőüveg, zsebpohár s mindenféle szemüvegek jutányos árban kaphatók. — Telefon 30. szám. — Bevonuló népfelkelők és tiszturak figyelmébe. Felszerelésükhöz szükséges hátizsák, kulacs, thermos, sálka, különféle gyorsfőzők, szárazspiritusz, összehajtható evőeszközök, villamos zseblámpák és kézi karbidlámpák, elemek, szivar- gyújtók, pohár és különféle dolgok beszerezhetők Varjú Béla üzletében Dobó-uta 26. Az egész vonalon előrehalad a németek otfenzivája. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, január 12. A nagyfőhadiszállásról jelentik: HÍREK Eger, január 12. — A háború hőseinek aranykönyve. A harcban elesett, megsebesült, kitüntetett vagy foglyul esett hőseink megörökítését célozza „Az 1914—15. éves háború hőseinek aranykönyve“ cimü, előkészületben levő nagyterjedelmü mü. Mindenki, akinek elesett, megsebesült, kitüntetett vagy foglyul esett hozzátartozó- j jának fénykép rendelkezésre áll, j küldje azt be haladéktalanul, egy ; rövidke életrajz kíséretében, a mü kiadóhivataláhz Lipót-körút 29. A Nyugati hadszíntér: A Libassée csatornától délre csekély jelentőségű harcok folytak, amelyeknek eddig nem volt eredménye. Ororiytól észikra a franciák tegnap este támadtak, de súlyos veszteségeik melle.t visszavetettük őket. Ma reggel itt a harcok újból feléledtek. Perthestől keletre a franciáknak tegnap dé után ellenünk intézeti támadása tüzűnkben összeomlott, Az e 1-n- ségnek igen súlyos veszteségeik voltak. Az Argonnokban a rómaiak úján } elfoglaltunk egy froncii támaszpontot. Kettő tisztit és egyszáznegyven főnyi legénységet ejtettünk foglyul. Az Argonnok kele i részében folyó harcokban a franciáktól január nyo’c dika óta (az eddig már jelenteiteket beleszá uúv ) egy őrnagyot, három századost, tizenháro n hadnagyot és egy- ezerhatszáz főnyi legénységet ejtettünk foglyul, úgy, hogy ezen csekély kiterjedésű hareterületen a franciák összes vesztesége halottakkal és sebesültekkel együtt háromezerötszáz emberre becsülhető, Ai lynál, Sh. Midiiéitől délre, a franciák támadási kísérletei meghiúsultak. Ke éti hadszin ór: Keletporoszországból nincs újság. * Eszaklengyelországban az oroszok előretörései sikertelenek voltak, A Visztulától nyugatra támadásaink a rossz időjárás ellenére is egyes helyeken előbbre jutottak A Pilica ke’e.i partján nincs változás. A legfőbb hadvezetőség. Heves tüzérségi harc a Nidánál és a Visztulától délre. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, január 12. Az ellenség tegnap is megkísérelte abbeli kísérleteit, hogy a Nidán való átkelést erőszakolja, mialatt az egész arcvonalon heves tüzérségi harc folyt. Délelőtt a déli szakaszon az ellenség egy erőcsoporija újból tá madást kezdett, de tüzérségünk ttízében a legrövidebb idő alatt letört és hátraözönlött, a halottak és sebesültek százait hagyva állásaink előtt. Egyidejűleg a Visztulától délre is állandóan folyt a tüzérségi harc, miközben egyik ütegünknek sikerült egy majort, amelyet az ellenség megszállva tartott, annyira tüze alá venni, hogy az oroszok, akik ott a legutóbbi napok óta befészkelték magukat, kénytelenek voltak állásaikból futva menekülni. A Kárpátokban a kedvezőtlen időjárás megnehezít minden nagyobb- szabásu tevékenységet. Az Ung felső völgyében az ellenség hátrálva az Uzsoki szoroshoz közelebb vonult. Az orosz újságokban terjesztett ama hir, mintha Przemysl vára december tizedikén parlamentairt küldött volna az ellenséghez, természetesen teljesen koholt és alighanem csak arra szolgál, hogy leplezze az ellenségnek e várral szemben való teljes tehetetlenségét. Hőfer, altábornagy.
