Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-25 / 114. szám
EGRI U j S A G 1915. április 25. 2. A Maas és Mosel között a franciák több helyen megismételték támadásaikat. Az Aily erdőben szuronytámadásban mi maradtunk győztesek. Innen tovább keletre az egyes helyeken vonalunkba behatolt franciákat ismét k<vertük.. Bois de Prétreben előbbre jutottunk. A Vogézekben köd és hó akadályozza a harci tevékenységet. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet változatlan.- A legfőbb hadvezetőség. Sányok, lányok, dohánygyári lányok. Mit érez a 60-as baka a lö/észárokban. — Vers a dekkung fenekén. — Üzenet a Dnyeszter partjáról. Eger, április 24. Tavasz van. Édes arany zuhatag- ban záporoz le a napsugár. Sürüdik a szép zöld haj a fák fejebubján és megdobban a szív, még a csukaszürke zubbony alatt is, amelyet halálruhának keresztelt a búcsúzó baka. Messze Galicia és Bukovina határán, valahol a Dnyeszter mellett szakad most az eső. Olyan az idő szine, mintha zegernyés ősz volna. De a csalfa idő nem jár túl az egri baka szivén. A sáros dekung fenekén is megérzi, hogy most tavasz van odahaza. Ragyog a nap a vásártéren. A nagytemplomban az öreg Miska rá hu2ta már a levescsárdást és jönnek ki nagy vig zsi- bongással, édes csacska kerepelés- sel a. dohánygyár vaskapuján a lányok. Jányok. jányok dohánygyári já- nyok rátok gondol a vitéz 60-as baka a lövészárok éjszakájában. S a távol tavasz költővé varázsolja s ha este nem is lehet ott csukás után, mikor már lepihent kemény szivü szüléd, ki ellenzi a szegény katonát, a kis zöldleveles kapunál, elküldi maga helyett a halálos veszedelmek, a százezer megpróbáltatások földjéről az üzenetet,f.amely ■ épen olyan derűs, épen olyan jókedvű, mintha csak itthon firkan- totta volna az Aranyszőlőben aranyosan csillogó bor mellett, mig a sarokba jókedvűen helyehulyázott valamelyik szalóki malacbar.da. ilyen üzenetet küldött most a galíciai harctérről két egri 60-as zugsfürer a dohánygyári lányoknak. Fele vers, fele próza. Csillog benne az aranyos katona humor. Az érdekes levelet alább közöljük. Kelt a Harctéren, 1915. IV. 12-én. Kedves honleányok! bocsássanak meg, ha talán alkalmatlankodnám. de hejzetünk megengedte, hogy üdvözletünket hozzá- jok irányítsuk. Igaz, kissé unalmas hejzetünk, de nem azért, hogy unnánk magunkat, de meguntuk már a vizet sálkával öntözni ki magunk alól. De ne gondolják, hogy talán a fürdőben vagyunk ! ámbár ha ászt gondolják, sem gondolnák rosszul, meit fürdőbe vagyunk, de vér fürdőbe. Most jelenleg sárba fürdünk 1 | mivel az Április nállunk is Április, ehez ászt hiszem nem kel töb magyarázat, és minket az Április a lövőárokban talált. De még ez sem volna oj nagy baj. De az a kegyetlen eső is, amej minden áron ki : akar bennünket önteni az árkokból. ! De ez nekünk nem árok, hanem ház. Igen ház, mejet 9 holnap óta j lakunk, tehát csak azt akarom eből ! ki hozni, minek utána az eső fojton I szakad és mi fojton. egész nap ez i ellen védekeztünk lapáttal, sálkával, i mégis ő győzőt, mert bőrig ázva, | bújtunk be a föld gyomrába, illetve ami házunkban egy Egri zugsfürör- ral és elkeseredésünkben mondtunk mink mindent. Az elöb említett zugsführer, kit Liszkainak hívnak, azt találta mondani, hogy ennél jobb dolgok van még a Dohánygyári lányoknak is és én is hejbe hagytam, hogy úgy van. De mi több, még az is eszünkbe jutót, hogy ott szivarokat csinálnak. No erre aztán oj jó szivar szag csapot meg bennünket, hogy mindjárt nem kellet a vacsora sem. Ászt kérdik, mér? mert nem volt. No asztán jó vacsora és szivar szaggal gondolatban el telve, gondoltuk utána a bort; ami asztán egészen elkábitott benün- ket. No még egy ij jó estét sem éltünk át 9 holnapon körösztül, ámbár csak gondolatból, tehát elhatároztuk magunkban, hogy tudomásukra adjuk. A harcok mezején is, mennyire lebegnek gondolatink szárnyain. Ezen kis szózatot álitot- tam össze, itt a gyertyánk pislogó fényénél: Dohánygyári lányok, A harcmezejéről szóllok ti hozzátok. Nem ösmertek ugye? hisz hatvanas [vagyok, Az uj kaszárnyába tényleges szolgálok. Voltam Boszniába, Hercegovinában, Hegyes Szerbiába, nagy Orosz [országba És Galíciába, most Bukovinába, De sehol hozzátok hasonlót nem [láttam, Mijen szép ti vagytok’, ott a Dohánygyárban. Fáj, dobog a szivem értetek leányok És a szivarokért, mejjeket csináltok. Csináljatok sokat, hogy nekünk is [jusson, Nem baj, ha vastag is, csak köny [nyen meggyűljön. Lehet vékony is, „csak“ nagyon [hosszú legyen, Nekünk az a fő dolog, hogy minél [több legyen. Letaláb is annyi, amennyi muszka van, Minden magyar bakára jutnak 56 an.- Tudom, hogy meg kapjuk, mit * [előre köszönök, De ne legyen nagyon erős, mert [attól köhögök. Tikteket kérlek hát szépen magyar [lányok, Hogy a szivaroknak a javát válaszszátok, Most is szívtunk volna, a szent [Husvét napján, Oj jó eset volna a bableves után. Hej, sok elmaradt a szokásból [Husvétkor, Bánatunkban csöppet sem- ettünk [a sonkából. Bizony rósz volt gondolni a ^avaji [Husvétra, Ami eddig megtörtént, észt sem [hittem volna. Ma van 9 hónapja! ugye szép kis • [idő ? Amint a vonat indult velem ki Egerből És azóta volt részünk harcok és [csatákban, Csináltunk sok károkat a gyatra [muszkában. Mert az ő szivök is, mind Egerbe [vágyik. De mi nem engedjük eljutni a várig, Mert a várhoz nem messze van már [a Dohánygyár, Ahol ami részünkre, a sok szivar [kész már. Ehez szintén közel van a szép [asszony völgye, Hol a pincék özöne, borral Dusán [telve. Egyik hordóban siler, másikban [bikavér, Vig eger várossá, a muszkától ne félj. Tudom kevés pont az én vigasztalásom Ősötök emléke tündöklik a várban. Dobó volt hajdana e vár parancsnoka, A nőknek vezére leánya Katica. Hős tettükről sokat ir a történelem, Az Egri nők keblén sem lakot félelem. Hős tettökért Isten mégis jutalmazta, Vezérüket szentek közé soroztatta. Ott nyukszik emléke, a székesegyházba. Meg segít Istenünk, misem leszünk [gyáva, T r, sokat fordult a világ kereke. Nfc»n sok várat szált meg Hadaink [serege. Ki a sik mezőre, haladunk előre, Mert a zászlainkon, Szűz Mária képe, ő a mi pártfogónk dúló csaták ölén, Ne essünk kétségbe, biztasson a [remény. Éljen a Királyunk, édes szép hazánkal, Minket az ellenség soha le nem gázol. „Éljen a magyar haza.“ Meleg üdvözletét küldi a harctérről az összes gyári személyzetnek Fenyves Vidor, zugsführer és Liszkai Bertalan zugsf. 60. gy. e. 10. századától. Tcbori posta 92. Elevenen eltemetve Aki visszatért a sírból. A Donát-utca szenzációja. Eger, április 24. A nevek nem fontosak ebben a történetben, mert maga a történet olyan csodálatos, hogy bátran csak írói képzelet játékos meséjének tart- nók, mert nem is tud ilyen lehetetlen dolgokat kitalálni csak a szárnyaló képzelet és a minden képzeletnél hatalmasabb rendező, a háború és nem hinne ebben a történetben senki, ha véletlenül épen Egerben nem történik s nem élnénék, nem lakuának itt a szereplői a Donát- utcában. A történet kezdete a megszokott háborús história. Egy jómódú egri özvegyasszony egyetlen fiát elvitték katonának. Füttyengetett a gőzös, a szép nemzeti szin zásztó alatt, fel- bokrétázva, felpántlikázva, elment a gyerek a harcok mezejére. Vitézül verekedett a csatatéren. Pusztította a rácot, nem kímélte a muszkát, egyszer aztán beleakaszko- dott valami kósza golyóbis, sebet tépett szép napboritott testén. Bekötözték a szanitécek. A kórházvonat elvitte valamelyik csinos kis csehországi városba, ahol tiszta kórteremben, szép fehér ágyban, lágy ápoltkezü idegen asszonyok gondozták a szegény magyar fiút. Nemsokára azonban levél jött Csehországból a Donát-utcai kis kúriába. Szomorú hir volt a levélben. Sírva fakadt a ház asszonya mikor kibontotta. Egyetlen fiának halál hire volt a levélbe irva.fHanem aztán letörölte a könnyeit a gazdaasszony, mert egy kis vigasztalást lelt abban, hogy haza hozatja a fiát ha lehet, hadd pihenjen hazai földben a teste. Instanciát Írtak a vármegyén. Pecsétes irás ment Csehországba és azután megengedték, hogy nehéz ólmos koporsóban haza hozzák a hősi halált halt magyar katonát. Itthon három papos temetést rendezett neki az anyja. Két kántor énekelt fölötte. Kikisérte három hóstya népe s a sírjához busán járt ki a gyászbaborult özvegy asszony. De alig pár "nappal a temetés után — épen a kis kaput nyitotta volna ki — még a vér is majd meg hült benne — a fia jött rá szemközt. A f!' '' Csehországból ólmos koporsóaan hoztak haza, kiénekeltek, eltemettek. Mégcsak nem
