Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-04-11 / 100. szám

XXII. évfolyam. 1915. április 11, vasárnap. 100. szám. Előfizetési árak: helyben és vidéken postán küldve egész ívre 18 korona, — fél évre 9 korona, — aegyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra 1 kor. 50 f. — Egyes szám ára vasár­ás ünnepnap is 4 t. — Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Jókai Mór-utca 6. szám. Megyei és helyközi telefon szám: 106. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. SETÉT SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÁLLAY MIKLÓS Kiadótulajdonos: DOBÓ ISTVÁN-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. Hirdetési árak: □crn-kéni nyiltéri közlemények, bírósági Ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdeím. 8, magánváll, hirdetni. 5 fillér. Eljegyzések, egybekelések,gyászj.,köszö- netnyilv. síb.l—5 sorig5 K. Egyesületek, bálbizottságok értesítései, köszönetnyil­vánításai, felülfiz. nyugtázása 20 sorig5K’ 7őpásztori szózat a háborús idők kötelmeiről. Eger, április 10. Eger érseke most a húsvéti ünne- j pékét múltával körlevélben szól híveihez. Hívei szivéhez intézi szó- i zatát Eger főpásztora ebben a VI. körlevelében, amelynek olvasása kell, hogy meghasson mindenkit, kiben szív, ész és honszerelem lakik. „A megváltás nagy emlékünnepe, j a husvét elmúlt anélkül, hogy az I egymással véres harcban álló népek i között békét, vagy legalább szüne- tét hozott volna létre; sőt éppen a szent napok alatt intéztek hazánk i határai ellen minden eddigit heves- j ségben felülmúló támadást s épp most fejtették ki hadfiaink nyolc hónap véres küzdelmei által meg nem tört vitéz erejük legjavát, hogy visszavessék határainktól a vad el­lenségnek reá boruló mérhetlen nagy 1 áradatot. i Hazánk és véreink feletti mélysé- ! ges aggódásunk csak annál fogéko- \ nyabbá tett vallásunk titkainak ün- i neplésére s talán nem is éreztük i soha annyira át s nem is értettük soha annyira meg az Istenember önfeláldozásának isteni fönségét, I mint a háború e husvéte alatt.“ Így kezdi főpásztorunk hatalmas szózatát. Majd remek körmondatban mu­tat rá a hasonlatra, mely a kereszt diadala és a harcosok önfeláldozása között látható: «... amint a ke­reszt útja a dicsőséges feltámadás­hoz, úgy a honfiak önfeláldozása i igazságos ügyünk győzelméhez el- | vezet.“ Mióta a háború megpróbáltatásos napjai ránk szakadtak, az érsek tet­tekkel mutatja meg folyton, hogy mit keli tennünk igaz ügyünk diada­láért. Példával jár előttünk az áldo­zatkészségben, önfegyelmezésben és önmegtagadásban. Szépen és joggal hangzik tehát ajkáról, hogy: „amig véreink életüket feláldozva biztos védelmet nyújtanak nekünk, mi viszont mindenünket készséggel felajánljuk, hogy fentarthassuk és ! növelhessük az ő erejüket. Ök ont- ; ják vérüket, mi feláldozzuk mindazt, j amink csak van, ha kell szivünk vérét is a haza üdvéért; egyik sem kisebb az áldozatra való készségben a másiknál.“ Majd fájdalmassá válik a szózat hangja, mert az előbbi pontban megjelölt helyes iránnyal .ellentétes hirek kellnek szárnyra, vajha alap nélkül“! Hírlik, hogy a hadbavonultak csa­ládjainak egyes tagjai, az irántunk minden oldalról, kivált az állam ré­széről megnyilatkozó részvétre érde- metlennek mutatkoznak nemcsak azért, mert a nyert pénzbeli segít­séget hiúságokra használjak fel, ha­nem főleg azért, hogy miután az ő szükségletükről az állam gondosko­dik s következőleg maguk el van­nak látva, egyébbel nem gondolnak, megfeledkeznek kötelességükről, ki­vonják magukat a munka alól, melyre pedig rátermettek és képe­sek, noha látniok kell, hogy a mun­kaerő annyira megfogyatkozott, hogy ha csak öregek, asszonyok, gyerme­kek össze nem fognak s a harcme­zőkön levők munkáját nem pótolják, műveletlen, vetetlen marad a föld, nem érlel kenyérnek való magot a nyár, nem lesz mi táplálja a véres harcokban kimerült katonáinkat, sőt az itthonmaradottak máris megfo­gyatkozott élelme sem lesz pótolva: a kimerült hadsereg, az éhező nép harc nélkül mintegy ölébe hull az ellenségnek. Fáj ezt hallani, de nehéz is el­hinni a magyar népről. Hiszen ez árulás volna a hazáért s érettünk vérző honvédeink, árulás hazánk ellen, mely az élethalál küzdelem­ben minden fiától és leányától jog- gol várja, hogy egész erejét s mun­káját, összes buzgalmát szolgálatába állítsa. Nehéz elhinni az egyház hü fiai­ról és leányairól, hogy annyira ki­vetkőznének az evangélium szelle­méből, hogy ne tartsák már, amit az írás tanít, mely mindnyájunkhoz szól, amidőn mondja: „Ti pedig Krisztus teste vagytok és ha az egyik tag valamit szenved, együtt szenvednek minden tagok. Ne le­gyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szor­goskodjanak.“ (Szent Pál 1. Kor. 1-2.) Lehetetlen, hogy a keresztény ma­gyar népet büntetéssel kelljen em­berbaráti, honfiúi kötelessége telje­sítésére kényszeríteni, ami nem ma- ! radhat el, mert az állam nem jutal- j mazhalja segítséggel a kötelesség- j mulasztást, hanem meg kell vonnia ■ a segélyt azoktól, kik ölbe tett ke- I zekkel nézik mások s a haza ínségét ; és nyomorát. j Ám: „Nagy megnyugvást és vi­gasztaiást nyújt viszont az egyház­megye több községéből érkezett hi­teles hir arról, hogy a lakosság összefogva ingyen megműveli azok­nak földjét, kik harcba vonulva ' magok helyett nem állíthatnak sen­kit a munka elvégzésére. E közsé­gek a haza előtt érdemes cseleke­detet végeznek s rászolgálnak arra, hogy Isten áldása kisérje tetlöket.“ . „Ennek a szellemnek kell álhatni | mindenkit, aki méltó akar lenni arra, hogy keresztény, hogy magyar s az maradhasson ezután is; és ne kell­jen magát megadnia idegen hata­lomnak, mely legázol mindent, ami az ember méltóságának ismérve s nem tűri meg a magyar nemesleve­lének két alkotó elemét: a vallást és honszerelmet.“ A rendkívüli körülmények rendkí­vüli intézkedéseket tesznek szüksé­gessé. Int tehát a Főpásztor, hogy ha kissé terhűnkre is volna a ható­ságnak ügyeinkbe való beavatkozása, ne nézzük azt fölösleges zaklatás­nak, hanem türjük azt is azzal a készséges önzetlenséggel, melyre a komoly idők intenek. Korlátozzuk önmagunk is vágyainkat. Végül az apostollal szól szeret­teihez : „Szerelmeseim ne ütközze­tek meg az égető szorongatáson, mely a ti próbáltatástokra vagyon... hanem Krisztus szenvedéseiben ré­szesülvén, örüljetek, hogy majd az ő dicsőségének megjelenésében is vigadva örvendezzetek." Így beszél, igy érez, igy cselek­szik Eger érseke! Jelentés a francia harctérről Súlyos irancia veszteségek és sikertelen támadások. Vereséget szenvedtek a franciák a Harne és a Haas magaslatok közt. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, április 10. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A Drie-Grachteni zsákmány 5 belga tisztre és 122 főnyi legénységre és 5 géppuskára emelkedett. Champagnéban Beau Sejourtól északra csapataink kiürítették az április 8-án elfoglalt, de tegnap a francia tüzérség tüzelése által szétrombolt árkokat és a fran­ciáknak e vidéken ellenünk intézett támadásait vissza­verték. A Maas és Mosel közti harcok nem szűnő heves­séggel tovább tartanak A Verduntől keletre eső Tromezy és Quissainville helységekről a franciák azt állítják, hogy elfoglalták. E helységek környékén még nem folyt harc, mert ezek távol esnek hadállásainktól. A Marne és Maas magasla­tok közt a franciák tegnap súlyos veszteséget szenvedtek, minden támadásuk^ősszomlott tüzelésünkben. A combresi magaslaton elől levő vonalunk egyes pontjain ideiglenesen megvetették lábukat, de éjjeli ellentámadásokkal részben ismét kivertük őket. A har­cok folynak. Ars 4 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents