Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-22 / 81. szám
2 n A 9 1915. március 22. Három nap alatt be kell jelenteni a gabona- és lisztkészletet. A kormány rendeíeíe. Eger, március 21. Megírta már az Egri Újság, hogy a kormány rendeletet fog kiadni a gabona- és lisztkészlet bejelentéséről. Ez a rendelet most jelent meg, mely elrendeli az eltitkolt gabona- és lisztkészlet elkobzását és egyúttal I büntető határozatokat is statuál " azokra, akik készleteiket hatósági fölhívás ellenére sem jelentik be. A rendelet a következő intézkedéseket tartalmazza. Mindazok, akiknek búzából, rozsból, árpából vagy ezekből előállított lisztből oly készletük van, amely a foiyó gazdasági év termésének betakarításáig saját háztartásuk és gazdaságuk céljaira szükséges mennyiséget meghaladja, kötelesek ezt a készletüket a földművelésügyi miniszter részletesebb utasítása szerint, felhívásra a hatóságnál 3 nap .alatt bejelenteni. Akik a bejelentést elmulasztják, kihágás miatt 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénz büntetéssel fognak büntettetni es a be nem jelentett, elrejtett vagy eltitkolt készletüknek a házi és gazdasági szükségletet meghaladó részét a hatóság a törvény' értelmében a kihágási eljárás során el fogja kobozni. Ugyanezen 3 nap alatt eddig be nem jelentett készletüket azok is szabadon bejelenthetik, akik már fel voltak ugyan erre hiva, azonban a bejelentést elmulasztották vagy készletüket elrejtették vagy eltitkolták. Ha a bejelentést ezen idő alatt önként megteszik, a bejelentés eddigi elmulasztása nem képez kihágást s készletük el nem koboztatik. Az elrejtett és eltitkolt készletek hatóságilag nyomoztatni fognak és azokat, akik a bejelentést elmulasztják, készletüket elrejtik vagy eltitkolják, a hatóságnál bárki feljelentheti és a kihágási eljárás során el- kobzandó készlet értékének egyötöde a feljelentőt illeti. A készletet akár szóval, akár írásban lehet bejenteni. Az eltitkolt vagy elrejtett készletek felkutatására a pénzügyminiszter a pénzügyőrséget fogja utasítani. — Wolff Károly temetése. Ma délután kisérték ki Wolff Károlyt utolsó útjára a város közönségének nagy részvéte mellett. Ott voltak a temetésen mindazon világi és egyházi intézmények képviselői, amelyeknél a megboldogult valami funkciót teljesített. Ott voltak barátai, ismerősei, hogy még egyszer Isten hozzádot mondjanak a kedves barátnak és jó ismerősnek. Az Egri Újság tudósításai pontosak; gyorsak és érdé kesék. Kincs sikere a az elszászi francia offenzivának. Francia megfigyelő állás soissonsi a székesegyházon. Visszavert orosz támadások az Omnlew-Orzyc vonalon. (Közli s miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, március 21. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Yperntől délkeletre egy légi jármüvet lelőttünk. A franciáknak két kísérlete, hogy a Loretto magaslat déli lejtőjén az általunk március 16-án elfoglalt hadállást visszafoglalják, meghiúsult. A Soissonsi székesz- egyházon, melyről a Genfi lobogó lengett egy francia megfigyelő állomást ismertünk fel. Tüzelés alá vettük és eltávolítottak. Champagneban Beau-Sejourtól északra csapataink árkászai sikeresen működtek. Több francia árko' megsemmisítettek, közben ögy tisztet és 299 főnyi sebesület- len legénységet fogtunk. Reihsackerkopf tetején két alpesi vadász zászlóalj áttal vitézül védett állást tegnap délután rohammal bevettünk. Az ellenségnek súlyos veszteségei voltak. Három tisztje 250 főnyi legénysége, 3 géppuskája és egy akna- vetője kezünkre került. A franciák ellentámadásait, visszavertük. Hogy a francia repülőknek SchHttstadt elszászi nyílt várossal szemen elkövetett embertelenségeire méltóbb választ adjunk, a muíí éjjel Páris erősségeire és Compiegne vasúti gócpontra léghajókból nehány nehezebb bombát dobtunk le. Keleti hadszíntér: Omulow és Orzyc közt az orosznak egy támadását visszavertük, miközben két tisztet 600 főnyi legénységet elfogtunk. Az oroszoknak Jedronozek ellen intézett két éjjeli támadása tüzünkben összeomlott. A legfőbb hadvezetőség. Szépszagu Erzsébet. és egy egészen fiatal, a kendőjüket levetették, kis batyut kioldottak a fal mellett, odaültek hozzá és azt mondja az öregebb: — No emberek, kinek van foltozni, — varrnivalója? Volt. Lepattant gomb, szétfeslett varrás, elszakadt zseb, melyből már-már kihullott a halálcetli, köpenybélés, keztyü, sőt egy detes- halántéku öreg vitéz igy szól: — A csizmához ért-e, néne? A néne szigorúan néz, a leány mosolyog, a cimborák nevetnek, némelyik mély, gordonka hangon, íme a derű ide tart közéjük, nyilván a két nővel . érkezett, mint mesebeli tündér, ki szomjazó vándort a tenyeréből itatott. És jól esik tündérnek nézniök a lányt, keresni valami igézetet a tekintetében, megizlelni a levegő áramlatát, amint jár közöttük és tartja nyütt blúzukat a keskeny kezében. Napsütés, kalászérés, bó- longató napraforgó, májusi gyöngyajtó felé, bejött két nő, egy öregedő virágillat, kertek alatt úszó vasár* Eger, március 21. A hóra rávert a délutáni szél és az emberek, nagybajszu, alföldi levegőben szálasodott katonák bejöttek a házfal mögé az udvarra, j Olyan természetes volt ez, mint a | gesztus, mikor — még a nyáron — megtörölték szájukat a halpap- I rikás után. — Szól a dongó — mondották olykor, ha a „verehobic“ küldött üzenetet a fejük fölött. Aztán bele- ! tűnődtek a csöndbe mosoly nélkül, j vidám szó nélkül, hallgattak, mint ahogyan Mindenszentek táján hallgató a késő őszi éjjel. És az udvaron kivülök nem volt senki, üres a ház, a szél bejár £ üvegteíen ablakon, a tetőn is lyukak feketéllenek, mint jégszemjárta verébfészkeken. Furcsa volt, didep- gős volt, kietlen volt, majdnem sir- hatnékom hangulat volt a hallgató pipálgatás, mig egyszercsak megmozdultak, néztek az ajtótlan utca napi cimbalomszó, lopott méz és lakodalmi dinotndánom, mind jbenne volt a nézésükben, a fejtartásukban, a sóhajtásukban, a megrezzent szájszélükben, ahogyan lehajolt a lány s amikor ült és varrt, a fejét lehajtotta és nyitott szájjal lélekzett. — Szép zsemlyéje lehet, — mondja a dereshalantéku. — Erősvállu, nem mejjbeteg. Hallgattak, néztek rája parázsló piliogással, sodorták a bajszukat, a lány szorgalmasan öltögetett, ha az anyjára nézett, komoly volt, de errefelé már a szeme fényben úszott. Fölkelt, hozta a foltozott nadrágot, a fiatalabbak vihogtak. Hogy éllé— pigélt mellettük, a gordonka-hang mondja : — Szép szaga van. Nyilván a hajának. Nyilván bazsalikomolajjal kenigéli. A leány visszafelé útjában meg- állott. — Nemis igaz. Mert dióoiajjal. A gordonka: — Hogy szőke legyen? A lány: — Hogy barnább legyen. Maguk elé bólongaltak, a legényünk ujja bajszában motoszkált, amint a házfalaknak támaszkodott és a szemét, mint egy csongrádi korcsmában mondanák, majd kinézte. Köhintett, felé fordultak. ' — Bizonyosan Julisnak hívják. Vagy Rozáliának. A Rozália szép név. A lány éppen csak föltekintett: — Erzsébetnek. A dereshalántéku, tudj’ Isten, honnan került tükör a kezébe, most a lábával úgy dobogott, mint legénykorában istvánnapi búcsún a csizmáját csikorgatta. Bizonyára szép emlékei lehetnek zöldgalyas báli sátrak alól, hol a cigány már féllábon muzsikál a hordó tetején, a föasztalnál lógó fejjel bóbiskál a bálvédnök postamester, sötétiombu fák alatt a már üres rézüst mellett elaludt a szakács és odébb a rezeda bokrok mögött titokzatosan hullámzik az őszirózsasövény, hogy arra botorkáló negédes öregek ineselke- <íőn rikoltják: mi légyen ottan, nyúl, fülemile vagy szerelmespár? Nagyot sóhajt: — Ösmertem már lányt, akit Erzsébetnek hívnak. A lány se szóit, a többiek se, de legényünk megmozdult, leült szembe Erzsébettel. Lassú, halk morajlás, furcsán mozgatták a nyakukat, amíg báli sátor alatt ilyenkor már lecsörömpölt a lámpás, a nagybőgőbe szilajul belerúgtak, asztalt borítottak, széket suhogtattak, hogy ama bizonyos negédes öregek riadtan futottak zsandárt hozni a zenebona kellős közepébe. Most csak a tisztbarátom intett: — Jóska, gyerünk! Legényünk melléből hosszú sóhaj fakadt, hosszas volt a kézfogásuk is, a lány kezében megállóit a tü, sokáig nézett Jóskára. A kocsira
