Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-03-19 / 78. szám

1915. március 19. EGK! 0 3 9 4 G előttem két katonánk mért mer jár­kálni, holott én „niderben“ vagyok ? Talán ők nem látszódnak, mert a szűrke ruhájukon fehér köpönyeg. Vagy egyenest csak én rám akar­nának lőni az oroszok s arra vár­nak, hogy fölemelkedjem ? Nevetek magamban: ugyan megtudnák-e odaát, hogy újságíróra tüzeltek ? Az ám, érdekes volna, ha itt meg­halnék s vérző szájú halottként gurulnék le a szakadék partján, talán éppen a remete kunyhójára, a íekete felöltőm fennakadna a gerinc­fa végén s ott lógnék holtként Dante szavai mellett. Ni, két orosz most föláll. — Az istenért, hát maradj a helyeden! — ordit hátra barátom a magyar hadnagy. Észre se vettem, hogy fölállottam és követtem őket. A katonák nevetnek és lefelé mu­gatnak, túl a folyó felé. Látták, hogy néhány kimosott orosz ing­féléket a szél bevitt a folyóba és a két orosz katona, aki az imént lett látható, a parton szalad utánuk. Az egyik meg-meg áll, egy gallyal belekapkod a vízbe, eredménytelenül, a másik belegázol, hogy elérje a ruhadarabokat, de most elzuhant. Bent a vízben. Hát ezen nevetnek. — Mért nem lőnek rájuk? Méltatlankodva felel vissza egy népfölkelő : — Ők se lőnének miránk hasonló alkalomkor! Még várnom kellett keveset s aztán ballagtam társaim után, mivel­hogy hiába vártunk fegyverropogást. Már bent jártunk a kényelmes, szá­raz, szalmával telehintett lövőárokban. Azt mondja a magyar hadnagy: — Láttad? — N«m. — Nem is hallgattad ? — Nem. Mit ? Két orosz löveg tőled nem messzire csattant. Van úgy az ember, hogy mikor szemközt várja a veszedelmet, nem veszi észre, hogy az hátulról, vagy oldalt fenyegeti. De bent a lövőárok­ban már jó volt, biztonságos volt, bujkáltunk cikk-cakkos csavargáso­kon, szépen kicifrázott, zöldgalyazott földprémek mögött. A katonák kár­tyáztak, pipáltak és lábukat csavar­ták uj, frissült kapcákba, de nem mosolyogtak és szűkszavúak voltak, egymásközt se beszéltek, csak ültek csak ültek messzi, befelé, mintha a szemsugár keresztül tudná törni az erdőt, a hegyet, hogy lejuthasson Pest felé, vagy a Nagyalföldre. Néha fölemeli a fejét, néz jobbra, néz balra, kicsit rámyugtatja kezét a puskaagyra, majd leveszi róla, bedugja a köpönyegzsebbe, visszaül korábbi helyére, — várakozó, türel­mes, áldozatkész, fáradhatatlan, pi­pázó öreg katonák. Tehát mentünk és bukdácsoltunk szó nélkül már háromnegyed órát és folytonosan szalma zizegett lépé­seink nyomán, sok kiugrás mellett , haladtunk el, a kiugrásokban voltak a gépfegyverek kettesévef. Elértünk tenyérnyi erdőcske mögé, ebbe bele veszett a lövőárok s itt is volt két gépfegyver, de az oroszoktól zsák­mányolt. Katonáink jól bánnak véle, saját fegyverével és lövegével támad­jak az ellenséget. E két, oroszoktól zsákmányolt gépfegyverhez százezer hozzávaló töltény is van itt . . . Megmutatják a szerkezetét: kett- kett-keít-kett ... szépen szól, de dörrenés és mag nélkül. Odaát mégis megmozdultak a zöldgalyas lövőárkok, lehet, hogy megijédtek, mert néhány lövést mégis küldtek errefelé. A fák sűrűjén haladtunk keresztül, a szélén megállunk, most látjuk a fejünk fölött süvöltő lövedékek rob­banását. A kékiő ég alatt a hori­zont mélyén két torony, igy pers­pektívában tekintve, alig arasznyi egymástól. Két község. Az egyikben a mi hadállásunk, másik még az oroszé. A távolabb fekvő község felől délelőtt megindult egy orosz­század, fölfejlődetlenül. Tizenötös gránátunk hullott közibük, gyors egymásutánban csak kettő. A század katonából egy sem maradt meg, mintha föld-nyelte volna el őket. És hullanak most is, szépen, hullámosán zengő dördüléssel a gránátok a község fölött . . . Aztán jön az este fátyolosán, az ágyuzene mind ritkábban zengő, már csak búcsúzóul hallatszik egy- egy robajlás. Megpihenve merül mögöttünk álomba az erdő, mö­göttünk a lövőárok és túl van az orosz arcvonel. Csak füttyök hang­zanak, most az estvében, még sivi- tőbbak, mint az ebédutáni órákban. Mindenütt csönd, csak a vermek ajtaján ver erre a katonák hangos alvása. Damó> Oszkár. Szabadságolják a dohánygyári munkásnóket. Dr. Kánitz Gyula indítványa. Eger, március 18. Most a legfontosabb és minden gazdát a legélénkebben érdeklő probléma, hogyan tudjuk a meg csappant munkaerővel az összes, szükséges gazdasági munkát elvé­gezni. A vármegyében a központi mezőgazdasági bizottság s a köz­ségekben mindenütt gazdasági bi­zottságok foglalkoznak e probléma megoldásával. Idevonatkozó prakti­kus indítványt adott most be Kánitz Gyula dr. a képviselőtestület elé, melyet az alábbiakban közlünk: Tekintetes Képviselőtestület! A háborús állapotok nagy gondot okoznak a gazdáknak, de különösen az egri szőlősgazdáknak, mert a szőlőmunkához értő fiatalemberek hadbavonuitak s csak gyerekek és öreg emberek maradtak idehaza s ! bizony — tekintve, hogy még ezek­bői is sokan az aratásra beszerződ­tek — ezekke! a 2500 kát. hold szőlőtt és mintegy 5000 kát. hold szántóföldet, melyből vagy 1000 hold konyhakert — bajos lesz meg­művelni. De nem számíthatunk a hadifoglyokra sem, mert ezek nagy része a szölőmunkához nem ért. Hogy némileg a legsürgősebb szőlő­munkáknál segítséget kapjunk, — junius, julius és augusztus hóna­pokban — indítványozom, hogy írjon fel a képviselőtestület a pénz­ügyminiszter úrhoz, hogy a dohány­gyári összes földműves munkások szabadságoltassanak. A dohánygjér üzeme pedig folytatható lenne 300 pol­gár leánynyal is. Ezt nem érzi meg az állam, viszont nekünk nagy segít ség lenne a mintegy 500 földműves leány és asszony munkaereje. Dr. Kánitz Gyula s. k. városi képviselő. Eger, március 18. — Katonai kinevezések. A király Hikis Antal és Tauber Ottmár 60. gy. e. hadnagyokat főhadna­gyokká nevezte ki. — Kitüntetett hatvanas tisz­tek. A király Antony Gyula 60. gy. e. tartalékos hadnagynak a ka­tonai érdemkereszt 3 osztályát ado­mányozta a hadiékitmépnnyel az ellenséggel szemben tanisitott vitéz magatartásáért. Ugyancsak kitüntet­ték dr. Csépányi László tartalékos zászlóst is, aki az ellenséggel szem­ben tanúsított hősies magatartásáért a másod osztályú ezüst vitézségi érmet kapta. Kitüntetést kapott ezen kívül még dr. Czukor István tarta­lékos ezredorvos is, akinek a király a koronás aranyérdemkeresztet ado­mányozta a hadi szalagon az ellen­ség ellenség előtt tanúsított bátor magaviseletéért. — Sándornapja áz Izgalma­soknál. Kedves és meleg hangulatú családi ünneppé avatták ma az irgalmasok kórházában Sándor nap­ját, a rend köztiszteletben és szere tetben álló fejének, Stészel Sándor­nak névünnepét. Úgy a rend tagjai, mint a kórházban ápolt seb sültek s az ott működő ápolónők részéről beszédekkel üdvözölték s ízléses ajándékkal lepték meg. S az egész város intelligens társadalmából is rendkívül sokan keresték fel őt jó- kivánataikkal. — Halálozás. Részvéttel vettük a hirt, hogy Ficzere Gábor recski körjegyző a délelőtt folyamán meg­halt. Ficzere Gábor még javakora­beli, tetterős férfi volt a vármegye jegyzői karának egyik tevékeny tagja, aki községei érdekét mindig szivén viselte. Az elhunyt tagja volt Hevesvármegye törvényhatósági bi zottságának s váratlan elhunyta megyeszerte általános részvétet keltett. 3 — A főgi ntnázium háborús dél­utánja az Urániában. A ciszterci rend főgimnáziuma utolsó háborús délutánját e hó 22-én, hétfőn dél­után fél 6 órakor fogja megt^tani az Uránia színházban. Az eddigi magas színvonalú háborús délutá­nokhoz méltó, grandiózus befejezés lesz ez a művészi számokból ösz- szeállitott előadás, melynek a jöve­delme a Vörös-Kereszt egri fiókja javára fog szolgálni. E nemes cél előmozdításának érdekében a fő­gimnázium tanári kara remek hábo­rús vonatkozású müsorszámokat ál­lított össze, melyek a következők: 1. Prológus. Irta és előadja Mada­rász Flóris dr. főgimn. tanár. 2. Di Wachtam Rheim. Vegyes karra át­írta : Kalovits Alajos dr.- 3. Hábo­rús költészet. Ismerteti: Kürthi Menyhért dr. főgimn. tanár. 4. Há­borús dalok. Énekli a főgimn. ének­kara. 5. Censztochói legenda, Melo­dráma. Szövegét irta Kiss Menyhért, zenéjét Kalovits Alajos dr.; Szavalja Erdélyi József főgimn. tanuló, zon­gorán kiséri a szerző. 6. A világhá­ború szülőföldjén. Úti emlékek. Irta és vetített képekkel előjada Kovács Pius dr. főgimn. tanár. 7. Heil Dir in Siegerkranz. Hét szólnmu vegyes karra átírta Kalovits Alajos dr. Énekli a főgimnáziumi énekkar. — Belépődíj minden helyre 1 korona, idényjegyek 50 fillér ráfizetéssel ér­vényesek. Számozott jegyek előre válthatók Miticzky Béla üzletében (Uránia épület.) — Akasztott ember az érsek­kertbea. Ma délután 1 és 2 óra közt szokott inspekciói sétáját vé­gezte az ügyeletes rendőr az érsek- kertben s amint az egyik mellék- utra lekanyarodotí, csodálkozva látta, hogy az egyrik fa csupasz gályán élettelen test lóg Az érsekkertben öngyilkosságot követett el valami életunt ember. Felkötötte magát egy faágra. A rendőr azonnal értesítette a mentőket, mikor azonban a festet levágták, már egész meg volt ké­külve s akkor már pár óra óta lóg­hatott. A zsebében talált munka- könyvből megállapították, hogy az öngyilkost Vámos Gyulának hívják, 45 éves kőműves segéd. Holttestét a hullaházba szállították. Tettének oka ismeretlen. A jánlom a bevonuló népfelkelő urak fi­gyelmébe a hadfel­szerelési cikekkeltul- halmozott raktáramat. . * . Látcső, hátzsák, ivó­pohár, thermos hö- üveg, evőeszköz, főző- edény, stb. stb. Ezen­kívül villanyfelszerelési, fényképészeti cikkek és díszműáruk gyári ár- : : ban kaphatók. LUSZT1G, optikusnál. Fő utca 9. Fióküzlet a Dobó-utcábar.

Next

/
Thumbnails
Contents