Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-03 / 62. szám
2 ■-P Q p » 1915. március 3. Visszavert francia támadások Champagneban. i Előbbre haladtak a németek az Argonnokban és Vogézekben - Mindenütt visszaverték a németek j az oroszok támadásait. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) # Berlin, március *2 A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Champagneban a franciáknak ismételt, újból nagy erőkkel ellenünk intézett támadásai többnyire már tüzelésünkben az ellenség nagy vesztesegei mellett össze- í omlottak. Az egyes helyeken kifejlődött közelharcokban mindenütt győztünk, állásainkat erősen tartjuk. Az argóiméi erdőségben több árkot elfoglaltunk, 80 foglyot ejtettünk és öt aknavetőt zsákmányoltunk. AVau- quois ellen intézett támadásokat véresen visszavertük. A Vogézekben a legutóbbi napokban kivívott előnyöket heves ellentámadások ellenére is megtartottuk. A franciáknak tegnap' este Chellestől északkeletre és keletre ellenünk intézett támadásai rájuk nézve különösen veszteségteljesek voltak. Keleti hadszíntér: Az oroszoknak az augustowi erdőtől délkeletre és délre ellenünk intézett összes előretörései sikertelenek voltak. A Lomzától északkeletre és Plocktól keletre ellenünk intézett éjjeli támadásaikat visszavertük. A legfőbb hadvezetőség. jt török főhadiszállás jelentése. ; Seddilbshrí bombázta az ellenséges flotta, j Meghiúsult csapatszállitási kísérlet. j (Közii & mi aisz terel aöks ág sajtóosztálya.) Konstantinápoly, márc. 2. A főhadiszállás közli: Az ellenséges flotta ma lassú tüzelést folytatott Seddílbahr érődéi ellen. Az ellenség azon kísérletei, hogy egyes pontokon felderítő csapatokat partraszállitson. j meghiúsultak. Végül Öt ellenséges páncélos, amely ered- j ménytelen tüzelést folytatott más ütegeink ellen, ami ütegeink által leadott hét íövegtől találva, kénytelen volt visszavonulni. Istenért, Királyért és Hazáért. A 10-es honvédek köszöneté. Eger, március 2. Bizonyára emlékezetes még, hogy a legutolsó megyegyiilésen, Abauj- Torna vármegyének nevezetes át- j irata kapcsán azt is elhatározták, j hogy a harctéren vitézül küzdő fia- I inkát, akiknek szintén nagyré- I szűk van abban, hogy a magyar j név újra régi fényében ragyog az j egész világ előtt és hogy a magyar j katonát mint minden hadi erény példaképét állítják oda Európa harcoló nemzetei elé — a cs. kir. 60. gyalogezred, a 10-ik honvédgyalogezred és a cs. kir. 6-ik huszárezred vitéz katonáit üdvözölni fogják. Az üdvözlő iratok a vármegye al- j ispánja az illető ezredek pótkeretei j i utján el is juttatta a harctérre s í j erre az üdvözletre válaszol most j Kobek Béla alezredes, aki jelenleg j a 10-ik h^nvédgyalogezred parancsnoka a következő lelkes hangú levélben : Hevesvármegye Tekintetes Törvényhatósági Bizottságának Harctér, 1915. február 23. A vármegye közönségének fiaihoz intézett üdvözletéért az ezred tisztikara és legénysége nevében hálás köszönetét mondok. Büszke lehet a vármegye honvéd ezredére, mely a harcok legkritikusabb pillanataiban is mindig becsülettel megáílta a helyét s elismerést vívott ki a magyar honvéd névnek. Rendithetetlen bizalommal hari » a <j colunk tovább is szent ügyünkért, mig ki nem vívtuk a végleges győzelmet. Hitünkben megerősit dictő múltú vármegyénk közönségének ismételten megnyilvánuló szeretete, áldozatkészsége és ragaszkodása, melyhez méltóan — fölemelt fővel — óhajtunk egykor szerelteinkhez visszatérni. Addig is régi jelszavunk vezérel: Istenért, Királyért és Hazáért! Kobek Béla, alezredes. Maga árusítsa a város a lisztet. — Mi a közönség érdeke? — Egy egri kereskedő levele. — Eger, március 2. Nagyon érdekes levelet kaptunk most egyik egri kereskedőtől. A jobb nevű a most szőnyegen forgó lisztkérdés megoldásához fűz nehány okos megjegyzést s a szöget igen gyakran nagyon is a fején találja. Mindenesetre közöljük nem csak ebből az okból, hanem azért is, hogy a benne felvetett helyes eszméket a város akkor, midőn e kérdés megoldásáról tanácskozásokat folytat, figyelembe vehesse. A szóban forgó levél a kővetkezőket mondja: Eger város közönségének fontos érdeke, hogy a városi tanács az élelmezési cikkeknek az elárusitását azonnal vagy minél hamarább ke zébe vegye és pedig úgy, hogy a szegény nép és egyáltalában az egész fogyasztó közönség ne legyen továbbra is a kereskedelem szeszélyes kezébe kiszolgáltatva, hanem a város maga létesítsen azonnal egy liszt eladási központot s akár kap, akár nem tud kapni a kormánytól búzát, szerezze be ép úgy, mint a kereskedő a gabonát, a kukoricát, sőt még 2 koronával drágábban is beszerezheti. Azután akármelyik helybeli malmot kényszerítse, a kormány utján arra, hogy a megvásárolt és rekvirált gabonát, kukoricát az önköltségen, mondjuk 2 korona 50 fillérért 100 kgrként vagy 3 korona métermázsánkénti őrlési dij mellett őrölje meg és olyan lisztet készítsen, mely a helybeli fogyasztásnak, meg a törvénynek is megfelel. Ha tényleg kapunk 160 wagon búzát annál jobb, de mindenesetre a városnak regiebe kell eljárnia, mert ha a kereskedelemre átbocsátja a lisztárusitás, akkor megint ott leszünk, hogy csak a protekciós nagyobb vevők és Isten tudja, milyen ürügy alatt, az egyik finom lisztnez, a másik pedig még a legalsó liszthez is alig fog jutni. A városnak pedig kötelessége arról gondoskodni, hogy mindenik- nek jusson lehetőleg mindenfajta lisztből. Ezzel pedig a város amellett, hogy emberséges és hazafias kötelességet teljesít, nem fogja ráfizetni, sőt ellenkezően, mert 150 wagon lisztnél játszva 15000 koronát fog tisztán keresni és a közönség meg mindig olcsóbban és biztosabban fog liszthez jutni, mint úgy, ha a kereskedelemre lesz utalva. Igaz, hogy a lisztkereskedők fognak zúgolódni, hogy a zsíros pecsenyétől elesnek, de a pár hónapot az uj lisztig kibírják már. Hiszen nemcsak liszteladással foglalkoznak, de más élelmi és háztartáshoz szükséges napi cikkekkel is és anélkül is a múlt 7 hónapban többet kerestek, mint máskor 3 egész esztendő alatt. Tehát nem lehet panaszuk és nem is volna igazságos, éppen a legszükségesebb élelmi cikknél a fogyasztó közönséget kényszeríteni, hogy drága pénzért ázt vegye, amit a kereskedő kegyelemből átenged és az, aki nem komája, az üresen kimenjen a boltból. A lisztárusitás semmiféle nehézségekbe nem ütközik. Hisz van elég intelligens ember, kik tiszta ember- bafáti szeretetből és hazafiságból, haszonlesés nélkül naponta 2—3 órát ennek a valódi felebaráti nemes kötelességnek szentelni fognak. Kár ebből semmi esetre nem lehet, a nép liszthez fog jutni, olcsóbban és biztosan. Ezenkívül néhány ezer korona megmarad a városnak is, melyet most a háború által rákényszeritett rendkívüli * terhek megkönnyebbítésére jól felhasználhat. Eddig a levél. A tentiekhez csak az a hozzászólni valónk van, hogy még eddig a város nem döntött arra nézve, mikép árusítja majd a rekvirált vagy az államtól kapott lisztet a közönségnek. Lehetséges, sőt hacsak elháríthatatlan akadály útját nem állja, úgy is lesz, hogy a város közvetlenül adja a lisztet a közönségnek. Mindenesettre ez volna a legegyszerűbb, de ha a körülmények praktikussági szempontból mégis a kereskedők követésének igénybevételét fogják javasolni, a közönség érdekeinek megóvásáról akkor is a legerélyesebb rendszabályokkal kell és fognak is gondoskodni. — Hősi halál. Vedrődy Gusztáv, a főkáptalan tilaji gazdaságának intézője, akit csak nemrég léptettek elő népfelkelő főhadnaggyá, a galíciai csatatéren hősi halált halt. A Rosa- lunda patak mellett egy barakot védelmezett, amely ellen az oroszok igen heves támadást intéztek. A hősi halált halt főhadnagyot, akit Egerben igen sokan ismertek és becsültek, nagyszámú rokonság gyászolja.
