Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-24 / 55. szám
XXII. évfolyam. 1915. február 24, szerda. 55. szám. POUTIKA! NAPILAP Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — negyed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra fcS^STÄSSÄS fs—<6;Dr. SETÉT SÁNDOR. **».«*«* KÁLLAY MIKLÓS Megyei ás helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBÓ 1STVÁN-NYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. vánitásai, feíülfiz. nyugtázása 20 sorigl5K* Hirdetési árak: □ cm-ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. Egyenlő kenyéren. Eger, február 23. Sok minden egyéb között a háború megteremtette a kenyér demokráciáját.Néhány hét múlva úgy lesz, hogy senkinek, a milliomosnak és a kisgazdának egyformán nem lehet több kenyere egy hétre valónál. A földesur, a ki az éléstárban egész esztendőre ellátta családját a maga őrlelte tiszta szép fehér liszttel ás a munkás, a ki szombaton este a heti béréből vett lisztet a fűszeres-boltban. Ezen pedig, ha az uj rendet keményen és igazságosan hajtják végre s ha a magyar népben lesz annyi komoly öntudat, hogy ehhez a komoly szükség által parancsolt uj rendhez alkalmazkodjék, nem lehet semmi pénzzel változtatni. Pezsgőt ihatik, a kinek kedve tartja és módja van rá, — de kenyeret nem kaphat többet annál, mint a mennyi a meg’evő készlet elosztása szerint rája jüt egy hétre és egyforma kenyeret: azt a barna, kevert lisztből sütött kenyeret, a melyet ép oly könnyű megszokni, mint a háború egyszerű, szórakozást kerülő életmódját. A hatóság pedig elő fogja hivni a rejtett lisztkészleteket, akár csak a bujkáló katonaköteleseket. Elő, elő, féltett kincsei az éléskamarának, a konyhaszögletnek. A ravasz elővigyázat, amely még a tél elején, sőt a mozgósítás első keteiben megtöltötte a liszteszsákot és a lisztesládát, csődöt vallott. Az okos és ügyes emberek úgy beszéltek egymás között erről, „nekem odahaza három mázsa lisztem van“, mint ahogy a bankok szoktak büszkélkedni a tartaléktőkéjükkel. Most ez a tartaléktőke elvész, értéktelenné lesz. Nem is lenne igazságos, hogy egyesek semminő, vagy méregdrága liszthez jussanak a miatt, mert a tartalékozásnak ezt a módszerét városban és falun egyforma sokan alkalmazták. Akik nem látták el magukat előre, azok nem voltak köny- nyejmtibbek az előbbieknél, csak több bizalmuk volt a nemzet sorsa, a jövő alakulása felől. Szabad-e ezeket azzal büntetni, hogy ötszörös áron fizessék meg a kenyeret, a barna kenyeret, mialatt a többiek a fölös lisztből gond nélkül gazdálkodhatnak és süttethetik a fehér cipót? Ennek meg kell szűnni, — és ha az országban van egy csöppje a felebaráti közösségnek, az emberek szolidaritásának, akkor mindenkinek azon kell lenni, hogy megszűnjön. Az éléskamarában fölhalmozott, vagy félretett lisztnek csak addig volt valami célja és értelme, amig nem tudtuk, vájjon lehet-e később egyáltalán kenyérre valót kapni. Most azonban, a mikor a kormány az egész ország lakosságának kenyérszükségletéről gondoskodik, a mikor biztos módját szerzi meg annak, hogy mindenki a jövő termésig egyforma árban és egyforma minőségben megkapja azt a lisztadagot, a melyre szüksége van, fölöslegessé vált az elővigyázat és a rezerváíás. Hogy pedig a kormánynak és a hatóságoknak ez a törekvése minél teljesebb mértékben sikerüljön, hogy a háború alatt minél kevésbé érezze meg az ország az élelmiszer-szűkét, elvárható, hogy a lisztkészletek rekvirálásánál mindenki kötelességszerüen, szabódás nélkül be fogja jelenteni és oda fogja adni a maga fehér kincsét. Ha a hazafias kötelesség megnyilatkoztatta a sziveket akkor, a midőn pénzt, arany- és ezüst tárgyakat kellett a háború céljaira adni, akkor bizonyára megteszi most is a hatását, a mikor a hazának a lisztet kell odaadni, Nem ingyen, hiszen a rekvirált lisztet megfizetik: nem is azért, hogy a számunkra végkép elvesszen, hiszen a rekvirált liszt vissza kerül a lakosság közé. A mint eddig dicsekedtek azzal, ha valakinek odahaza elegendő lisztje van, ezután szégyen azt bevallani. Azt itthon maradtak tanuljanak egy keveset a harctéren küzdők kötelességtudásából, fegyelmezettségéből, szokjunk rá, hogy minden héten az állam utján kapjuk a magunk kenyerét, valamennyien egyformán és egyformát. A kinek a háború meghagyja az életét, a testi épségét, a megszokott életmódját, a családi körét és a délutáni feketéjét: ebben az egyben tegyen valamit a hazáért. Összeomlott orosz támadások a Kárpátokban. Több helységet elfoglaltunk a Dnyesztertől délre. Eltüntették magokat a horvát csapatok. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, február 23. (Hivatalos jelentés.) Oroszlengyelországban lényeges esemény nem történt. Nyugatgaliciában a tüzérségi és egyébb harci tevékenységet a látást megnehezítő időjárás akadályozta. A kárpáti arcvonalon az orosz támadások az ellenség jelentékeny veszteségei mellett a szokott módon öszse- zúzódtak. Hét tisztet és 550 főnyi legénységet elfogtunk. A Dnyesztertől délre a harcok tartanak. A csatatéren kipróbált horvát csapatoknak sikerült eredményes támadással az oroszokat több helységből kiverni s az erősen megszállott magaslati állásokat az ellenségtől elfoglalni és előrenyomulva tért hódítani. ___ Hőfer altábornagy. A z Egri Újság tudósításéi nontosak, gyorsak és érdekesek. Ha valami hirt, eseményt tud, közölje az Egri Újság 106. számú telefonján. Ars 4 fillér.
