Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-02-22 / 53. szám

tí 0 Kl li J . 9 A 0 1915. február 22. 2 Német előretörés a Vogézekben. Nieuport előtt elsttlyedt egy ellenséges hajó. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Berlin, február 21. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Nieuportnál egy ellenséges hajó hihetőleg egy akna­kutató aknába futott és elsülyedt. Az ellenséges torpedó- naszádok, midőn lőttünk rájuk, eltűntek. A Ghelavett Yperni utón és Yperntől délkeletre, a csatorna mentén elfoglaltunk egy ellenséges lövészárkot, néhány foglyot ejtettünk. Champagneban a legutóbbi napok súlyos harcai u’án aránylag nyugalom volt. Cömbreenná! a franciáknak nagy erővel és szívós­sággal ellenünk intézett három támadását az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük. A Vogézekben a támadásaink előbbre haladtak. Sulzerniől délkeletre elfoglaltuk Hochrotberget, a Hort melletti magaslatot és a Prizl és Widental-majorokat. A legfőbb hadvezetőség. Háború és kertészet. Eger, február 21. Ne csak azok szolgálják a hazát, kik az ellenséggel küzdenek, hanem mindannyian, kik itthon maradtunk s otthonunkat, kicsi vagy nagyobb kertünket élvezzük.' A háborús események folytán ta­vasszal lényegesen kisebb lesz a zöldségnemüek s igy mindenféle friss főzelék behozatala. Ez annál súlyo­sabban fog érinteni bennünket, mert hiszen akkorára a konzerv- és hü­velyes főzelékek, valamint a rizs­kása a hadbavonulók nagy fogyasz­tása folytán nagyjában elfogytak. Hazafias munkát végzünk tehát, ha az élelmiszereket lehetőleg sza­porítjuk. Mindenki, akinek kertje és Blkalmas berendezése (üvegháza, me­legágya) van, kötelességének kell, hogy érezze, hogy ezeket főzelék termelésre már jókor kihasználja. Nemcsakhogy önmaga jut ezáltal friss főzelékhez, amelyet különben drága pénzen kellene vásárolnia, hanem még vásárra is küldhet, ami­Hogy lehetőleg korán nagymeny- nyiségü zöldséget termeszthessünk, főleg a melegágyakra kell különös súlyt fekteinünk. Nagyon kevés befektetéssel itt nagy eredményt érhetünk el még kis ; kertünkben is. Akármilyen egyszerű deszkaláda ablaküveggel és elegendő ; ló és tehéntrágyával (amely továbbra is földünk előnyére válik) megfelel . ennek a célnak. Az ablaküveg he- j lyett szükség esetén olajos vagy zsíros papírral bevont fakereteket is j használhatunk. j Kertecskénk vagy kis földünk, mely 1 eddig csák örömünkre szolgált, já­ruljon hozzá most családunk és ha lehet embertársaink megélhetésének megkönnyítéséhez. ! Előrelátó beosztás, szeretetteljes gondosság itt szép eredmények el­éréséhez vezet. Felvilágosítással és tanácscsal min­denkor szívesen szolgál a „Női se­gély a háborúban“ gyümölcs és fő­zelék alosztálya Budapest, 11. Ákos- utca 16. által a közélelmezéshez hatásosan hozzájárulhat. A következő főzelékeket lehet már mostan bevetni: [kelvirág, kala- rábé, saláta, nyári-endivia és hó­napos retek. Ezek a zöldségnemüek meleg, félmeleg üvegházakban és melegágyakban jól tenyésznek. Sárgarépát, petrezselymet, hagy­mát, feketegyökeret, parajt kedvező leőjárás esetén már február hónap­ban szabad földbe lehet vetni. Ha a borsót januárban faládikába ültetjük, márciusban már bátran ki­ültethetjük a szabadba. A kelvirág, káposzta és kel álte- Jelt palántáit márciusban kiültethet­jük a szabad föld barázdáiba. Burgonya könnyen csirázlatható és a kert védett helyeire kiültetve hamarabb használható. — Féláron utazhatnak a se­besült katonák. A háború sebe­sültjei és betegei, ha gyógyítás céljából valamely magyar, osztrák és németországi fürdőt akarnak fel­keresni, a magyar, valamint az osztrák és német vasutakon a sze­mély- és gyorsvonatok II. és III. kocsiosztályában féláru polgári me netjegygyel utazhatnak. A kedvez­mény igénybevétele magyar és né­met szövegű közös „Igazolvány“ (Auweis) alapján történhetik, ame­lyet az illetők számára illetékes katonai területi parancsnokságuk ál­lít ki. Ha a katonák szükségesnek tartják, hogy a fürdőhelyre kisérőt is vigyenek magukkal és ennek szükségét orvosi bizonyitványnyal igazolják, a kedvezményt a kísérőre is kiterjesztik. Még egy szó a Verbőczi M.-utcáról. Hogy történt a hiba. Eger, február 21. Tegnapi számunkban szóvá tettük azt az alapos botlást, hmely egyik utcánk névtábláján bizony eléggé céltáblául a közhumornak a Verbőczi M.-utca felírást alkalmazta. A városi főmérnök, aki az utcák és házak jelzőtáblával való ellátá­sának intézője a városnál, ezzel kapcsolatosan a következő sorok közlésére kért fel, amelyekben meg­magyarázza, hogy történt a tévedés s egyúttal kijelenti, hogy a lövőben fokozottabb figyelemmel fogja az utca és házszámjelzések végrehaj­tását ellenőrizni. „A Verbőczi-utcának uj házszá­mozásánál a kiírás tévesen történt, a városi képviselőtestület határoza­tába becsúszott sajtóhiba alapján, amely szerint a „Vörösmarty“-uica elnevezése után a „Verbőczi“ utcá­hoz is hozzátették a leírásnál a mindkét helyen felesleges s az utóbbinál hibás keresztnévjelző „M„ betűt. Még a cikk megjelenése előtt figyelmessé tettek a hibára s intéz­kedtem is a már felszegezett táb­láknak uj, helyes felirásu táblákkal való kicseréléséről. Házszámozások alkalmával jobban fogjuk a vasön­tödét ellenőrizni, nehogy tévedések forduljanak elő.“ Tizenhat éves katonák Nem sok a hadi fogoly Szerbiában. — Levél a szerb hadi fogolytói. Eger, február 21. Az egyik szegedi lap egy szerb hadi fogságba került magyar újság­írónak igen érdekes levelét közli, amelyben a többi közt a következő figyelemre méltó sorok foglaltaknak: . . . Csudálatos, .hogy milyen ke­vés ember esett a szerbek hadifog­ságába. Én, aki a szerbek vissza­vonulásában szintén részt vettem, sokkal több fogolyra számítottam. Ezzel szemben mindössze alig né­hány ezren jutottunk a szerbek ha­talmába. Ezek is legnagyobbrészt itt, Üszkübben vannak. Az elbánásról, amelyben részesü­lünk, hálátlanság volna rosszat mon­dani. Tisztek és katonák egyaránt udvariasak és előzékenyek hozzánk. A cenzúra sem szigorú. Ez azonban nem annyira a szerbek jóságának, mint tudatlanságának tulajdonítható. Nerr) tudnak a cenzorok magyarul és igy csak találomra huzgálnak ki egyes gyanúsnak vélt szavakat meg sorokat. Egész Szerbia ^különben roppant élénk. Alig látni civilt. Asszonyok százai jelentkeznek katonának. Ti­zenhat éves fiuk kardot kötnek. Hetven éves aggok könyörögnek, hogy katonák kívánnak lenni. De nagy baj van a szerb népnél. A szerb hadseregnek se elég puskája', se elég élelme. A múltkor — mondják — eljött ide a foglyok közé Péter kiráyl. Rend­kívül gyötrötf, összetört ember. Mi­kor a hosszú szál, izmos magyar fiukon végigtekintett, lesütött szem­mel mormogta: — Magyarszki, magyarszki jó ka­tona . . . Mindig a hazamenésre gondo­lunk. Összeülünk esténként és mintha egy család egymásszerető tagjai volnánk, elbeszélgetünk a kedvese­inkről, a szegediekről .... aztán csendes sóhajjal ökleinkre hajtjuk fejünket és kiki a maga gondolatai­val eltelve várja, mig a sátrunk előtt az őr csengőjét meghimbálja, jelez­vén, hogy a lefekvés ideje már el­érkezett. Halkan jó éjt kívánunk egymásnak s aztán mindegyik a maga ágyahelyére tér és jbizonyosan mindegyik nagyon szép álmokat ál­modik. Vukov Lukács levele már azért is nagy érdekességü, mert benne ő mint szemtanú számol be azokról a kétségbeesett erőfeszítésekről, ame­lyekkel Szerbia menteni készül Nist, mig menteni lehet. Kétnapos harc ötszörös ellenséggel. — Levél Varsó alól. — Eger, február 21. Rendkívül érdekes levelet kaptunk ma egy Varsó alatt küzdő közkato­nától, aki megkapó módon írja le az ottani élményeket. A levél a kö­vetkező : Dacára, hogy ellenséges területen vagyunk, feletteseink nem tiltják meg azt, hogy az igazságot kedves, szép hazánkba megírjuk, mert hisz nekünk nincs titkotni, sem szégyelni valónk, hahem igenis büszkék va­gyunk, hogy igazi testvéreinkkel, a németekkel oly biztosan nézhetünk a jövőnk felé, mely csakis a mi győzelmünket hozhatja. Mi helyt adtunk és helyt állunk. Az ellenség rövidlátó és lekicsinyelt bennünket, jó, rendben van, de egy régi köz­mondás azt tartja, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet. Bizony, mi most látjuk, hogy az orosznak jobb lett volna magával törődni, szegény katonáinak nem tud mená- zsit adni, ezerszámra hagyják ma­gukat elfogni, hozzánk jönnek, egy darab kenyérért elárulva a hazát. Most Varsótól 60 kilométerre har­colunk. A szállásunk egy gróf kas­télya. Előttünk folyik a Nida, a túlsó parton az ellenség van. A kastély gazdája orosz generális s igen meg vagyunk elégedve a kas­télyával. Gyönyörű termei vannak, mahagóni bútorokkal, egész jól meglennénk a háború végéig is és még az se zavar meg bennünket, hogy a mi tüzéreink és az ellenség folyton küldözgetik egymásnak a gránátokat és a srapnelleket. Ha nincs harcunk, kitünően eltöltjük

Next

/
Thumbnails
Contents