Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-19 / 50. szám
1915. február 19. IiUGUJABB. Érkezett éjjel 1 óra 05 perckor. Változatlan hevességgel folyik a harc Dukia és Vyszkow között. Eolomeától északra nj harc kezdődik. A Prnth mögé vetettfik vissza az oroszokat. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya,) Budapest, február 18. (Hivatalos jelentés.) A kárpáti arevonalon Dnklánál egész Vyszkow tájékáig a helyzet nem változott. Tegnap is esaknem mindenül hevesen harcoltak. A szövetségesek az állásaik ellen intézett számos orosz támadást az ellenségnek nagy veszteségeket okozva, visszaverték. Ezekben a harcokban az ellenségnek háromszázhusz embere került fogságba. Kolomea elfoglalásával elragadtuk Keletgaliciában a Dnyesíer- tól délre az oroszoknak egy fontos támaszpontját. Az ellenséges erősítéseknek Stanislau irányából történt előnyomulása Nadwornátől északra és Eolomeától északnyugatra újabb s nagyobb harcokra vezetett, amelyek még tartanak. Bukovinában az ellenséget a Pruth mögé vetettük vissza. Csernovitzot csapataink tegnap délután megszállották. Az oroszok Novosieliea irányában vonultak el. Oroszlengyelországban és Nyugatgaüciában csak ágyuharcok és csatározások voltak. Hőfer altábornagy. A japán hadihajók a kinai vizekre mentek. Berlin, február 18. A Tägliche ßuudschaunak jelentik Hágából, hogy a japán hadihajók a kinai vizekre indultak. Győzelmes harcok Uzsok fölött. Lövi az orosz tüzérség kapituláló csapatait. Ungvár, febr. 18. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az oroszoknak Uzsok ellen intézett újabb támadásait mind visszavertük és foglyokat tömegesen ejtettünk. Az orosz ütegek a magukat megadó saját csapataikra srapneil-záporí zúdítottak. Elsülyedt angol gőzös. Berlin, február 18. A Tägliche Randschau jelenti, hogy a Queenmary angol gőzös az ir tengeren aknára futott és elsülyedt. megölte a házastársát. Az üvegárus cigány büntette. — Az esküdtszéki tárgyalás. Eger, február 18. Megírta annak idején az Egri Újság, hogy Jakab Géza 18 éves, béli (Bihar-megye) cigánylegény a múlt és julius 5-én a vele 2 év óta vadházasságban élő Bálint Arankát zsebkésével agyonszurta. Jakab Géza Gyöngyösről jött hozzátartozóival az egri júliusi vásárra és a főszékesegyház mellett ütötték fel tanyájukat egy éjszakára. Amint délután megérkeztek, Jakab Géza elment barátjával, Grar.csa Lajossal a korcsmába, onnan a laci konyhába s besöröztek, bepálinkáztak. Mámorosán tért vissza szállásukra és Bálint Arankának azt mondta, hogy menjen kenyérért, aki azonban ezt megtagadta. Azután arra unszolta, hogy csináljon neki ágyat. — Nem csinálok én ilyen bolondnak, aki mindég a torkával törődik. Emiatt összecivódtak s Jakabot anyja csillapította le azzal, hogy kétszer pofonütötte. Bálint Aranka pedig elment a toronyőrhöz szállást,, kérni, azonban Jakab oda is követte és nagy nehezen visszacsalta a szállásukra. Itt újra civódni kezdtek, mert Bálint Aranka sehogysem akart Jakabnak ágyat készíteni. Erre Jakab előkapta zsebkését és Bálint Arankát szivén szúrta, aki pár perc múlva meg is halt. Az esküdtbiróság dr. Miskovics Flóris kir. ítélőtáblái biró elnöklete alatt, Prettenhoffer Ödön és Ficzere Béla kir. törvényszéki bírók tanácsában ma tárgyalta Jakab Géza bűnügyét. A kir. ügyészség szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat Jakab Géza ellen, aki azzal védekezett, hogy teljesen részeg állapotban követte el tettét. A tanuk azt vallják, hogy Jakab Géza mámorosán tért haza szállásukra, annyiih azonban nem volt berúgva, hogy ne tudta volna, mit csinál. Azt is vallják a tanuk, hogy Jakab Géza igen szerette Bálint Arankát és afölött keseredett elvégkép, hogy Bálint Aranka ezt mondta neki: — Nem érdemes az ilyennel törődni, mint te vagy, de nem is törődöm már. A tanuhallgatások és a kérdések megszövegezése után a vád- és védbeszédek következtek. Az elnök az ítéletet fél 8 után hirdette ki, amely szerint Jakab Gézát az esküdtbiróság erős felindulásban elkövetett halálthozó súlyos testisértés bűntettében mondta ki bűnösnek és 2 évi börtönre ítélte, amelybe a 7 hónapi vizsgálati fogságot betudta. Az ítélet ellen úgy az ügyéfr mint a védő semmiségi panaszt jelentettek be. Aminiszterelnök aháborn rokkantjaiért. Eger, február 18. A miniszterelnök leiratot intézett Hevesváémegye főispánjához, amelyben kifejti, hogy a háború rokkantainak segélyezését a régi törvénynél humánusabb módon, méltányosan és emberszeretettel akarja intéztetni. Sok félremagyarázásnak s a régi törvény betüikez való ragaszkodás kegyetlen álláspontjának jelenti végét ez a leirat s harcosaink, akik a csaták tüzében lettek a haza invalidusai, végre hozzájutnak majd a megérdemelt segítséghez. A leirat ixG ,etkezőkép hangzik: Méltóságos Főispán Ur! Engedje meg, hogy a honvédelmi miniszter urnák 25.900. szám alatt megjelent s az összes főszolgabirák- hoz és polgármesterekkez intézett rendeletét a legmelegebben ajánljam figyelmébe. A törvénycikk helytelen intézkedése folytán a harcképtelenné vált 's a hadsereg kötelékéből elbocsáj- tott katonák segélyezését be kell szüntetni még akkor is, ha az illetők teljesen munkaképtelenné váltak. Ily módon a szegény emberek csakis az 1875. évi LI. törvénycikkben megállapított s a mai viszonyoknak egyáltalán meg nem felelő, nyomorúságos segélyre vannak utalva s annak kiutalásáig a szó szoros értelmében éhen veszhetnek. Fájdalom, már is elkéstünk. Égetően sürgősnek tartom, hogy a hatóságok odaadó buzgalommal karolják fel ez ügyet s állapítsák meg a segélyt azoknál is, akiknek beszüntették. Megengedhetetlen dolog volna családostól ínségbe dönteni azokat, akik a haza védelmében váltak nyomorékká. Ők számíthatnak főként a nemzetnek tettekben megnyilatkozó hálájára. Gyors és hatékony intézkedést kér Tisza, s. k. A kalap titka. A kincses görög pap Tiszafüreden. Eger, február 18. A múlt héten egy erdélyi görög katholikus pap érkezett Karczagra, — aki Tiszafüredre akart tovább utazni — de útközben olyan heves fejfájás fogta el, hogy kénytelen volt Karczagon kiszállni a vonatból. Éhes is volt, előző este óta utazott, még nem evett, — gondolta másfél óra ideje van még a Tiszafüredre menő vonat indulásáig — azalatt megebédel. Az egyik vasutmenti vendéglőbe tért be, de nem tudta elfogyasztani ebédjét nagy fejfájása miatt. Sétátni indult és egyszerre csak a Kossuth-térre ért. Ekkorára már azután némikép csillapult a fejfájása. Az egyik szállodában, illetve vendéglőben megebédelt, de a Tiszafüred felé menő vonaton már nem tudott aznap délután tovább utazni. Lekésett. Ugyancsak kedden este a hét órás személyvonattal érkezett egy utazó is Karcagra, aki szintén abba a szállodába szállt, ahol a pap lakott. Egymás mellett kaptak szobát. A pap lefekvés előtt meghagyta a szobalánynak, hogy reggel 5 órakor keltse fel őt. A szobalány pontosan eleget tett a pap óhajónak: kitisztította ruháját, kalapját és reggeli 5 órakor felkeltette a papot, aki is utazott. Az utazó később kelt fel. A szobalány az ő ruháját, kalapját is kitisztította és a délelőtti gyorssal ő is tovább utazott Szolnokra. Ahogy beütt az utazó vasúti fülkéjébe, kellemetlen meglepetés érte. Alig pár napos kemény kalapja helyett egy régi, zsirfoltokkal teli kemény kalapot emelt le fejéről. Rögtön tisztába vott az utazó a tévedéssel: a szobalány összecserélte a kalapjukat. Mind a kettőjüké kemény kalap volt — egyforma nagyságban. A pap pedig reggel táviratot küldött Kunmadarasról, melyben kalapját reklamálta és a délutáni mada- rasi vonattal ő maga visszautazott a kalapjáért. Óriási lármát csapott, kereste, kutatta a kalapot, de természetesen nem találta. A szállodás megmondta, hogy a kalapját egy kereskedelmi utazó vitte el tévedésből — viszont azét a pap és hogy az utazó Szolnokra jött, ahol úgy gondolja, több napig fog tartózkodni. A papot sirógörcsök fogták el, na.
