Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-02-11 / 42. szám

2 tó G B ) li J s A O 1915. február 11. Egerbe vette a kozáksapkát. Egy orvos kalandja a füzesabonyi állomáson. Eger, február 10. Mióta a nagy offenziva megindult a Kárpátokban és Bukovinában egyre- másra szállítják Füzesabonyon ke­resztül a foglyokat. A füzesabonyi j állomáson valósággal látványosság ! számba megy egy ilyen fogoly vonat. Az utazó közönség nem győzi eleget nézni a muszkákat s amit lehet, meg- j vásárol tőlük emléknek a nagy há- ' . borúból. Fegyvert, sapkát, kabát- 1 pitykét, orosz pénzeket mindent meg­vesz a publikum s a muszka adja szívesen, legalább van egy pár fillér a zsebébe olyan pénzből, amiért kaphat is egyet-mást. Egy orvosnak, akit egészségügyi szolgálatra Egerbe vezényeltek le, már régen fájt a foga egy orosz sipkára s szerencséjére egy alkalom­mal midőn épen Füzesabonyban volt hivatalosan elfoglalva, fogoly- szállitó vonat futott be a füzasabonyi állomásra. Bámultak ki a muszkák az abla­kon. Egyik-másik lekászalódott a j vonatról. Vizet kértek, egy csöpp ■ dohányért rimánkodtak. Nézte-nézte j a mi doktorunk, hogy melyiktől j szerezzen sapkát. Végre kiválasztott j egyet. A legkülönb volt valamennyi ; kczt. Nagy ormótlan fekete bárány- j bőrsüveg. Vásott már itt ott, elnyötte j a háború, de annál pompásabb. A j többi nem is jöhetett ehhez. Dóni kozák van aiatta biztosan. Az a szúrós szemű, nagy harcsa bajuszu, marcona alak nem is lehetett más. v Oda fnegy hozzá a doktor. Szó- litgatja. A kozák érteden arcot j ^vág. Rázza a fejét. Nyeznyam . .*. j Nem tud ő ezen a nyelven. A doktor mutogat a sapkájára, : azután magára, ezüst forintost csil- ] logtat meg. De a muszka csak i rázza egyre a fejét. A két kezével I a sipkájához kap. Szorítja a fejéhez, j Ijedt az arca, mintha félne, hogy ■ mindjárt nem lesz sapka. 2, Bankó kerül már elő az orvos | zsebéből. Ropogós, vadonatúj bankó, j Kisértetbe esik a muszka, hol a ! bankóra sandít, hol a sipkát tapo- ; gatja a fején. A doktor felhasználja | a habozást Tolja a bankót a kozák j felé, közbe szép csendesen huzza 1 is már a sapkát. A sapka aztán enged is s egyszerre csak megtör- j tént az üzlet. A muszka csillogó i szemmel nézi a szép bankót, a dok­tor pedig diadalmasan lobogtatja a kozák süveget. Ott a helyszínen nem is nagyon nézegette a doktor az uj kincset, mert tudta, hogy nem nagyon taná­csos az orosz sipkákkal közelebbi ismeretséget kölni, mielőtt egy kis alapos tisztogatásnak nem vetették alá. De otthon aztán a legelőkelőbb hely jutott neki és minden vendég­nek meg kellett bámulni. A vendé­gek persze szent áhítattal csodálták a rettenetes kozák süveget s a nagy áhitattól alig mertek hozzányúlni. De egyszer valami szkeptikusabb vendég vette a kezébe s alaposab­ban szemügyre találta venni. Amint forgatja, nézegeti a legna­gyobb meglepetésére magyar felírást vesz észre a sipka belsejében. Amint jobban megnézi, majd kővé mered a bámulattól. Mert bár kissé kopott arany betűkkel, ez a felirás ékeskedett a sapka bélésén: Deutsch Károly kalapos Eger. A sapka nimbuszát kissé megnyir­bálta ez a fölfedezés, de viszont most valami misztikus köd kezdett körülte szövődni. Az eredetnek hamar hire futott s persze érthető csodálkozást keltett mindenütt. Végre Füzesabonyban megfejtették az izgató rejtélyt. Az oroszfogoly szállító vonat mi­előtt Füzesabonyba befutott, hosz- szabb ideig állt a kassai és a mis­kolci állomásokon, ahol a közönség valósággal leszedte a sapkákat a foglyok fejéről. A mi nagy bajuszu muszkánk is süveg nélkül maradt. De csípős volt az idő s a kopasz muszka — mert a bajuszán kivüi más féle szőr nem igen diszeigett a fején, — fázott nagyon a hidegben. Nagy vörös, kicserepesedett kezeit szorongatta fejebubjára. A tenye­rébe huhukolt s igy próbálta egy kicsit fűteni a fejét. Egy vasúti mun kásnak megesett raja a szive: „Ne dideregj muszka, az Isten pusztítsa el a fajtád. Ne mondd, hogy kódusországba gyüttél.“ Azzal lekapta vasúti báránybőr süvegét s fejébe nyomta a nagy muszka fejébe. Ezt a sapkát választotta és vásá­rolta meg a háborús emlékekre va­dászó orvos. Nincs jelenteni valója a Renter ügynökségnek. Rotterdam, febr. 10. Az Bitnek jelentik, hogy a rotterdami lapok közlése szerint ott óriási feltűnést kelt, hogy február 8-ika óta a R uter ügynökség egyetlen jelentést sem adott ki. Úgy látszik, Angliát teljesen elzár­ták és semmi táviratot nem engednek ki az országból. Elsnlyedt egy angol bajé. London, február 10. A Times rendkivűli kiadás­ban közli, hogy egy angol hajó legénvségérel együtt elsályedt. Azt hiszik, nagyobb katasztrófáról ran szó. Háromszázezer dollár a háború özvegyeinek és árváinak. Levél Amerikából Miskolczra. Eger, február 10. Az Egri Újság közölt már egy ízben egy amerikai levelet, mely arról adott hirt, hogy az amerikai magyarok és németek gyűjtenek a háborúban elesett katonák özvegyei és árvái részére. Most a Miskolczi Napló közöl egy hasonló tartalmú levelet, amelyet egy Miskolczon szol­gáló népfölkelő honvéd kapott Ame­rikából, R. William nevű fivérétől, aki egy aew-yorki nagy nyomdában betűszedő. A levélben lelkes leírá­sát találjuk Amerikába szakadt vé­reink lelkesedésének és szereteté- nek, amelyet itthon küzdő véreik iránt messze tőlünk éreznek. Leírja azt az aggódást és bizalmat, melyet ügyünk igazságának győzelmébe vetnek és közli, hogy az amerikai magyarok már eddig háromszázezer dollárt (másfélmillió koronát) gyűj­töttek a háború által sújtottak szá­mára. A levélből — a magánvonat­kozások kihagyásával — közöljük a következőket: New-York, 13. jan. 915, Kedves V . ..! Szinte meghatoítan veszem ke­zembe a tollat, mikor neked irom e sorokat. Még sohasem adatott meg nekem az a kizárólagos szerencse, hogy a dicső hősök egyikéhez levelet Írhassak. Mert te is egy vagy azok közül, akiknek megadatott annak le­hetősége, hogy a hálás utódok egy­szer babért övezzenek fejetek köré. Milyen sok ezer magyar irigyel benneteket itten, Amerika szabad földjén, akik, ha tehetnék, kész örömmel sietnének vérükkel áldozni a haza oltárára. De tudod, ez lehe­tetlen. Így hát, ki-ki úgy áldoz a haza oltárán itt minálunk, ahogy a lehetőség ezt megengedi. Élvezettel olvastam leveledben annak részletes leírását, hogy a sok hős között te is a golyók záporá­ban, halált, szászoros halált megve- tőleg harcoltál. Ha a sors úgy kívánná, hogy is­mét sorba álljál a többi oroszlánok közé, úgy iparkodj te is dicsőséget szerezni a magyar névnek, a zászló­nak és hazának, hogy azután egy boldogabb, megelégedettebb jövőt teiemthessetek, hogy a magyar ha­zájában is megtalálhassa azt, amit a magyar és más nemzetbeli meg­talál itt Amerikában. A magyar lapokban olyan csodás és hires tetteket olvasok, különösen a magyar honvédek dicsőségéről (hogy magamban gondolom), hogy dicsőség lesz majd a késői időkben is magyarnak lenni. Dagassza keble­teket az a tudat, hogy a messze Amerika földjén sok százezer ma­gyar gondol rátok a napnak min­den pillanatában, aggodalommal s siet azok gyámolitására, kiket a sors megfosztott eddig is a kenyérkere­sőtől. Óriási arányokban folyik a gyűjtés még most is. A magyarnak mindig helyén van a szive. A legnyomorul­tabb bányamunkás, ki életének java­részét a föld mélyében tölti el, hogy keserves munkájával a mindennapi kenyerét megkeresse, mo9t, mikor éppen a háborúból kifolyólag a munkanélküliség óriási arányokban növekszik, még az a legszegényebb magyar is inkább magától vonja el és siet azokon segíteni, akik érette, az övéiért áldozzák vérüket, életüket — annyival, amennyivel tud. Lehe­tetlen egy levél keretében leírni azo­kat a tényeket, melyek a segítő ak­cióban itt nyilvánulnak. Az elmúlt hónapban a németek, osztrákok és magyarok akcióba léptek és egy nagyszerű bazárt szerveztek, mely­nek jövedelme 20 (húsz) nap alatt közel 300.000 dollárt hozott a hábo­rúban elesettek özvegyei, árvái és sebesültjei részére. S ez nem minden. A gyűjtés folyik tovább. Ebből láthatod, hogy az ittrekedt magyarok minden lehetőt elkövetnek, hogy a haza iránti kötelezettségük­nek eleget tegyenek. Szerény magam a bazárban három nap alatt 31 dollárt költöttem el, anélkül, hogy maradt volna belőle egyebem, mint egy szalagcsokor, mely áll: fekete­sárga; piros-fehér-zöld; fehér-piros ’ és kék-fehér-piros (ez utóbbi az amerikai). A bazáron kívül is körül­belül külön adtam 6 dollárt ugyan­erre a célra. S igy ki-ki tehetsége szerint. Ti ott vérrel, mi itt pénzzel segítjük a közös célt. Az üzletek itt is rettenetesen pan- ganak a háború miatt, úgy az ipar is. Nagy áruházak csukják be kapui­kat. Sok a munkanélküli. Más he­lyen meg félheteket dolgoznak. Te­hát még a semleges Amerika is megsínyli az európai háborút. Továbbra is sok szerencsét kívá­nok, jó egészséggel vagyok ölelő sógorod William. & városi hadsogélyző- i bizottság ülése. Eger, február 10. A hadbavonultak családjait >egé- j iyező bizottság szerdán délután fél 4 órakor Jankovics Dezső kir. taná- | esős, polgármester elnöklete alatt - lést tartott. j Mint ismeretes, a kormány a há­ború kezdete óta állandó segélye­zésben részesíti azoknak családját, ! akik katonai szolgálatot teljesítenek, ! A segélyezés azonban nem terjed ki azokra, akiknek férje vagy hozzá- i tartozója tényleges katonai szolgála- I tot teljesít. Mivel pedig tél idején 1 még a békés időben is igen csekély 1 a munka, a háború folytán pedig a

Next

/
Thumbnails
Contents