Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-03-20 / 18. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi márczius hó 20. 18. szám. Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. n. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utcza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é r : 6 fr , félévre 3 fit, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye-szám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Szinészeti mizériák. Eger, márfz. 18. A lezajlott téli szezon után foglalkozhatunk talán egy kissé azzal a kérdéssel is, hogy mi az oka nagyrészben a vidéki színészet nyomorúságának? Foglalkozhat mik annál is inkább, mivel az elmúlt szezon bőséges tanúságot szolgáltatott erre. Mig egy ilyen társulat a városban működik, megválthatjuk e helyen, hogy gyengeségeik iránt értesítéseinkben azt a bizonyos jóakaratu elnézést szoktuk tanúsítani, a mellyel a vidéki szülészet' mindenfelé találkozik a sajtó részéről, talán nem is olyan jogosúlatlanul, mint a hogyan azt ennek a sajtónak oly gyakran szemére vetik. Mert hiszen a színészet ügye az, a mit a sajtó kompromittálni nem akar. Most azonban, hogy ezzel a szezonnal is végeztünk, úgy érezzük, hogy van valami elmondani valónk a jövő számára. Ezek a jó vidéki direktorok „kitünően szervezett dráma, vígjáték népszínmű és operette“ társulattal, bámulatos díszletekkel és kitünően hangszerelt saját zenekarral szoktak hozzánk érkezni — a falragaszokon. A bérletgyüjtők a nemzeti szinház tagjait a népszínház műsorát Ígérve szedik be a bérlet pénzeket s viszik gyors szárnyakon a másik városba szorongó direktorAz Egri Újság tárczája Világnézlet. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Dalolgatják, beszélik egyre, Ifjak, vének közül sokan, Egy csúnyább csak e nagyvilágnál: Az élet, ami benne van; Hogy tüske nö virág helyébe ; Bú, baj, boszúság mindenütt, S tanyát a szív fonnyadt kelyhóbe Önérdekek hernyója üt. S melyen a mindenséget nézi, Mint lépeget idébb-odébb, — A bölcs tudós szemüvegénél Csak a tintája feketébb: Hogy ez az élet nem egyéb, csak Sallangozott komédia, S vigasztalás csak egy van benne: Végének kell szakadnia. Csodálatos! Hát annyi bölcs közt Csupán csak én vagyok bolond ? Hogy tapsolok virágnyilásnak,j Mit majd a nyár bőséggel ont; S hogy nem adom száz fóliansért, Ha kebelemre tűzhetem E virágok legszebb virágát: Tiédet, édes szerelem ? hoz, a ki aztán ezzel a pénzzel váltja ki a nemzet napszámosait a kvártély adóktól s miután a vasúton a díszletek és ruhatárra pár száz forint előleget vesz fel; szépen nyakig adósággal érkezik az uj városba egy krajczár pénz nélkül s a nagyhangú ígéretek beváltására a reális alap minden híjával. így aztán a „dráma, népszínmű, vígjáték és operette“ társulat egy igen szerény igényű „kicsiny de lelkes csoportra1 devalválódik, a díszletek pár kopott vászonban férnek el s a jól hangszerelt saját zenekar egy ütött kopott zongorában húzódik meg. A közönség első intrádára lát y’ja felültetését, bosszankodik, de pár előadás alatt beleszokik már a privitiviz- musba is. Azonban rövidesen kezd széthullani, a „kicsiny de lelkes csoport“ is. A direktor az első előadás bevél elével a pénztárt fenyegető más városbéli hitelezők száját. dugdossa be, a tagjait nem űzeti, hát ott hagyják. A szezon aztán rendesen azzal végződik, hogy a társulat itt nálunk, szemünk előtt bomlik tel, daczára annak, bogy érdemükön túl pártolásban részesültek s még ráadásul országgá viszik a hirt, hogy megbuktak Egerben. S innentul kezd e dolog bennünket közelebbről érdekelni. Nem igaz és százszor is nem igaz az, hogy az egri közönség nem látogatja a színházat. Egernek van Csodálatos ! Csupán én tartom: Ez a föld a paradicsom, S ami csak jóság, csodás szépség Az égben van, itt is vagyon ? ! Itt is derül boldogság fénye, Örömben itten sincs hiány, — Sőt angyalok is vannak itt lenn . . Mint például Te, — kis leány! Hanák József. S e n i I i á k. furgenyevtől. 1. A megelégedett ember. A főváros fényes utczáin sietve halad egy még eléggé fiatal ember. Halad gyorsan és vígan, szemei fénylenek, ajkai mosolyra nyílnak, derült arcza kellemesen kipirult. Ez az ember maga az elégedettség és öröm. Vájjon mi történhetett vele ? Talán váratlanul örökölt? Avagy talán előre lett léptetve? Talán siet valami szerelmi találkára? Avagy talán csak jól reggelizett és most minden egyes rendes színházlátogató közönsége, csak legyen rendes színtársulata is. Hanem az bizonyos, hogy nyakig adós direktoroknak adóságaik tengeréből kihúzására nem elégséges az itt beszerezhető színházi bevétel. Még van Egernek közönsége, de ha még egy párszor ilyen botrányosan felültetik a közönséget, ezek a derék vidéki színigazgatók, akkor a/.tán már nem lesz többé olyan balek, aki színházi bérlet gyűjtővel még csak szóba is áll. Bokody Antal bejött Egerbe a társulatával. ígért eget, földet és 40 előadást. Sem eget, sem földet, sem 40 előadást nem adott. A drámai előadások, még csak türhetők lettek volna, ba hetenként ötször nem kellett volna bevennünk belölök egy-egy hatalmas kanállal. Operett társulata abszolúte nem volt s bár alig volt egy énekes színésze is mégis eljátszott egy pár operettet az itt kölcsönkért zenészekkel s utóbb, miután az összekombinált zenekar tagjai már vonakodtak működni, (valószínűleg mert sokat fizetett nekik a direktor ur) beállított egy zongorát s a mellett játszatott operettet méltó megbotránkozására a legszerényebb igényű közönségnek is. Arról nem is akarunk szólani, hogy az egész város tele van a kirekkel, hogy a színtársulat nem tud kimozdulni, de az ellen tiltakoznunk kell, hogy Thalia egri nyoporczikájában játszadozik a kellemes jó egészség érzülete? Vagy tán csak nem akasztottad nyakába uyolez szegletü érdemrendedet óli Szaniszló lengyelek királya? Nem. Ö rágalmazta ismerősét. A rágalmi szót egy másik ismerősétől hallotta, ö maga elhitte azt, és most ő ennek legtevékenyebb terjesztője. Ób milyen megelégedett, milyen jóságos e pillanatban e kedves fiatal ember és mily sokat Ígér! 2. A koldus. Sétáltam ... és megállított egy koldus, egy tehetetlen öreg. Könnyes és kitiizesedett szemekkel, kékes ajkakkal, és holmi rongy foszlányok, meg piszkos sebek födték vézna testét. Felém nyujtá vöröses, dagadt és piszkos kezét. Nyögött és alamizsnát kért. Kutatni kezdém zsebeimet. Sem pénz nem volt nálam, sem óra — még kendőm sem volt. Semmit sem vittem magammal. És a koldus folytonosan várt ... és felém nyújtott keze kissé reszketett. Zavartan, meghatva, erősen szorítottam meg piszkos reszkető kezét . . . „Ne kérj barátom semmit, mert nincs semmim!“ A koldus élesen rámszőgezte tüzes tekintetét, kékes ajka mosolyra nyilt és megszorította hideg ujjaimat. — „Mit mondasz barátom“ — nyögé Csodálatos! Hát annyié közt Csupán szemem látása rossz, Mely az arany-sugáros felhők Közül ha le, a földre hoz, Madár-dalos, lomb-árnyas földön Nem képes látni egyebet: Munkás, dalos víg emberekben Vidám, jóságos szíveket?
