Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-03-06 / 14. szám
melyek a régi szüretek alk dmával, a fonókban, lakodalmakban és áldomásokban születtek s forgalomba jöttek és jönnek a nép ajkán, de — azt hisszük — nem lesz érdektelen, ha a jelen alkalommal egy legújabb keletű poétái termékét mutatunk be olvasóinknak, melyet egy olvasni és tanulni) szerető földműves polgártársunk, Tóth Csep- regi Ferencz irt és küldött be hozzánk. A költemény egész terjedelmében a kővetkező : Szeretni tudtam ... Szeretni tudtam eddig én csak Önzetlen szivvel igazán, Szeretni az egész világot — S legjobban téged óh hazám! Nem volt olyan ember a földön A kit gyűlöltem volna én; A gonoszt is siratva szántam; Hogy szive olyan zord, kemény . . . Ajtóm elé ha jött a koldus: Megosztám véle falatom. S nem kérdezém hogy lesz-e érte Ezen a földön jutalom ? S nem mondtam azt ha jött az árva Hogy én is, én is szenvedek; Mert elrablák csendes nyugalmam Kegyetlen ádáz, emberek . . . Szeretni tudtam eddig én csak Önzetlen szivvel igazán, Szeretni az egész világot — S legjobban téged óh hazám! De most már szivem néha-néha Más szenvedélylyel van tele A gyülöltnek vad haragnak Tombol át rajt’ bősz szele. Oh most már én tiporni vágyom Az álnok szivüt, a gonoszt S a zsarnokot, ki érdemetlen Babért avagy lánczot oszt! De gyűlölöm s tiporni vágyom Azt ki engem üldözött. Elrabolván irigy kezével Szivemből minden örömöt. i(s S veszszen el az, veszszeu ö röl re ! , — E sóhaj tör ki ajkamon — Kinek nem az hövágya, czélja, ; ' Hogy boldog legyen ez a hon . . . ... Óh, de mit ér a gyűlöletnek És vad haragnak bősz szele, Ha szivem más perczben újra Csak szeretettel van tele : De Isten után szeretni: Csak téged tud lakó hazám, A melyet minden honfi szívben Beojtani óhajtanám. Tóth Cepregi Ferencz. A dicsőség utján. — Az egri Dalkör a fiumei országos dalünnepen. — Eger, márczius 5. Piros pünkösd napján a Fiúméban rendezendő országos dalünnep melyen Eger város koszorús Dalköre is szerepelni íog, a már megállapított programúiból következtetve, rendkívül fényesnek ígérkezik. Az országos dalegyesület elnökségénél már eddig is 37 dalegylet jelentkezett az ünnepségben való részvételre s igy körülbelül 1800—2000-re tehető azon dalosok száma, kik pünkösdkor Fiúméban versenyezni fognak a babérért. Lung György Budapest székesfővárosi tanácsos s az országos magyar dalegyesület elnöke mindent elkövet, hogy úgy az egyes dalkörök, mint az előreláthatólag nagyszámú vendégközönség lehetőleg gyorsan s a legnagyobb kényelemmel szállíttassák be az e czélra lentartott különvonatokon a fiumei állomásra, honnan az érkezők együttesen fognak a városba bevonulni. A beérkező dalegyesületek s a vendégek elszállásáról a fiumei rendező bizottság fog gondoskodni. Az országos dalünnep részletes prog- rammja a következő: I. Az érkezés napján, május 12-én a város megtekintése; ismerkedési estély az elzárt és étteremmé átalakított Adamic h-téren. Másnap, május 13 án, pünkösd vasárnapján dalverseny két csoportban a tenger partján fekvő punto franko (szabad terület) legszebb terén levő díszes tárházban, hol 1000 énekes számára tribünt fognak felállítani, mig a nézőhelyen 3000 ember kényelmesen elhe- lyezkedhetik. III. Hétfőn, május 14-én reggel a budai dalárda a nagymisén énekel; később kirándulás a tengeren aScoglioSan Marco irányában ; este közös hangverseny. IV. Mindkét nap, még csak később megállapítandó időben, közgyűlés a város tanácstermében. V. Kedden, május 15-én Debreczen, Pécs, Szeged és Eger koszorús dalkörének díszhangversenye a fiumei nagyszínházban. Este velen- czei ünnep a tengeren tűzijátékokkal és búcsuzás. A versenyekre 8 dijat tűztek ki, melyek közül eddig a következők ismeretesek: 1. Az egyesületi nagy érem. 2. A fiumei municzipium dija (helyi vonatkozású értékes ajándék). 3 A fiumei hölgyek dija. Batthyány Lajos gróf fiumei kormányzó és Ciotta János polgármester a legnagyobb odaadással fáradoznak az országos dalünnep minél fényesebbé tételén s igy az ünnepség sikere biztosra vehető. Fiume tehát a pünkösdi napokban az énekek s a babérok városa lesz Az énekek, a jó énekek jutalma lesz a babér. S hogy ettől a babértól a mi koszorús Dalkörünk nem fog elesni, azt hisszük elég garanczia rá Dalkörünk dihsőséges múltja.s buzgó, törekvő karnagyának, Lányi Ernőnek lankadatlan, odaadó munkássága. Előre tehát a dicsőség utján!.. . — 6 — Törvénykezés. Eger, márczius 5 A liberális per. I. Előzmények. Toldi Jakabnak igen szép nyakkendői és igen szilárd liberális elvei voltak. A nyakkendői révén a leányokat, liberális elvei révén pedig a férfiakat szokta meghódítani. Büszkén mondogatta néha: —- Nagyobb a népszerűségem, mint a Galizenstein orra. Ezt a kifejezést meghallotta egyszer Galizenstein, a ki első segéd volt a »Három pintyőkéa-hez czimzett füszerüzletben. A kávéházban biliárdozott a markörrel, és épen egy szép kvart-buzerával akarta ellenfelét legyűrni, mikor a végzetes szavak megütötték a fülét. Denique, a kvart-buzera besült, sőt még egy pompás felülés is lett a következménye. Galizenstein nem az az ember, a ki a becsületében enged gázolni. Mérgesen emelte fel a dákót és igy szólt a markörhöz : — Lipót, mit kóstál ez a dákó ? — Nócz forint ütvén krejczert. — No, biztosíthatom magát Lipót, hogy ha nem volna olyan brutális drága, mérgemben a földhöz csapkodnám ! Úgy éljek ! Ezzel dühösen ment a Toldi Jakab asztalához, a ki társainak a polgári házasság elveit magyarázta. — Toldi Jakab hazudik, — rivalt a megsértett Galizenstein rekedten. — Mit ? En hazudok ? Nézd, hogy szépen beszéljél velem, mert nem értem a tréfát. —Én se nem értem. Azért, hogy te rőfszámra méred a pántlikát a Zöld kutyában, ne gondoljál, hogy rőfszámra ettél meg a bölcseséget is, — Galizenstein, ne személyeskedjél, mert kiforgatsz a sodromból és akkor lesz neked egy jaj. — Papperlapap! Ajánlom, hogy máskor tartsál a szájadat. — Galizenstein, én szoktam néha dühös lenni. — No hát pokkadjál meg, én aztat nem bánom. Hanem aztat kikérem magamnak, hogy az én orromra vicczeket rakj. — Ha azt kívánod, rakhatok én a le orrodra nemcsak vicczeket. —- Toldi Jakab, megvetlek. Mit közöm bele, hogy mit csaholja egy zöld kutya ? — Galizenstein, te egy alávaló csőcselék vagy, a mi nem érdemes, hogy szóljak neki. Konstatálom, hogy jogtalanul viseled a »három pintyőke« nevet, meri, te inkább vagy három szamár egyszerre, ha nem több. — Mit, maga leczlcézteti engem zöld kutya ? Gott über die Welt! Ö megsértegeti az orromat és ö még lármáz! Nem akarom ismerni ilyen svindlert. — Wie hajszt svindler? Tekintse magát pofoniitöttnek. — Aztat megtehetek és felhívom Toldi t:r, hogy maga is tekintse magát pofoniitöttnek és kvittek vagyunk. — Kikérem magamnak. Az ilyen emberekkel nem kvittelek. Ha nem elég a pofon elvben, adok faktisch egyet. Ne! Ezzel olyat ütött a Galizenstein ur képére, hogy az menten Magadásnak indult. — Ezért meglakolsz — üvöltött a sértett Galizenstein s elrohant II. Tárgyalás. Bíró: No Toldi Jakab, hallotta mivel van vádolva, hát mit szól mindezekre ? Toldi Jakab: Kérem tekintetes biró ur, én a kávéházban a Stern Samunak, a Krausz Dávidnak, meg a Grósz Miksának értekeztem a polgár házasság mellett, a mikor egyszerre odarohan ez a mösüge és kiabál, hogy & Toldi Jakab hazudik, a Toldi Jakab irtóztatókat hazudik. Már kérem, ón nem vagyok Ö, és ezt kikértem magamnak, mire ö újra rohant, én meg igyekeztem visszatartani. A, mint a kezemet kinyújtottam, a mi az ő képét érintette. Galicenstein: No de ilyet! Az volt egy nagy pofon biró ur! Két fogam majdnem ki akartak esni. És mindig az orromba beleköt. Toldi Jakab: Különös. Hát azt mondjam neked, hogy »Galizenstein, jaj de betámt pafács- kád van ?« Ez volna egy rágalom. Biró: Tudják mit? Ne pörösködjenek itt annyit, béküljenek ki. Adjanak kezet egymásnak ős menjenek nyugodtan haza, mint jó barátok. Toldi Jakab. Hallod-e te Galizenstein ? A tekintetes biró ur okosabb ember, mint hittem. Én nem bánom, béküljtink ki. Én mindent megbocsátok. Galizenstein (nevetve): Különös ! Föl po főz és még ő bocsát meg. No de jól van. Ha orrom sérelmét vissza vonod, én kibékülök. Toldi Jakab: En visszavonok mindent. Biró: A mint látom békés utón kiegyezlck- ennélfogva vádlott ellen a további eljárás beszün teltetni rendeltetik. Elmehetnek. Toldi Jakab.) (egyszerre), Alásszolgája. Galizenstein) III. Utójelek. Galizenstein (a folyosón Toldi Jakabhoz): Édes Jakab barátom, adjál három pengőt kölcsön! Toldi Jakab: Mit, ilyen embereknek ? Soha. Galizenstein: Soha? No jó. (Visszamenve a terembe.) Biró ur. Azt a visszavonást, hogy én a Jakab ellen a vádat visszavontam, ezennel visszavonom és kívánom Toldi Jakabot '.rhetőleg gyorsan Lecsukatui.
