Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-03-02 / 13. szám
' I. évfolyam. Eger, 1894. évi márczius hó 2. 13. szám, Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. n. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz utc/.a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u, 4 óráig fogadtatnak cl. Előfizetési ár: egész é re 6 fr', féiévr Sírt, negyedévre 1 írt 50 kr. Egye-.szám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A munka nem szégyen ! .— A dohánygyári tanfolyamhoz. — Eger, márczius 1. A dohánygyár dolga rémé illetőleg jó stádiumban van. A kormánynak már-már elvesztett jóindulatát sikerült talán újból visszanyerni. Most már hát nem az a kérdés, hogy kinek szavazzunk jegyzőkönyvi köszönet eket, hanem az, hogy be tudjuk tartani azokat a feltételeket, a melyeket a pénzügyminisztérium a dohánygyár feIä11 ithatására eli- bünk szabott, nehogy olt akadjon meg a dolog, a hol tisztán és kizárólag már a magunk tevékenysége vár kifejtésre. A hely, vagy helyesebben helyek tekintetében is rendben volnánk már. Az üzembe hozandó dohánygyár telepéül azt hisszük, a nagy vásártér elfogadhatósága tekintetében aggály sohasem merült fel. Ezt a miniszter kétségtelenül' elfogadja. Az előkészítő tanfolyam számára talán már minden aggály el van oszlatva azzal a szerencsétlen K o r o n a telepével s ekként most már csak az a kérdés, hogy tudunk-e elég munkást és elég a 1 k a 1- mas munkást szolgáltéitni a tanfolyam s majdan a gyár részére E fekint^ben némi aggályokat tapasztalunk, Ezen aggályokat pedig korántsem a munkaerők létezésének esetIViensis IVSartius. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Irta : Tiirk Frigyes. Igazán meglepő, hogy az az arisztokratikus római nép, mely az ipart megvetendő foglalkozásnak, tekintette, egy bevándorlóit ko- rinthusi kereskedőnek a liát, Tarquinius Pris cust választotta meg ötödik királyának. Tolt is köszönet ebben a választásban ; meit a polgár- házból való király nem vérrel irta be nevét a történelembe, hanem épített és csatornázta a várost. . , De a nemzeti büszkeségen épitelt sérelem megtorlást libegett. Félezer évvel Pilsens után, Kr. e. 146-ban, Korintlms városának égése véres világot vetett Görögország alkonyuló egére. A „divide et impera“ politikájának egyik kiküldötte, Mutn- mius római konzul gyújtotta fel. Ez volt csak a képrombolás! Karthágó feldúlása óta nem esett lelketlenebb pusztítás műszerető,'ipariiző- népen. Meg sem gondolta volna a nyers római harezos, hogy a leigázott Hellasz szellemi meg- hódoltatója lesz a robustus Rómának. Pedig az leges hiányossága kellette fel, hanem felkeltette az a tapasztalat, hogy kiválóan az ielszegényedett iparos osztály körében, melyből azt a munkáéi őt leginkább kívánjuk meri teng még mindig uralkodik az az álszégyenkezés, az az előitéiet a munkák bizonyos neme s különösen az ilyen naponként díjazolt kézi, — mondjuk csak ki — napszámos munka iránt. Pedig maga a munka neme is azt kiváltja, hogy arra kiválóan az elszegényedett iparos osztály gyermekei vállalkozzanak, másrészt meg a dohánygyárnak olyan nagy energiával való megszerzése és az - erre való áldozatkész törekvés is legkiváitképen azért fejtetett ki, hogy ezeknek az álszemérmeskedő szegényeknek nyújtson becsületes keresetiforrást. Persze hogy az előítéletes nevelés okozza ezt az elfogultságot s azt mondanunk sem kell, hogy csak a kisvárosi elmaradottság. hogy ugv mondjuk, egyiigvüség és primitiv gondolkozás tud különbséget fenni a becsületes és tisztességes kézimunkás kenyérkeresetek között s hogy világosabban szóljunk, pusztán ósdi felfogás az, a mely bizonyos kereseti ágakat előkelőbbnek, sőt tisztességesebbeknek tart, mint az ilyen gyári munkás foglalkozást. Elszegényedett iparosaink leánygyermekei nagyobbára fehérnemű és ruha varrással foglalkoznak s bizonyos naiv gőggel lett. Hasztalan tiltakozott győzelmének ezen következménye ellen; legtehetségesebb költője már igy énekel a görög szellem hatásától: „ . . nou census, neq darum nőmén avorum. Séd probitas magnós in géni unique facit,“. — De még az isteneit is a görögöktől vette Róma; Romulus városának alig maradt meg a maga régi isteneiből egy-kettő. És ezek a megmaradottak nagyon áldott, békés szolgálatokat kívántak eredetileg tiszteletül. Mert sohse h igy ük, hogy, háború, hódítás volt volna a római nemzet küldetése. Hisz nem kard, hanem pajzs esett le nekik az égből Kirína király életében, — mint a monda tartja. Nagy intés! De nem értették meg. Pedig a jámbor király még ] 1 hasonlót készíttetett a Marsz által adott égi pajzshoz, hogy — no nagy dicséretére legyen mondva az akkori időknek — valainikép el ne lophassák az eredetit. Ők bizony, már mint a rómaiak, kardnak vették a pajzsot és nagyban tisztelték a háború istenét, Marszot: a most folyó hónapot róla nevezték el és neki szentelték. Marsznak a hava, politikai ujesztendeje a régi Rómának. Nagy nap volt ez valaha Rómában. Marsz papjai tényes körmenetben vonultak a szent-pajzszsal a kapitóliumra; a Marsz- inezőu szék ér versenyek folytak az istenség tiszteletére; az uj konzulok, ekkor léptek hivatalba. Az Industól az Atlanti-oczeánig szólt e napon a lelkesedés zaja és a budai határ is nézik le. azokat, a kik dohánygyári munkás leányoknak jelen’keztek. Ettől az előítélet tői azonban meg kell szabadulnioV, mert tudni kell, hogy a becsületes munka minden alakjában nemes és iisztelelreméltó s ha nálunk még ez az igazság nem tud üt gyökeret verni, úgy az csak a minden haladásnak elejét vevő előítéletekben találja forrását, a mely előítéletek azonban elfognak söpörletni a munkás század azon zászlaja alá gyűlt,'öldöklő fegyverekkel fid nem szerelt serege által, a mely zászlón e jelszó van felírva: a munka nemesit. Nem kell tartózkodni a dohánygyári iskolába jelentkezéstől, nem kell pirulni a polgárleánynak azért, mert napi díjas munkára vállalkozik, meri korunkban becsülete1 et és tiszieletet csak a munka kö csönöz s mert igy a becsületes munka egyátalán nem szégyen! Liberális nagygyűlés. — Az egri küldöttség. Eger, márcziui 1. Babocsay Sándor és társai meghívására mintegy kétszáz polgár gyűlt egybe ma délután a városháza nagytermében, hogy megválassza azt a küldöttséget, melylvel Eger város liberális érzelmű polgárai az országos liberális nagygyűlésen részt- venni kivannak. A népgyülés elnökévé Hám Gyula megyei főjegyzőt választotta, ki elfoglalván az elnöki széket, felhívta Babocsay Sándort, hogy a gyűlés czél- ját adja elő. tanítja volt ezen ünnepnapok zsibongó örömének. Ez az idő régen múlt. És jó. hogy elmúlt. Ragadozó nép, mely „viiis sanguis“-t is ösmert, nem érdemli, hogy uralkodjék; de emlékezetet érdemel. Isten bocsássa meg nekem ezt az avas kegyeletet — Calendis Martiis 1 Ő bocsássa meg és az emberek, a kik hozzánk is behordják a pogány isteneket, hogy kisértetbe vigyék velők az ó-klassziczizmus szeretőjét. Mert van ám városunkban egy daiabka Olimpus is, csupa rozsdás vasból. Lean-lmn az Alniagyar-uton áll Salamon ócskavas-kereskedése s lomnál egyebet som képzelne az ember benne. S imo esetleg nyitott kapuján betekintvén, az ócskavas-balom tetején egy szép ilju- szobor ptlik a szemembe. Ezt meg kell néznem Ráismetek. A beikulánumi bronz-Mmku- rlusznak mása vasból. Ifjú alak, előre hajtó, ülő helyzetben, szárnyas bokákkal. Meglepett az a gyöngédség, melylyel a ház ifjú népe a jó M,erkuriusz iránt viseltetik: meleg kendőt kötöttek a nyakára „ebben a hidegben “ Mosolyogtam rajta és eszembe jutott az az ellentét, melyet Dionisziosz, Sziczilia zsarnoka cselekedett, a ki levette Jupiter szobráról az arany- köpenyt, és vásznat dobott rá e szavakkal: — Az aranyruka nyárban nehéz, t-’len pedig hideg. Az Cgri Újság tárczája
