Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-27 / 12. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi február hó 27, 12. szám. Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-uteza 4. szám Hirdetések héttő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 tr , félévr 3 frt, negyedévié 1 frt 50 kr. Egye szám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A reformok — A liberális nagygyűléshez. — Eger, február 26. Menten minden politikai szemponttól, tisztán a társadalmi életre tekintettel óriási átalakításoknak nézünk elébe azon országos mozgalmak folytán, melyek valósággal lázban tartják már hetek óta az ország közvéleményét. Éppen az a körülmény, hogy a fényes paloták csillárai alatt ép úgy a legkiválóbb vita tárgyát képezik az egyház- politikai javaslatok, miként lelkesedés tárgyai azok a kunyhók mécsvilágánál : igazolják, hogy itt egyátalán nem valami üres jelszavak felhajtotta stréber mozgalomról van szó, hanem a magyar társadalom régen kívánatosnak, sőt szüksé' gesnek mutatkozott olyan átalakításáról, mely egyenlővé kíván tenni minden magyar polgárt minden magyar polgárral. A politikai szempontoktól, melyek e minden izükben liberális javaslatokat szűk ségessé és elkerülhetetlenné telték, mi eltekintünk, hiszen ezer ágazatában lettek ez irányban már e javaslatok megvilágítva és pedig mindezen ezer ágazatban olyan kon- klusióval, mely e javaslatokat a legmelegebben üdvözli. Hanem a társadalmi szempontokat mi ennél a kérdésnél annál inkább fontosaknak tartjuk, mivel ha valahol, úgy ezen vármegyében s különösen ezen városban érezhetők legélénkebben és legbántóbban azok az óriási válaszfalak, melyek a társadalmat egymástól teljesen elváló rétegekké osztják s melyek a lársadalmi életet nálunk nemcsak megbénították-, de valósággal meg is ölték. Mondhatjuk, hogy példátlan az a kölcsönös tartózkodás, az a kölcsönös hidegség, a melylyel az önkéntelenül keletkezett társadalmi rétegek egymás iránt kölcsönösen viseltetnek nálunk, a hol rangbeli különbözőségről alig lehet beszélni, mivel mint egy kollégám e lapok hasábjain már egy ízben kifejtette, nálunk mások mint polgárok, a hazának azok a bizonyos erős oszlopai, az értelmes középosztály, nem léteznek. Pedig már sem olyan kisváros nem vagyunk, a hol egy szomszéd asszonyi divatos fejkölö pártokra botnlaszianá a közönséget, sem pedig olyan nagy város nem vagyunk, a hol a szórakozások ezer nemei vonják el a közönséget a kölcsönös társadalmi érintkezéstől. Pusztán az előítéletek szaggatják darabokra a mi társadalmi életünket, azok az előítéletek, melyek már a bölcsőben nyernek táplálékot s innen túl/egy egész életen szittatnak azokról a helyekről, a me lyek magasabb tekintetektől nyert hatalmukban immár annyira elbizakodottá lettek, hogy ezen hatalmukat olyan eszközökkel is fokozni akarják, a melyek azokhoz a nekik hatalmat adó magasabb szempontokhoz éppen nem méltók. A magyar társadalom s benne a mi vármegyénk s a város társadalma is érzi, hogy az az üde liberális légáramlat, mely az ország szivéből eredve át meg átjárja az alföld rónáit és a felföld bérczeit egyaránt: ennek a nyűggé vált nyomasztó tehernek, ennek az asztmatikus hatású fojtógőznek ez elseprését czélozza. Érzi a társadalom, hogy a század beléojtotta humanisztikus életnézetek törnek utat e fojtó gőzön át, hogy helyet szorítsanak az ember eredeti hajlandóságának megfelelő egyéni szabadságnak. Annak az egyéni szabadságnak, mely azt sugallja, hogy az ember embertálsát ne a tridenti zsinatok idejét múlta paragrafusai, hanem szive sugallata szerint becsülje; annak az egyéni szabadságnak, mely az emberek között nem a születésükkel nyert felekezeti szempontokból, hanem egyéni érdemei szerint tehet különbséget; annak az egyéni szabadságnak, mely eltörölheti maga elől a társadalmi életet csirájában megölő esztelen előítéletet, vak fanatizmust. A liberális javaslatok ezen szempontokból tekintve mutatkoznak hatalmas alkotásoknak s hatásukban üdvösek reánk kiAz Egri Újság tárczája. A czéhrendszerbeli egri ipar. Irta s a/. „Egri általános iparos ifjúság olvasóköre“ 1894. évi február hó 18-iki estélyén felolvasta: Kandra Kabos. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — (Vége) Fizetésök szerény volt, s azt a mestereknek önkényesen javítani nem volt szabad. A gombkötő legénynek hány gombot kellett kötnie a heti 48 pénzén; hány pénz esett egy csizmáéit, mikor egy csizmadia le énynek heti bére csak 25 pénz volt? Az erszénygyártók évi bére 25 trt volt: de persze csak váltóban. Beteg legényekről a czéliek elég nemesen és nagylelkűig gondoskodtak. Nemcsak r szegény sorsú beteg mestert, ha a legényt is költséggel látták el a czéh pénztárából, azon reményben, hogy ha meggyógyul, visszaadja. Ha szükség volt, ápolót rendeltek, a mester betegágya mellé két, mestert, a beteg legény mellé két mesterJegényt adnak, a kik éjjelre egy it- cze bort és gyertyára két pénzt kapnak. Az inas mellé betegségében két inast rendelnek; de már csak féle borbeli ellátással. IV. A mester-remektől a czéhmesteri székig, A czéhbeliség azonban tulajdonképen a mestereknél kezdődők, kiknek törvénye kővetkező vala: Midőn valaki az mesteriegények közül az czéhben akarná magát Íratni, mindeneknek előtte kívántatik, hogy először város tacjává legyen: annak utánna az czéhmester tartozik neki egy bizonyos napot hadni, mely napon jelen legyen minden igazságával és bi- zonságával. Az czéhbé menetelben való szokás pedig im ez, hogy legislegelöször az ő mesterségének bizonságlevelét megmutassa és megbi- zonyitsd, hogy az czéhnek bizonyos helyén és jámbor tökélletes mesternél tanulta az ő mesterségét és hogy az ö apród esztendeit épen és teljességeseu jámborul kitöltötte és hogy mind nemzetségének s mind pedig, atyjának és anyjának tisztességes voltokat megbizonyitsa, annak űtánna a czéh ládájában, mely az társaság pénzi, —• fizet. Ezeknek utánna tartozik rein eket készíteni.“ Tulajdonképen tehát a remek készítés vala azon ajtó, melyen egyéb kellékek sem hiányozván, a ezéhbe lehetett jutni! Egykét mesterségnél a megkivántató dolgozatokat, ha még idő volna hnzzá, kívánnám érinteni. I. Az asztalos remeklőtől kívántak péld. a) egy fiókos szekrény!, b) egy szárnyas asztalt és c) egy sakk-táblát. II. A lakatos czéhben a) egy jól záró hat pántos lakatot, b) egy galamb-lakatot, c) egy cseh kapát. III. Az ötvösök helylyel-közzel a) egy pár kupát, b) egy pecsétet és c) egy □ gyűrűt 6 -vagy 8 szegü kővel, úgy készítve, hogy a kő alatt való folium alá viz ne hasson. IV. A gombkötők kívánalma nem kevesebb volt, mint vont aranyból veres gomb, duplaszives-gomb, csillagos-gomb, csigás-gomb, kecskefarku-gomb, 8 keresztes ablakos-gomb, tiszta-szíves habos és kamukás gomb. V. Az ó r a g y a r t ó t ó 1 órát, mely mind a derék órákat, mind a fertályokat ütötte sót a hóidnak járását is mutatta. VI. A borbélyoktól, hogy tudjon sebet és íakadékokat gyógyítani, tudjon fogat kivonnia, szépen eret vágnia, tört csontokat összeíorrasztania, kimarjúlt tagokat helyre állatnia, kelevényeket és külön külömbféle daganatokat gyógyítania, kenő íreket jól csinálnia. A remeknek egészbeni vagy lényegesebb része készülésénél ott vannak a bíráló mesterek ; ezeket azonban uzsonna vagy pedig tölöstököui illette a mesterjelölt pénzére. De furcsa kis uzsona volt, miután ki volt kötve ez vagy hasonló „hogy benne négy tál étel legyen és két vödör bor.“ Ha a remek bevált, az ifjú mester a ezéhbe fölvétetett s áldomást adott, az úgynevezett „kis mester asztal“ egy „jó becsületes ebédet“, Nagyobb igényekkel járt a nagy mester asztal, mely az előbbire egy évre járt ki a czéhbeli mestereknek 4—6—7 esetleg 10 vagy több tál étellel és borral, amennyit megihatnak. Ha nem untatom, elmondok egy 4 tál átélés étlapot. Első tál étel: tiszta borssal két kappan, vagy két tyuk, pár konezcza! és rizskásával.
