Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-20 / 10. szám
3 vés ideig működött. Csakhamar visszakerült szeretett, szülőföldjére, a Jászságba, hol Jász-Jákóhal- mán 10 évig (1854—1864) Jász-Árakszáíláson pedig 24 évig (1864—1890) volt híveinek atyja, lelkipásztora és jótevője. 1890-ben Samassa József ! dr. egri érsek ajánlatára, az ekkor már kerületi fő- | esperest, egri főszékesegyházi kanonokká nevezte ki 0 Felsége, s ezidőtöl fogva itt élt közöttünk mindenkitől tisztelve és szerettetve. Tavaly, 1893. augusztus 6-án tartotta meg az ősz főpap 50 éves áldozárságának emlékére arany miséjét szülő helyén, Jász-Alsó-Szent-Györgyön. Kevéssel rá, a ! királyi kegy felmentette öt terhes' állása, a plebá nosi teendők végzése alól s mint a boldogságos Szűzről nevezett maróthi prépost és mester kanonok, végezte most áldásos életét. A betegség. A magas korú, de teljesen ép, egészséges főpap aránylag rövid ideig szenvedett kinos, végzetes betegségében. Január 22-én, mesterkanonoki instal- lácziója alkalmával meghűlt s ágyba feküdt, és azóta folyton gyöngélkedett. Hiába volt környezetének minden önfeláldozó ápolása, hiába volt a tudomány, az emberi ész minden vívmányának felhasználása, orvosainak — Turcsányi Gyula dr. me- megyei főorvos és Akantisz Jusztin dr. városi főorvos — minden mentési kísérlete : a halál rettenetes vasmarka összetöré, szétroncsolá a gyenge, megkínzott, de nemes emberi életet. Agónia. Az utolsó küzdelem a halállal az életért, múlt vasárnap következett be. Az agg főpap betegágyánál négy orvos is tanácskozott, de sikertelenül: a haláltusa beállt és tartott egy kinos, gyötrel- mes héten keresztül, mig szombaton, e hó 17-én este félkilenczkor, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után áldott lelke elköltözött Isten országába. A ravatal Eger város közönsége százával tolongott tegnap és ma azon káptalanutczai palota felé, hol a boldogult lakott, hogy mégegyszer elbúcsúzzon attól a nemesszivü főpaptól, a ki életében annyi könyet törölt jótékonyságával és most ő ejtsen egy köny- nyet, a részvét, a kegyelet drága könyét a megboldogultért. A ravatal teljesen feketével bevont teremben van felállítva. A viaszgyertyák halvány, kísérteties világa közt hamvas érez koporsóban nyugszik a megtört, szenvedő arczu halott, arezvonásain az agónia kínjainak ráfagyott iszonyaival. A ravatal közé vannak elhelyezve a nap folyamán érkezett koszorúk; melyek közül a következő feliraluakat sikerült feljegyeznünk:’ »Felejthetetlen nagybátyjának — Ágotha« : »Pali« (Boross Pál koszorúja) »Kedves jótevőjüknek ■— Diákjai« ; »A legjobb barátnak — Kovács János«, stb. stb. Igen sok koszorú még csak holnap fog megérkezni. Az egri főkáptalan s a rokonság együttes gyászjelentése a következőleg hangzik : Az egri íökáptalan a számos rokon nevében is mélyen megszomorodott. szivvel jelenti Töröcsik J ó- ■/. s e f, B Szűz Máriáról nevezett maróthi prépost, egri főszékesegyházi kanonok és aranymisés papnak, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 74 1 k évében, folyó hó 17-én, esti 8l/2 órakor történt elhunytét. A megboldogultnak liiilt tetemei folyó hó 20-án, a főszékesegyházban a Jelke üdvéért d e 9 órakor tartandó engesztelő szentmiseáldozat bemutatása után fognak beszenteltetni, és a főtemplom sírboltjába elhelyeztetni. Eger, 1894. február 18-án Áldás és béke poraira ! A temetés. A boldogult főpap temetése holnap (kedden) d e. 10 órakor fog végbemenni, az egri dalkör, a megyei és városi tisztikar és az összes tanintézetek jelenlétében. Hült tetemei az egri főszékesegyház sírboltjában tétetnek örök nyugalomra. Jánusz. A gyújtogató gőzkocsi Égő vasúti hid. — Saját tudósitónktól. — Kaál, február 17. Nagy, előre nem látható szerencsétlenségtől mentette meg a mátrai vasutat. Fehér Mátyás vasúti őr ébersége, ki a Kápolna és Kompolt községek között levő mátrai vasutihid égését még ideje korán észrevette. Folyó hó 15-én este ugyanis Kaálból — a Kassáról Budapestre menő személyvonatok után — egy gőzgép kalauzkocsival együtt Verpelétre ment, hogy onnan sürgős köszállitmányt hozzon a kaáli csatlakozó állomásra továbbítás végett. Verpe létről úgy esti 8 óra tájban indult vissza a vonht A gép kéményéből kiszálló szikráktól azonban a Tárná folyón átvezető tahid tüzel logoit s a heves északi széltől é’esztgetve, azonnal lángra lobbant. Szerencsére a pályaőr az elrobogó vonat illán nyomban megtartotta szokásos szem lenije és így még idejekorán észrevette a baji. Segély kiáltásaira azután Kompoltról többen a vész helyére siettek és igy sikerült a gyorsan terjedő tüzet, mielőtt az még nagyobb károkat okozott volna elfojtani. Az esetről nyomban értesítették a kis- ti rennei osztálymérnnkséget és a verpeléti pályafelvigyázót, hogy a szükséges intézkedések megtét essenek. Másnap, — a hid megerősítése után, — a vonatok ismét közlekedhettek minden baj nélkül Kis Terenne felé.A hét. Milyen hét! Egyszer a nap olyan fiatal jókedvvel tűzdeli ragyogó sugarait, hogy a gavallérok sietnek előszedni hóditó tavaszi felöltőiket; azután elkomorodik az idő, metsző szél sivit az ulezákon, porba temetve a járókelőket s a gavallérok tavaszi reményeit; majd a formaiság kedvéért valami kis hő is hull a szeszélyes egekből s hideg) veröfényes téli fordulat követi a tavaszi kaczérko- dást, a sport érzelmekkel bővelkedő fiatal világ korcsolyáról álmodik, hogy álmait ismét szétoszlassa a szeszélyes tél tavasziaskodó mániája. Különös időjárás! Ha ilyen marad, Falb professzor ugyancsak szedje össze magát, hogy jóslatait valahogyan ki tudja magyarázni e felfordult világ hóbortjaiból. * De mit bánják most az időjárás szeszélyeit a városházán ? Nagy ott az öröm, hogy a jegyző- választás szerencsésen véget ért. Hogy persze azok örülnek legjobban, a kik ezáltal előléptetésben részesültek, azt talán nem is kell mondanom. Hírlik, hogy e választás folytán megnövekszik az egri asz- szonyok száma, a mi igen örvendetes jelenség. Eszembe jut erről, hogy a belügyminiszter milyen korszakalkotó munkát végezne, ha olyan törvényt vinne keresztül a törvényhozásban, a mely a leányoknak biztosítja a választási jogot. így is nagy hajlamunk van a korteskedésre, de uramfia! milyen korteskedés lenne akkor! így is nagy hatalma van fölöttünk a nőknek, de milyen lenne akkor! Bizony, az ekként előálló uj állapotok elképzelésére kevés egy ember fantáziája! A színészek napról-napra jobban győzedelmeskednek a publikum közönyössége felett. Erre enged legalább következtetni azon körülmény, hogy időnkint telt házak is vannak. Sokan azt mondják, hogy a közönség azóta rokonszenvezik jobban a társulattal, mióta a szép Bokodyné viseli az igazgatás gondjait. Lehet. Hanem az igaz, hogy a héten kitűnő előadásokat láttunk. Csütörtökön »A nagyzás hóbortjai« czimü darabban mellettem ült egy zárkozott természetű barátom. A fiuruhába öltözött kis Berzsenyi Margit pajzán kedvességü játéka annyira elragadta, hogy egyszer csak felkiáltott: — Te, én most mindjárt felmegyek a színpadra s összecsókolom azt az aranyos kis gyereket. Mire én hirtelen szorosan mellé ültem, hogy alkalmas pillanatban lefoghassam. Azután komolyan igy szóltam hozzá : — De gondold meg mélyen tisztelt barátom, hogy a publikum kifütyülne, a rendőrség meg becsukna. Nagy nehezen lecsillapodott, de tegnap siralmasan panaszolta, hogy álmatlanságban szenved és kénytelen hidegviz-kurát használni. * Hogy Füzes-Abonv község kórházépítésre határozta magát, úgy hiszem, mindenki örömmel veszi tudomásul. Azért örvendetes ez az elhatározás, mert zálogául szolgál azon reménynek, hogy a magyar nép ezentúl már nemcsak az adó súlyát érzi kizárólag, hanem a vállaira nehezedő társadalmi kötelességek súlyát is és erős lélekkel akar azoknak megfelelni. Erről eszembe jut egy eset, a mely a kolera elleni óvó intézkedések szigorú alkalmazásakor egyik közel fekvő községünkben történt. A nép sehogvse akarta megérteni, hogy az uraknak mi közük van ahhoz, hogy az ő családjukbeliek meghalnak-e, vagy életben maradnak. Egy paraszt- emberben aztán nem is állt meg a szó s igy fejezte ki méltatlankodását: — Ugyan mit vigyáznak olyan nagyon az urak mi ránk ? Biztosan attól félnek, hogy ha a parasztok mind meghalnak, hát nekik kell szántanyi, meg aratnyi, oszt ettü borsódzik a hátuk. De bizony adja az ég, hogy az uraknak ne kelljen szántani, meg aratni, de a nép háta se borsódzék a haladástól. * Egy szép lelkű, jellemes ember halt meg szombaton este, kinos betegség után : Töröcsik János kanonok. Késő agg korára érte a kanonoki kinevezés s ö ezen uj méltóságában is megtartotta azt a szives, magyaros egyszerűségű természetét, a mi sajátsága volt. Nagyon szerette a kispapokat, kik sűrűn fordultak meg nála ebéden. Ebédjei magyar konyhából kerültek ki s nem volt bennök semmiféle czifra, idegen étel. Azt szokta mondani a kispa- poknak : — Én nem adok nektek holmi különös ebédeket, de legalább sokszor adok. X. kanonoknál sokkal nagyobb ebédek vannak, de ritkán. Hát melyik tetszik nektek jobban ? Persze hogy azoknak a Töröcsik ebédjei tetszettek jobban. Élete legnagyobb részét a jászok 'közt tölt- vén el, nagy előszeretettet viseltetett irányukban. Ebédjei alkalmával a leves után rendesen -felvett egy üveget az asztalról s megmutatta a kispapjainak, — Ez jász bor 1 — szokta dicsekedve mondani — ebből igyatok. Hanem aztán meg ne ártson — tette hozzá jóakarőlag. Mikor ebéd előtt valami konyak-félét adatott nekik, akkor is eltréfált velük, hogy sokat ne igyanak, — Egy pohárral szabad, kettővel lehet, hárommal tilos — mondá nekik. S mivel gyönge szemei miatt nem igen láthatta, hogy ki mennyit iszik, megkérdezte néha: — Hányadikkal isszátok már ? Persze mindegyik erősen állította, hogy most akarja a második pohárral kiinni. Nehezen vált meg Árokszállástól, az ő kedves plébániájától. Kanonok korábban sokszor visz- szagondolt rá, hogy mennyivel jobban érezte magát falusi egyszerűségében, mint a kanonoki méltóságban. Nyugodjék békével. Asis. HÍREK. A reáliskola köszöneté. Az egri állami reáliskola lapunk szerkesztőségének a következő jegyzőkönyvi kivonatot küldte: 234. sz. 1893/4. Kivonat az egri állami reáliskola tanári kara által 1894. február 14-én tartott értekezletének jegyzőkönyvéből.
