Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-16 / 9. szám
I. évfolyam. Eger, 1894, évi február hó 16. 9. szám. Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok Ív Hőn és csütörtökön d n. 4 óráig tógád tati.ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz utcza 4. szám. Hirdetések héttő- és csütörtökön d. u 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: égésé r 6 ír , félévr 3 írt, negyedév, e 1 tr 50 ki'. Egyetszám ára 10 kr. MEGJELENIK HETEN KENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Tisztviselők telepe Egerben. Eger, február 15. „My house is my Castle* mondja az angol, a mi azt jelenti, hogy az egyéni függetlenség és emberi szabadság csak akkor ér valamit, ha az nem csupán czifra frázisokban, hanem magában az életben, gyakorlatilag is .érvényesül. De hogy vagyunk mi ezzel az elvvel idehaza, és pedig szorosan ilthon: Egerben? Sehogy Az erős anyagi tehetség, a vagyon, a pénz embere, a hogy úgy, még is csak érvényesíti egyéni függetlenségét és szabadságát, de a társadalom kilencz tized része nem ért hoz.á. A vagyonos ember tud magának otthont teremteni, a Ind ő az ur, a független parancsoló, a hol a családi tűzhely szentélye erős vára megelégedettsége, nyugalma és boldogságának. De nem igy a vagyontalan osztály, a fizetéses, a lakbér illetékes hivatalnoki kar Peiig a jólét, a megelégedettség és az általános felvirágzás szoros viszonyban állanak a független otthon kérdésével. Mig másutt a legutolsó munkának is — ha önállóságra jut — legelső gondolatát az képezi, hogy a saját várát megalapíthassa, a saját házában és számotvetve Az Egri Újság tárczája A csillagokról. — Az „EgM Újság“ eredeti tárczája. — Be szeretlek ti kevély csillagok! — Megannyi jó, igaz barátom. Mint kedvesét az ifjú, — őket én, A félhomályban, ha a nap lemén, Türelmetlen, epedve várom ? Epedve, mert irigylem sorsukat! . Fényök ragyog bár sziporkázva, Hideg sugár az! Tőlük idegen, — Mi oly nagyon oh ! ismerős nekem, — A szenvedély vad, forró láza; Csak bolvganak mind érzéketlenül, Az űrbe fönt, fönt. . . messze-messze, . .. Végtelenbe viszen örök éjök, Szerető szív nem fordúl feléjök, Bús sorsukat hogy megkönyezze. Hát még haláluk! Nyomtalan múlás 1 A végtelen ölébe veszve I magával dolgozik, küzd, fárad, hogy a mit nem képes egyszerre vagy néhány esztendő alatt elérni, azt egy két évtized szorgalmas és kitartó munkássága által biztosítsa magúnak. t. i. az egyéni függetlenségei és szabadságot a maga várában, a saját otthonában, addig mi még mindig — nem mondjuk: idegenkedünk, hanem tartózkodó állást, foglalunk d a független és kellemes tűzhely alapitás eszméjével szemben, még mindig nem ment az át a mi vérünkbe és inkább egész életünkön keresztül zselléres- kedünk, csak ne legyen semmiféle mesz- szebbre kiható kényszerű ö elv és ok a — takarékoskodásra. Pedig iiz-tizenöt év alatt, mindenki túlad lefizetett házit érék alakjában a maga vára árán és még sincs semmije, mégis csak kényszer-lakásra marad utalva egész addig, mig az utolsó független kis lakást meg nem ássák számára a — temetőben. De még sem ezen múlik egészen a dolog. Egerben volna már néhány tisztviselő, a ki szívesen megváltana a maga számára tiz-tizenöt, es/tendő alatt egy alkalmas kis házat, és hisszük, a jó példán felbuzdulva csatlakoznának hozzájuk a bírói kar, városi és magán tisztviselők, tanárok, iparosok és keteskedők köréből is sokan: — de nem Véghúcsúkép fénynyel csillogó rajt, Sziporkázó, ezer szikra-sóhajt, Megannyi tüz-csókot eresztve! Oh, régcs-rég epedek sorsukért! Miért nem lehet közöttük lennem ? Éltem úgy is, mint nekik, magányos, Úgy is újabb keservek alához, Úgy is oly bús, árva, kietlen ? A csillagok ám érzéketlenül Viselik ezt a ridegséget, Mig engem itt bolondos szivemnek — Mely tudj’ Isten miért nem reped meg ?-— Örök lángú, vad kínja éget. . . Hanák József A pórul járt hasbeszélö. Tragikomikus történél. Irta: MartonTy Imre. Szája s Muki egy napon arra a felfedezésre jutott, hogy ő hasbeszélö. Ha végigment az utczán. bolondabbnál bolondabb csínyeket vüt véghez. Alig múlt el nap, hogy valakit ne boszoniott volna, Egyszer kiment a piaczra s a kólákat, holtra ijesztette; rájuk fogta, hogy a akadt még eddig nyilvános vállalkozó, a ki e jóravaló törekvésekkel szóba állott volna De ez a körülmény ne csügessze el a kezdeményezőket. Itt van az ideje, hogy városunkban is létesítsünk egy olyan telepet, hol a függetlenség, szabadság és önállóság hívei tiz tizenöt évi fizetési kötelezettség után, kiki a maga várában, a saját kényelmes otthonában tölthesse életét — háborúlanul. Az apró, kényelmetlen és a mi fő egészségtelen lakás-viszonyok, a legtöbbször e miatt keletkező mindennapi súrlódások és kellemetlenségek, de legfőkép a minden anyagi haszon nélkül eltizetgetett házbérek óriási összege teszik ezt szükségessé. ,My house is my castle“ ! A város egyik kedvező pontján csinos és kényelmes, egészséges és kellemes, szabad és független otthont kell teremteni a tisztviselők számára ! Ha nem akad magánvállalkozó, ki e tisztviselői telep létesítésére vállalkoznék, lépjenek szövetségre egymással, alakuljanak konzorciummá, forduljanak kölcsönért a pénzintézetekhez : de ez egészséges eszmét ne hagyják elbukni ! „My house is my castle“ ! Tisztviselő- telepet Egernek! Jánusz. halak beszélnek, a tyúkok énekelnek, a mala- ezok nevetnek és a kakasok röfögnek és több ehhez hasonló csínyeket produkált hasbeszélői művészetével. De különös nagy tehetséget fejtett ki a kutyaugatásban és a macskanyávogásban. Ebben csakugyan ritkította párját. Mindegyiket tudta utánozni ... a sárga kandúrt. mikor meghütötte magá*, ép oly mesterikig utánozta az elkényeztetett tigiis macskát, mely viharos estén keservesen szokott az ablakok alatt nyávogni, bogy beereszszék, vagy egy fiatal macskát, mely anyja után vágyakozott vékony soprán hangon . . . szóval a macskák zeneköltészetében otthonos volt. Egy este, midőn lámpáját eloltá, hogy lefeküdjék, igen jó gondolat ötlött agyába. Mellette tőszomszédságában lakott Köcsög Tóbiás, egy id-ges természetű agglegény, ki jobban borzadt a macskanyávogástól, gyermek sírástól, mint a jámbor polgár a végrehajtótól. Ezt a szegény Köcsögöt szemlélte ki áldozat gyanánt Szájas Muki. Az órdöngős hasbeszélö lesomfordált a lépcsőn — mindketten az emeleten laktak — kinyitotta a kaput és ki viliről bezárta, nehogy Köcsög kijöhessen. Aztán a jámbor agglegény ablaka alá sompolygott s az utczán felhalmozott kövek és téglák közé bujt Tervét hamarosan elkészítette Megköszörülte torkát és egy pesszimista kandúr halk panaszhangját hallatta. Körülötte mély csend honolt s a fura hangok messze elhangzottak. Muki buzgón nyávogott.
