Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-02-13 / 8. szám

képzését azért óhajanók, mert amint a középiskolai tanárnak megkívánnék adni az alkalmat, hogy tanitóképzö- intézeti tanári oklevelet is szerezhessen, a viszonosság elvénél fogva, nem zárnék el a képzőintézeti tanároktól sem a középiskolákat. Biztosítani kívánnék ez által a jelöl e két arra nézve, hogy nincsennek egyféle intézethez kötve s ha a tanítóképzőknél nem nyílnék számunkra hely, más intézetbe is mehetnének.

4 vagy 5 évig tartana e a tanfol am, ez nem oly fényeges, hogy miatta a képzés magasabb szinvonalábó és alaposságából valamit is engedhetnénk.

A legkiválóbb tanítók előremenetelét kívántuk lehetővé tenni az által, hogy ilyeneket a tanfolyam végzése nélkül is vizsgálatra bocsátanák; hisz a kellő ismeretek hiányában czélt agy sem érát, ellenkező esetben az ügy nem veszítene.

Még csak egész röviden az eddig már felmerült s a paedagogium mellett szóló javaslatokra1 akarunk néhány megjegyzést tenni. Az idevonatkozó javaslatok csaknem valamennyien hangsnlyozzák, hogy az egyes szaktudományok előadása és gyakorlati kezelése egyetemi színvonalon álljon, a paedagogiumi javaslat pedig a tananyag behatóbb feldolgozására . . . stbire, szükségesnek látja, hogy a jelöltek egyetemen vagy műegyetemen egyes előadások, esetleg rövid félévi kurzusok látogatására utasittassanak. — Mi egyszerűbbnek találnók a jelöltek tudományos kiképez- tetését egyenesen s egészen az egyetemre bízni.

A javaslatok között van olyan is, mely a képző- iutézeti tanárnak magasabb rangfokozatot és fizetést kivált, mint a középiskolainak. Ez helyes ; de hogyan kívánhatnék ezt akkor, ha kvalifikáeziójnk kisebb, ha a szakműveltséget illetőleg megelégszünk a mostani polgári képző állal nyújtott ismerettel?

E megokolást a fentebbi határozattal együtt már elküldé a tantestület a tanítóképző-intézeti tanárok országos egyesületének választmányához.

A tanítók végellátásának ügye A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter 62,876 számú rendeletével végre véglegesen megoldotta a néptanítók végellátásának rendezetlen ügyét. Eddig ugyanis az 1875. évi XXXII. t. ez. 44. §-a értelmében az iskolafentartókkal szemben a megyei köztörvényhatóságok voltak megbízva a tanítók által igényelhető végellátásoknak elsőfokban va’ó megállapításával, természetesen az ügymenet, de leginkább az igényjogosult, néptanítók hátrányára, amennyiben az eljárás hosszadalmassága által jól kiérdemelt végellátásukhoz késedelmesen, nem ritkán csak évekig tartó tárgyalások után juthattak. Ezen a bajon segített most a fent említett rendelet, midőn hivatkozva arra, hogy a múlt évben elrendelt s az év végéig végre is hajtott felvételek folytán az egyes tanítói állomásokkal egybekötött javadalmak összege, azok forrása, természete, esetleg a tanitók személyében egyesült más hivatalok után járó illetmények arányos megosztása immár emberileg lehető pontossággal megállaptthafók lettek, s igy megszűnt az az indok, mely a megyék köztörvényhatóságait eddig, mint egyedül mérvadó testületeket az igényelhető végellátások első fokban való megállapítására kötelezte: a megyék törvény- hatóságait a tanítói végellátások érdemében való ezen elsőfokú határozathozatala alól felmenti s az iskolafentartók terhére igényelhető nyugdijak és végellátások a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium kebelében működő és a tanitói nyugdíjtörvény végrehajtására kirendelt bizottság hatás- körébe|sorozza. Ezen intézkedéssel tehát a néptanítók nyugdíj- és végellátási ügyének lebonyolítási formája előnyös változáson ment keresztül, ameny- nyiben sokkal hamarabb fognak ezen egyenes ösz- szekötletés utján a nyugdíj- és végellátást igénylő tanitók illetményeiknek birtokába jutni, mint a hogy jutottak eddig.

Hurczolkodó iskolák. Az egri érseki lyczeum- ban elhelyezett belvárosi róm. kath. népiskola

V.—VI. osztálya eddigi helyiségéből az érseki tanítóképző IV. osztályának helyiségébe, s ez viszont az említett népiskola volt helyiségébe költözködött át.

Pályázat ösztöndíjra. A tanító- és tanitónö- képezdei növendékeket illető évi 100—100 i'rtos B e s á n-féle ösztöndíjak öt állomására pályázatot nyitott a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ezen

ösztöndíjakéit az országban levő bármely lánitó- vagy tanitónőképezde növendékei pályázhatnak valláskülönbség nélkül, egyenlő minősítés esetén azonban a nönövendékek birnak elsőbbséggel. A kérvények a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszterhez czimezve, az illető képezde igazgatóságánál nyújtandók be, hova a folyamodó jár, 1894. évi márczius hó 10-ig.

Olvasó asztal.

Eger, február 12.

A „Magya" Mese- és mondavilág “ A következő felhívást küldték be hozzánk, a mi bizonyára érdekelni fogja ■ Ivasóinkat is: A magyar közönséghez ! Nincs a földön nemzet, mely oly gazdag népmesekilItéssel dicsekedhetnék, mint, a magyar. Tanúskodnak erről különféle mesegyűjteményeink, melyek azonban alig fordulnak meg a nagy közönség kezén s melyek, minthogy többnyire az illető vidék tájszólása szerint vannak közölve, inkább a nyelvtudósokra becsesek. S ami legfőbb érdek volna pedig : ezek a gyűjtemények alig adhatók a gvermekifjuság kezébe, mert a gyűjtők, természetesen nem vették figyelembe a nevelési szempontokat. Maga a müveit nagy közönség csak hírből ismeri egyik másik mesegyűjtemény , akárhány csak nagyobb könyvtárakba» kapható S hány szép mese vau eltemetve folyóiratokban ! Es hány szép mese forog a nép ajkán, melyek egyetlen gyűjteményben sem találhatók. Mind e körülmények számbavételével határoztuk el, hogy az összes java népmeséket, mondákat és regéket közkincsesé tegyük ; hogy a meseköltő tehetséggel oly igen megáldott magyar és székely nép meseit jó népies irodalmi nyelven megírva, de igazi karakterüktől meg nem fosztva, újra, egyelőre öt nagy kötetben kiadjak, hogy 3 magyar nemzet az ő ezer éves ünnepén elmondhassa büszkén : line itt van együtt mind az a mese és monda, a mit a magyar nép poétás lelke ezer év alatt, békében és háborúban, annyi viszontagságoknak közepette, terem teti 1 Közzé bocsátjuk ezt a nagy munkát abban az erős meggyőződésben, hogy midőn ezt tesszük, a nemzeti irodalomnak, a nemzeti nevelésnek teszünk szolgálatot s egyben ápolni segítjük a nemzeti öntudatot. Hogy ezen ér'ékes nemzeti kincs ne csak gazdagnak, tudósnak legyen hozzáférhető, hanem hogy a Magyar Mese- és Mondavilágot a nemzet minden rétege, apraja, nagyja, szóval minden magyar család megszerezhesse, elhatároztuk, hogy füze tekben, még pedig a legolcsóbb áron — füzetenkint 25 űrért bocsátjuk azt közre A ki a Magyar Mese- és Mondavilágnak első fiieztét, mely most jelent meg 64 oldal terjedelemmel, gyönyörű szines borítékkal, és 18 szép szövegképpel, figyelemmel átolvassa, hitünk szerint, meggyőződik arról, hogy míg ez a könyv egyfelől a családi nevelésnek és az iskolai oktatásim < nélkülözhetetlen segítsége lesz, másfélől maga a nagy közönség is, az irodalmi műveltségű ember s az irni-olvasni alig tndő ember is egyaránt lelki gyönyörűséggel olvashatja a magyar népköltés e remekeit, melyeket a talusi mesemondó hangján, de irodalmi n elven, irodalmi iz éssel s pedagógiai gondossággal igyekezett megírni a magyar föld népének egyik fia. Nem hangsúlyozhatjuk e'éggé, hogy Magyar Mese- és Mondavi!ág-l>an, mely az ezer év egyik szerény emlékének készül, nem innen-onnan összeollózott mesék gyűjteménye lesz, a miről az olvasó úgy a most megjelent, mint az ezután megjelölendő füzetekből meggyőződhetik. Történeti és helyi mondák, lehető elevenséggel megírva s vegyítve népmesékkel : ez a terve az egyelőre öt kötetes munkának Minden kötet c 30 nyomtatott iv. 8 két hetenként 3 íves füzetekben jelenik meg, gazdagon és szépen illusztrálva Egy egy füzet ára 25 kr. A Magyar Mese- és Mondavilág első füzetét kívánatra bárkinek ingyen megküldjük. A Magyar Mese- és Mondavilág elő fizetési ára 10 füzetre 2 írt 50 kr., s azok, kik ezen összeget a kiadóhoz előre beküldik, a füzeteket pontosan megjelenés után postán bérmentve megkapják. lm ezt kivántnk elmondani az első lépésnél. Hazafias üdvözlettel : Benedek Elek, min a „Magyar Mese- és Mondavilág írója. Az Athenaeum írod. és ny. r. társulat, mint a „Magyar Mese- és Mondavilág“ kiadója

A „Magyar Mese- és Mondavilág“ czimü nj képes füzetes vállalatot legjobb meggyőződéssel ajánlhatjuk t olvasúink bizalmába és pártfogásába. Az Athenaeum Kiadó társulat, mely, mint Kossuth maga számtalanszor nyilvánosan előadta, a nagy számüzöttnek munkái kiadása által agkorára foglalkozást ad, mely Petőfi müveit a leg- ragyobb disszel és egyidejűleg a legolcsóbb kiadásban kiadta s mely a nemzert irodalom minden ágát folyton ápolja és fejleszti, ezen vállalattal méltán fordulhat a magyar nemzet hazafiságához és bizalmához és szívesen is közöltük az ő szózatát e hazafias vállalat ügyében. Benedek Eleket, ki e mü megírását magára vállalta, széles e hazában, mint kitűnő meseirót eléggé ismerik, s felesleges voln az ő hivatotiságát a magyar közönség előtt dicsérőleg kiemelni.

KÖZGAZDASÁG.

Boreasnak válaszul.

(Vége.)

Valljuk csak be, hogy igen sokat követelünk manap a közpályára lépő embereinktől, és az eredményben épen azért érjük el gyakran az ellenkezőt. A törvény vagy szabályzat megkívánja a teljes kvalifiká- cziól, a közpénztár nem adhat mint csak csekély fizetést és a »tisztelt« választók követelik azt a bizonyos barátságosságot vagy legalább egy kis sógor vagy komaságot

............és ha szerencsésen

be

jutott és benn áll a hivatalban, a társadalom, a tekintélyt a »ranga-hoz illő fellépést. Egy szóval a mai kedves világban hol az egész vonalon legélénkebben folyik az »életérti harcz« mindenféle fegyverrel, az ártatlan reklam-furfangtól kezdve a dinamit bombáig — csak a közpályán haladónak kell széninek csoda jellemnek lennie. Pedig ezek a Catóék az ókorban sem lehettek oly sűrűén hintve, mert bizony nem csinálnának pár ezer év múlva is oly nagy hűhót avval egy néhánnyal, kik akkor éltek De azért kárpótolja őket a társadalmi állás, a környező tisztelet! — Hogy is ne, olyannyira, hogy ha Darwin alkalmazkodási törvénye igaz és az egymást kővető nemzedékek ugyanazon körülményekben fejlődnek a természettudósok majd a ho- morapiensnek egy uj faját állítják homo pachy- d e r m a l u s«, melynek bőre már oly vastag lesz- hogy még a golyó sem járja. Az a szomorú mi nálunk, hogy a közérdek senki érdeke. S mig ez igy van ne panaszkodjunk senkire.

Napoleon mondta: minden nemzetnek oly kormánya van amilyent érdemel, megsziveljük ezt — minden város is úgy boldogul a hogy akar. Bizony bizony igen kevés nálunk a Gato ....

Azért ne bántsuk a sárga házat, a mienk az, a bennlevők vér a mi vérünkből. Ne várja Boreasjbácsi, hogy ök induljanak, elég ha hűen adják visz- hangot. Adja meg ; hangot ön, társ óval s igen érzékenyen reagál majd n testület, hogy kell-e vagy nem kell! — Határoz, hogy nem kell filokszera, de nem kell filoxera tanár sem, mert nem tud szőlőket ajándékozni, hanem csak költségáldozattal felállítani. Mind benne, ha úgy magától lehetne —- mint Eldorádóban — szent Haraffia országában.

Azért mégis ne Ítéljünk tulszigoruan; ön nehány szorgalmas szőlészt említett közleményében — engedje, hogy még nehányat Írjak hozzá — leginkább chronologikus sorrendben, a mint kezdtek az ügygyei bajlódni. Van ott igen sok kicsi kezdeményező, devan olyan is mint Buzáth Lajos ki aránylag késön kezdett s majd valamennyit utoléri. Úgy történhetett, hogy az elején vannak nevek, melyek tulajdonosai alig tettek, valami többet egy többé- kevésbé sikerült kísérletnél — mig azután következnek olyanok, kik már például szolgálhatnak, az egri szőlészeti és borászati egylet Nagy Ferencz, Steinhäuser, Rotschild Armin (Vavrik Béla) Bota Antal, Domboroczky Ignáez, Komáromv József, dr. Lipthay Gyula, eziszterezita rendház, Polereczky József, Ho- ránszky Imre, Ruzsin Ignáez, Kovács János, Szamán András, Vas Antal, Vas János, dr. Hubert János, Izsépy Béla, Kelemen Antal, Bakusz Mihály, Dely Károly, Mélypataki Mátyás, Domboroczky Mihály, egri főkáptalan, dr. Fekete Károly, Simonyi Károly, Balázs Ignáez, Ruzsii. Manó, Braun Károly, Premuzsics Fülöp, Gröber testvérek, Zsendovics József, Szederkényi Nándor, Grónay Sándor, Biró Benjamin, Lanther János, Bodó József, Fehér Béla, Varga András, Bucher Gusztáv, Volf Károly, Burián János, Kovács Kálmán, Horánszky Bernát, Plank Géza, Lepres Ferencz, özv. Fülöp Józsefné, Fekete Ferencz, Kobza Lajos, Petravich Antal, dr. Végh Jenő, Bayer Henrik, Buzáth Lajos, Eger város telepe, Gebhartné, Ruzsin Bódsg, Éliássy Ferencz, Györgyényi Ignáez, Szabó Ignáez, Fógel Ágoston, Kormos János, Rusko József, Csiky Attila, Gaal Mihály, Búzás László, Tóth József, Szeredi Demeter, Király Lajos, Bóta Mihály, Koncz Jáno», Farkas András, Bóta Gábor, Koncz Mihály, Horvát József, Bóta Sándor, Csanádi János, Csanádi Ig- nácz, Biró János, Egedi Pál, Szeredi Imre, dr. Philippy Ödön, Subich György, Simaczius Gusztáv, Kelemen Antal, Bóta Márk, Molnár János, Bóta Mihály, Keresztényi Imre, Götz Boldizsárné, Kor- ponay örökösök, Török János, Vass János, Molnár József, Csutorás István, Novák Antal, Inocsek János, Májer Ferenez, Mitiezky József, Tolvay Jánosné, Dr. Pátz Ferencz, Sivampel József, Dr. Köszler József, Szabó Ignáez, Kormos Mátyás, Vincze Pap József, Kelemen István, Kelemen Antal, Sós Mátyás, Csór Gábor Gs. Tóth Ferencz, Borbás Vincze. Bíró János, Hibay György, Irgalma- sok Reinpreeht László, Kánitz Dezső, Dr. Kánitz Gyula, Akantisz Jusztin, Madai Meyer Ede, N