Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-02-13 / 8. szám

— Jó. Úgy is lett. Elhozták a csillogó kotillion-jel- vényt s türelmetlenül várták az érdemes állat­orvost. A várva várt férfiú megérkezett. Az ősz frank elébe sietett s tiszte ettel meghajolván előtte, előadta, hogy az állattenyésztés körül szerzett her- vadhatlan érdemei jutalmául koronás arany érdem- keresztet kapott s hogy ö van megbízva annak az átadásával. Felkérte egyúttal, hogy legyen szives a hivatalba befáradni, hogy az érdemjelet neki át­nyújthassa. Az öreg a könyekig meg volt hatva, de csakhamar összeszedte magát s ruganyos léptekkel sietett a hivatalba. Arczán fiatalos derít ömlött el s nyájasan integetett jobbra és balra. Beléptekor Sub-Rosa ur riadó és szűnni nem akaró éljenzajba tört ki, mi az állatorvost látható­lag kellemesen érinté. Erre az ősz frank az érdemrendet a diván- párnára helyezvén, az ünnepelt elé állott s hosz- szasabb, szépen kidolgozott beszédben méltatván az ünnepelt férfiúnak az állattenyésztés tét én ki­fejtett tevékenységét, kellemes kötelességének is­merte, hogy a legmagasabb kegy látható jelét fel­sőbb meghagyásból a mellére tűzhesse. Az ünne­pélyes aktus végével az ünnepelt férfiú erős, mesz- szehallható hangon a következőleg válaszolt: Köszönöm, igen megvagyok elé­gedve (Hosszantartó, ismételten megújuló lelkes éljenzés.) Ezután következtek a bemutatások Az ün­nepelt a jelenvoltak mindegyikével kezet fogott, azután cercle-t tartott, a melynek folyamán meg­szólítással tüntette ki az ő s z frank és Sub- Rosa Geyza urakat. Ennek végeztével a jelenvol­tak viharos éljenzése közt visszavonult. Ezzel az ünnepély véget ért Ezen mulat most Abdera város hivatalnokainak apraja nagyja egyaránt. Közoktatásügy EGER, február 12. A községi tanítók javaslata. — A tanitóképzö-intézeti tanárképzés szervezése. Az egri községi tanítók szerdán, f. hó 7-én tartott rendes havi tanácskozásuk alkalmával — mint lapunk múlt számában jelentettük is — tár­gyalás alá vették a tanitóképzöintézeti tanárképzés szervezésének ügyét is, melynek kérdését — mely fáj­dalom, már nagyon is égető kérdésé nőtte ki magát .— a tanitóképzö-intézeti tanárok országos egyesü­letének választmánya vetette fel s erre nézve ki­kérte a tanári és tanitóitestületek véleményét, mi­heztartás végett. A községi tanítótestület, tekintve az ügy fon­tosságát, mely a néptanítókat nagyon is közelről érdekli, — nemcsak azért, mert a tanitóképezdében nyernek irányt a tanítók egész jövő működésűkre nézve, s igy, ha a tanitóképzö-intézeti tanárok szel­lemi nívója emelkedik, emelkedik általa közvetve a néptanítóké is, de mert, ha a tanárképzés helyes alapokon leszszervezve, úgy az az érdemes és tehet­ségesebb tanítók előmenetelére is eszközül szolgál­hat, — hosszas és alapos vitatkozás után But el- lay Endre községi tanító határozati javaslatát fo­gadta el mint olyant, mely leginkább megfelel a tantestület óhajának és melyet mint az egri köz­ségi tanítótestület határozati javaslatát fogja beterjeszteni a tanitóképzö-intézeti tanárok országos egyesületének választmányához. A határozati javaslat szövege a kővetkező : Határozati javaslat a tanítóképző-tanárképzés tárgyában. 1. A közoktatás szervezete érdekében szük­séges, hogy a különböző közoktatási intézetek ta­nárainak képzése együttesen és egységesen szerez­tessék. 2. A tanárképzőben az összes magyarországi, tehát az állami és felekezeti tanítóképző intézetek számára képeztessenek és képesittessenek tanárok. 3. A képzés terjedjen ki: 1. az elméleti tudo­mányos (szaktudományi és padegogiai), és 2. a gya­korlati követelményekre. 4. A tanitóképzö-tanárok tudományos kép­zettségének azon a fokon kell állania, mint a kö­zépiskolai tanárokénak. 1 5. Az elméleti és gyakorlati képzés az egye­temen történjék és az egyetem a lanitási ügyesség megszerzése végett elemi gvakorlo-iskolával kapcso­landó össze. 6. Mivel a tanitóképzö-intézeti tanárképzés­nek a népiskolával szoros kapcsolatban kell lenniei azért az egyetemre bocsátani kell azon népiskolai tanítókat, kik kitűnő tanítói oklevél birtokában van­nak, vagy jeles oklevél mellett legalább hat közép- vagy polgári iskolai osztályt végeztek és két évi iskolai gyakorlatot mutatnak fel. ( 7. A tanárképzőbe való felvételre a közép­iskolai érettségi bizonyítvány is feljogosít, de képe­sítés előtt ezek is két évi népiskolai gyakorlat szer­zésre utasittassanak. 8. A tanitóképzö-intézeti és középiskolai taná­rok együtt képezendők az egyetemen; de a szakok csoportosítása feleljen meg a tanitóképzö-intézet tantárgy beosztásának. 9. Az elméleti tudományos képzést illetőleg, a filozófiai fakultás úgy alakítandó át az egyete­men, hogy az a tanitóképzö-intézeti tanárok tudo­mányos kiképzésére is alkalmas legyen. A tudomá­nyos gyakorlat magán az egyetemen, a tanítási gya­korlat pedig az egyetemmel kapcsolatos elemi gyakorló iskolában és e czélra felszerelt tanítókép­zőben történjék. 10. A képesítő vizsgálat külön e czélra szer­vezett országos bizottság előtt történjék s annak) a ki a vizsgálatot sikeresen kiállotta, tanitóképzö- intézeti tanári oklevél álMtassék ki. I /"' 11. A vizsgálatra bocsáthatók : a) kik a taní­tóképző tanárképzői tanfolyamot végezték, b) Közép­iskolákra képesített tanárok, ha legalább egy évi iskolai gyakorlatot tudnak felmutatni, c) Azon nép és polgári iskolai tanítók, a kik a szolgálat folya­mán kitűnő gyakorlatot szereztek, s pedagógiai vagy más szaktudományokat eredménynyel müvei­tek, a tanfolyam hallgatása nélkül is bocsáthatók képesítő vizsgálatra. 12. A tanitóképzö-intézeti tanári oklevél a tanitóképzö-tanári állás mellett, a középiskolákra is képesítsen. 13. A gvakorló-iskolai tanító a filozófiából és pedagógiából egyenlő kvalifikácziót kapjon a rendes tanárral. 14. A tanítóképző-intézetekben csak az ezen iskolákra képesített egyének alkalmazhatók ta­nárokul. 15. Az összes tanitóképzö-tanárok, tehát mind az elméleti, mind a gyakorlati tárgyak tanárainak rangja és fizetése egyenlösitendő. E határozati javaslat megokolása a következő : Közoktatási intézeteink tanárképzésének együttes szervezése, ez intézetekre nem kevés előnynyel járna. Lerontaná a válaszfálat, mely egyes közoktatási intézete­ink tanárai karai között tényleg fennáll ; megteremtené közöttük az összetartozás érzetét, mely tényleg hiányzik; tanáraink, kvalifikácziója egyöntetű, egységes lévén, egy­mást s egymásnak működését jobban méltányolják, s magukat egyenlőknek tekintvén, köz' ttük különbséget egyedül az érdem, tehetség és szorgalom képezhetne, mely előtt meghajolna mindenki. Állami és felekezeti képezdéinket pedig az emelné egyenlő színvonalra, ha tanáraik ugyanazon tanárképzőben nyernék kiképeztetésüket és képesítésüket. Ez szüntetné meg a panaszokat, melyek az egyes képezdék —- külö­nösen a felekezetiek ellen, — itt-ott felmerültek. Ez vetne véget nem egy alaptalan feltevésnek, melynél fogva p.. sok helyen különbséget tesznek állami- és felekezeti képezdék áital kiállított oklevelek között, bár azok egyenlő értékűek. Megszüntetné ez a tenerők alkalmazására nézve jelenleg divó különböző eljárásokat, melyen az ügynek éppen nem válnak előnyére. Mig egyik helyen ugyanis érdemes tanítók, különösen polgári iskolai taritók hivatnak meg tanárokul, igen sok helyen végzett theologusok tel­jesitik e tisztet, ügy egyik, mint másik esetben, hiányoz­ván e pályára való alapos előkészülés, jórészt az illetők buzgalmától függ az, hogy magukat szakmájukban kü­lönösen, általában véve pedig állásukra nézve kellőképen kiképezzék s a helyet, melyet elfoglalnak, méltóképeu be­töltsék. Nem vonjuk kétségbe, hogy az intézőkörök az al­kalmaztatásnál — általánosságban szólva — kellő körül­tekintéssel, a legmegfelelőbb erőket válogatják meg, mé­gis, el nem vitatható — olyanokról lévén szó, kik más életpályára készültek s azért e téren való alkalmaztatá­sukat különben is ideiglenesnek tekintik — akadhatnak, kia nem képesek a kellő buzgalmat kifejteni s igy nem emelkedhetne' feladatuk magaslatára. De bármiként legyen is, az esetlegességek — az ügy kimondhatat'an kárára — kevésbé kerülhetők el, mintha kimondatnék az, hogy képzőintézeti tanár csak az lehet, ki arra magát alaposan képezte, s a tanárképzőben Képesítést nyert. A dolog természetéből folyitc s épen azért általá­nos kivánalom az, hogy a képzés terjedjen ki az elmé­leti, tu 'ományos,- és a gyakorlati követelményekre. Bő­vebben indokolni ezt, fele-deges. Mi nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a képző in­tézeti tanárok tudományos képzettsége kisebb fokú le­gyen a középiskolai tanárokénál. Megkívánhatja ezt úgy a képzőintézet tekintélye, mint a tanári kar önérzete, to­vábbá a növendékre való tekintet, válamint azon körül­mény, hogy a középiskolai tanárokkal legalább is egyen­lőknek tekintetvén, tekintélyük és szavuknek súlya köz­oktatási ügyekben éppen úgy meglegyen, mint amaz okénak. De ezt csak úgy várhatjuk, ha tudományos képzettségük megfelelő. Különben is a tánárok magasabb kvalifikacziója bármely intézetre csak előnyös lehet, feltéve természete­sen, hogy ez a megfelelő gyakorlattal párosul ; s ha már szervezni kell, szervezzük ugv, hogy tudományos képzett­ségük a kellő gyakorlatot mindig szem előtt tartva, mi­nél magasabb színvonalon álljon, különösen akkor, ha a megvalósítás elé elháríthatatlan akadályok nem gördül­nek, a mint nézetünk szerint, nem is gördülnek. Más részről pedig csak igy remélhetjük, hogy a ta. nitók ama törekvése, melynek jogosultságát elvben az in­tézőkörökben is elismerték, valahára a gyakorlatban is érvényesüljön ; t. i, hogy a tanitói oklevél, legalább a tanárképzőbe való felvételnél, a középiskolai érettségi bizonyitványnyal egyenlő értékűnek tekintessék, a mi ha figyelembe vesszük, bogy a népiskolai tanító rendes körülmények között a középiskolát végzett tanulóval egyenlő ideig tartó készültségben részesült, s pedig jövő életpályájára való tekintettel, szakszerűen, mig az utóbbi szakszerűség nélkül, általános minden pályára egyaránt képesítő miveltségben, azon véleményben vagyunk, itt, bátran volna kimondható, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogv vannak a tanítók között olyanok is. bár ezek száma az utóabi időkben észrevehetően apadt, kik 6—7 közép­iskolai osztály végzése után léptek a képzőintézetbe. S hogy az oklevelek még sem becsültetnek értékük szerint, ezek a többi között talán azt is mutatják, hogy a képző intézeteknek nincs meg a kellő tekintélyük. Emelni kel' tehát a képző-intézetek színvonalát. A képzés helyére nézve két nézetet vallanak az e tárgyban már eddig felmerült javaslatok. Egyik rész az egyetemet, másik a padagogiumot vallja czélravezetőbbuek. Már a fenntebb mondottakból is következik, hogy mi ha­tározottan az egyetemet véljük a képzés legalkalmasabbíhe- lyéuek, mely minden esetre magasabb kvalifikácziót nyújt­hat, mint a pedagogium. De kívánatos lenne, hogy az egyetem e czélből, a tanítási ügyesség megszerzése végett elemi gyakorló-iskolával kapcsoltatnék össze. Mi megfele­lőbbnek talánók, ha a tanárjelöltek első sorban az elemi gvakorlő-iskolában Végeznék a gyakorlatot, mintha kizá­rólag az e czélra felszerelt elemi tanítóképzőben tanulnák azt, A képzöintézeti tanárnak ugyanis a gyermekekkel való okos, szelíd bánásmódra kell növendékeit oktatnia. Azoktól pedig, kik arra oktatják növendékeiket, hogyan bánjanak a gyermekekkel, méltán elvárhatja mindenki, hogy magnk a gyermekeket s a velők való bánásmódot alaposan is­merjék. Ezt a gyakorlatot pedig első sorban nem az elemi tanítóképzőben, hanem az elemi gyakorlóiskolában szerez­hetik meg. Mind ez azonban nem zárja ki, hogy az elemi tanítóképzőben ne történjenek gyakorlati tanítások, sőt a tanárképző utolsó évfolyamábau, több okból, magunk is szükségesnek tartjuk. Fősulyt azonban, nézetünk szerint, az elemi gyakorló-iskolára kellene fektetni. A tanitói oklevélnek az érettségi bizonyitványnyal történendő egyenlősítése után, a tanítóknak az egyetemre való felvétele akadályba nem ütköznék. Mind a mellett a kellő gyakorlat megszerzése czéljából, kívánatosnak tar­tanok, ha a felvételre nézve két évi gyakorlat köttetnék ki. Attól ugyan nem kellene tartanunk, hogy ez által a lanitók túlságos nagy számmal mennének az egyetemre mert hiszen legnagyobb részük éppen szegény anyagi kö­rülmények miatt lépett e pályára, ösztöndijjak pedig csak a legjelesebbeknek adatnám k, mégis, hogy a gyengébb elemek távoltartassanak, ezénszeriinek láttuk javaslatunk­ban a megtett feltételeket kikötni. Kik érettségi bizonyítványokkal vétetnének fel a tanitóképzöintézeti tanárképzőbe, a gyakorlati éveket a képesitő-vizsgálat előtt is tölthetnék, mig a tanítóknak a felvétel előtt kellene eltölteniök. A tanító képzői és középiskolai tanárok együttes

Next

/
Thumbnails
Contents