Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-09 / 7. szám
I után csak ki kell nvujtani kezünket, hogy megszerezhessük, s a melyekből még egykor kibugyoghat egy virágzó Eger város. Itt vannak a természetes meleg gyógyfürdők a kapcsolatos kertekkel. Nem uj a fürdőváros eszméje, de egészséges, életrevaló. Ebből a fürdővárosból véltük mi kiépíteni a felföldi ipar és kereskedelem góczpontjál képező kereskedő Eger várost. Lehet, hogy nem végzünk felesleges munkát, ha ezzel legközelebb bővebben foglalkozunk Á közönség köréből.") Eger, február 8. Tek. Szerkesztőség! A reáliskola ügyre, melyből egész kullurharcz fejlődött ki, rá illik ez a közmondás : sok bába közt elvész a gyerek; kivált ha ráfogjuk, hogy e gyerek vásott, mostoha. Én ezen mostoha gyerek érdekében kívánok szót emelni, pró dómó, mint közvetlenül érdekelt fél s azt hiszem, hogy e felszólalásom sok mások érdeke, sőt városunk közérdekével is találkozik. Babócsay Sándor városi képviselő azt mon- . dotta legutóbb, a városi közgyűlésen, hogy »a szülök hátgerincze már meggörnyedt a sok hajlongás- tól, s valósággal rabszolgái lettek a tanári szeszélynek.« Ezen mondat igazságát én is osztom és megerősítem, mert nekem is egy egész emberöltőn át meggyőződésem ellenére kellett meg tagadnom magam, s meg kellett hajolnom a nagy hatalom előtt, mely hivatva volt gyermekem jövöje felett dönteni. A boldogult, nagymüveltségü tudós igazgató kegyesen fogadott egy ilyen alkalommal, s velem beszélgetve sajnálkozva beszélte el, hogy a boldogult Bartakovics érsek 40,000 forintot tartott félretéve egy Egerben létesítendő reáliskola alapjára, de ezt az összeget az azon időben keletkezett, s tul- ságig vitt antiklerikális heezczek miatti felháborodásában, más czélra fordította s igy Eger városa egy reá nézve nagy fontosságú kulturális intézettől esett el. így gondolkozott a nagynevű, boldogult igazgató. Hová estünk vissza egy-két év után! A nagyérdemű igazgató ur utóda most nagy hangon, egész *) Az e rovatban közüliekért a beküldő felel S z e r k hassa és csókokkal borítsa öreg, imádott édes anyját. A falucska egészben véve megtartotta régi külsejét. Igaz, az utczáknak komolyabb lett a külszínük, a temető falát szép fehérre meszelték, a templom falain a boiostyánágak sünien egymásba szövődve telkusztak a nagy, ósdi ablakokra; mindazonáltal ugy tetszett neki, mintha csak tegnap utazott volna el, egy napot álmodozva töltött volna el valahol, estefelé visszatért volna. De ha az előtte oly drága talu nem is mutatott valami nagy változást, mily változáson ment át az ő lelke ! Belépett a ház melletti kertbe, és egy fa felé tartott, melyhez gyermekkorának édes emlékei fűzték Feléje közeledvén, mintha emlékébe akorta volna idézni élete legszebb korát, gőbös törzsét nézte meg és ott meglátott egy, a kéregbe vésett szivet. És hirtelen eszébe jutott, hogy ő metszette volt hajdan e rajzot a kéregbe, midőn az édes ideál először remeg- tette meg lelkét. De a mindig sűrűbbé váló sötétség megakadályozta öt a többi bevésett betű elolvasásába; visszavonult. Felvidította a nem várt fölfedezés és Guido a ház ajtaja felé tartott. Kopogtatott és pár pillana* múlva kinyílt az ajtó. Körülbelül ötven éves nő jelent meg a küszöbön: az anyja enerzsiával harezra kjei az állami reáliskola ellen és azt a város nyakárfi becsempészni akaró vásott mostohának proklamálj^, melyet az édes gyermekek rovására akarnak dédelgetni. (Valóban, L u k á c s i u és H u r b án o k li o z'méltó felfogás, egy magy. kir. állami intézetet a közönség mostohájának proklamálni.) És a jámbor képvislelö urak szivét ez a felfedezés annyira meglágyító, vagy, ha'ugy tetszik, meg- rémité, hogy azok, kik jezelőtt 25 évvel Mákvirág Nr 1-től 10—12-ig írták es osztogatták a rőpiratokat, most hamut hintve fejökre jelennek meg Ganossába és félve remegtek a liberalismusnak a látszatától is, s Babóesav Sándor beszéde után tüntetve szavazta|k a reáliskola elejtésére, minden közvetítő indítvány mellőzésével daezára annak, hogy elismertéka főreáliskola szükségességét. Én, ki esupán véletlenül vetődtem oda, meglepetve halottam az igazgató ur nagyböjti pré- dikáczióját és ha azt mint képviselői beszédet veszem is — mint a Hogy ő kívánta, de az igazgatótól külön választani, legalább előttem képtelenség, mert mint igen'szépen és higgadtan jegyezte meg a kir. tanfelügyelő ur is: azt mindenki inkább elmondhatta volrja mint az igazgató ur, — azt a benyomást tette r^m, mit a példa szó is tart, hogy: egy kakas elég egy szemétdombon. — 2 — Azért az igazgató ur vagy ha ugy tetszik, képviselő urnák előadása előttem irányadó egyátalán nem lesz mindaddig, amig a celibatus fenn áll, mert a terhes adó fiizetésen kívül vannak még más megterhel tetések is a mi alatt a polgár görnyedezik: a teher mint családapának a jövő nemzedék részére müveit, munka szerető hasznos polgárokat nevelni és ezen polgári kötelesség teljesítés elé állanak épen azok, akik ezen lfjgterhesebb1 kötelezettség alól kivonják magukat sj mint irányadók tolják oda magukat illetéktelenül, hogy a világ folyását meg akaszszák az ö miniden józan szabadgondolkozást megölő előítéleteikkel, kiknek mint nem családapáknak nincs s nem is lehet érzékük, a gyermekkel szemben, a mire csak egy gyermekeit szerető családapa lehet képes. Négy évig voltam magam is az egri gymná- zíum tanítványa; nagyobbik fiam öt évig küzködött* a gymnazium egésségtelen szellemével kissebbik fiam, a reáliskolába jár, tehát közvetlen tapasztalatból tudorr elbírálni, mennyire előnyösebb a reáliskolai tanítás é i bánásmód, mint a gymnáziumé. És ha az egységes középiskolák kérdése eldől, ránk nézve csak előny lett volna ha két intézet versenyez egymással az elismerés pálmájáért, avagy csak nem félti tán iaz igazgató képviselő ur az inté' volt. Nem akarom semmitmondó szavakkal lealacsonyítani ama szent pillanatot, midőn anya és ifjú gyöngéd ölelésben tanúsították csókok;- kal és örömkönnyek közt mély szeretetüket. Guido szobájába tért és aludni ment. Midőn másnap a hajnal inegaranyozta a kis szót ácska ablakát, Guido édes látományok által ringattatva, vidáman ugrott ki az ágyból. Az álomképek mintegy varázsütésre eltűntek, egy szép leány alakja, amint kezét szivére teszi. Ez az egész nap olyannak tetszett előtte, mintha átálmodta volna, mialatt az öreg Oreni mama a szokottnál buzgóbban sürgőit forgo't a házban : annyira boldog volt. Estalkonyatkor Guidó kiment és lassan haladt át az utczán, mely hosszában metszette át a falut. Minden lépésre feltűnt emlékezetében gyermek és ifjúkora egy-egy drága emléke. Útközben Narancsvirágok illata becsalta egy szép kertbe, óvatosan benyitott és egy csinos kerti házikó előtt állt, mely teljesen be volt keritve virágokkal. A földszint egy ablakából, melyet rpzsaágak árnyaltak be, bájos női hang hallatszott, valami szenvedélyes dalt gyönyörűen énekelve. Guido hallgatódzott, ismeretesnek tűnt fel előtte e hang és átitatva a szerelem ellenállhatatlan vágya által, könuyezetet, hogy a versenybe elöl fog járni mire régi múltjánál fogva is predesil nálva van. Azért ha nem vagyunk is képesek túlságos áldozatokat hozni a nevelés terén, a már részben megszerzett előnyöket könnyelműen ne dobjuk el Az 5 osztálynak van meg helye a jelenlegi épületbe s igy még nincs ugy elkésve a dolog, hogy ne volna időnk még kissé megfontolni ez ügyet. Egerben egy középiskola kevés és mennyivel előnyösebb ha gyermekeink itthon, szemünkelőtt nevelkednek fel mint ha idegenben másokra bizzunk őket; azért bűnt követnek el a hivatottak ha ez ügyet elhamarkodják. Szabó Sándor. HÍREK. Eger, február 5. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Ferk Miklóst az egri szőlőszeti és kertészeti tanfolyam vezetőjét jelenlegi állásában meghagyása mellett szőlészeti- és borászati felügyelővé nevezte ki. — Uj plébános. Mezei Illés, kápolnai káplán az elmúlt napokban nyir-adonyi plébánossá neveztetett ki. — Eljegyzések. Havasy Alajos erki kántor e hó 6 án eljegyezte Tárná Őrsön Chlumeezky Pál uradalmi erdész kedves leányát Gizellát. — Blau Ignácz tiszafüredi lakos eljegyezte Klein Berta kisasszonyt Egerből. — A főgymnasium zeneestélye. Az egri kamarazene-társaság és a fögvmnasiumi igazgatóság általa jótékony nöegyesület árvaháza, az önkéntes- tűzoltó egyesület és a főgymns. segélyző könyvtár javára 1894. február 10-én, szombaton, a fögym- nasium téli tornatermében tartandó első kamarazene- és felolvasó estély műsora: I. Vonós négyes Beethoven Lajostól (G. dur): a) Allegro; b) Adagio cantabile ; c) Scherzo; d) Allegro molto, quasi presto (1. hegedű, 2. hegedű, alto viola, cello). — Előadja az egri kamrazene társaság. II. A műélvezet némely feltó teleiről. Felolvassa a fögymnasiumi igazgató. III. Zongora-négyes Weber K á- roly Máriától: a) Allegro ; b) Adagio ; c) Menu- etto; d) Presto (hegedű, alto viola, cello, zongora). Előadja az egri kamarazene-társaság. Kezdete pontban 5 órakor. Személyjegy 50 rk, családjegy: 1 frt. — Jegyek előre válthatók özv. Köllner Lörinczné úrnő gyógyszertárában. A rendezőség. dén a ház bejárata felé sietett: lábujjbegyei) sietett át a kis udvaron, és óvatosan besurranva a szófia legsötétebb zugába, örömrepesve hallgatta azt a mámoritóau édes dalt. Mialatt a dal utolsó hangjai is elhangzottak. Guino kilépett az árnyékból és a szép leány elé állt, ez pedig előbb megrezzeuve, mint a fölvert madárka, mivel a szerelem csakhamar leküzdte volt azi jedtséget, rámutatott a keblén levő aranyba foglalt szívre. Ama szív volt ez, melyet Gutdo az öreg fa kérges törzséből metszvén ki, saját kezeivel faragcsált meg. Hajdan Máriának adta, együtt töltött gyermekkoruk emlékére. — Mária — mondta Guido — miért tartottad meg ? — Azért, hogy megmutassam, hogy el nem felejtem távollevő barátaimat. És te ha nem felejtettél el. mit hoztál számomra távol országokból ? — íme, Mária, mind az, amit neked hoztam : egy szegény bánkódó szív: egyosülhet-e a tieddel ? — Azt a szivet, melyet elutazásodkor nekem adtál és melyet oly bosszú időn át keblemen viseltem — feleié Mária —- ismét reád bízom. — Mária, Mária! — kiálta Oreni, karjaiba zárván a leányt — ók hát az álmok nem csalnak 1
