Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-06 / 6. szám
A hét Eger, február 5. Az elmúlt hét a mulatságok hete volt. A tűnőiében levő farsanggal együtt tünedezik a rósz kedv, vigasság uralkodik mindenfelé, élvezi a farsang örömeit, a ki csak élvezni bírja. Konstatálhatom, hogy a kaszinó nagy termében az idei rövid farsangon két mázsa ötvennégy kilo port nyeltem el, de az igazság érdekében tartozom annak a kijelentésével, hogy még többet is elnyelhettem volna. A küszöbön levő nagy böjtben tehát teljes joggal elmélkedhetem a fölött, hogy porból lettünk s pqrrá leszünk, a mire különben kimerült farsangi állapotom miatt amúgy is kiválóan vagyok hangolva. De a kimerültségen ne is csodálkozzék senki, ha meggondolja, hogy olyan mulatságok voltak az idén, mint például a múlt csütörtöki tűzoltó-hangverseny. Még most is repeső szívvel gondolok rá Lám-e, mennyit kell a szegény egri publikumnak hallgatni, hogy nem érdeklődik semmi iránt, a jó- tékonyczélu mulatságokat néptelenül hagyja, a nemesebb élvezetek iránt fogékonysággal nem bir, stb. stb. Hatalmas czáfolat erre a tűzoltó-hangverseny. Csak el kell találni a közönség kedvét a mulatságok rendezőinek s megvan minden. Meri úgy van a dolog, hogy ha a közönségtől áldozatot kívánnak, úgy a közönség is kívánhatja, hogy idejét legalább kellemesen el tudja tölteni a mulatságokon. Ezt kívánja a viszonosság s ha ezt szem elől tévesztik, nem lehet csudálkozni az eredmény hiányán. * A hangversenyt követő táncz folyama alatt megláttam Cs. barátomat. Arcza piros volt, mint a rózsa s egész lényén valami rettenetes fáradtságnak kétségbevonhatatlah tünetei mutatkoztak. — Mi bajod teneked édes barátom, szivemnek jobbik fele ? — Jaj pajtás ! Ki vagyok fáradva, mint egy kengyelfutó. Milyen nagy baj is az, mikor valami mulatság ilyen jól sikerül! Szánakozó arczczal néztem rá s ott hagytam. Furcsa dolog! Nekünk férfiaknak megvan az az előjogunk, hogy annyit tánczoljunk, a mennyit bírunk, miért nem tánezolt tehát ő is csak annyit, a mennyit megbirt ? Sokkal szívesebben néztem a délczeg segédtiszteket és a különböző parancsnokokat. Az arczukon elömlő önérzet és jókedv las- sankint átragadt reám is elannyira, hogy reggeli öt óráig, a meddig a mulatság tartott, kétszer egyél sekség, pedig mindenha a kezében v*olt!); hol az utczák, közterek, a török világ ázsiai emlékeit őrzik piszkosságukban, rendetlenségükben; hol kenyeretadó vállalatok, munkálatok behozatala, gyámolitása (melyet a bolt kéz fáradhatlanul igyekszik meggátolni, mint a vasalásgyár felállítását!) volna első szükség a nép javáia?! Itt, Egerben, hol annyi még a kiáltó szükség, itt szükséges az állami főreáliskola? Kinek a kedvéért? Kulturális elhaladás ! Szép szólam De előbb éljünk meg“ . . . Lássátok, igy szól Eger egyik orgánuma, ne tájjon hát ha a „Korona“ korcsma marad . . . — Igen, fenség, — szólalt most meg S z t. I s t v á u, az egri püspökség megalapítója — de ugyanez az „Egri Híradó“ január 6-iki számának vezérczikkében azt is mondta hogy: „Pedig nekünk nem csak dohánygyár, hanem szellemi tőke, is kellene.“ ... s én azt hiszem, hogy a f'őreáliskola tudott volna teremteni Egernek szellemi tökét — Hited téves, barátom, — felelt szánakozva a kőasszony. Hát nem tudod, hogy van egy főgymnáziumunk, mely mintául szolgálhat az egész országnak . . . — A leiketienségben! szólt közbe szt. Pál. — Hogy érted ezt barátom ? — Csak úgy, hogy nem nagyon rég, még hat vármegye ifjúsága özönlött Egerbe a tudományokat elsajátítani, most Eger ifjúsága vándorol el hat vármegyébe tudományt keresni, másután megesküdtem magamban, hogy nem is lehet boldog ember, a ki legalább is nem tűzoltó segédtiszt. * Volt különben egy érdekes epizód is a hangversenyen, a miről nem akarok hallgatni. A mikor ugyanis az egyik bájos hölgyecske programmszá- mának végeztével lelépett az emelvényről, olyan óriási taps és éljenzés zudult fel, hogy a leányka nem győzte magát hajtogatni a lelkesült publikum előtt. De ez nem ért semmit, a taps csak nem akart megszűnni. A hangversenyek ismert alakja: Nagy Sándor, a kinek a nevénél csak a termete nagyobb s a ki az emelvényen a zongorát szokta ide-oda tologatni, már az emelvényen volt, hogy a zongorát szakavatott kezeivel a kellő helyre tegye, mikor egyszerre újra felvibarzott a taps és éljenzés, még egyszer akarták látni a bájos szereplőt. A meglepődött zongora-tologató nagyot nézett erre a nagy ováczióra s úgy okoskodott, hogy most tulajdonképen ö szerepel az emelvényen, tehát másnak nem is tapsolhalnak, mint neki Könyes szemekkel kezdett tehát hajlongani, hogy az elismerést megköszönje, a publikum riadó örömére. * A reáliskolának főreáliskolává való fejlesztése elmaradt. Ez is a múlt hét eseményét képezi. Ahhoz értő emberek kellőleg vitatgatják a kérdést a lapokban, pro et contra sorolván fel érveiket. E rovatban persze az ilyes dolgok érdeméhez szólni nem lehet, nem is ez a czélom. Hanem eszembe jut egy ilyenforma vitatkozás, mikor t. i. arról volt szó Füzes-Abonyban, hogy a községnek kisdedóvót kell felállítania. A kiküldött tanférfiu a képviselő- testület előtt szép beszédben ismertette a kisdedóvás czélját és jó oldalait s az eszmét a kellő pártfogásba ajánlotta. Beszédje végével felállt V. képviselő s körülbelül a következő beszédet mondotta : — Hát iszen nagyon szépen beszélt a nagyságos ur, de azért én mégis azt mondom, hogy nem kell nekünk az az uj iskola. Mert az én időmben még nem volt annyi tanító, nem is tudtunk írni meg olvasni, magam se tudok, de megszereztük ám a vagyont. Mikor aztán a gyerekem felkaczmarodott, hát azt mondtam, hogy ha már mindenki iskolába járatja a gyerekit, én is csak eljáratom, hadd tudjon többet az apjánál. Ha meg kikerül az iskolából, már akkorra én is elöregszem, majd jó hasznát veszem a gazdaságban, legalább megtartja azt a kis jószágot, a mit szereztem. De magával vivén a kegyetlenül fosztogatott szülők vérkönnyeit . . . — Igazad van, de azért mégis e gymná- zium monopolizálja az egyeduralmat s fogja monopolizálni akkor is, ha majd az egységes-középiskola eszméje testet ölt. — Jajj tízszeres jaj neked szegény Eger! Hangzott fel a kövek kitörő sóhaja. — Az mindegy! Egernek van főgymná- ziuma, tehát nem kell főreál. A „Korona“ maradjon vendéglő, a minek az érsek adta s ti higyjétek el tovább is, hogy igazszivvel, tiszta meggyőződéssel hirdetik e templomban az Isten felkentjei az erényt s a valláserkölcsiseget mint legfőbb jót, melyet tanulni a gymnáziomon ki» vül a „Korona“ kaszirnöihezjárhatnak majd Eger polgárai. Mély, fájdalmas sóhaj főrt ki a Kemény, a Szeretet sa gyülekezet többi tagjainak kebeléből. Az óra hajnalra kondult. — Jó reggelt kívánok! Nem tetszik kérem libákat venni, jó hízottak és olcsón adnám! - szólt valaki közelemben. Felébredtem. Nem a Széchenyi téren, nem is a nagy-templom lépcsőjén elnyúlva, hanem itthon voltam a lakásomon az ágyamban és egy jámbor falusi asszony kiabált be hozzám az ablak bezárt üvegtábláin keresztül. * A libákat (ha valaki tudni óhajtaná) megvettem. a gyereknek nem kellett az eke, mert hogy megtanult írni, olvasni, meg számolni, már az esze után akart megélni és vasúti bakter lett, én meg bizony vén vagyok már ahhoz, hogy magam nézzek a gazdaság után, meg hát kiért is néznék ? így pusztul el Abanyon a vagyon, mert a mai gyerek mind az esze után akar megélni, oszt restelli az apja munkáját. Hej, kérem alássan, nem igy volt ez régen, mert mikor csak egy tanítónk volt, hát nem igen tudtunk írni, olvasni, meg számolni, de volt is ökör Abanyon elég! Azért nem kell nekünk ez az uj iskola. * E rövid vidéki kirándulás után térjünk visz- sza ismét Egerbe, a hol olyan vígan vannak mai napság. A fertálymesteri választások s ezzel kiérde- mült fertálymesterek vacsorái is véget értek. Elmondhatni, hogy vigságban nem volt hiány. Most jönnek majd az uj fertálymesterek lakomái, a melyeken az a fatális eset történt az idén, hogy a rövid farsang miatt már a nagyböjt szent idejére esnek. Nagyböjt és nagy vacsora egymást kizárják s hogy e két ellentétet hogy egyenlítik ki az érdekeltek, az mindenesetre érdekes dolog lesz. * De ne fájjon nekünk a más feje. A magam részéről sokkal kiváncsiabb vagyok a nőegylet kartonbáljának a sikerére. Nem azért, mintha nem volnék benne biztos, korántsem. Magamra vonatkoztatom a sikert, mert lehetnek a mulatságok bármily fényesek és népesek, még nem következés, hogy én a magam privát Ízlése szerint mulassak bennük. De minthogy elértem arra a pontra, a melyen túl már én következem, leteszem a toliamat s ábrándos szívvel gondolván a holnap esti fényes mulatságra, azt kívánom, hogy az a jó kedv, a mely a farsangon megnyilatkozott, itt érje el tetőpontját. Adjátok meg a hölgyeknek, a mi a hölgyeké — azután jó hamvazkodást kívánok. As i s. .HÍREK. Eger, február 5. — Az Egri Újság eddig megjelent számaiból még mindig küldünk mutatványszámokat. Kérjük azokat, a kik ilyen mutatványszámokat nem kaptak, hogy ebbeli kívánságukat a kiadóhivatallal közöljék. Azon t. előfizetőinket, a kik lapunkat megrendelték, de tévedésből bár melyik számot meg nem kapták, arra kérjük, hogy reklamácziójukkal szimén a kiadóhivatalhoz szíveskedjenek fordulni. A nyomdai akadályok elhárittatván, az Egri Újság, bár még nyomdája ideiglenes helyiségéből, de mégis ezentúl már pontosan fog megjelenni minden kedden és pénteken és pedig kedden nyolczoldalon, pénte ken pedig négy oldalon. Az előfizetési pénzek legczélszerübben, postautalványon küldendők az Egri Újság kiadóhivatalába. — Személyi hir. Lode Rezső kir. iparfelügyelő vasárnap este városunkba érkezett. — Tiszti estély. Háziezredünk tisztikara szombaton este a tiszd étkezőhelyiségben fényes farsangi vacsorát adott, melyre a honvédség tisztikarából s polgárságunk köréből számosán voltak hivatalosak. Az első pohárköszöntőt Boxicsevics ez-