Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-02 / 5. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi február fié 2. 5. szám, Szerkesztőség: Eger, Caukor-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadihlvstal: Eger, Káptalau-utcza 21. se. Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é.r 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 60 kr. Egyesszám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Álapostolok. Eger, február 1. Tehát megtörtént Consummatum est! A képviselőtestület keddi közgyűlése lesza vazia a reáliskolát. Eger város történetének ez a határozat örökké szégyenletes sötét pontja lesz. A többség akarata előtt meg kell hajolnunk s a sors intézkedéseiben meg kell nyugodnunk, még ha az olyan hideg kegyetlenséggel temet is el egy oly nemes eszmét, mint a hogyan tette fel a szemfedelet a kellő szertartásos assisstálás mellett a képviselőtestület a reáliskola hamvaira. Nincs szándékunk a megholt felett gyászbeszédet tartani, de mivel olyan nagyon kedves gyermekünk volt az nekünk, hát vizsgáljuk meg halálának okait, annyival is inkább, mert sok tanúságot meríthetünk belőlük. A reáliskola tömjén illat mellett hunyt el. Az a .ömjén főjr.otta meg a mely már nagyon is erősen kezdi szorongatni a város torkát is. Értjük a pupi befolyást, a papi batalmaskodást, a papi önkénykedést. Köztudomású, hogy Magyarországnak éppen azon városai vannak örökös nyomorúságban, a hol a klérus székel. A klérus tartja birtokban a földet s a kléru- tartja hatalmában azzal az embereket is. A papi városokban csak a levegőt lehet szívni a Az Egri Újság tárczája. Káin álma.-- Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — — Irta s az „Egri általános iparos ifjúság olvasóköre“ 1894. jan. 28-iki estélyén felolvasta : Türk Frigyes. — II. A legnagyobb szeretetlenségben mutatkozik be a közép-kor Csupán szóval, nem cselekedettel vallották vallásukat Minden állam fiai meghasonlásbán állottak, igaz testvér- ség helyett embertelen kasztok: a nemeseké és a jobbágyoké. A nemesség a liatalmasko- dást tartotta előjogának, őt a harcz szeretetén kívül egyéb megbecstelenitette volna; a szolgarend szegénységben és elnyomva, a nemesség rablóviszályainak szüntelen való szenvedő tárgya. Festőinek mondják a Rajna-mentét vár- omladékaival. Igazán festői; festi azokat a szomorú időket, mikor rablólovagok lestek le sziklafészkükből a kereskedőkre és fosztogatták Őket; mikor útonálló nemesek retteglették az országutakat. Ez is Káin álma volt! De ne ítéljük el az összes nemességet. Lovagrend is támadt köztük, melynek Inveit mint az ó kori hősök, az elnyomottak és a nő erény védelmezésére szentelték kardjokat. Nagy tényezőt vittek be az emberiség művelődésnek harczosai közé: a tiszteletre emelt női szivet. De szivök még ezeknek is kicsiny volt; a polgártársak szeretete nem fért egészen belé. A keresztény vallás czivilizáló munrevervenda magas beleegyezése nélkül, de ezt se nagyon. Ha valaki nagyot talál szippantani a levegőből, annak vagy betömik a száját, vagy bedugják a torkát- Tehát vagy meg hízik, vagy meg f u 1. Azoknak az embereknek tehát, a kik a tuczatemberek közül talán kiemelkedni látszanak, választaniok kell a jólét meg az üldöztetés között. Az elsőnek az ára a meggyőződése, a másodiknak az oka a meggyőződése. Vannak, a kik az elsővel kezdik, de a józanabb eszük később a másodikra terelik. De olyanok, a kik a tányérnyalással kezdték, nem igen jöttek az üldözöttek táborába. Eger városnak a papi városok ezen jellemvonásából bőségesen kijutott. Hiszen csak pár év alatt, szemünk előtt történt meg az a klasszikus front, a melyet néhány nép boldogitó demagóg a rezidenczia előtt csapott és szülő anyjává lön annak a természetellenes szövetkezésnek, a mely nemcsak a város, hanem a vármegye nyakán is ül. Ha a klérus továbbra is abban a csendes jezsuitáskodó mederben maradt volna, a mellyel amúgy is hatalmas befolyást tudott gyakorolni az emberekre, megtűrhetnénk azon reményben, hogy egyszer a közönség is meg fogja ismerni azokat a Judás csókokat, a melyeket a papi kreatúrák a „közérdek“ homlokára nyomnak. De ma, katársai tehát még ők sem voltak; mások lettek azok, éspedig rang, születési előnyök nélkül való emberek, Riasztó szót mondok, t. h! Soczialisták támadtak Szoczializmus! hogy elcsúfította ezt a szép szót a külföldi ipar! Véresen áldozott le tőle a múlt év Nyugat-Európában. Igazában pedig a jóravaló társulást, az emberiség meg- örvendeztetését jelentette, Ezt tették a szegény szerzetesek. Rombolás helyett szántás-vetésre, faültetésre tanították az embereket és vigasztalták a szomorúakat. Csak hozzájok folyamodhatott az ököljog által megkeserített ember; náluk panaszolhatta ki magát, ott meghallgatták. Adott is nekik a magyar nép olyan szép nevet, a melynél szebbet ember nem kívánhat: barátoknak nevezte őket. Ezek a jó barátok alászántották a sziveket, jöhettek munkatársaik: a városépítő iparosok és a kereskedők. A munka nemesit! — hangzott tel a világosság szava azon nemesség ellenében, melynek minden erénye a vadászat és a háború, vagyis Káin álmának megvalósítása volt, Emlitém, t. h! a közbiztonság rettenetes voltát; a hány folyó, tenger, országút: megannyi csatamező, a hol véresen is sokat kellett adózni a ragadozó nagyoknak. A rendi hatalmak erőtlenné tették az államokat: csak magukban kereshettek segítséget a munka emberei. És találtak is. Németország kereskedő városai Lübeck, Hamburg; s utánok még vagy mikor lépésről-lépésre azt kell tapasztalnunk, hogy ez a befolyás immár túlságosan megnövekedve, nyíltan hatalmaskodik a mi igazainkban, mikor azt látjuk, hogy a fekete vitézeklegcsekélyebb alkalmat is felhasználnak arra, hogy hatalmukat, befolyásukat érvényesítsék saját önös czéljaikra; nem lehet tovább tétováznunk, le kell rántani azt a fekete leplet, a mely egy középkori örökség féltékeny őrizetét rejti, s fel kell világosítanunk, figyelmeztetnünk kell a félrevezetett népet azon szomorú következményekre; a melyekbe őket álapostolaik időről-időre vezették és vezetik. Itt az ideje, hogy a független polgárság tömörüljön s végre valahára rázza le azt a nyűgöt, a melyet künynyelmüen engedett nyakára erőszakolni, Szeretnők, ha a reáliskola bukása a papi befolyás utolsó diadala lenne s e Pyrrhusi győzelem megindítója lenne annak a mozgalomnak, a mely végre valahára nyíltan, az igazság fegyverével lépne fel e feltolakodott és jogtalan beavatkozás ellen. Veritas. Eger, február 1. A dohány-gyár dolga ismét rosszabbul áll egy fokkal. Mint már a múlt alkalommal említettük, a dohány-gyár iskola- helyiségeül a G ó 1 y a, volt katonai laktanyát, jelölte ki alkalmasnak a miniszter kiküldötte. 80 más a XIII. században önvédelmi szövetségbe álltak. így jött létre az u. n. „Hansa“, mely szó az ó-német nyelvben Felséges Urunk Királyunk jelszavát tette, hogy t. i. „Egyesült erővel!“ S a hansa-városok, mint a rendnek ölei a rablók és kalózok ellen, századokon át jó szolgálatot tettek a munka haladásának. Ezek tehát barátai voltak a „barátoknak“ szigetet képeztek a barbarizmus tengerében’ Társaik voltak a polgárosodásban az ip a- r o s o k, kik hasonlókép önvédelmi szövetkezetekben egyesültek, a ezéhekben. Iparosok és kereskedők alapították meg a városi életet; már pedig városok és polgári-rend nélkül ma is barbárok volnánk. Természetes, hogy a nyers nemesség a városi életet, az Ízlés és az érintkezés finomító helyeit, gyűlölte, megvetette. A közjóiét és a mások boldogsága személyes áldozatokat is kiván, erre pedig a hatalmaskodó önkény erőtlen. Míg a pusztításból élő harezo- sők az erőszak gyakorlásában annyira mentek, hogy fejedelmeiktől is csak imigy-amúgy függtek s csak addig engedelmeskedtek nekik, míg adni tudtak: az ipar emberei a trónok oszlopai lettek a nemzetek túlkapásai ellen; mert a törvény, a rend, a trón biztonsága az ö biztonságuk is volt és az emberiség békéjéé. * At At III. Nincs ugrás a természetben. Ne csodáljuk, ha az ipar táborkarai is magukon hordják még a kor vadas szinezetét. A ezéhrend- szer nyereségét értem. Annak idején igazolt
