Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-01-30 / 4. szám
kötnek össze, és elültetik; ki is lehet oly bolond azt elhinni, hogy ebből valami legyen. — Külömben hadd kínlódjanak, azért fizetik őket . . . Soha sem mentem volna feléje annak a bolond kertnek többé, de ugyanaz nyáron megcsípett az utczán, és vonszolt magával, hadd nézzem még az ojtvánvokat. Bizony láttam volna én ott csodát, ha hittem volna, láttam biz én ott fakadni jócskán európai hajtásokat, melyekről akart velem elhitetni, hogy megeredt és hogy 38°/0-ot tesz ki a megeredés. Szépen, barátságosan elváltunk, s nem találkoztam vele egészen a gyöngyösi hires kiállításig s nevettem még akkor is a sok hűhót, pedig ott a mi lenézett doktorunkkal is csináltak némi hűhót s meg is szavaztak neki nehány forintot azért, hogy oly szépen megszabadította őket a szép kiállítástól, és elhozta Egerbe. De azért ott is, itt is az »egri név« tündökölt. A filloxera doktor és szegény boldogult Pali barátom mint ember doktor. No az ő hüvelye nem is volt rossz gondolat, tessék csak a most használatban levő franczia ojtó eszközt megnézni: az elv ugyanaz. De szegény b. Palinak mennyi érdeme volt a hüvely feltalálásában, annyit hibázott, hogy földiéire nagyon hallgatott. Ott a kiállitáson produkálta magát egy más tünemény a marhabéles czirokburo- kos drótozott fás oltás. Az annyira megnyerte b. Pali barátomat, hogy annak áldozata lett. De nem csak ő — senki sem hallgatott már az én viczczeim czélpontjára a bolondkert generálisára. A filloxera próféta a szomszédvárosunkban lakott az után indult mind! De a sors úgy akarta, hogy egyik ügyvéd pajtásomat Tóni öcsémet szintén megszállta az oltási láz, szőlészeti mániába már régebben esett volt és ő is ojtott, de nem tudom hogy hogy nem, mindamellett, hogy egy udvarban oltott Danilovics- csal még sem a szomszéd városi rendszer mellett oltott, sem nem pinczézte az oltványokat, sem hidegborogatásokkal nem kezelte; hanem egyszer nyáron elcsalt engem, hogy mentem vele a soskertbe, s akkor sikerült e kartársamnak engem meggyőzni, hogy bizony érhet ez a szölőoltás is valamit . . . Lehet, hogy abban is b. Pali barátomnak volt föér- deme, mert a szépasszonyvölgyi látvány után a mit a Petrovícs Antal oltványaiban láttam, valóban meglepő -- meggyőző volt. Akkor az egri filloxera- tanárral nem találkoztam, néhány nappal későbben igen s akkor már nem nevettem, hanem ó tempóra ! türelmesen sőt némi élvezettel is hallgattam kissé bőbeszédű magyarázgatásait. Attól kezdve is más szemmel néztem a filloxera kérdést. Személyesen ugyan nem voltam épen érdekelve, mert még a fil- lokszera előtt rá untam szőlőmre és eladtam — de éreztem az összefüggését a borkérdéssel. Szorgalmasan kezdtem látogatni a hegyeket érdekkel figyeltem Hajdú hegyen egy őzvegyasszony szőlőjét, mely makacsul daczolt a filloxerával s aztán bizony Braun Károly Bucher szőlein és a borászati Egylet telepén kivül nem sok biztatót láttam és azért mindinkább szorult a szivem, meggondolva hogy mi lesz a szegény szülővárosomból most miután elpusztult ez a gyönyörű szőlőhegy! ? (Az még 1891-ben volt, s úgy mellékesen kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ma 1894 elejével már igen sok látni való van, vannak itt már mindenféle rangú és nemű szőlészek kik megérdemlenék, hogy itt meg is nevezzem őket, de kissé hosszú lenne a névsor, ha tudnám i.s mindnek neveit, kiknek szöleit megbámultam). Ezek a mi sárga házbeli és más nagyképüs- ködö egri világbolond .... pardon! — világbol- dogitók akartam mondani könnyen átsiklanak mindenen, ipart Egernek, fürdőt és affélét kiáltanak, mintha az csak oly könnyen menne, egy város lakosságát, társadalmi életviszonyait csak úgy egy tollvonással vagy egy szép dikczióval átalakítani, mint a jó urak, ha jó ebédre mennek valahová más kabátot vesznek magokra. S aztán ha ugyan sikerülne mind az, egy két, vagy mondjuk valamennyi gyomor talál kielégítést és Eger lesz iparváros, hát azért el kell dobni azt a roppant vagyont képviselő világhírű borttermö hegyi földeket ! Ki kell dobni az ablakon, mondom, e roppant értéket, mely benne rejlik, annak földjében és a rá sütő napsugarakban. Szép dolog az ipar város, de vannak annak árnyoldalai is Szoczializmusra nem gondolok, hiszen nincsen annak létfeltétele •városunkban; leginkább csak a szegénység és nyomor kifolyása, mely hála a nagylelkű munifiozens •érsekünknek és főpapjainknak városunkban soha ■sem ütheti fel tanyáját, de van annak sok más kellemetlen oldala, melyet felsorolni nem lehet e czikknek feladata. Most olvastam a helyi lapokban, hogy ismét ,megkorrigálták a sorsot, hogy Braun Károly és Ferk Miklós, a régi megvetett filloxera-tanár legújabban felcsapattak egri szölő-messziásoknak! no jó szerencsét kívánok nekik, én azt hiszem arra a a sok korrigálásra soha sem szorultunk volna, ha más ájer fújna a sárga házban — no de se baj, annyit mégis megtanultunk abból, hogy a régi közmondások is némelykor megcsalják az embert és azt a vox populit. is a jó Istenkének némelykor félrevezetni tetszik. Bizony vannak dolgok a természetben, miket még az íigyvédész sem ér fel egészen, az emberi könyves logika felsülhet némelykor. Vannak bizony egészen törvényes és igaz természet- tani stb. paradokszonok is, mint például a vasnak tüzesitése a vízben, mit a laikus képtelenségnek tart. Én részemről a filloxera ügynek sokat köszönök és hálát adok neki, mert sokat tanultam tőle. Lemondtam az ügyvédi eszemnek csalhatatlanságá- ról (mire ugyan kedves kollégáim azt mondhatják, hogy azért bizony nem kellett filloxera ügy, elég lehetett arra a mi törvényeink és penendtartási labyrinthus) és nem mosolygok már semmin, mint az élczlapok nyomatott vagy embertársaim mondott viczczein . . . ezek arra valók. De szegény rajongó munkásokat, még ha oly bolondot állítanak is, minthogy egy kis bogár megölheti a szőlőt, még azt is, hogy annak úgy lehet elejét állani, ha néhány csepp büdös szeszt fecskendezünk a földbe, vagy ha két megvágott és összekötött venyigét ültetünk a régi jó vessző helyett, azokat mondom, már nem nevettem ki, és nem mosolygok felettük. Hja! mindent meg kell próbálni. Az a régi baja a magyarnak, hogy csak saját kárán akar tanulni. Én megtanultam és velem igen igen sokan Egerben is, hogy tévedtünk s most rajtunk a sor, hogy e tévedésből eredő károkat minél előbb helyre hozzuk. Azért egyesüljünk, biztassuk és segítsük egymást és éljünk jogainkkal éljünk hatalmunkkal, követeljük a sárga háztól, hogy tegye kötelességét és szerezze vissza a városnak elpusztult vagyonát, adja vissza az egri szőlőhegyet. Itt van egy szőlészeti s borászati Egylet, itt egy szőlészeti és kertészeti bizottság s most legújabb a két szölészéti mesziás Braun és Ferk, hadd lássuk hát a csodákat. Csoda alatt nem értem a »differencziák« teremtését és szőr mentében való kiegyenlítését, még azt gém, hogy a j telepeken 50 %-os eredményű oltványok produkál lassanak, melyeket aztán százasokért értékesítenek olyanoknál, kik százasokat tudnak érte fizetni és hogy ez alapon nagy jövedelmeket illetve nagy pénztári maradványokat produkálnak, hanem azt, hogy érjék el azt, mi csaknem lehetetlennek látszik, hogy a hit a bizalom a szőlészet jövőjébe a nép (még az érseket és káptalant is számítom oda) legszélesebb rétegeiben gyökeret verjen, hogy minél nagyobb számban a régi szőlömüveseket közreműködésre bírják, hogy nemcsak érdeklődjenek, hanem tényleg elsajátítsák is a tudnivalókat, hogy annál bátrabban hozzáláthassanak a munkához saját szüleiknek ujbólitásához. S aztán gondolják meg, hogy a telepek nem arra valók a velők foglalkozók dicsőségének megszerzésére, hanem hogy gzok á szegény lakosok adófilléreiből és az állam segélyéből létesültek; ne tessék hát nyerészkadni rajta, hanem oly olcsón adni a terményeket, hogy azok megszerzését a szegény ember is elbírja és majd meglátják, hogy megtörténik a csoda, hogy mint varázsütésre kizőldül újra az egri hegy a j szőlő ültetvények soraitól. Az egri három banknak és a szent pénztárnak pedig bátorkodom ajánlani, ne tartsák pénztár kacsait zsebeikben, hanem nyilogassák ki szorgalmasan a pénztárokat és segítsék okos hitellel a számoló iparkodó haladó szőlőbirtokosokat. A szőlő- birtokosoknak pedig ajánlom támogassák ez irányban a hitelintézetek pénztárait czélszerü hitelszövetkezetek alakításával, melyekkel szemben a bankok is bátrabban léphetnek transzancziókba. S végre megköszönöm tisztelt kollégaés szerkesztő urnák a szívességét, hogy tért engedett becses lapjába*, hogy végre elmondhattam azt, mi már rá- gen »bögyömben« volt, s mmek elmondására az utóbbi helyi lapokban magjalent tudósítások és hírek leginkább indítottak. Még egyet tisztelt szerkesztő ur,.irtózom a polémiától! Ha a soraimra valaki velem polemizálni akarna, szíveskedjék már előre biztosítani, hogy részemről engem, csak a legjobb szándék vezeteti és senkinek sem akartam véteni — töredelmesen kérek már előre bocsánatot, csak kíméljenek attól, mitől legjobban félek. Boreas. N y i 111 é r. *) *) Az e rovatban közlőitekért nem felel a szerk. Felelős szerkesztő: Dr. Schvarc (Setét) Sándor Kiadó: Lőw Sámuel. Egy fiatal kereskedő-segéd, ki az egyszerű könyvvitelben is jártas és két tanoncz azonnal felvétetik Löw Sámuel könyvnyomdájában Nyolcz ezer darab amerikai szó'ln es szó' a legjobb minőségű kapható Dr. Kánitz Gyula 1 — 3. egri ügyvédnél. Uj szálloda; kávéház és vendéglő megnyitás! Füzes-Abeny uj vasúti várótermének átellenében tisztelettel alulírott egy minden kényelemmel berendezett szállodát kávéházzal és vendéglővel egybekötve, nyitottam Midőn azt a n. é. közönség b. tudomására Hozom, egyszersmind a legpontosabb kiszolgálás és. olcsó árak számítását Ígérve, kérem becses látogatását. • Teljes tisztelettel 3-3. Reichel. KARLSBAEI CZIPŐK RAKTARA A nagyérdemű közönségnek bátorkodom tudomására adni, hogy férfi és <1 i> ■<! női divatáru üzletemhez ü. <i ZF’ZÉZES^I és 3STÖI í> 15 i o rendeztem be és miután a legjobb árukat tartom a nagyérdemű közönség §3 IM <J igényeit minden tekintetben kielégíthetem. A nagyérdemű közönség pártfogáH EH sát kéri : í=> Roth Gyula. R VALÓDI ANGOL KALAPOK Nyomatott Lőw Sámuel gyorssajtóján Egerben.
