Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-01-30 / 4. szám
7 alapul arra, hogy a fegyelmi vétség megállapítható és énnek folytán a fegyelmi büntetés kiszabható legyen, vagy fordítva, az igazi mulasztás és lelki- ismeretlen kötelességteljesités tetszetős külcsillámok állal végkép elpalástoJtatik, természetesen mindkét esetben a népiskola és népnevelés tulajdonképeni érdekeinek kárára, minek elősegítéséhez nagyban hozzájárul az is, hogy a megyék kir. tanfelügyelői — kik hivatott őrei a népnevelés ügyének — a törvény s a fegyelmi szabályzatok által nincsenek kötelezve a tanító ellen esetleg megindított fegyélmi vizsgálatoknál való jelenlétre, ők csak jelenlehetnek, ha ugyan irodáikban a feldolgozandó aktabástyák ezt megengedik, vagy ha véletlenül megválasztott tagjai a fegyelmi választmánynak; — a következő határozati javaslatott nyújtotta be : „Mondja ki a„Hevesmegyei általános tanítótestület egri járásköre“ ’ határozatilag, hogy a uyitrame- gyei tanítóegyesület által a nagyiméit, Vallás- és Köz- oktatásügyi Miniszter úrhoz intézett azon feliratához, melyben a megyei közigazgatási bizottságnak a vallás- és közoktátásügyi minisztérium ügykörét érintő hatásköréről szóló 1876. évi VI. t. ez. 55. §^a akként való módosítását, kérelmezi, hogy a megyei tauitőteuüiet, i tanítók ellen elrendelt fegyelmi eljárások esetén, saját kebeléből szabadon választott két tagot, ktíldhessen ki. kik a fegyelmi eljárást magaután vont iigy tárgyi megvizsgálásánál, valamint, a fegyelmi bíráskodó^ soknál személyeseit megjelenvén, ott informáló, tanácskozó és szavazati jogot gyakorolhassanak, — nemcsak hogy hozzájárni, hanem hasonló felirat megszerkesztésére a saját, kebeléből bizottságot-küld ki s felhívja csatlakozásra a testvér gyöngyösi járáskört s a hatvani állami tanitótestület tagjait is.“ Többek hozzászólása után Halász Ferenc kir. tanácsos és Hevesmegye. kir. tanfelügyelőjének indítványára elhatározta a járáskor, hogy tekintettel a javaslat fontos politikai tartalmára, önmagát az egész megyei tanítóság nevében való határozat hozatalra illetékesnek nem tartja, hanem a javaslatot a »Hevesmegyei általános tanitótesliilet« elnökének figyelmébe ajánlva, felkéri az elnököt, hogy azt a»Hevesmegyei általános tanítótestület« közgyűlésének napirendjére tűzze ki. A. gyűlés .második tárgyát a z„ e g.r.i....k ö z- s é g i népiskola 25 éves f e-n állásának j u tí i 1 e u m a TfSpezte. A most -lefolyó tanév végén ugyanis az egri községi népiskola betölti’ fennállásának 25. évet, a mely alkalommal, a járáskor határozata folytán rendezendő jubileumi ünnepség előkészítő bizottságába beválasztattak: Fejér Béla, But e 11a y Endre, C sepreghy Gyula és Kolacskovszky János községi tanitók. Elhatározta a járáskor továbbá, hogy az egri községi népiskola történetét ez alkalomból ■ összeállittatja, melynek megírásával Csepreghv Gyula községi tanitó bízatott meg*; végül ' felfogja kérni Eger város képviselő testületét; mint iskola- fentartót s az egri községi iskplasz.éket, mint tanügyi fölöntes hatóságot, hogy á 25 éves jubileum megünnepléséhez a saját hatáskörükben szintén hozzá járuljanak. Ezután egy szorosan vett tanügyi dolog tárgyalása következett; az ugyan's, hogy tekintve az Eger városában fennálló osztatlan külvárosi iskolákat, nem vezetne-e czélhoz, hogy a felhalmozott tárgyhalmaz, a gyermekekkel való könnyebb megértetés és elsajátíttatás czóljából megrövidittet- nék. így például a nyelvtan tanításánál mindjárt a »Néptanítók Lapja« 1893. évi 92. számában Juhos Béla ajánlata szerint az összes határozók helyett csak a hely - és idöhatároz ó fejtétnék ki és dolgoztatnék lel teljesen önállóan, a többi határozó pedig egyíitesen »körülmény határozó« elnevezés alatt tárgyaltatnék az osztatlan népiskola növendékei előtt. A járáskor ezt a felvétett tárgyat oly fontosnak tartja, hogy azt egy egyszerű vita keretében tárgvalhatónak nem tartja, épnél fogva Halász Ferencz kir. tanácsos és kir. tanfelügyelő ajánlatára felkéri Kalacskovszky Jánost, a jár-áskör elnökét, hogy a jövő tanév őszén tartandó ülésre ne csak a határozók mikénti tanításának kérdését, hanem az egri külvárosi községi népiskolák egész tananyagát dolgozza fel egy a város kulturális állapotainak és követelményeinek, valamint az népiskolák- intencziőink s a- miniszteri tanterv szellemének megfelelő tanterv alakjában. Miután a »Hevesmegyéi általános tanitótestület« f. évi május hó 2-án, Gyöngyösön tartolt tanács- közmánya alkalmával az egri járáskört bizta meg a megye székhelyén felállítani tervezett t a n- szermuz e.u m tervének kidolgozásával, a járáskör. e tervezet kidolgozására Csepreghy Gyula •községi tanitót kérte fel. A járásköri gyűlés, miuián legközelebbi tanácskozásának idejét április hó elejére tűzte ki, d. u 4 órakor véget ért. Iskolaszéki ülés Az egri községi iskolaszék Babocsav Sándor elnöklete alatt f. hó 28-án vasárnap délelőtt a városház dísztermében ülést tartott, melynek nevezetesebb tárgyai a következők voltak: Hevesmegye alispánjának a diphteritiszre vonatkozó rendelete; Sándor Ferencz ipariskolai igazgató tiszteletdijának megállapítása azon tiz napi tanitásárt, melyen Ko'acskovszky János községi tanítót helyettesítette; továbbá jóváhagyta a belvárosi községi iskoláknak hőmérővel való ellátását és a községi tantestületnek a tanügyi lapok megrendelésére vonatkozó kérelmét (egy fél évre 13 frt 69 kr.) Tudomásul vétetett végül a községi tantestület átirata a megkapott tanszereknek osztá- lyonkint való szétosztására vonatkozólag. Egy üdvös szabályrendelet Azon üdvös szabályrendeletet, melyet Hevesvármegye 1893. évi július hó 24-én tartott ülésében Halász Ferencz kir. tanácsos és Hevesmegye kir. tanfelügyelője javaslatára alkotott a 15 éven aluli, tehát még tankötetes korban levő gyermekeknek a korcsmákban, sorházakban s pálinka mérésekben való idözés s a nyilvános tánczmulatságokban való megjelenés eltiltása tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszter most másolatban megküldötte az ország összes kir. tanfelügyelőinek, a kővetkező rendelet kíséretében: Hevesvármegye által alakított és a 15 éven aluli, vagyis tanköteles korban levő gyermekeknek a korcsmák látogatását eltiltó szabályrendeletének másolatát a kir. tanfelügyelőségnek oly felhívással küldöm meg, hogy tekintettel a szabályrendeletben foglalt intézkedésekre, a népnevelés, a közerkölcsiség és közegészség s ezekkel kapcsolatban a nép anyagi és szellemi jólétére vonatkozólag várható üdvös hatásra, a kir. tanfelügvelöség hasson oda, hogy a vármegye közönsége ezen eszmét magáévá téve, hasonló szabályrendeletet alkosson Magániskola Füzesabonyban. Goldstein Vilmos magántanitónak a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, ho gy Füzes-Abonyban egy hatosztályú népiskolát nyisson. Közgazdaság. Elhanyagoljuk-e a szőlőhegyeket? Eger, január 29. Akár hogyan forgatjuk a közgazdászai problémákat, akár mely táborba szegődünk is, utővégre mégis be kell ismernünk, hogy minden felvirágo- zásnak és valódi nemzeti jólétnek első és legbiztosabb kutforrása az őstermelés. Az ipar tetőpontján ugyan, hoz nagy értékeket létre, de hogy azokat létre hozhassa, nem elég a munka egyedül, hanem kell hozzá az anyag is a feldolgozáshoz. Az anyagot elvonni vagy megdrágítani, annyi mint üterét vagy elvágni, vagy elkötni az iparnak. S aztán az iparosnak is élni kell, hogy dolgozhasson s nem csak a gőzgépet kell ám fűteni, hogy járhasson és működhessen, bizony az ember — a munkás ember gyarló szervezetét is kell járásban mesrtartani, ha nem is kőszénnel és vízzel, de szintén az azok alkatrészeit tartalmazó anyagokkal, kenyér és hús, tej stb. alakjában. Tehát az ipar felvirágoztatásának első feltétele a fejlődött mezőgazdaság a szapora termelés. Ugyanaz az az olcsó kőszénnel — ez is olcsóbbá és szaporábbá teszi a munkát; az olcsó és könnyű élelmeztetés szintén. Az igaz, hogy munka nélkül semmi sem állítható elő, ha eltekintünk a paradicsomkerti állapotoktól vagy a déli tenger szigetlakóinak ehhez hasonló körülményeitől, mindenre munka szükséges. Az ipari termények előállítása vagy az őstermelő terményeinek előállítása — mind szellemi és anyagi fáradozást igényel. De mégis nagy a külömbség. A gazda termeszt, az látszólag semmiből produkál. Az ö segédjei a föld, a nap és azok kölcsönös hatásából származó erők. A gazda feladata ellesni a természet titkait, hogy annak örök törvényeivel megismerkedve, furfanggal felhasználhassa azokat és saját czéljainak szolgáivá tegye. S minél mélyebben bir hatni a természet ezen titkaiba, annál sikeresebben fog dolgozni és annál biztosabb eredménynyel. Mily haladást tett a mezőgazdaság, mióta a tudomány is figyelmébe vette! Mióta az anyagcsere ás az anyagok kőrútjának titkait a természettudo- mányok^fotfo^gzték, egész uj világ nyilt a gondolkozó^ . szeme előtt — és pusztulnia kell ki nem lát mert vagy vak, vagy szándékosan behunyja szemét. S fájdalom, épen az én szülővárosom — az ős Dobd városának sorsa jutott önkénytelenül eszembe, midőn ez utolsó mondatot leírtam. Azt is nagy csapás érte, mert behunyta szemét. Mondom, behunytuk szemünket, nem akartunk látni .... mert ha akárhol e hazában panaszkodhatnak a filloxera csapásra, nekünk nem szabad; mert méltán felelhet akár ki: ugv kellett nektek! Igenis, úgy kellett nekünk. Ha most meggondolom, hogy nevettem a szeme közé még 1886-ban, mikor csak úgy tündököltek hegyeink a gyönyörű terméstől, hogy nevettem szeme közé, — mondom —az akkor épen jött*) filloxera tanárnak, mikor avval ijesztgetett, hogy bizony ezen hegy el fog pusztulni, ha nem teszünk ellene . . . furcsán érzem magam. Szerencséje az említett urnák, még talán az enyém is, hogy apámtól mégis egy kis emberséget is tanultam, mert a milyen kedvben voltam akkor, nem csak a nevetésben maradt volna a dolog. Elég az hozzá, csak annyit akartam mondani, hogy mi nem panaszkodhatunk jókor szólt hozzánk az intő szózat, de nem akartunk rá hallgatni, hát úgy kellett nekünk. — Duplán úgy kellett nekünk! mert nem csak szó, még példa után is indulhattunk volna, de nem tettük. Hogy nevettük azt a síkhegyi és czeglédi szőlőbirtokost, — a nevét nem is említem, úgy is tudják még Egeren kiviil is — mikor védekezni kezdett a filoxera ellen, már akkor, a mikor mi még létezését is tagadtuk. Istenem! még olyan is akadt közöttünk, ki mellét verte s kihivólag kivánta, csak hozza, az ő szőlőjébe jöjjön a filloxera! No, ugyan nem sokáig kellett azt hívogatni, megjött az ahhoz is, a ki nem hívta. Jött és pusztított. S mi ? mi néztünk, perlekedtünk, gúnyoltuk egymást, szakasztott mása azon népnek, kit az Isten meg akart verni. Mikor aztán mind jobban pusztított, hogy már alig marad mit pusztítani, akkor egyszerre indultunk a tanácskozásnak. Megválasztottunk a városházában három bizottságból alakult egy filloxera bizottságot. Nem tudom ki volt az elnöke — a polgármester bizonyosan nem, mert akkor biztosan legalább egy ülést tartott volna az pedig egyet sem tartott. Pedig kár volt azt elmulasztani, talán elég lett volna egy filloxerát oda hozni, hadd tudta volna még az erélyes határozatokat és vitte volna hirét, pajtásainak a hegyre, nyugotan bátran ültethettünk volna újra szőlőket, mert filloxera már nem merte volna bántani, — még az a bizonyos hírmondó is megszökött volna. Még 1887. tavaszkor számos filloxeralepett helyen történtek amerikai szölőültetések kssérlet- képen, mind egytől egyig sikerült, és furcsa még indult senki sem utána; még mindig nevetség tárgya volt a védekezés. Megfoghatatlan, valaki kiadta a jelszót, hogy nem kell az egri filloxera tanár, divattá lett, hát nem hallgatni rá. De ki rá hallgatott, még sem bánta meg. Az akkori divat úgy hozta magával, hogy Írtak mindenfelé más hires szakértőkért a szélrózsa minden irányában. Nagy emberek voltak a mozgalom élén, első helyén Eger város érdemdús .országos képviselője. Jöttek is mindenfelől a fillokszera doktorok—búcsú járat képen nyomukban meghívóik és tisztelőik, és velők szintén mi helybeli fillokszeradoktorunk — bejárták az egri hegyeket vagy a telepeket és gyógyították a szőlőket. Hát biz úgy kíváncsiságból bármily nevetségesnek látszott. is az még akkor előttem, elmentem én is utánuk . . . s akkor büszke voltam magamra, hogy csak én tartottam meg elfogulatlanságomat s csak fél vállról néztem e kuruzslásokat, s leginkább meggyőződtem, hogy furcsa ember a mi helybeli filloxera doktorunk, mindjárt láttam, hogy nekem volt igazam, mikor szeme közé nevettnm, mert ha igazi doktor lett volna, lehetetlen, hogy össze ne veszett volna evvel a sok konkurrensével — hát nyilván nem mert! Oly flégmával nézte az egészet, mint ha semmi köze sem lett volna az egészhez. Én magam részéröl tisztában voltam vele. Megcsinálták ám a bolondkertet is úgy a hogy. Kimentem 1890-ben tavaszkor — hire járt, hogy valami tanfolyam lesz — ott is találtam azt, a mi egri filloxera-hamupipőkét, hogy kínlódott a púpos vinczellérjével még egy néhány rabbal — oktatva őket a szölőfásojtásban. — Keservesen panaszkodott, hogy nem jönnek tanulni oltani, szidtuk is aztan együtt az egri népet, de én magamban nevettem, gondoltam, van esze annak a mi népünknek, nem hagyja magát lóvá tenni az ilyen kóklerektől — lesz is abból valami — ebből az ojtásból, két megvágott venyige darabot *) De bizony úgy is mondták némelyek, hogy : jött, ment. A szedő gyerek.
