Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-01-30 / 4. szám
v ä 1 T á n, (ne neked eufonia!) nagyon megrostálná az érzelmeket sokaknak élénk fájdalmára; némely családapák pedig csakhamar a franczia nyelv tanulmányozására adnák a fejüket, bus meggyőződéssel hangoztatván: — La poche — a zseb. * A farsang egyik eseményszámba menő mulatsága a polgárbál, szombaton este folyt le a Kaszinóban. Kötelességem lévén a szerkesztői utasítás szigorú értelmében a hét eseményeinek humoros oldalról való megvilágitása, szükségesnek tartom az alkalommal saját becses személyemet a lehető legteljesebb módon megvilágítani. Néma rezignáczióval szemléltem a nyüzsgő népsokaságot, különösen annak bájos virágszálait s busán sóhajtom most is a költővel: — Nem tudom én, melyik volt szebb!! . Ezen azután eligazodni nem tudván, ismét a poézishez fordultam s méla rezgésü hangon dúdoltam ezt a legújabb nótát: »Az egyik szölke A másik barna De jó volna valamennyi . . . Ilyen kedélyállapotban persze nemmaradhattam a mulatozók közt sokáig. Elmentem tehát az étterembe s rövid, de komoly eszmecserét folytattam Kálmánnal. A jelenetet következőképen lehetne operettben megírni: Személyek: Én. Kálmán vezér. Pinczérek hada. É n (lassan, földresütött szemekkel haladva) Itt vagyok én A remegő, A zokogó, zokogó, Pinczérek hada: Zokogó tila. . . É n : Bus vitéz vitéz. . , Pinczérek hada: Itt vagyon ő A remegő A zokogó, zokogó* zokogó tila Bus vitéz vitéz ! I É n : Nagy bajomon Nem reperál Doktori, doktori, dók — Pinczérek hada: Tori, huj tila. . . É n : Ész, de ész, de ész. Pinczérek hada: Nagy de baján Nem reparál Doktori, doktori, doktori huj tila Ész, de ész, de ész, Én: Borba, Kálmán, fojtom el, A mit érez e kebel, De csak úgy ha jó, ha jó Kálmán: Hohó Hohó hohó johohó na de jó, De jó, de jó hohohó hohohó Johhohó johhoho johhohohó Hohó, johohóhohohóóóóó '1 Pinczérek hada: Borba, jóba, fojtja el, Amit érez a kebel, JD« csak úgy ha jó ha jó, hohó Na de istenuccse jó. Én: Bort tehát hamar siess ! Pinczérek hada: Siess, hamar, siess 1 En : A küszöbben el ne ess ! Pinczérek hada: Vigyázz, hogy el ne ess! É n ■ Ligethy-féle szódavíz, Attól jő a kedves iz, Is legyen de tiz. Pinczérek hada: Ligethy-féle szódavíz, Attól jő a kedves iz, Is leszen de tiz. É n : Rajta hát, előre hát, Gyötör a vágy, előre hát. Siess, rohanj tehát. Pinczérek hada: Rajta hát, előre hát, Gyötri a vágy, előre hát, Sietni kell tehát. Kálmán: Rohanó szelek, Rohanok velek, S *. gyorsan itt leszek, Jutalom, talom, Leszen az, talom. Ha tűn a fájdalom. Pinczérek hada: Eltün a fájdalom, dalom, Ez égi jutalom ! É n: El hát, el hát, el hát, Eger legjobb borát Had iszom tehát, tehát. Pinczérek hada: El hát, el hát, el hát, Eger legjobb borát Hozzuk tehát, tehát! (Elrohannak s kis idő múlva visszatérnek egy üveg borral és tiz üveg szódával. A mellék szobából elfojtott hangon ének hallatszik a következő szöveggel: »Lám piros a liba orra, pedig nem is mártja borba.® * Mikor hazafelé mentem, úgy éreztem, hogy a világrend erősen meg van sértve. Sorsom határozott tragikus fordulatot vett. Szinte önkéntelenül mormoltam a tragikum tudományos definiczió- ját, a mint rég letűnt diákkoromból megmaradt az eszemben : — A tragikum a megsértett világrend helyreállítására törő nagy jellemnek erre vonatkozó pátoszában elkövetett túlkapásából eredő vétsége miatti elbukása folytán történt kiegyeniilése a világrendi öszhangot sértő zavarnak. Tartozom annak a kijelentésével, hogy el ugyan nem buktam, de mára már lassankint kie- gyenült a világrendi öszhangot sértő zavar. * Hajh! de még hátra van a tűzoltó konczert, meg a füzesabonyi kaszinóbál, no meg a nőegyleti bál. Gyöngeségem tudatában szent Karnevál ö felségéhez fordulok s mivel ellensége vagyok a vallási ellentéteknek, C s á k v miniszter példájára ima helyett a következő imaszerü fohászt bocsátom trónja elé: — Ó szent Karnevál! Engedd, hogy lábaim könnyedsége soha el ne hagyjon, a bálokban legyen legalább olyan tekintélyem, mint K á n i t z Jenőnek a miskolczi kereskedelmi és iparkamarában, szépségem nagyobb legyen, mint a »Magyar Állam« türelme, a bajuszom jobban álljon, mint a vasalásgyár részvényei, hamarább legyenek sikereim, mint Egerben villamvilágitás, jobban mulassak a bálokon, mint a bálok után s legalább annyira legyenek vélema lányok megelégedve, mint Belez- nay Lászlóval. Hallgasd meg ezen szerény kívánságaimat s adj kegyelmet, hogy mindezt elérhessem. Amen. Szent megnyugvással nézek immár a farsang hátralevő része elé s kenetes ajakkal s ábrándos mélasággal rebegem az ajtómon belépő homályos alakra: — Hallod-e te szedögyerek! Szivem legbensőbb rejtekéböl fakadó őszinte érzelmekkel mondom te néked, hogy ha kéziratért jösz, kicsavarom a füledet! A s i s. Közoktatásügy. Eger, január 29. A tanítók járásköri gyűlése — Saját tudósítónktól. — A »Hevesmegyei általános tanítótestület egri járásköre« szombaton délután 2 órakor Kolacs- k o v s z k y János elnöklete alatt az egri belvárosi községi népiskola rajztermében gyűlést tartott, melyen a járáskor tagjain kívül Halász Ferencz kir. tanácsos és Hevesmegye kir. tanfelügyelője, továbbá Sándor Lajos kir. tanfelügyelöségi tolnok is részt vettek. A tanügyi férfiakhoz illő komolysággal lefolyt gyűlés részletei a következők voltak: Kojlacskovszky János elnök megnyitván az ülést elöterjeszté a járásköri gyűlésnek, hogy a nyitramegyei tanító egylet közelebb egy föliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez aziránt, hogy a megyék közigazgatási bizottságainak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügykörét érintő hatásköréről szóló 1876. évi VI. t. ez. 55. §-a akként módosittassék, hogy a megyei tanítótestület az esetben, ha netalán néptanító ellen rendeltetnék el fegyelmi eljárás, a fegyelmi bíróságban két szabadon választott tagja által képviselhesse magát, kik, mint a tanítói érdekeket képviselő szakértők, úgy a fegyelmi eljárást maga utánvont ügy tárgyi megvizsgálásánál, mint ennek befejezte után az ügyészi indítvány s az erre benyújtott észrevételek tárgyalásakor személyesen jelenlévőn, ott informáló, tanácskozó és szavazó jogot gyakarol- hassanak. Ez előtérj esztés^ után, a következő megokolt indítványt tette az elnök : tekintettel arra, hogy a magyar tanítói kar mindenkor átvolt, s átvan hatva azon magasztos tudattól, hogy szeretett hazánk jövője attól az állami és társadalmi átalakulásoktól függ, mely átalakulások szellemi részét képező alapvető munkálatok a néptanítók önzetlen s kitartó munkásságát igényelik s melyet a hivatásuk magaslatán álló magyar néptanítók hazafiui lelkesedéssel és önfeláldozó ügyszeretettel tényleg teljesítenek is; tekintettel arra, hogy épen e szent czél elérése szempontjából nemcsak hogy hódolattal hajol meg minden hivatásához hü tanító a népnevelés szabályozását és a tanítói működés irányítását czélozó népoktatási törvény és ennek végrehajtásában kibocsátott miniszteri utasítások és rendeletek előtt, hanem — miként azt a tanítói hivatás természete meg is követeli — ezen törvény és miniszteri utasítások és rendeletekben előirt hivatalos működésen kívül, az iskola falain túl is teljesiti társadalmi s hazafiui kötelességeit, azokat t. i., melyeket mint hazafi és a társadalom tagja és azokat, melyeket mint a nép tanácsadója, felvilágositója, szóval és példaadással tehet a közművelődés érdekében; tekintettel arra, hogy a néptanító ezen sokágú hivatásos működése következtében folytonos érintkezésben van úgy a szülök, mint a társadalom zömét alkotó úgynevezett néppel és a népnevelés ügyét ellenőrző felsőbb fórumokkal s igy czéltudatos működésének nemritkán egyikmásik megnyilvánulása vagy félre értetik, vagy egyenesen más érdekekkel jön összeütközésbe, miből ismét visszahatás, súrlódás, ellenségeskedés következik, melynek rendes folyománya az, hogy a tanító a személyes gyűlölködés, áskálódás, gyanúsítás stb. tárgyává alacsonyittatik le és nem ritkán az ellenséges áramlat, vagy egyesek boszuja a fegyelmi eljárás kellemetlenségeibe is sodorja; továbbá tekintettel arra, hogy a tanitó felett gya- korlandó fegyelmi vizsgálatok foganatosításával megbízott hivatalos egyének rendesen nem bírnak azon elengedhetlen szakismerettel, mely őket képessé tenné a tanügyi kérdések s az iskolai állapotok valamint a tanítói működés minden irányban való szakszerű és helyes irányú elbírálására és azért a feljelentő roszakaratu és tévútra vezető vádpontjai által félrevezetve, nem ritkán semmitmondó, lapi- dáris dolgok nagyfontosságu eseményekké, jelenték- felen külső formalitások pedig az iskola belső és külső érdekeit sértő lényeges kötelességmulasztásokká bélyegeztetnek s mint ilyenek szolgálnak
