Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-04-05 / 23. szám

zsidóknak! A politikai jogoktól megfosztva, idegeneknek tekintettek minket e hazában, a melyen szivünk vérével, lelkünk egész hevével csüngtünk. Ö megértette szivünk szent szózatát, lelkünk legszentebb óhaját és az egyenjogositást az igazság és az emberi méltóság szent nevében követelte, igaz ügyünket védelmezte parancs szavával, később intő szózatával.

Eogadd érte ó szent szellem e szent órában, szivünk mélyéből eredő legszentebb hálánkat, és azon szent Ígéretet, hogy mindenkor fogjuk tudni azt, mivel tartozunk e hazának, mint ennek hü polgárai.

De fájdalom, Kossuth Lajos tervei az idők zordsága és viszontagságai miatt egy rövid időre dugába dőltek, száműzetésbe kellett mennie, eltávozott és e hazát itt hagyta. Ó de nem, nem hagyta itt 1 magával vitte nagy szivében, ó de nem! nem távozott el itt maradt a nemzet szivében. »Náfsó kesuro benáfsó.» Kossuth Lajos szive össze vala forrva a Magyarnemzet szivével és a keserves időkben ö velünk sirt, velünk zokogott, velünk érzett, ve'ünk szenvedett, és midőn szebb hajnal hasadt e hazára, ő a távolból védőangyalként oldalunk mellett állott bölcs tanácsaival és intő szózatával.

Kedveseim! Dávid király halála előtt következőképen szólott Salamon fiához: Hiné uno- chi holéch bederech kol huorecz vechozákto, vehujiszu leis. »Én megyek (haladok) az egész földnek utján, erősödjél meg, légy emberj! Feltűnő, miért nem mondta Dávid fiának egyszerűen »hiné unoehi mész« én meghalok. Ezt böl- cseink^következöképen magyarázzák: Párhuzamot vonnak az angyal és az ember között. Az angyal egy »őméd« »álló«. Ez magasabb fokra, mint a hová isten rendelte, nem emel- kedhetik, mivel vágy, hajlam, szenvedély nem lakik szivében, nem kell ezekkel meg küzdenie, mig az ember, kinek szivében vágy, hajlam és szenvedély lakik, kinek ezekkel meg kell küzdenie, ki lehet jó is rossz is, az egy »hólech menő« (haladó). Azonban midőn az ember meghal és lelke visszaszáll istenéhez, az ember is »óméd«-dá (álló) válik, mivel többé nem emelked- hetik. De létezik eset, midőn az ember halála után is egy h ó 1 é c h (haladó) marad ha eszméket hirdetett, melyek halála után megvalósulnak, melyek örökké élnek, mivel az emberiséget átokéi e- tesség felé vezetik, akkor halála után is mindig nagyobbodik az érdeme. Ezért mondá Dávid Salamon fiának »hiné unoehi hólech« Én egy »h ó 1 é c h« (haladó) maradok, ha meghalok is. Halálom után is emelked- hetem magasabb és magasabbra, de csak akkor, ha te igyekezni fogsz, ha férfi leszesz, lesz elég bátorságod, elég jellemed az általam hirdetett szent eszméket halálom után megvalósítani. Kossuth Lajos, a mi édes atyánk, halála után nem lett »ómé d,« (álló) hanem marad »h ó 1 é c h« (haladó), öhalála után is emelkedik mert szent, világra szóló, hazáját és az emberisóget a töké1etesség felé vezető eszméket hirdetett; és mi hü gyermekei igyekezni fogunk ezen eszméket megvalósi tani, érdemei tehát mindignagyob- bodni fognak és öhalála után is min. dig emelkednifog hazája és az egész emberiség szemében.

Kossuth Lajos érdemeihez hasonló érdemeket szerezni e hazában senki sem képes, mivel ha sikerül majd hazánkat oly boldoggá tenni, mint mi azt óhajtjuk, abban a főérdem az övé lesz.

Ha sikerül majd hazánkat egy független boldog Magyarországgá tenni, ha majdan igazi béke és egyetértés fog uralkodni a haza gyermekei között, ha majdan a nemzetiség és hitfelekezeti villongások tökéletesen megszűnnek, ha majdan a haza mindegyik fia megérti azt, hogy a haza gyermeke a polgár, és a haza iránti hűség mérlegelésénél nem • az a kérdés: mily formában imádja istenét, hanem mily métékben teljesiti hazája iránti kötelességéi, magyar-e érzésében és nyelvben, gondolatban és tettben, szereti-e hazáját szivével) vérével és vagyonával, képes-e hazája szent érdekében életét és vagyonát feláldozni, ha majdan elérkezik az idő, midőn megértjük mindnyájan a próféta szent szavát: »Hiszen egy isten teremtett minket, egy atyja van mindnyájunknak, miért hütlenkedjék a testvér a testvér ellen,« ha majdan megértjük azt, hogy valamint egy atyánk van az égben, úgy egy anyánk van itt a földön és ez édes hazánk Magyarország: akkor, Kossuth Lajos, a te szent szellemed diadalt fog ülni a magas egekben.

Ezen idő pedig közel van, mihamarább el fog érkezni, hiszen Kossuth Lajos szelleméhez szól az isteni szó: »a te munkálkodásodnak jutalma lészen.«

Téged pedig jóságos atyánk, a nemzetek sorsát és történetét bölcsen kormányó Isten, kérve kérünk, engedd, hogy a Kossuth Lajos áltai hirdetett eszmék e hazában megvalósuljanak, engedd, hogy e haza polgárai mindenkor oly közösen érezzenek örömben és fájdalomban egyaránt, amint közösen érezték a Kossuth Lajos halála által okozott fájdalmat.

A drága halottnak pedig legyen álma édes hazánk szent földjében. Legyen álma édes azon szent tudatban, hogy mi igyekezni fogunk az általa hirdetett szent eszméket diadalra juttatni. Legyen álma édes azon szent tudatban, hogy őrködni fogunk szent sírja fölött, oda fogunk zarándokolni bátorságot meríteni, jellemünket erőssé és szilárddá tenni, és igazi, forró és örökké tartó hazaszeretetei tanulni. Legyen álma édes azon szent tudatban, hogy egy szívvel, egy lélekkel, egy érzéssel és egy gondolattal fogunk igyekezni e hazát megvédeni, virágzóvá és boldoggá tenni,

Áldd meg oh jóságos isten két fiát, kiknek szivében sohasem aludt ki a hazaszeretet és most lángra lobbant, ó ne engedd ezt soha el-, aludni, hanem küldd őket vissza mihozzánk, mi keblünkre fogjuk őket ölelni és ők velünk együtt fognak munkálkodni édes hazánk felvirágoztatásán.

Áldd meg Torino városát, mely annyi előzékenységet, baráti, mondhatom rokonszeretetet tanúsított iránta és a száműzetés napjait elviselhetőbbé tette neki.

Áldd meg hazánk fő- és székvárosát Budapestet és annak közönségét, hogy megértette a magyar nemzet legszentebb óhaját és azt oly fényesen teljesítette, a, szent hamvakat haza hozta, hogy pihenjenek édes hazánk szent földjében.

Te pedig ó szent szellem,' tekints le reánk az égből és áld meg hü magyar népedet.

És ha majdan egykor a te hü magyar néped azt fogja kérdezni »hágidu li esz seohavu náfsi échu tireh.« Ó mondjátok meg nekem, kit szivünk és lelkünk oly forrón szeret az, hol van, hol van Kossuth apánk, meghalt-e ő igazán ? akkoregy benső szózat hadd felelje mi nekünk: áni Jesénu velibi ér. Én alszom ugyan hazám édes földjében, de szivem, lelkem és szellemem ébren van és a magas egekből letekintek r e áto k.

Isten zsámolya előtt leborulva könyörgöm a magyar haza jövőjéért, boldogságáért és iidveért.

Isten szent nevének dicsőségére. Amén.

A nagyhatást keltett s köztetszéssel találkozott szónoki beszéd után a »Kadiseh« (az árvák imája) következett, melyet ugyancsak Schvarcz Miksa dr. hitszónok mondott el héberül ; majd az énekkar énekelte el az : »Él maié rachamim« (Óh irgalmas Isten) kezdetű gyászdalt.

A hét.

Eger április 9.

Április. Unalmas éjszakák. Mit susogsz fülembe. Dohány pajta. Fogházba, vagy a mizerékhez. Kritikus nap.

Előrelátó palócz.

— Istenem, miért is hívják áprilist a bolondok hónapjának ? Kérdezte a héten egy csinos Don Juan.

— Hát csak azért, mert akkor teszünk legtöbb udvarlót bolonddá.—JFelelt^rá cgyezukros kis menyecske. De el is vörösödön ám utána a füle hegyéig.

Aztán ö kérdezte meg udvarlóját.

— Nem szánhatná nekem az estét ? Férjem elutazott s félek egyedül lenni.

A Don Juan majd elnyelte szemével a kis menyecskét s megígérte, hogy eljön ....

És este ?

Este mikor távozni készült, azt mondta az udvarló Lilinek:

— Tudom már, mért hívják bolondok havának az áprilist; azért, mert ekkor rakják föl legtöbb férj homlokára a szarvakat.

Lili boszúsan fordult el, de magában azt gondolta :

— Igaza van.

*

Egy vénülő férfi fiatal menyecskét hozott a házhoz. A menyecske éjjel-nappal nagyon nyugtalan volt. Hiába, az ember piros meleg vérrel bir s tüdővel lélekzik: tanítják az iskolában.

Nappal fiatal emberek vették körül, éjjel a köszvényes férj zsörtölődését hallgatta. És ö folyton panaszkodott az éjszakákra.

— Melyik éjjeledet veszed ki az unalmasak közül ? — kérdezte egyik barátnője.

— A múlt keddit. Felelt rá a menyecske.

— Miért ?

— Tudod, akkor a férjem elutazott vidékre . . . Felelt a virágzó^ asszony) s iszonyúan nagy és mégis igen kedves zavarba jött az elszólásra.

*

Ez ugyan régebben történt, de mert itt esett meg, mégis elmondom.

A nyári színkör teljesen megtelt közönséggel, egy vendég pacsirta csattogott bent.

Szép iskolázott hanggal énekelte:

—■ Mit susogsz fülembe? ....

De e közben nagyon iliesztgette a száját, ezért aztán igy jött ki a szöveg:

— Mit szuszogsz fülembe? . , , ,

*

Apropos! színkör. A héten egy vidéki atyafi megállt színkörünk előtt és hosszan elnézte a remek alkotást; majd imigyen kiáltott fel:

— Aujnye 1 Be fáin egy dohánypajta e’ la!

— Nem az a’ bácsi, hanem színház —világosítottam fel.

— Né má ! Hogy tenné bolonddá a kisebbet, há’sze csak nekem is van szemem. Csak ilyen csúnya deszkabódéban'nem játszanak a színészek.

A gyászisteni tiszteletet az énekkar által elénekelt Hymnusz zárta be s ezzel véget ért a Kossuth Lajos nagy hazánkfia dicső emlékéhez teljesen méltó egyházi ünnepség, melynek méltóság- teljes lefolyása valóban impozáns volt és feledhetetlen marad a jelenvoltak előtt.

Kossuth ünnep a kaszinóban. Az egri kaszinó egyesületnek, Kossuth Lajos halála alkalmából tartott rendkívüli közgyűlése által Zalár József elnöklete alatt kiküldött »Kossuth gyászünnep rendező bizottsága« e hó 7-én, szombaton d. u. 5 órakor tartott értekezletén elhatározta, hogy a tervbe vett Kossuth-gyászünnepet azon időre halasztják, midőn a kaszinó részére Kiss Alajos festőművész elkészíti a nála megrendelt Kossut-képet s ekkor a leleplezéssel egyidejűleg a gyászünnepség is meg fog tartatni.