Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-04-02 / 22. szám

dig fojtogatta Kiss Márton Gergely, mig az esz­méletét teljesen elvesztette. Ekkor azután a szegény embert sorsára hagyva egyedül folytatta útját Baliára. — A cseléd boszuja. Gencsy Ele­mér tiszafüredi határban levő birtokán, a „íilagóriás tanyán“, a napokban tűz ütött ki, mely egy 89 méter hosszúságú, náddal fedett épületet hamvasztott el, melynek fele istálló, másik fele pedig cselédek lakása volt, A tűz minden kétséget kizárólag gyúj­togatásból származott, melynek gyanúja egy Varga Ferencz nevű fiatal verseczi szü­letésű egyénre irányul, a ki mint inas volt alkalmazva a tanyán, de a tűz kitörése előtti napon elbocsájtatott. Az inas, mikor elbocsájtották a szolgálatból, többek előtt a cselédek közül igy nyilatkozott: „Meg­lássák, hogy elmenetelemet meg fogják si­ratni, mert porrá égetem a tanyát“. A tűz után való napon Fehér Ferencz uradalmi kocsis még látta Vargát és beszélt is vele a tanyához közel levő ohat-kócsi vasúti ál­lomáson, kitől rendkívül érdeklődve tuda­kozódott a tűz lefolyásáról s arról, hogy mit mentettek meg; — de azóta nyoma veszett. — Elfogott zsebmetszö. Szombaton délután fél 4 órakor a vámos-györki vasúti állomáson Adamics Istvánná tarna-eörsi asszony zse­béből azon pillanatban, mig fellépett a Mis- kolcz felől Budapestre menő gyorsvonatra, egy beszálló utas 64 írttal terhelt pénztárczáját kilopta. Mikor észrevette a tárcza eltűnését, a vonat már elindult s csak annyi ideje maradt, hogy az ott álló csendőröket értesítette a lo­pásról. A csendőrök nyomban utána néztek a dolognak és sikerült is a vakmerő zsebmetszöt kézrekt riteni, a ki futás által igyekezett me­nekülni i csendőrök elöl. A jeles embert R o- senvald Józsefnek hívják és berczeli illető­ségű. M gmotoztatásakor a pénzt hiány nélkül megtalálták nála. Persze azonnal letartóztatták és átkisérték a gyöngyösi kir. járásbírósághoz. — A véres csizmasarok. Eger-Szalókon a múlt hó 27-én éjjel Ludvig József és Tan­ner Józsefet, a mint éjfél után 1 óra tájban haza felé tartottak, az utczán három egyén megtámadta s miután mindkettőjüket a földre teperték, a csizmájuk sarkával addig rugdos­ták, mig a vér teljesen elbontotta őket. A három jó madarat, kiket a megkinoiottak a sürü sötétség daczára felismertek, már felje­lentették az egri kir törvényszékhez. A nevük Fehér Móricz, Fehér Antal és Fehér János. — A pélyi szivarozók. A pélyi határban levő »Hatrongyos tanyán«, mely a Hevesen lakó Spitzer Vilmos és Mór testvérek birtoka, a múlt hó 25-én tűz ütött ki. Egy körülbelül 192 frt értékű kukoricza-csutkahalom gyu'ladt meg, melytől egy kazal 56 írtra becsült kukorieza- szár, egy 1500 frtos ököristálló, egy juhhodály 900 frt értékben és mintegy 832 frt értéket kép­viselő gazdasági eszköz és gép égett porrá. A tüzet három éretlen gyerek meggondolatlansága okozta, kik a kukoriczaesutkák között szivaroz­tak s az égő gyufaszálakat a száraz csutka közé dobálták. — Végzetes tévedés. I fj. Hám Lajos helybeli hentes vasárnap, e hó 1-én vig estét csinált magának a ezifrakapu-utczai lakásán; alaposan beborozott. Mint általában, úgy neki is szörnyű bátorságot adott a borital: csordul­tig megtelt benne a virtus, ki kellett hát belőle önteni egy kicsit, Kiállott éjfél tájban a szom­szédos télutczába és „circnibat, qnerens, quem devoret,“ Valami régi ellensége volt neki, a kiről szentül hitte, hogy az ő kedvéért most bizonyosan erre fog jönni. Csakugyan botorkált is arra egy sötét alak, kinek aztán Hám hő­siesen neki rontott s annyira Összeverte, hogy most a szerencsétlen éji vándor súlyos sebek­ben tekszik az irga Imasok kórházában, hova vérlől elborítva s végkép elgyöngülve még a maga lábán ment be. Csak mikor a virtusból kellő adagot kiöntött a bátor lientqs. akkor vette észre, hogy a tönkrevert ember nem az ő régi ellensége, hanem Hamar Imre czifra- parti földműves, ki neki egész életében annyit sem ártott, mint egy légy. — Kritikus napok. Falb Rudolf, az ismert német viharpróféta által ez évre megállapított kriti­kus napokból egyszerre kettő is esik erre a hónapra. Az egyik, mely elsőrangú kritikus nap­nak van jelezve, mindjárt holnap, április 6-án lesz ; a másik április 20-án, de ez már csak olyan má- sodrangu kocza-kritikusnapnak Ígérkezik. — A falon keresztül. Fridmann Lajos vécsi szatócs bolthelyiségének falát nagypén­teken éjjel ismeretlen tettesek kiásták és az igy támadt résen keresztül a boltból egy métermázsa búzát, 4 gombolyag pamutot ás egy füzér fagygyugyertyát elloptak. — Tűz Nagy-Rhédén. Bene Ferencz nagy- rhódei gazdaember hat gyermeke, mig ő felesé­gével husvét vasárnapján a templomban járt, az istálló melletti pelyvásban játszásközben tüzet ra­kott, melyet a szülök midőn ^hazajöttek, nem vettek észre. Ebéd alatt, délután fél egykor egysze rre csak tüzet fogott az egész ház. A pelyvásban ra­kott tüztől ugyanis meggyulladt az ott felhalmozva volt pelyva, melytől az istálló s ettől az egész ház lángba borult. A kár mintegy 400 frt. s a sze­gény embernek ebből az összegből egy krajczár sem lesz megtérítve, mert az épület biztosítva nem volt. — Összevert korcsmahős. Braun Gábor korcsmájában Hevesen a múlt hó 26 án addig legénykedett Holló János széles jókedvében, mig magára haragította két békés természetű czimboráját Varga Józsefet és Veno Istvánt, kik, mikor -úgy 5 óra tájban délután már ki­fogytak a türelemből, botra kelve úgy össze­verték Hollót, hogy a bösködő atyafi különö­sen a fején, több veszélyes sérüléseket kapott. — Az ünnepbiró veszedelme. A sarudi hus­vét emberemlékezet óta mindig hagyott valami emléket maga után valakinek a — fején. Az idén Sebestyén Imre ünnepbiró volt az áldozat. Sebestyén Imre ugyanis még két más társával mint ünnepbiró volt kiküldve a községi elöljáróságtól, hogy a rendre és közbiztonságra felügyeljen a községi rendőrrel egyetemben. Husvét hétfőjén éj­jel 10 —11 óra tájban az utczán czirkálva szem­ben találkoztak Pócs András, Pilcsik István, Méhi Gusztáv, Nagy Mihály és Pállay Mihály legények­kel, a kik az ünnep méltóságával nem egyező mó­don ordítoztak. Mikor az üunepbiróság csendre és békés hazamenetelre felszólította őket, Nagy Mihály kivált legónytársai közül, s a helyett, hogy szót fogadott volna, a nála levő bottal egy hatal­mas csapást mért Sebestyén Imre fejére, úgy, hogy a szerencsétlen ember menten összerogyott. A lelketlen tettest feljelentették a tiszafüredi kir. járásbíróságnak. — Kedélyes kés-szurások. A pélyi Schvartz Márton-féle korcsmában husvét vasárnapján este 8 óra tájban B. Véna Ágoston és Dragony Pál megunták a békés poharazgatás csendes örömeit és erősebb kifejezésekkel illették egymást. Ebből persze szóváltás keletkezett, melynek folyamán Dragony Pál kihúzta a csizmája szárába elrejtett kést és azt Véna balkarjába mélyesztette. Ezt ter­mészetesen Véna szintén nem akarta eltűrni csu­pán barátság fejében s kiragadva Dragony kezéből a véres kést, vele Dragony oldalán és hátán több veszélyes szúrást ejtett. A kedélyeskedő czimborák ellen feljelentést tettek. — Elnamvadt vagyon. Keserűen adta meg az árát gondatlanságának Kellner Gerson Leleszen. A múlt hó 23-án este 7 órakor ugyanis tűz ütött ki fatelepén, az ottani kerülő lakásán és csakha­mar az egész kerülöház, majd a faraktárban levő 191,187 drb. padló, donga, küllő és oszlopfa, vala­mint 50 kocsi heremag, termény, élelmiszer i nagyobb mennyiségű gazdasági eszköz és ágy­nemű lettek a lángok martalékai. A kár mintegy 15,000 frt., mely szerencsére biztosítva volt. A tűz oka azon gondatlanságban keresendő, hogy a kerülöház ócska, rozoga kéményének sövény­faláról a tapasz már rég lehullott s ezt újból megtapasztatni a tulajdonos elmulasztotta, miáltal az a tüzszikráktól tüzet fogott s Kellner egész vagyonát elpusztította. — A Hollók harcza. A hevesi piaczon há­rom Holló, keresztnevükön: János, Lajos és József husvét keddjén ebédután összeveszett a két Lö- kössel és pedig Zsigmonddal és Istvánnal, kiknek, hogy kisebbségben ne legyenek a Hollókkal szem­ben, csakhamar segítségükre sietett Matyno István izom-művész és kemény öklósz is. A kézzel láb­bal folytatott argumentálásoknak természetesen nem­sokára végett vetettek a rendörök, de azért a har- czias Hollók arcza még három nap múlva sem akart a rendes normális állapotba vissza lapulni, daezára a sűrűn alkalmazott hideg borogatásoknak. — A „Patkós“ csárda vendégei. Sok féle csárdát megénekeltek már a poéták; igy a kondorosi csárdát, a dengeiegi meg a csingilingi csárdát. Csak a tisza-füredi határban levő „Patkós“ csárdának nem akadt még megének- lője. De már ez is életjelt adott magáról s igy remélhető, hogy hamarosan akad neki is poé­tája. Husvét hétfőjén történt, hogy a nagy ün­nep örömére András Mihály, a Gencsy-féle „filagóriás tanya“ egyik cselédje ötöd magával mulatott a nevezett csárdában Mikor már ala­posan elkészültek s megelégelték a „karczost“, mind az öten felkerekedtek és hazafelé fordí­tották a szekerük rudját. Azonban még nem messzire jutottak a csárdától, midőn az ötös kompániának két tagja András gazdát leü­tötte a lábáról és újdonatúj kalapját, valamint zsebóráját magukkal vive ott hagyták őt az utszélen álmodozni a — boldogságról. Mikor feleszmélt és észrevette zsebórája eltűnését és megkalaptalanittatását, azonnal jelentést tett az esetről a hatóságnál, de bizony még a mai napig sem sikerült megtudni, hogy kik voltak a tettesek a négy jó czimbora közül. — A játék vége. Hét sarudi legény, név- szerint Bukta Gábor, K. Takács János, Deme­ter István, Tóth József, Takács Albert, Csörgő Antal és Csörgö Sándor a múlt hó 27-én dél­után labdázással töltötték az időt a falu ut- czáján. ügy öt óra tájban Molnár György, Molnár Károly. D. Nagy István, Soós József és Takács Mihály is hozzájuk csatlakoztak, de azok nem akarták őket a kompániájukba befo­gadni. Ebből persze czivakodás lett, mely al­kalommal Demeter István Végig húzott a lab­daütővel a Molnár György hátán. Ezt látva a többi czimbora, szintén bajba kaptak és lett a játék vége véres verekedés. Molnár Pálné, a ki a kerítésükön észrevette, hogy szerelmetes fiát, Molnár Györgyöt alaposan lazsnakolják a labdaütővel, kétségbeesve rohant a verekedő legények közé, de vesztére, mert Bukta Gá­bor, ki már egészen belé élte magát a vere­kedésbe, egy késsel jobb karján és jobb lábán mély sebet ejtett a fia védelmére odasiető anyán. A bősködő legényeket, kik jobbára mind kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, felje­lentették a tisza-íüredi kir. járásbíróságnak. — Kézrekeriilt fatolvajok. Tófalun Fried­mann Sámuel fáskamarájából fényes nappal szom­szédja, Haismann Bertalan nagyobb mennyiségű

Next

/
Thumbnails
Contents