Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-04-03 / 21. szám
- 8 Ez voit 1849-ben. Mikor pedig immár több mint egy évtizede Magyarországba is átcsaptak a felekezeti türelmetlenség hullámai és a fékeveszett szenvedélyek már megkezdték tévelygő pusz'iíásaikat ismét Kossuth nagyhatású szava, atyai intelme volt az, mely nagy részben a társadalmi béke helyreállítását megszerezte. Bár a hitközség gyásza nem nyilvánul külsőségekben, gyászjelvényeket nem tűz ki, gyászfátyolt nem visel, de azért tiszteli halottjait, megsiratja nagyjait és kegyeletteljes érzéssel van azok iránt, kik ezen kegyeletet megérdemlik. Azért siratjuk mi a drága emlékű Kossuth Lajost, fájó szívvel és megtört lélekkel, őszintén áldva emlékét! A teljes számban jelen volt elöljárósági tagok, Neuman Márton, másod elnök indítványában elhatározták, hogy az ország fővárosában felállítandó emlekszoborhoz a hitközség tehetségéhez képest, de méltóképen hozzá fog járulni. * Hantok az egri várból s a kápolnai csatamezéről Az országos függetlenségi párt felszólítására, — mint minden történelmi nevezetességű helyről — úgy megyénk területéről is vittek magukkal a küldöttségek hantokat Kossuth sírjába, hogy a nagy halott az egész ha^a földjében lelje nyughelyét. Eger várából Egerváros küldöttsége, a kápolna, síkról pedig Hevesvármegye küldöttsége vitte magával a szent czélra szolgáló hantokat. * Az egri'izr. iskolában a Kossuth gyász-ünnepség szerdán d. e. 10. órakor tartatik meg. A küldő itségek Budapesten. Az egri küldöttség nagy része már szombat délelőtt felment a székes fővárosba. A küldöttség zöme azonban csak a reggeli vonattal érkezett. Ugyanakkor jöttek a megyei küldöttek tagjai is, a kikhez aztán az egriek is csatlakoztak. Kora reggel elfoglalta a múzeum téren a helyét Hevesvlirmegye küldöttségének néhány tagja, akik aztán 10 óra felé felszaporodtak 200 - 250-re. A megyéből azonban még számosán voltak odafönn. így a jogakademia 15-ös bizottsága a nagy rendező bizottságba olPedig olyan szerény, olyan igénytelen külseje volt ; egy halvány arczu, fekete szakállu lérti tekete attilában. széles, kihajló inggalérral, fején fekete kalappal, melyen hátralengő fekete toll díszlett!. . . Akár csak a Párádon üdülő, börtönéből kiszabadult rab, a kit mindenki került, mindenki lenézett. De már ekkor mindenki ismerte, mindenki in1 adta. A hír villáma járt mindenütt előtte. Egyszerié csak az a hir kelt szárnyra Egerben, hogy: Kossuth Egerbe jön!.. A hatás leírhatatlan volt. Dobó városa tombolt az őrömtől. Újra hős lett minden férfi, újra hősnő minden asszony, mint egykor, mint légen — Dobó idejében. Egy vágy, egy óhaj lelkesített mindenkit e városban: látni őt, a nagyot, a dicsőt, kinek varázsszavára évszázados rabbilincsek hullottak alá a „forgó viszontagság járma alatt nyögő“ nemzetről s a ki teremtő szavával mindenét: szabadságát adta vissza a nemzetnek, Megjött a várva várt nap és Kossuth — nem jött Egerbe. Ö már itt v o 11. Éjjel érkezett meg titkon, hogy elkerülje a zajos ünnepeltetést; de nem tudta elkerülni. vadt és segécÍKezett, a kordohvonásban és egyátalán a rend fentartásában. Az egri önkéntes tiizoltóegylet 25 tagja a mintegy 1200 főnyi tüzoltózászló aljakat egészítette ki s szintén tevékeny részt vett a rendezésben. A muzeum azon kapujánál, a hol a gyászmenet 'kiindult, közvetlen az egri tűzoltók állottak diször- séget. Ké öbb pedig a gyászkocsi kíséretét, képezték. Az iz>\ hitközség képviselője szintén más helyütt vett részt* a menetben. Általános feltűnést keltett, hogy a gyászmenetben a katholikus klérus tagjai közül csupán Eger érseke Satnassa József dr. és egykori tanítványa Szilire csányi Pál szepesi püspök vett részt. Katholikus pap rajtok kívül a menetben nem volt látható. S a ni a s s a érsek terézköruti palotájáig jött a menettel s itt kiválva abból, palotája erkélyéről nézte végig az impozáns gyászünnepélyt. Az érsek palotájának erkélyéről nézte a menetet P á r v y S á n- d o r kanonok is A budapesti gyásznapok impozáns, mél- tóságos és bámulatosan rendes lefolyásáról a fővárosi újságokból bőségesen értesültek már olvasóink. Ezek ismétlését tehát mel- lőziik. Az ünnepély jellemzésére ide iktatjuk egy angol újságírónak nyilatkozatát, ki budapesti kollegái előtt a legnagyobb meghatottság hangján azt mondotta: — Ilyet még a világ nem látott ! III. Gyász a vidéken. Kaál, márcz. 31. Kaál község részvéte. Kaál község derék, hazafias polgársága Kossuth Lajos, nagy hazánkfia halála által a nemzetet ért nagy veszteségben méltóképen kivánt. részt venni. Halálának hirére a köz- és magánházakra gyászlobogót tűztek ki. F. hó 28-án tartott rendkívüli képviselő- testületi gyűlésen pedig saját kebeléből küldöttséget választott, hogy a nagy hazafi temetésén a községet képviselje. Már a kora hajnali órákban kiszivárgott a hír az érseki palotából, hol Kossuth szállva volt, hogy : Kossuth itt van és két óra múlva az egész város tudta e nevezetes eseményt. Délelőtt tiz óra tájban egy fel-fel zugó tenger hullámzott az érseki palota előtt a tágas udvaron, férfitök, női tők tengere, melyet szinte viharrá korbácsolt fel a tüntető lelkesedés. De Kossuth még nem mutatkozott a nép előtt; tonlos állami ügyek felől tanácskozott vezérével, majd Eger város küldöttségét fogadta, melynek nevében az akkori polgármester S c h a í f n e r János mondott üdvözlő beszédet, ugyanaz az ügyvéd, a ki Párádon együtt ebédelt Kossuttbal, mikor az még lenézett, kiszabadult rab volt s mellöztetett a főszolgabíró ebédjénél. * Milyen csodák történtek rövid nyolez év alatt! . . . Végre megnyílt az érseki palota erkélyre nyíló ajtaja s Kossuth Lajos megjelent a nép előtt. A jelenetet, mi ekkor következett, leírni nem lehet. Az a hullámzó embertenger, mely a palota udvarát elözönlő, egy kimondhatatlan érzülettől megszállva, egeket verő „éljen“ riadalomba tört ki, melynek menydörgő moraja a Az egri betegsegélyző pénztár. — Elnöki jelentés.*) — Az egri kerületi betegsegélyző pénztár — mint lapunk 18. számában jeleztük — e hó 18-án tartotta meg első rendes közgyűlését. A közgyűlés lefolyásáról annak idején kimeritö tudósítást hoztunk s ez alkalommal csak a betegsegélyző pénztár igazgatóságának jelentését hozzuk nyilvánosságra, mert ez teljes és kimerítő képét nyújtja az egyesület alig egy éves pályafutásának. A jelentést az igazgatóság nevében Nagy Gyula, egyesületi titkár olvasta fel a közgyűlésen, mely a következő : Tisztelt közgyűlés! A kereskedelem- és iparügyek terén nem egy kiváló alkotással ajándékozta meg a törvényhozás e nemzetet; és ezeknek egyik méltó alkotása — az ipari- és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvény. Újabb törvényeink közül egyik sem volt — s talán nem is lesz, oly heves, — mondhatnék elkeseredett támadásoknak kitéve, mint az 1891. évi XIV. törvényezikk; és ez főképpen abban leli magyarázatát, hogy az alkalmazottak azon hányada, mely az országos munkás- és betegsegélyző egyletnek volt tagja, — a még be nem lépett alkalmazottakat e törvény ferde magyarázatával akként világosították föl, — hogy a törvény életbeléptetésekor — azok — kikért e törvény tulajdonképen hozatott, legnagyobb ellenszenvvel fogadták ez igazán nemes és humánus intézményt. Fölösleges, — a munkaadók és a törvény által biztosításra kötelezett alkalmazottak keresete kiaknázására hozott törvénynek nyilváníttatott. Nem kívánunk a törvény s ennek oltalma alatt megalakult pénztárak eljárása ellen emelt észrevételek s rósz indulatból kifolyó megjegyzések részletesebb czáfolatába bocsátkozni, mert azoknál, a kik ez intézmény iránt ellenszenvvel viseltetnek, meghallgatásra úgy sem találna. Vizsgálódásunk s tapasztalatainkra alapított szerény nézetünk szerint is e törvény némely rendelkezése hiányos, az eljárás szabatosabb — egyöntetűbb s minden kétséget kizáró, félremagyarázhatlan meghatározása nagyon is kívánatos lett volna, sőt igen lényeges ha- tározmányaiban megváltoztatása kikerülhetlen leend; ezen változtatásokat azonban nem a törvény intenczi- ójában, hanem igenis az előirt sablonszerű adminisztratív kezelésben értjük, mely különösen az egyöntetűséget kell, hogy alaposan szanálja. De nem tartózkodva, tiszta meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a törvény s abból kifolyó eljárás ellen emeli kifogások leg- nagyobbrészétajelenlegiviszonyok, s az adott körülmények közt indokoltnak nem találjuk. E törvény alkotása, s a betegsegélyezési pénz*) Tárgyhalmaz miatt késett. legszentebb imadalként lebegett a város fölött, minő csak emberi szívben megfoganhat. A nagy ember meg volt hatva. Úgy állt ott az erkélyen, mint egy testet öltött áhitat, halványan, némán, könyben úszó szemekkel. És ami ezután történt, szintén felejthetetlen jelenete marad 1849. márezius 30-ának. Egy vékony, harsány gyermek hang elkiáltá magát: . — Tisztelegj! . . . És mintegy két-háromszáz gyermek kezében ütemszerü tempókban mozdult meg a csörgő bádoggal ellátott fapuska, mellhez emelt tisztelgésre, hogy kifejezze ez által mély hódolatát Magyarország kormányzója iránt Eger diáksága is, melynek nem volt egyéb játéka ebben a nagy időkben — Kapácsi Dezső barátom elbeszélése szerint a — katonásdinál. A nép újabb „éljen“ riadalma követte a gyermek-katonák tisztelgését. Ekkor megszólalt Kossuth; lassan, szaggatott hangon, mintegy szive vérébe mártva előbb a szót: — Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot ............ Az után elkezdett beszélni és beszélt hosz- szan, sokat, azokkal az ékes, ujjáteremtő szavakkal, melyek meggyujtották a szivekben a
