Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-04-03 / 21. szám

Á harangok zúgnak, a szemek kö- nyeznek széles e hazában.

Sírjunk, imádkozzunk mi is!---------A legutóbbi gyász-napok eseményeiről a következőkben számolunk be olvasóinknak:

I. Hevesvármegye részvéte:

Hevesmegye részvét irata. Hevesmegye közönsége a csütörtöki rendkívüli közgyűlésen — tudvalevőleg — elhatározta, hogy Kossuth Ferenczhez részvétiratot intéz, melyben kifejezést ad résztvevő fájdalmának a nemzetet ért nagy csapás miatt. A részvétirat szövege, mely Z a 1 á r József alispán fényes tollát dicséri, a következő : Mélyen tisztelt Hazafi! Hevesvármegyének a nemzet lelkére boruló nagy gyász alkalmából mai napon tartott rendkívüli közgyűlése, miután az alispán azon jelentését, hogy Turinba a nagy halott ravatalára koszorút s a gyászoló-család részére részvéttáviratot küldött, helyeslő tudomásul vette, a nemzet gyászában való további részvételére nézve a haza nagy fia, a nemzet ujjáalkotója halhatatlan érdemeinek s ez érdemek iránt vére minden csöppjében érzett örök hálájának és kegyeletének megfelelő módon intézkedett

Midőn ezt önnek, mélyen tisztelt hazafi kit a hazafi szív jogán és igényével nevezek igy, tudomására hozom, a megye közönsége nevében, mely ezzel megbízott, egyszersmind újból kifejezést adok azon nagy és mély fájdalomnak : mely a nagy ember, a legnagyobb magyar elhunyta hirére az egész megye szivét csordult:g töltötte. Sokkal nagyobb és mélyebb a mi fájdalmunk, hogy sem annak méltó kifejezést adni képesek volnánk. E fájdalom nagyságát csak azzal jelezhetjük, hogy Önnek és testvérének, a főidről elköltözött nagyunk fiainak és az őt utólsó éveiben, végső sóhajtásáig, oly híven őrzött és ápolt nővérének, a testvéri szeretet és a magyar nő példányképének, fájdalmában te jes mértékben részt veszünk.

Kossuth Lajos a nemzet halottja, de örök dicsősége is. Kossuth Lajos a világszabadság fényes csillaga, de ragyogó napja a magyar égnek. Ez a ragyogó nap nem esett le az égről. Az ö testi halála csak napfogyatkozás. A halál árnya csak hamar eloszlik s még tündöklöbben fog ragyogni a nap. Le sem száll többé egünk

boltozatáról. Örök világossága lészen leikeinknek, hogy tisztán lásson a nemzet szeme. Haza fiúi mély tisztelettel. Eger, 1894. évi márczius hó 29-én. Zalár József, alispán.

II. A gyász Egerben.

A temetés napján. A város mély gyászba borult. A házsorok felett megsokasodtak az általános kegyelet lengő hirdetői, a fekete gyászzászlók s a gyászfátyolba burkolt trikolorok. Az utczán járó-kelő közönség, mely máskor annyi ke- délylyel s elevenséggel sétál az aszfaltokon, most leverten, arezukon a meghatottság s a mély gyász kifejezésével jelent meg a közhelyeken, melyeknek még a szokott díszletei, a boltok kirakatai is hiányoztak.

E napon az összes üzletek szüneteltek. A A bezárt bolthelyiségek fejezték ki legjobban Eger közönségének igazi, minden izét átjáró kegyeletétDélelőtt 10 órakor az ev. ref. imaházban kezdetét vette a gyászisteni tisztelet, melyen ott szorongott úgyszólván Eger összes itthon maradt intelligencziája.

Tizenegy órakor megszólaltak a templomok tornyaiban a harangok is, hogy hirdessék szomorú érczszavukkal azt a metsző fájdalmat, melyet Eger a nemzettel együtt érez nagy halottja, Kossuth Lajos iránt.

Csak egy volt, mi megzavarta a kegyelet, a gyász szent érzetét szivünkben ; a mi visszatetszést szült részvétünk közepette s ez ama tüntető, szinte sértő közöny volt, melyet — sajnos — Eger főpapjai részéről kellett tapasztalnunk, hogy az egész főkáptalan tagjai között nem akadt egy sem, a ki csak egy gyász zászlót is kitűzött volna Káptalan utczai palotáján.

Gyász-istenitisztelet Kossuthért. Az egri ev. ref. imaliáz gyászlepellel bevont falai talán sohasem láttak együtt oly nagy számú s oly díszes közönséget, mint vasárnap délelőtt, nagyhazánkfia emlékére tartott gyászistenitiszteleten. Az imaterem, a szomszédos iskolaszoba, a folyosó, a gyászlepellel bevont lépcsőház szorongásig megtelt gyászoló közönséggel s csak most tűnt ki, mily kicsiny, mily szűk egy különben az igényeknek kellőleg megfelelő imaterem akkor, ha egy valóban nagy ember emlékének akarnak adózni benne a részvét, a kegyelet szívből fakadt adójával. Már jóval a gyász-istenitisztelet megkezdése előtt szorongásig megtelt az emeleten levő imaterem

Az Egri Újság tárczája.

Aquarellek Kossuth életéből.

— Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. —

Irta: Kolacskovszky János.

II. Kossuth Lajos Egerben.

Csend honol a kápolnai síkon . . .

Az ágyuk érezszava elnémult, a szabad- ságharcz első nagy csatája két napi heves, küzdelemleljes harcz után véget ért s a magyar hadsereg habár győzelemmel nem is, de vesztességgel sem, február 28-án megkezdte felvonulását Eger, Makiár és Füzes-Abony-felé, hol tábort ütött.

Windischgrätz herczeg, , az összes császári és királyi hadak fővezére“ midőn a Kápolnán vívott áldatlan csata után megerösité seregét a Pétervásár felől Verpeléten át jövő Schlick tábornok csapatával, újabb támadást intézett az egyesült osztrák hadakkal az itt táborozó magyarok ellen, de ez a támadása szerencsésen visszaveretett.

Márczius 1-én a magyar hadsereg Eger, Makiár s Füzes-Abony alól elvonult és Poroszlónál a Tiszán átkelve, a Tisza túlsó oldalán, Tisza-Füreden foglalt uj állást. Windischgrätz azonban ide már nem követte a magyar hadsereget, mert márczius 5 én megtörtént a szolnoki diadalmas csata, mely heryadhatlan

babérokat szerzett a magyar fegyvereknek s örök-dicső epizódja lesz a szabadságharca történetének, hanem e helyett Hevesmegye egész tiszáninneni részét, tehát Egert is megszállotta csapataival.

Hogy miként ment végbe a megszállás, Szederkényi Nándor „Hevesvármegye története“ czimű munkájában (IV. köt. 408 1} a következőleg Írja le :

„A kápolnai csata után vármegyénk tiszáninneni része W ndisehgrätz serege által elárasztva, az osztrákok által tartatott megszállva. A mpgyei hatóság Tisza-Füreden folytatta ez alatt működését A márczius 6-án tartott bizottmányi ülésen jelentetett, hogy az ellenség Egervárosát megszállotta, megsarczolta, oda uj tisztikart nevezett ki, és ennek élére polgármesteiűl Scheidl Adolf nyugalmazott őrnagy helyeztetett, egyesek javai zár alá vétettek. Ezen ülésből meghagyatott Almásy Sándor főszolgabírónak, hogy megsemmisítvén az ellenség minden intézkedését, szigorú vizsgálatot tartson, és a kik az ellenségnek szolgálatot tettek, állítsa rögtön itélöbiróság elé. Az osztrákok márczius 1-én gróf Török őrnagy vezetése alatt szállották meg Egervárosát, és 35 ezer frt sarezot vetettek a városra. A várban lobogó nagy nemzeti zászlót, mely vastag czö- löpön volt a földbe erősítve, vérteseivel vágatta ki, miután városbeli nem vállalkozott e munkára. Egerből márczius 13-án húzódtak ki az osztrákok, és e napon az általok kinevezett

s a iépcsöháznáí feljebb nem lehetett jutni. Több testületileg megjelent egyesület kívül volt kénytelen bevárni a gyász-isteni tisztelet befejezését. Összesen tiz testület volt képviselve a nagyszámú közönségen kívül az ev. ref. gyülekezet gyászisteni tiszteletén. Ott láttuk mindenek előtt a megye, a város, a kaszinó, a 48-as honvéd egylet, az egri dalkör, a jogakadémia, az egri főgymnásium tanárikarának, az állami alreáliskola tanárikarának, a községi népiskola tanítótestületének s az egri általános iparos ifjúság olvasókörének képviseletében megjelent képviselőit. A gyász-istenitiszteletet Kovács Károly egri ev. ref. lelkész végezte, melyen az egri koszorús dalkör a Hymnuszt énekelte Erkel Ferencz átiratában. Az ének végeztével Kovács lelkész egy szívig ható, költői hasonlatokban gazdag s valóban lélekemelő gyászbeszédet mondott, melyben a nemzet roppant fájdalmát ecsetelte a nagy hazafi elvesztése felett. A remek egyházi szónoklat után 'smét az egri dalkör énekelt és pedig Lányi Ernő gyönyörű Kossuth-népdalát, a következő szövegváltozásokkal :

Tavasz elmúlt, a rózsának Lehullott a szép virága,

Pihenj békén Kossuth Lajos,

Lesz hazádnak szabadsága.

Mi neked fájt, nekünk is fáj,

Könyünket titkolni bajos,

De istenünk segitni feg,

Pihenj békén Kossuth Lajos . ..

Es ezzel a gyászisteni tisztelet véget ért, a közönség eloszlott.

*

Az egri orthodox izr. anyahitközség — Kossuth Lajos gyászos elhunyta feletti kegyeletéből márczius 25-én tartott rendkívüli ülésében, Friedman Márton elnök meghatottan adta elő, a nemzetet legnagyobb fia halála által ért pótolhatatlan veszteséget.

A gyötrő fájdalom keserve alig enged szó^ ajkaimra — mondá remegő hangon a gyászesetről megemlékező elnök. Csak megszűnt élni az az áldott emlékű férfiú, ki isten kegyelméből elérte a patriarchák korát, hogy részt vegyen lánglelkével és vezérlő szellemével az egész század magasztos munkájában.

Hálával és kegyeietteljesen emlékezünk meg és megörökítjük Kossuth Lajos dicső nevét, úgyis mint magyarok, úgyis mint zsidók. Kétszer láttuk öt a zsidók érdekében különösen működni. Az önvédelmi harcz végső küzdelmei közepette a zsidók teljes egyenjogúságát kívánta törvénybe iktatni.

polgármester öngyilkossá lett. A szolnoki csata után ugyanis, az érintetlen és győztes hadsereg nyomban megkezdette nagy felvonulását a tiszáninneni hadi műveletre. Görgey márczius

9-én Tokajba, innen Miskolczra ment hadi estével, márczius 18-án már Mezőkövesd és Szi- halom alatt, 20-án Bessenyő és Erdőtelken táborozott, úgy hogy márczius 30-án az eger- gyöngyösi országút már ismét a magyar hadsereg által volt megszállva s ezzel vármegyénk területe, az osztrák foglalás alól mentessé lett. Dembinszky helyett most Wetter vezette a magyar hadsereg felett a fővezérletet. E napokban azonban súlyosan megbetegedett, mire Kossuth Lajos, a ki márczius 2P-án Tisza-Fii- reden időzött, 30-án Egerbe jött, hogy a következő hadműveleteket megállapítsa. Itt folytatott tanácskozásból folyólag bizta megGörgeyt a főparancsnoksággal“

*

Ekkor már nagy ember volt: Magyarország kormányzója, egy nemzet legdrágább kincsének, életének, vérének ura s ezt a drága, ezt a megbecsülhetetlen kincset maga a nemzet adta neki.

És Ö nem volt hálátlan érte.

Cserébe adott érte a nemzetnek: szabadságot, fényt, hirnevet, dicsőséget; olyan fényt, hírnevet és dicsőséget, mely az egész világot bámulatba ejtette.