Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-01-30 / 4. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi január hó 30.

4. szám.

Szerkesztőség :

Eger, Czukor-utcza 2. szám I. eui.

Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Kiadóhivatal:

Eger. Káptalan-utcza 21. sz. Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: egész évre 6 fri, félévre 3 frt, negyedévre 1 frc 50 kr. Egyesszám ára 10 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

1 Fotisztelendö Kassuba Domokos ur!

'■*?. /. . • • ' ■ :

' • . , < Eger,'január .28, i

•&K Főtisztelendő Kassuba Domokos főgyin-J

. i % ■ ■' • ■■ ■ : ■ • ’ ! | . '

sitim igazgató urnák hirtelen nagyon is a

v#Vi ' ‘ ‘ ’ v‘

szivére feküdtek a varos dolgai.

Főtiszteiéi idő Kassuba Domokos tőgym-í nasitimi igazgató IIr telj es harmíncz perezig tartó „nagyszabású“ beszédei tartott az, állami reáliskola kifejlesztése megbeszélései czéljából összehitt értekezleten.

.. Pár évtizedes tanári működése alatt szerzett tapasztalataiból merített hatalmas argamentumokkal mutatta ki, - hogy milyen óriási szellemi tőkét nyerünk a reáliskola kifejlesztésével s hogy milyen barbár, gondolkozást tanúsít az, a ki még mindig szükkeblüséggel viseltetik a kulturális fejlődés alapintézményei: az iskolák iránt.

Nem! Főtisztelendő Kassuba Domokos főgymnasiumi igazgató ur nem ezt tette.

Főtisztelendő Kassuba Domokos főgymnasiumi igazgató ur harmincz perezig tarló „nagyszabású“ beszédében pár évtizedes tanári működése alatt szerzett tapasztalataiból merített, argumentumokkal azt mulatta ki, hogy nem kell iskola, nem kell kifejleszteni az, állami reáliskolát.

Nagyon szépen köszönjük a főtisztelendő urnák szives felvilágosítását. Okultunk

‘belőle, bár a nagyszabású beszéd egyrésze benrekedt úgy, hogy a beszéd végét, melyben volt szív eV Eger várost, „második szülővárosát“ az „ország szivének“ deklarálni, nem értettük meg egészben. Valami központi vérszállitó állomásról diskurált a főtisztelendő ur, a mely a fejnek és a láb* nak szállít táplálékot, de aztán ezt a szerencsétlen hasonlatot sehogysem tudta lábra állítani. Talán, azt akarta mondani a főtisztelendő ur, hogy ez a központi szállító-állomás néha eltéveszti a küldemények czimét es a lábnak szállítja azt, a mi tulajdonképen a fejnek szólt.

Egvékbént a tudós igazgató ur nagy apparátussal érkezett a város székházába. Igen leleményesen szedte össze adatait — a szegény reáliskola idei értesítőjéből.

Ennek az értesítőnek az 51. lapján

ugyanis ott találjuk azon adatokat, a me-,

lyekoől a föreáliskulák néptelenségét akarta

konstatálni. Engedje meg a tudós profeszszor ur, hogy mi is ebből az értesítőből

szedjük az argumentumokat s rámutassunk

azokra a statisztikai adatokra, a melyek

megdönthetetlenül igazolják, hogy a hány

czis terczi t a főgymnasium mellett • 1

fő reáliskola áll fenn, mindenütt a reáliskolák a győztesek, mert mindenütt a czistercziták isko 1 á. jaiban van kevesebb tanuló!

Hogy is mondja csak a német! Da liegt der Hund!..............

A főtisztelendő ur idézte Székesfehérvárt s nagy applombbal konstatálta, hogy mily kevés növendéke van ott a reáliskola felsőbb iskolájának. Azt azonban elfeledte a professzor ur említeni, hogy mennyi van a gymnasiumnak. Nos tehát megmondjuk mi.

Székesfehérvárit volt a múlt évben a czis/.terczita főgymnasiumnak 331, a főreáliskolának 383 tanulója, tehát 52-vel több.

Pécsett volt a cziszt. gymnasiumnak 394. az állami főreáliskolának 421 tanú. lója, tehát 27-el több.

Látja főtisztelendő ur, nekünk eszünk ágában sem lett volna ezeket a statisztikai adatokat összeszedni, ha főtisztelendőséged a vezetése alatt álló főgymnasium óriási terhei mellé a nyakába nem veszi még a város gondjait is. Tiszteljük, becsüljük, szeretjük és bámuljuk azokat az embereket, a kik magán-hivatásukon kivül még a közdolgokba is beavatkoznak, de mégis kritizáljuk őket. A közélet embereinek fedetlen mellel kell a pódiumra kiállaniok s lehetőleg otthon kell hagyniok a könnyen kilógható lólábakat, hogy a legélesebb kritika sem legyen képes a közszereplésben mást mint tárgyilagosságot látni.

De már bocsásson meg főtisztelendő

Az Egri Újság tárczája

Káin álma-- Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. —

— Irta s az „Egri általános iparos itjnság olvasóköre“ 1894. jan. 28-iki estélyén felolvasta: Türk Frigyes. —

Tisztelt hallgatóság!

Isten parancsolatát hajtotta végre törvény- hozásunk, mikor a vasárnapi munkaszünetet elrendelte. Nem ülhetjük meg épületesebben ezt a nyugalmat, mint ha lelkünket megdolgoztatjuk. Az erre való legjobb könyvet veszem hát elé; bioliai történetet mesélek.

... Az első emberpár kunyhójához lépünk. Ej van, és nem alszanak. Fájlalmas só- hajtozása hallatszik az első apának: mert Káin gyűlöli Ábelt.

Még hullott az éjjeli harmat, még hallgattak az alvó madarak, még éj honolt a völgyben és halavány szürkület a hegyek ormain: s Káin már kilépett buskomoran kunyhójából.

— Iszonyatos éj! — így dörgött szava a hajnali csöndben — mily sötét képek lebegtek körülöttem! n.s a mint rémálmaim eltűntek és elszenderedtem volna; akkor az ö sóhajtozása keltett föl. Jaj! Hát c«ak siralomra kell ébrednem? Oh, ezt a sirást, ezt a sóhajtozást fölöttem, nem birtam kiállani; oda van egész napi nyugalmam. . . Öcsémnek még a loghaszontala- nabb tettét is helyeslő mosoly kiséri untalan;

míg engem buskomor szomorúság üldöz mindenfelé.

Egy, szikláról lehajtó fa alá ért.

— Óh, itt-itt adj üdülést, édes álom! — így szólt. Fáradtan kerestelek kunyhómban, s alig terjeszted ki fölöttem szelíd szárnyaidat, a fájdalom jajszava vert föl. . . Engedd, föld. mely túlságosan megátkozva kimerítő munkát követelsz azért, hogy még tovább éljek, vagy inkább tovább nyomorogjak; engedd, hogy ezt a munkát egypár boldog pillanatig kipihenjem!

Az/.al leheveredett az illatos fűbe. Csakhamar reászállt az álom sötét szárnyaival.

Rég hegyezte már a fülét Káin viselkedésére Anamelecli (igy hivja őt a pokol.) Nyomon kísérte, s most mellette termett és megszólalt ■

— Mély álom ereszkedett szemeire; melléje fekszem és ördögi tervemnek megfelelő álmot, rajzolok képzeletébe. Fai fang és találékonyság, most álljatok mellém teljes erővel, keressetek föl minden képet, mely a mardosó irigységet és a dühöngő boszut fölháboritani képes!

A mint a gonoszlélek Káin mellé simult, megzudult az erdő, orditó szól nyargalt keresztül rajta és Káinnak arczához verdesie hajfürtjeit. De hasztalan: az álom mélyen elnyomta.

Álmában terjedelmes mezőt látott Káin, rajta kunyhókat, melyekben a megtestesült szegénység lakozék. Fiai és unokái a mezőn szétszórva nem ügyeltek a delelő napra, moly égető

sugarakat lő veit napsütött váltókra; nehéz munkával gyűjtögették szegénységüket, vagy ásták tel uj vetés alá a kemény földet; majd görnyedve, sebzett kezekkel gyomlálták a tövises dudvát, mely veteményüktől a tápláló nedvet elszitta. Feleségeik ezalatt a ház körül a nyomorúságos ebéddel valának elfoglalva. Első fia, Eliel, roskadozva jött meg terhével a mezőről és kimerültén dűlt le.

— Mdy nyomorúságos ez az élet!—igy panaszkodik lihegve ; mily súlyosan nehezedik az átok Káin fiaira! Csak az elsöszűlött gyermekeit sújtja az átok. Amoda, a hol Ábel fiai laknak, azokra a mezőkre árasztja a természet minden szépségét, minden öröm oda költözött; nálunk, nyomorultaknál csak a szegénység maradt és a munka.

Aztán virágos mezőt látott álmában Káin. Kristály patakok csavarogtak a lehajtó sötét lombok árnyában; itt zöld lugasok mellett csörgedeztek el, amott fasorok közt; tiszta vizökben virágok és csömölcsök tükröződtek ragyogó szinpompában; majd meg csöndes, árnyas tóba futottak, melynek virágos volt a partja Amott rezgő czitromligefben hüs szellők játszadoztak; emitt meg egy fügefa vetett széles árnyékot a virágokra. Hófehér nyájak bolyongtak a buja tűben és csipkedték az illatos virágokat, miközben a juhászlegény tel- koszoruzva kedves dalt énekelt az árnyékban pihenő leánynak Egy terjedelmes lugas alá ifjak és leányok gyülekeztek. Édes ital ömlött