Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-03-30 / 20. szám
lé évfolyam. Eger, 1894. évi márczius hd 30. 20. szám. Szerkesztőség: Eger. .Tőkai-utcza 2. szám I. ein. Kéziratok hétfőn és csütörtökön ti. n. 4 óráig fogait tati.ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. EGRI ÚJSÁG Kiadóhivatal: Eger, Piaez-utsza 4. szám Hirdetések hétfő- és ostttör- tökön d. u. 4 óráig fogadtatnak «1. Előfizetési ár: egész é r s 6 fr , félévr« 3 frt, negyedévre t frt 50 kr. Egye*száro ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. KOSSUTH LAJOS. — A gyászoló nemzet. — Eger, márczius 29. i. Az a mély gyász, mely a villamos drót- márczius 21-iki hírére költözött sziveinkbe napról-napra fokozódik s a résztvevő kegyelet nemzetünk nagy halottja iránt mind nagyobb s impozánsabb mérveket ölt. .t A gyászos napok eseményeiről a körvetkezőkben-számolunk be olvasóinknak: • 1. Hevesvármegye részvéte. Hevesvármegye rend k i v ii I i k ö z g y,ü 1 é s e ma, esötörlökön délelőtt 11 órakor ment végbe Ká 11 a y Zoltán dr. főispán elnöklete alatt. A közgyűlésre szóló meghívok szövege a kővetkező: „A vármegye törvényhatósági tagjait — 46 bizottsági tagnak hozzám benyújtott kérelme folytán— a folyó év márczius 29-én délelőtt 11 órakor Egerben, a megyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre ezennel meghívom. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya : „Miként kíván a vármegye közönsége Kossuth Lajos halála alkalmából kegyeletének kifejezést adni.“ Eger, 1884 márczius 22-én. Dr. Kállay főispán.“ A közgyűlést megelőzőleg értekezlet volt, -egyhangú határozat előkészítése czél- I jából, amelyen kisebb vitával elfogadták az 1 alispán javaslatait. A rendkívüli közgyűlést K á 11 a y Zoltán főispán nyitotta meg a következő beszéddel, a melyet a közgyűlés tagjai felállva |; hallgattak meg: „A nemzeti gyász, mely az egész országban nyilvánult, a csapás, mely fájdalom súlyával tölti el a kebleket, meg- [ magyarázza a mai rendkívüli közgyűlés egybehivásának okát és czélját. A nemzet, nagy halottja, Kossuth LLajos ravatalánál áll és a nagy veszteség feletti fájdalmának hatása alatt, a tisztelet és |- kegyelet egyöntetű megnyilatkozásával mutatja meg hogy a nagy halott emléke és a | „haza körül szerzett nagy érdemei eltörölhetvén betűkkel vannak bevésve a nemzet szikbe és emlékezetébe. A vármegye kegyeletének kifejezésére laz alispán már részben intézkedett. Ezen ^intézkedések tudomásul vétele és a további : intézkedések megtétele képezik a [ gyűlés tárgyát.“ r, r Az általános helyesléssel fogadott beszéd után Zalár József alispán állott fel * :s előrebocsátásával annak, hogy a főispánnak a gyászesetröl megemlékező szép és megindító beszédéhez semmi hozzáadandó nincsen, kérte, hogy a közgyűlés hallgassa meg jelentését és javaslatát. H á m Gyula főjegyző tollából került ki az a poetikus hangú jelentés, melyet ugyancsak a főjegyző olvasott fel s melynek szövege a következő : Tek. vármegyei törvényhatósági bizottság! A hosszas, s az egész ország által aggodalommal figyelt küzdelemben a természet romboló ereje kerekedett felül. Nem váratlanul jött, mégis megdöbbentett s mély fájdalommal töltött el minden hazafi i szivet a f. hó 20-ikán érkező lesújtó hir : „A nemzet, legnagyobb fia, Kossuth Lajos 20-ikán éjjel 10 óra 50 perezkor Torino városában meghalt.“ Közel egy század nyomta vállait, nemzedékek dőltek ki mellőle, s az egész műveli világ csodála'a és hódolata környezte közel egy félszázadon keresztül. A nagy 1 müveit nemzetek bámulták benne a szellem- óriást, a szabadság s az elvek törhetetlen | bajnokát, s elhunytával még az elveivel ellentétben állók is sietnek kegyeletük adóját leróni Amily páratlan egyénisége a világ- j történelemben, oly páratlanul nyilvánul ravatalánál a müveit világ tisztelete. Az idegen müveit nemzetek érzelmei- j nek ily nemes megnyilatkozása azonban nem enyhíti ama megmérhetlen fájdalmat, melyet nemzete érez a pótolhatatlan veszteség felett. Mert mi benne az uj Magyar- ország atyját, nehéz viszonyaik között ! gondos és csalhatatlan tanácsadónkat vesz- j tettük el. Üldöztetések között, nehéz küzdelmek árán alkotá meg az 1848. évi tör- ! vényeket, melyek a szabadság és egyenlő- 1 ség elveivel összeforrasztott sziklakemény alapokra fektették le az újjá született Magyarország alkotmányos épületét. Csak az alapokat vethette meg, már akna, majd ! nyílt harcz keltek ellene, s ekkor varázsszavaival, félistent megillető erő feszítéssel | oly védelmet szervezett, melynek megdöntésére két nagyhatalom hadseregének kellett szövetkezni. A müveit külföld már nem is tudott létezésünkről, e páratlan eredmény felkölté érdeklődését, ismertté vált ismét a magyar név, csodálták a kitartást és hősiességet. És a rokonszenvet többé megváltoztatni nem lehetett, mert a szabadságharcz leverése után ismét Kossuth volt az, aki szóval s írásban, láng szellemének egész hevével ébresztette a müveit nemzeteknek irántunk felébredt rokonszenvét, népeket, államférfiakat és államfőket nyerve meg igaz- ügyünknek. Közreműködött és fontos tényező oly világ események előidézésében, amelyekből reményiette, hogy hazája felszabadulását is elérheti. És ha e részben a körülmények nem is eléggé kedvezően alakultak, fóképen az Ö lankadatlan buzgalmának és munkálkodásának köszönhető, hogy elnyomóink kitűzött czélukat el nem érhették, hogy végre is állami épületünk kiépítését a Kossuth által 1848. évben lerakott alapokon folytathatjuk. Ösmeri legalább főbb mozzanataiban minden magyar az 1848/9-iki nagy napok eseményeit, — tudomással birunk e szel- lemnriásnak az ötvenes években a nyugati müveit államokban hazánk felszabaditása érdekében kifejtett nagyszabású működéséről. S aki mindent áldozott a hazáért: Kossuth Lajos, mint hontalan hunyta le szemeit. Csak hamvai kerülhetnek vissza az imádott haza földjébe. Hevesmegve közönsége változatlan hódoló tisztelettel viseltetett minden időben hazájának legnagyobb fia iránt, s emez érzelmeinek legutóbb 1892. okt. 10-én tartott közgyűlésében 376,/XXXViI. 92. szám alatt hozott határozata alapján a nagy Hontalanhoz születésének 90-ik évfordulója alkalmával intézett feliratában is a legmelegebben kifejezést adott. Kötelességemnek tartottam tehát, hogy részemről is, a vármegye közönsége nevében az országos gyászhoz csati*, kozva a t. bizottság utólagos jóváhagyása mellett azonnal mindazon intézkedést megtegyem, ami mélyen átérzett fájdalmunkat külsőleg is kifejezze. A lesújtó halálhír vétele után.a megye székházán rögtön kitiizettem a nemzeti gyász jelvényeit. Intézkedésem folytán a gyászravatalra Torinóba egy diszes koszorú küldetett, a vármegye színeit viselő szalagokon e felirattal : „Kossuth Lajos ravatalára a gyászoló Hevesvármegye.“ Kossuth Ferenezhez, a megdi csőült méltó fiához e táviratot küldöttem : ..Fogadja általam fájdalmas részvétnyilatkozatát a gyászoló Heves vármegyének.“ Felkértem : Malatinszky György, Graefj Jenő, Papszász György és dr. Nánássy Ödön m. biz. tagokat, hogy a Turinban megtartandó gyászszertartáson a vármegyét képviselnék és a küldöttség eljárásáról a t. bizottságot majdan értesítsék. Kezdeményeztem a rendkívüli közgyűlés egybehivását, s az a kérvényt aláíró 46 megyebizottsági tag kérelmére elrendeltetett hogy a t. bizotttság további határozatokat hozzon a felett: miként kívánja kegyelete adóját leróni. A temetés előkészületeit végző nagybizottság elnökéhez a székesfőváros első
