Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-01-26 / 3. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi január fió 26. 3. szám. Szerkesztőség : Eger, Czukor-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. ti. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Káptalan-utcza 21. sz. Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 írt, félévre 3 frt, aegyed- év.e 1 írt 50 kr. Egyesszám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Reáliskolánk ügye. Azon kérdések közt, melyek újabban városunk közönségét oly élénken foglalkoztatják, egyik legfontosabb és mindenesetre a legsürgősebb a helybeli áll. reáliskola kif-ej lesz lésének kérdése. Nem szenved kétséget, hogy ez az ügy nagy port fog fölverni s hogy a kifejlesztés barát] ói és ellenzői közt heves küzdelem fog kifejlődni. A legnagyobb szerepet ebben a kérdésben — legalább a nagy közönségnél — a pénzügyi szempont fogja játszani, — mi, tekintettel városunk kedvezőtlen, szűk anyagi helyzetére, nem is lehet rósz néven venni. És mégis — legalább a m i nézetünk szerint — nem az anyagi áldozatok szempontja fogja ezt a kérdést eldönteni. Mert a mit az ember igazán óhajt, igazán szükségesnek tart, annak megvalósítására még kedvezőtlen körülmények közt is talál módot. Különben is a fennforgó ügy követelte anyagi áldozatok csak első tekintetre látszanak olyan elviselhetetlenül terheseknek' mert a kormány kiküldöttjével folytatott tárgyalások tanúsága szerint, a minisztérium nem követel okvetetleniil egy uj épü letet (bár ilyennek emelése kétségtelenül kívánatos volna) s az évi járulék megállapításában is engedékenységre lesz bírható. Az Egri Újság tárczája A dal vége. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Egy kis hegyi patak partján, Rezgőnyárfa lombja alatt, De sokszor is megkinozott Egy titkos, egy mély gondolat; S a mig lelkem igy szenvedett, Lantomon bus dalt pengeték — És e bús dal vége ez volt: »Margit, oh! mondd, szeretsz-e még ?« . . . Ha elnémult a siró lant, Zokogtam a fájdalomtúl Mint a gyermek, ha anyjára A rideg sir éje borul. . ... De csak ismét pendült a húr S dalszavára felsohajték. Mert e bus dal vége ez volt: »Margit, oh! mondd, szeretsz-e még ?« . . . A fa ágról egy kis madár — Oh, mily kínos emlékezet, — Érezte tán’ gyötrelmemet, Hogy reám oly fájón nézett. A f ő k é r d é s itt az, hogy Eger város közönsége óhajtja-e és szükségesnek lartja-e a reáliskola kifejlesztését; —- s a ki az itju intézet sorsát szivén hordja, annak legfőbb kötelessége első sorban nem a pénzügyi aggodalmak eloszlatása, hanem annak hangsúlyozása, hogy egy teljes főreáliskola szükségessége Egerben, igenis fenforog. Köztudomású tény, hogy régi. jó hírnévnek örvendő derék fögymnasiumunk évről-évre alig képes tanitványait elhelyezni s hogy még magasabb osztályai is majdnem túl vannak tömve. S ennek daczára, reáliskolánknál a folyó iskolai évben két párhuzamos első osztályt kellett felállítani, — a mint hogy általában, fiatal intézetünk népessége folytonos emelkedést mutat. — Hogy a reáliskola n e - g y e d i k osztályába jelenleg huszonhárom tanuló jár, nem hozható fel ellenérvül, mert az eredetileg kilátásba helyezett négy évi zsákutcza bizony nem igen Volt alkalmas, akár tanulókat toborzani, akár a meglevőket a kitnaradozástól visszatartani. Hogy a kifejlesztésnek csak halvány reménye is mily kedvezően hatott, mutatja az idei első osztály örvendetes látogatása. Amint az ötödik osztály megnyílik, előre láthatólag még népesebb lesz az első osztály, — népesebb és jobb, mert olyan tanulók is sűrűbben fogják akkor a reáliskolát fölkeEgyet aztán ő is dalolt Lelkemben árja most is ég, Mert a bus dal vége ez volt: »Margit, oh! mondd, szeretsz-e még?« . . . Borongó. Hamis Amor. (Jelenet.) A történet helye igen szép és kellemes szalon A falakat és padozatot drága perzsa szőnyegek borítják. Az ablak mögött hullámosán omlik alá a szép csipkefüggöny, melynek közelében buja pompával délszaki növények virítanak. A tavaszi nap egy sugara áttör egy csipkefüggöny nyitáson és szelíd fénynyel vonja be a kedves fészket, melynek szelíd galambja alacsony kereveten pihen regényes poseban. Fejét tenyerébe hajtva lábait hanyagul nyugtatja puha zsámolyán. Ruhájának tapadó finom szövete telt idomaihoz simul és a karcsú bokákon felül megtörik, hogy egy sejtelemszerü keskeny nyílást hagyjon, melyen keresztül villan a selyem harisnyák színes csikja. Körülötte fény és illat. Élénken figyel, keble lázasan liheg és szép metszésű száját félig nyitva tartja s táguló resni, kik ilynemű intézet révén akarnak magasabb tudományos qualifikatiót szerezni s nem olyan fiuk fogják, mint jelenleg, a többséget képezni, kik — más, tisztán gyakorlati czélu tanintézet hiányában — csak azért keresik fel a reáliskolát, hogy nőjenek és mint leendő iparosok, az elemi oktatás színvonalán mégis kissé fölülemel- kedő eruditióhoz jussanak. A reáliskola tuddományos csakúgy, mint a gymnasium és ha valamely tanintézet a reáliskola nevének álarcza alatt polgári vagy ipariskolai czéloknak kénytelen szolgálatába szegődni, akkor elvesztette létjogosultságát. — Vagy főreáliskola, vagy s e- milyen! Ez előtt az alternativa előtt állunk. Egy tudományos jellegű intézet, az előirt színvonal koczkáztatása nélkül, nem tarthat szemmel pusztán gyakorlati czélokat, — tudományos pályára hivatott, ha mindjárt kisebbségben levő növendékeit pedig sem meg nem foszthatja a nekik járó szellemi tápláléktól, sem abba a kényszer- helyzetbe nem hozhatja, hogy négy év elteltével másutt legyenek kénytelenek — ha ugyan anyagi körülményeik egyáltalában engedik — reáliskolai tanulmányaikat folytatni. Ha tehát egyáltalában akarunk Egerben reáliskolát, akkor az csak főreáliskola lehet. De hát sokan azért nem akarnak itt finom orrlyukain mohón nyeli a szalon illatos levegőjét. Olyan ez az asszony, mint egy remegő galamb, amely miDden pillanatban attól fél, hogy ragadozó vércse csap reá. Minden zajra ősszerezdül s szemeiből tüzsugár csap ki, amint várakozva tekint az ajtó felé. Egyszerre könnyű léptek zaja hangzik fel, melyet csak az ő finom ösztöne sejt, mert hiszen minden hangot elnyel a külső terem futó szőnyege. Az ajtó csendesen megnyilik és egy térti lép be. Egy pillanatig megáll az ajtónál. A szép asszony bűvös tekintetének varázsa lebilincseli. Néhány perczig némán tekint a legragyogóbb képre, aztán mellé lép és áhítattal borul térdre, mint a hivő az oltár Madonna előtt Csodás fény gyűl fel a teremben. Mosolygó Ámor felettük lebeg és a kép előtt egy alá- göidülni készülő függöny zsinórját fesziti ki, melyet addig tart felvonva, ameddig szeszélyének tetszik. Ez a szárnyas Ámor ma különös dévajkodó kedvében van. Minduntalan a függöny zsinórjának szegezi nyílvesszőjét,^mintha nem akarná mutatni a kép izgató jelenetét. Eddig csak a szemek sugara beszélt a szerelem nagy és örvénylő szenvedélyéről, de az ajkak némán maradtak. Most a férfi megszólalt :
