Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-03-06 / 14. szám
hogy jó katholikus, a másik, hogy jó ellenzéki ember azok mellett — különösen pedig a házassági jogról szóló törvényjavaslat mellett — állást nem foglalhat. Az én csekély személyiségem katholikus is, ellenzéki is. Hogy jó-e? ezt lermészelesen más van hivatva megbirálni. Ezen két szempontból bátorkodom a fenforgó kérdést megvilágítani. A szónokok érdemül szokták felhozni, hogy beszédükben objektivek, tárgyilagosak lesznek. En nemcsaknogy nem ígérem ezt, hanem ellenkezőleg kijelentem, hogy subjektiv, alanyias leszek, ; z énemet, saját benső lényemet fogom kitárni és pedig minden utógondolat , nélkül, teljes őszinteséggel, annál nagyobb annál megtisztultabb őszinteséggel, minél nagyobb a gyülekezet, mely előtt nyilatkozom. A jelen esetben nem találom megállhatőnak azon franczia közmondás ellentételét, hogy minél kisebb a társaság annál több a füle. Beláthatatlanul nagy az a díszes társaság, melyhez most szólok, mégis tudom, hogy az itt elhangzott szavakat még azok is meghallják, a kik ninesennek itt (Éljen ! Igaz ! Úgy van !) Tehát mit szól bennem a katholikus a reformjavaslatokhoz ? (Halljuk.) A kérdésre minden habozás nélkül igyekszem megfelelni, mondhatnám, nyilvánosan meggyónok. Hogy jó katholikus vagyok, azt már én nem mondom ; nem pedig azért, mert először ez kezd unalmas lenni, mert másodszor : az enyémhez hasonló gondolkozásuak- nak ez, jól kellvón meg is van tiltva ([gaz ! Úgy van!) Tehát azt, hogy jó katholikus vagyok, nem mondom, hanem érzem (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Érzem, hogy a kereszténység bölcs megalapítójának azt az alaptörvényét igyekszem mindenkor híven megtartani, hogy szeresd feleberáto- dat, mint lenmagadat (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Minden cselekedetemben a szeretet vezórcsillaga után indultam. A mi pedig még közelebbről — vallásos érzületemet illeti; ámbár vérereimben nincs egy csöpp, mely minden egyéb tekintben elöhaladni ne kívánna, vallási dolgokban lelkemnek á nyugalom a sajátja. Beható figyelemínel kutatom tehát, hogy vallásos érzületem nyugalmát nem. zavarták-e meg a reformjavaslatok, ügy találom, hogy vallásos érzelmeim egyetlen egy szála nincs érintve (Igaz I úgy van!) Gyermekeim vannak. Mi fog történni ezekkel ha majd házasságra lépnek ? Az fog történni, hogy engedelmeskedni fognak az állam törvényeinek (Lelkes éljenzés), meg fogják kötni a házasságot a polgári hatóság elölt. De ki akarja őket gátolni abban, hogy lelki ismeretük sugallatát követve az egyház törvényeinek is engedelmeskedjenek, az egyház lelket megnyugtató áldását is kikérjék, önkényt megtegyék azt, a mire ma még kényszerülve volnának (Lelkes éljenzés). Ebben őket nem gátolja senki, ezt nekik az állam nem tiltja meg, sőt ajánlja (Igaz! úgy van!). Nos tehát, ezek a reformjavaslatok nem is izgatták fel az én vallásos érzületemet, hanem lelkem nyugodt maradt, mint a csendes tenger szellötlen időben. ját a jó Tinódi, rögtön egy más, szintén egykorú költő, és pedig már igazi költö ragadta fel a lantot, egy nagy költő, kit kora Petőfijének mond az irodalomtörténet. E nagy költö b. Balassi Bálint volt, ki itt tölté élte legszebb éveit falaink között, sőt nőül is vette Dobó Krisztinát. Eger akkoron végvár volt, mert a török hódoltság csaknem idáig terjesztő már ki határait. Gyönyörű dala tehát Egerre szól: Vitézek! mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél ? Ecseteli aztán a végvári .katonaélet részleteit, dicsőíti a kalandos katonákat, s igy végzi: Oh végbelieknek. Ifjú vitézeknek Dicséretes serege !. Kiknek e világon Szerte-szerént vagyon Mindeneknél jó neve! Mint sok fát gyümölcscsel, Sok jó szerencsékkel Áldjon Isten mezőkbe! A tavaszt dicsőítő énekében pedig igy magasztalja a végbeli katonát: Sőt még az végbeli jó vitéz katonák, A szép szagu mezöt kik szélylyel bejárják, Most azok is vigadnak, az üdöt mulatják. Es reáui a politikai ellenzéki emberre, milyen hatása volt a reformjavaslatnak ? Erről a hatásról, is őszintén számolok. Előbb azonban még a sub- jektivitásnál is messzebb menő megjegyzést kell ten- m m. Én ■ , >got 18ti8-ban, tollát a mostani a’kot- mánvunk ó pját képező, úgynevezett 67-es kiegyezést meg.'ló..ö évben végeztem el. Tehát már akkor nekem is tant minden más honpolgárnak megvolt a feltételszerü érettségem arra, hogy a haza sorsát érdeklő dolgokról magamnak véleményt alkothattam. Habár Deák Ferencz igaz hazaüsága, mély bölcsessége előtt mindenkor tisztelettel hajoltam meg és habár azóta már 27 év múlt el, nem volt egy pillanat, nem fordult elő ez események oly változata, melyben a 67-ben elfogadott közjogi alapot a magyar nemzet alapos boldogulására, vagy éppen nagyságának kifejlesztésére alkalmasnak találtam volna. És reám, mondhatnám a megkövült ellenzéki emberre, a reform javaslatok mily hatással voltak ? A reformok első megvillanása inkább politikai érzékemet érintette és ez érintés kellemes volt. Midőn pedig elmém kezdette bonczolni, taglalni a megpendített eszmét, világos lett előttem, hogy az én elveim oly sok tősgyökeres magyar ember politikai elve, politikai hite és reménye, hogy alkot- mányosúton leendő érvényesülésének is k«zd már legalább pitymallani. (Élénk tetszés) Elfogulatlan elmém s elveimhez hű szivem a hajnalhasadást sejtik. (Hosz- szanlartó lelkes éljenzés). És végre mit szóllott mindezekhez bennem a magyar ember ? Én abból a városból, abból a vármegyéből való vagyok, ahol talán egyetlen egy ember sincs, bensziilött bizonyára nincsen, aki nem tud magyarul. (Lelkes éljenzés). Mi Hevesvármegyében mindnyájan még álmodni is magyarul álmodunk. (Élénk tetszés és éljenzés). És e. magyar vér ezen szabad szellemű mozgahnok hatása alatt úgy pezseg, úgy forr, hogy lelkem csak úgy repes örömében. (Lelkes éljenzés). De elvem is helyesli o mozgalmakat. Ősrégi tapasztalat, hogy a magyart inkább az apathiától, a tes- pedéstől, rrimt a kitöréstől kell félteni. Már a költö mondotta, hogy a magyarra a béke vészesebb. Ez a nemes szellemű liberális'irányú mozgalom üditö tengeri fuvallatként hatott a nemzetre és ez a kedvező szellő hozott bennünket ide az országvá ■ rosba. Ez a nagygyűlés a magyar géniusz megnyilatkozása. (Lelkes éljenzés). Röviden összegezve tehát a mondottakat, a reformjavaslatok folytán bennem a katholikus nyugodt marad, az ellenzéki férfiú a virradatot sejti, a magyar ember pedig örvendezik. (Élénk tetszés és éljenzés). Ezért a mélyen tisztelt nagygyűlést arra kérem, hogy ezen reformtörekvéseket helyeselni méltóztassék. (Hosszantartó meg-meg- ujjuló lelkes éljenzés). A többi szónoklatok. A Babocsav Sándor beszédét' követő hosz- szas éljenzés leesillapodta után Molnár Sándor lépett az emelvényre, ki a nagybecskereki küldöttség nevében beszéli. Utánna sorban következtek: Szolnok képviseletében Pólya Béla, HódmezőváKi szép füven lévén, bánik jó lovával, Ki vígan lakozik vitéz barátjával, Ki penig vitéz fegyvert tisztittat csiszárral. A nagy költőt, b. Balassi Bálintot a sorsharag utóbb üldözőbe vette annyira, hogy eltökélte a külföldre való bujdosást. Ekkor költötte azon gyönyörű dalát, mely később a kibujdosó Rákóczinak is búcsúztató dala lett: Őszi harmat után, Végre mikor aztán Fujdogál a hideg szél, Nem sok idő múltán Sárgul, hulldogálván Fákról a gyönge levél ;, Zöld erdő harmatját, Piros csizmám nyomát Hóval lepi bé a tél. Búcsút vevén pedig hazájától, e versében igy emlékszik meg Egerről: Egriek ! vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti: Istennek ajánlva légyetek immár ti! így zengve lépi át a Kárpátokat a költő, ugyanarra, merre Rákócziékat vitte a sors. A hosz- szú álomkórság ideje alatt, mely a kuruez háborúkat követte, hallgatott az irodalom, nem zengik sárhely nevében Draskóczy Pál, Szentes nevében F e k e t e Márton, majd legutóljára H o r v á t h Gyula orsz. képviselő szónoklata. A nagygyűlés határozati javaslata. Az utolsó szónok beszéd« után Orczy Béla báró elnök Bossánvi jegyzővel a következő határozati javaslatot olvastatta fel: Mi az ország minden részéből vallás- és pártkü- lomség nélkül egybegyült honpolgárok — haladó időnk története számára is — hazafias meggyőződésünkét a következő határozatokban nyilvánítjuk, (Halljak : Halljuk !) 1. Ünnepélyesen óvást teszünk a nemzetünk jellemével s hazánk érdekeivel össze nem férő, egyoldalú fele - kezetiesség ellen. (E'énk helyeslés.) 2. Bízva a törvényhozás bölcsességébe, haladásunk e forduló pontján kijelentjük, miszerint hazánk jövőjének egyik biztosítékát abban látjuk, hogy a napirenden lrvö egyházpolitikai reformok, a kötelező polgári házasság (Hosszas lelkes éljenzés), kapcsolatosan az 1868. évi Lili. t.-cz módosításával, az állami anyakönyvvezetés, a vallásszabad gyakorlata s a zsidó vallás egyenjogisitásának törvénybe iktatásával minélelöbb megoldassanak. (Lelkes éljenzés.) A gyűlés berekesztése. Orczy báró elnök miután konstatálta a határozati javaslat elfogadását, meleg szavakban mon- dotp köszönetét a küldöttségeknek megjelenésükért, melylyel lehetővé tették, hogy ily nagyszerű és méltóságteljes nagygyűlés volt tartható. Beszédét a király éltetésével végezte. Az elnök zárőszavai után a küldöttségek rendbe sorakoztak és megkezdődött az elvonulás, mely szintoly példás rendben ment végbe, mint az érkezés. A menet a nagygyűlés színhelyéről a kere- pesi-uti temetőbe vonult, hol koszorút helyezett Deák Ferencz és Irányi Dániel sírjára. Sötét este volt már mikor a rendezőség és a közönség a temetőből fáklyafény mellett kivonult és a nagy nap jelentőségéhez méltón a Szózat éneklése mellett szétoszlott. Egri ipar — külföldön, — Balkay István szölöoltó hüvelye. — Eger, márczius 5. A mily örömmel, ép olyan lehangoltsággal olvastuk a minap egyik tekintélyes fővárosi lapban, a »Hazánkéban az alábbi sorokat, melyek egy egr( iparos, Balkay István gépész-lakatosnak gyártmányára, az általa készített szölőoltóhüvelyekre vonatkoznak. Örülünk azért, mert Balkay gyártmányát a külföldön is észrevették, lehangoltak vagyunk pedig azért, mert ezt a gyártmányt a külföldnek kellett előbb észrevenni, hogy mi -magyarok igazi becsét és értékét mérlegelni tudjuk. hát Eger dicsőségét. De amint a 18-ik század 2-ik felében uj életre kel a nemzeti szellem, a felébredt irodalom hajnalán csakhamar találkozik egy kedvelt költö gr. Gvadányi József személyében, ki költői dicsőségének fő-fő részét annak köszönhető, hogy fiatal korában Egerben járván iskolába, a mi viszonyainkat s körülményeinket annyira megismerte s emlékébe véste, hogy egyik müvében egy oly életre való egyént teremtett, minőt teremtenie kevés költőnek sikerült. E költemény emlitett alakja a hires Rontó Pál, egri huszár, ki Benyovszky Móricz gr. oldalán oly sok kalandon ment át. Gvadányi ez alkotásáról, kapcsolatban a Peleskei Nótáriussal, Arany János igy ir: »Gvadányinak olyasmi sikerült, ami egynek sem haladottabb kortársai, egynek sem összes magyar elődei közzül: csupa képzeletből egy pár alakot teremteni, mely mint kicsinynek nagynak ismerőse, nemzedékről nemzedékre fönmaradjon.. . . Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz kalandjai ismaretesbek, hogysem itt e könyvből szükség volna bővebb fejtegetést adnunk. Minden iskolás gyermek elolvassa még ma is.» Arany szerint tehát nem tudjuk eldönteni, vajon Rontó Pál csakugyan élt-e; szerinte öt Gvadányi egészen képzeletéből teremtette volna, és pedig oly sikeresen, hogy Egerben még ma is találgatják, ki volt az a Rontó Pál ? (Foljt. köv.)
