Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-03-06 / 14. szám

Köztelkek eladása. A Klein Lipót és neje, valamint az egri első magyar lakatos- és lemez ár úgy ár által benyújtott'azon kérvények tárgyalására, melyek a város tulajdonát' képező köztelkek megvásárolására vonatkoznak újabb 30 napi határidő tűzetett ki.

A makiári úti kisdedovoda czéljaira Angvalosy János és nejétől megvett ház vételárának hifizetésére vonatkozó tanács-vélemény elfogadtatott.

U t-b i z o 11 s á g i tagok. Az Eger-Szóláth és szent-mariai viczinális út ügyében Hervesmegye alispánjának 2567/94. számú határozata folytán út- bizottsági tagokul: R u z s i n Manó, S i m o n y i Károly és Szrogh István városi mérnök választattak meg.

A dohánygyár ideiglenes helyisége. A föntebbbiekben kimerittetvén a napirendre kilűzött tárgysorozat érdemleges tárgyalása, napirenden kívül Lefévre h. pogármester előterjesztésére elhatározta a képviselőtestület, hogy a város tulajdonát képező Korona épület ideiglenes dohánygyárnak átadassák.

Ennél a tételnél provokált egy kis vitát Jobbágy István városi képviselő, ki Eger városának a kormánnyal szemben tanúsított azon g a - vallérságát kifogásolta, hogy a Koronát ingyen óhajtja átadni két évre. Azonban ez a vita — mint már fönnebb is megemlítettük — sikertelen és eredmény nélkül hangzott el a sárgaház vörös termében.

— 2 —

liberális eszmék s az ebből kisugárzott liberális reformok mellett.

Toll nem képes leírni azt a fényt, azt az ünnepi pompát, azt a lelkesedést, mely a székes fővárost e napon betol'é. Csak látni, csak hallani lehetett, de elképzelni nem, azt az impozáns embertömegéf, mely isten szabad ege alatt, lobogódiszt öltött házsorok között zászlók lobogása, éljenek riadalma mellett vonult fel a nagy gyűlés színhelyére, hogy tüntessen a nemzet igaz érdekeinek szolgálatában.

Az ünnepség lefolyásáról kiküldött tudósitónk a közetkezö részleteket jelenti:

H e v e s m é gy o k ü 1 dö11 s'é g e.

Hevesmegye a liberális nagygyűlésen 100 taggal volt képviselve és saját, nemzeti szitui zászlaja alatt, melyen a következő felirat volt olvasható: „Hovesvármegye“ tartotta bevonulását a székes fővárosba. A küldöttség zömét egriek képezték, de képviselve volt benne Gyöngyös város, a tisza vidék, T i s z a-F u r e d, P o r o s z 1 ó és a hevesi járás Hevesmegye országgyűlési képviselői közül egyedül Nánásy Ödön csatlakozott a küldöttséghez.

A fogadtatás.

Hevesmegye küldöttsége rendkívül szives és előzékeny fogadtatásban részült megérkezésekor és habár Esztergom, az ország lierczeg- primásának székhelye szintén hatalmas szárn- arányu küldöttséggel volt képviselve, szemmel láthatólag Jó hatást tett az egri érsek székhelyének ily impozáns számban való képviselete a liberális mozgalmakban.

A diszmenet.

A küldöttségek délután 1 órakor kezdtek tömörülni a' székesfőváros három különböző pontján kijelölt gyülöhel/eken.

Az első ilyen gyülekező hely a Ferencz József-tér volt, második a Kálvin-tér, harmadik a nyugati pályaudvar.

Hevesmegye küldöttsége a Ferencz-Józse'- téron csatlakozott a menethez, melyet a Fürdő- utczán át Eohonczy Gedeon vezetett, Károlyi Gyula gróf és Károlyi Imre gróf kíséretében, mindhárom diszmagyarban lóháton.

A küldöttséget, csatlakozásakor, lelkesen megéljenezte a hullámzó emberáradat és hasonló tüntető éljenekben még többször is volt alkalma részesülni a felvonulás tartama alatt,

A poziczió, melyet elfoglalt a menetben, igen kedvező volt, mert csaknem az elejére jut ott a mozgó embertömegnek.

A menetet, melynek elején a nagygyűlés hatalmas nemzeti szinti lobogóját „Éljenek a szabadelvű reformok“ felirattal vitték, az Oktogon-téren, a Teréz-körut sarkánál Samassa József dr. egri érsek, Párvy Sándor dr. kanonok és Szmrecsányf Lajos is végig nézték az erkélyről.

így haladt tömör, zárt sorokban a lelkesült néptömeg végig az Andrásy-ulon, folytonosan éltetve a királyt, Wekerle Sándor dr. miniszterelnököt, Szilágyi Dezső igazságügy-, minisztert, és különösen Csáky Albint, ki épugy mint Szilágyi, egy Andrássy-uti villából nézte végig a menet elvonulását, melynek egész magatartásán rendkívül imponált a rajta elölülő magasztosság, komolyság, érett megíonlolás s a mi mindennél csodálatosabb; a mindvégig megtartott nyugalom és r e n d. Lelkes éljeneket kaptak még Munkácsy Mihály és Jókai Mór, a jubiláns költőkirály is.

A nagygyűlés.

Délután 4 óra volt, mikor a menet a városligetbe ért a gyűlés színhelyére és elhelyezkedett az iparcsarnok kőiül elterülő óriási térségen, mely a Stefáuia-út és Csömöri-út, sarkától 14 hold területen fekszik, köröskörül karfákkal elkerítve, középütt pedig három emelvénnyel, az elnökség, a hölgyek s a sajtó részére föntartva.

A nap, mely időközben keresztül tőié sugarait az eget elborító felhők között, vidáman mosolygott alá a kétszázötvenezernyi tömegre, mely szédítő emberáradatként hullámzott az óriási téren s úgy tetszett, mintha ama márcziust nagy napok tiizét, lelkesedését akarná reá árasztani az egybegyűltekre, melyek dicső emléke örökre feledhetetlen a magyarok előtt.

Már' elmúlt négy óra, midőn Oi cz y Béla báró volt királyszemélyekörüli miniszter elfoglalta helyét az elnöki emelvényen és megnyitotta az ülést.

Az első szónok Morzsányi Károly országos képviselő volt, kinek zajos éljenzé sekkel jutalmazott beszéde után megszólalt a kűrijei, mely a következő szónok, a Debreczen törvényhatósága nevében beszélő Vértesy István beszédét jelezte. A harmadik szónok, a kolozsvári küldöttség nevében beszélő Hallói- Károly egyetemi tanár volt, moly után B a l o- csay Sándor következett, ki a liovesinegyeí küldöttség nevében szólott.

Babocsay a szószéken.

Hevesmegye küldöttségének szónokát, B a b o c s a y Sándort rokonszenves ovácziókban részesítette a nagygyűlés az emelvényre leniékor s nagyhatású beszédét többször lelkes él jenzések szakították meg.

Zajos és általános tetszést aratott különösen az a kijelentése, hogy ő nem in o n d j a. hanem érzi, hogy katholikus, s mint kaiból i k u s és mint ellenzéki támogatja a liberális javaslatot.

Babócsay beszéde.

'Mélyen tisztelt nagygyűlés!

A liberális törvényjavaslatokkal szemben Uti Ionosén két tiltó körülményre utalnak. Egyik a^

A liberális nagygyűlés.

— Kiküldött tudósítónk expresz jelentése. — Budapest, márczius 4.

A komor téli borongáson, a nehézkes, vizpáfákkal telt levegőn keresztül hatalmas fénysugár lövelt ma a magyar székes fővárosra : a liberalizmus, a szabadeszmék fenséges fénye s jótékony mele gél és világossággal töltötte be az egész légkört.

Ünnepe volt ma itt a magyarnak, melynek áldása, melynek ténye csakhamar szét fog áradni az egész országra.

Valóságos emberáradat özönlé el a főváros utczáit, s az ország minden részéről berobogó különvonatok csak növelték, csak fokozták a beláthatatlan sokadalmat. Jly nagy számban még soha sem jelentek meg a küldöttségek Budapesten, s hogy megjelentek most, mutatja a reform- javaslatok fontosságát és hordorejét, melynek érdekében egybegyűltek, hogy számukkal, sokadalmukkal imponáljanak és tüntessenek a

Már ha okait keressük nemzetünk e magyarosító erejének, úgy bizonyára az okok legkitűnőbbjei között azon forró hazaszeretetet, hősies vitézséget, halált kaczagó bátorságot, szóval azon hazafias és hősies erényeket fogjuk találni, melyek oly bűvös fénykoszorut fonnak a magyarság feje körül, hogy ellenállhatatatlan csodálatra ragadják az idegent, s megszerettetik fajunkat a világgal, s büszkévé tesznek mindenkit, aki magyarnak mondhatja magát.

Ha ez igy van, akkor bizonyára Magyarországnak alig van városa, mely magyarositőbb erővel birna Egernél. Nincs is oly tiszta magyar ajkú város tán kettő sem az országban, mint a mi városunk. S nem is csoda, mert az emberi nem egész történelme sehol sem mutatja föl a vitézségnek oly sikeres és fényes példáját, mint Eger városának történelme, különösen pedig a vár hősi védelme a török ellen Üöbó István alatt. Bizonyára ez az egyik főoka annak, hogy Eger nemcsak az idegeneket magyarosította meg falai között, hanem még magát a magyar nemzetet is lelkesülésre és csodálatra ragadta, sőt a magyar géniusz virágait: a magyar költők apraját-nagyját lelkes költői műremekek alkotására ihlette, úgy hogy elmondhatjuk, egyetlen város hősiességéről sem emlékszik meg irodalmunk oly gyakorta és fényesen, mint Egerről.

Igaz, sokat zeng a költők lantja Budáról, Szigetvárról, Drégelről is; ámde a Budánál, Szigetvárnál, Drégelnél folyt hősi küzdelmeket nem a budaiak, szigetváriak és drégeliek vívták, úgy Nándorfehérvárnál sem az oltani lakosok verték meg a törököt; ellenben Eger várát magok az egriek védték páratlan hősiességgel. Hisz üzent Dobó István még Bécsbe is segélyért, de nem kapott sehonnan. Mindössze Bolyki Tamás jött Borsodból vagy 50 puskással, s még egynehányan szálingóztak máshonnan ; de a védők java részét magok az egriek tették ki, mi több. az egri asszonyok, egy sorban a férfiakkal. Már asszonyokat aligha

hoztak s küldtek máshonnan az egri vár védelmére. *

Ebben rejlik tehát oka annak, hogy irodalmunk legjelesebb költői mintegy vetélkednek Eger dicsőítésében.

Lássuk azonban, legalább röviden, kimagaslóid) példáit állításomnak.

Hogy csakugyan a hazaszeretet és hösiség azon példája ihleté a magyar nemzet költőit Eger dicsőítésére, melyet Eger népe Dobó István vezérlete alatt tanúsított, bizonyítja azon körülmény, hogy ugyan ekkor, a 16. század 2-ik felében; midőn a hegedősök utolsója, Tinódi Lantos Sebestyén átadja a lantot a mükőltöknek, ekkor kezdi meg a költők sora Eger dicsőítését is. Tinódi épen az,

ki verses históriái között megénekli Eger dicső védelmét is a törők ellen. Igaz, nagyon is gyarló versekben, melyek ilyen formán hangzanak :

Az vitéz Dobó István fő hadnagy ;

Mecskei István társa más hadnagy,

Jó Pető Gáspár harmad főhadnagy,

Zoltai István az negyedik hadnagy.

Azonban ha a vers sokszor nem is vers, — de igaz! Mert Tinódiról tudnunk kell, hogy maga személyesen járta be mind azon helyeket, melyek történeteit megénekli; igy fordult meg Temesvárt, Budán, Drégelen s Egerben is, csakhogy minél pontosabb s alaposabb tudomást szerezhessen a történtekről, s minél hűbben adhassa elő az igazat És hogy igazat mondott, csakugyan .bizonyítja az, hogy habár a nagy urak házaiban fordult meg, azok szives vendégszeretetéből élt, mégis megmondja gyakran az urak szemébe az igazságot, korholva őket hibáikért s jávulásra serkentve. Ugyanazért az ő versei valóságos kútfő számba mennek, mert csaknem szemtanú hitelével ir; ő még nem költötte verseit, csak rósz versbe szedte azt, ami történt. Amit tehát dicsőítőt mond Egerről, az úgyszólván szőrül szóra igaz. Hisz máskép nem érdemesítette volna annyi költő ugyanazon tárgyat hasonló dicsőítésre.

Pedig igy volt. Alig tévé le fahangú doromL-