Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-12-25 / 97. szám
Pipöke pedig, a megvénült ehanzonette ezalatt nyugodtan uzsonnázik a régi ismerőseinél, zsebébe is elrak egy-agy kalácsot, egy-egy süteményt, hogy legyen otthon agy kis öröme annak az ártatlan szegény teremtésnek, ki gyermekes kedély- lyel, mi rosszat sem sejtve játsia gyermekjátékait az elhagyatott ház tágas udvarán. Három fa. Élttem kertjében három fát találok; Elmerengő szívvel gondolok reájok; Szivembe mindhárom oly erősen nőtt be Mint örökzöld fenyő magas hegytetőbe. Állottam mint gyermek karácsonyfa mellett, A melynek gallyain drága gyümölcs termett; S mig szemem boldogság fényétől ragyogott, Istenemnek ajkam hálaszót gagyogott. Múltak aztán évek ... Férfi lett a gyermek-----Ör ömpoharamba sok ürmöt kevertek Szomorú fűzfának lombja alá tértem, Gerle-madár gyanánt ott panasziám sérvem’. S most, ha bánat éje borul a szivemre, Balzsamos jó fám hint enyhet a telkemre'; A keresztfa elé oda térdepelek, Imádkozom buzgón-------és a seb beheged. Bab ik József. Légy büszke ! Ha magától hullong a rózsa, Veszitni kezdi illatát. Ne félj I Hogy oly megvíhatlan vagy, Hogy szived oly sok kétségben hagy, — Én tőlem nem ér semmi vád! Csak légy tovább is olyan büszke I Észak havánál hidegebb, Könyörtelen, miként szoborkő, Mely senkinek feléje nem jő, — így tetszettél nekem te meg! Csak hagyd, hadd üssön vig szeszélyed, E szivén uj kint, uj sebet, Mennél inkább több, vérezőbb ez: A küzdelem annál dicsőbb lesz, A győzelem is édesebb! Csak hagyd tovább is égni, folyni, Éretted omló könyeim, Kf majd magát a menyországot Nyerem díjul, — igy rászolgálok: — Előbb a bú legyen enyim! Csak légy tovább is olyan büszke ! Nem férfisziv, — játszó gyerek, Ki a babért, mely messzi, fönn van, Fönn az ormon, fönn a magasban, — Kiküzdeni gyáván remeg! Hanák József. e&gggafr.. Múlt, jelen, jövő. Barna kis lány közelében Egy virágos, boldog éden, Melybe’ hajnal rózsaarcza, Forró nappal mézes ajka, < Sötét éjjel barna szeme, Csevegése bájos zene, Egész édes, drága lénye Lelkem üdve, szemem fénye, Ki szerelmet tőlem tanult: Ez volt a múlt! Csalfa leány hűtlensége, Eldobott szív vergődése, Kihűlt csillag, száraz virág, Egy kietlen, rideg világ, Teher, nyűgként unott élet, Hiú vágyak, holt remények, Egymás mellett sok szomorú, Naf-naf után egyre ború, A jövőtől vad félelem: Ez a jelen! Komorszinü szürke lepel, Melyről, hogy mi titkot fed el, Előre nem tudja senki, De melyről a szivem sejti, Hogy jobb lenne sírba szállni, Mint lehullását bevárni. Mert kit itt fenn ki sem szeret, Annak élte csak bú lehet, Örökös kin s lélekölő : Ez a jövő! Boross Gyula. A betlehemes játékok. Városokban nem igen, de a falvakban annál ismertebbek a betlehemesek, a karácsoni ünnepkörnek e szívesen látott, sőt várva-várt vendégei. Fából faragott kis templomot hordoznak magukkal, melyben a kis Jézus jászolban feküdve József és Máriás az imádó pásztorok környezetében van feltüntve. Általános szereplők az angyal hosszú fehér ingben vagy minisztráns-ruhá- ban, az öreg pásztor csepüböl készült hosszú szakállal, 3-4 pásztor kifordított bundában, csörgős botokkal. Ezekhez némely vidéken egy katona is játul (néhol szép magyar huszár öltözetben.) E betlehemes játékokat csupán azért mert leginkább a falusi nép között otthonosak, nem szabad fitymáló kicsinyléssel lenéznünk. A népéletnek, eszejárásának, érzelmeinek meglepő nyilatkozásait találhatjuk bennök. A nép leghívebb megőrzője s fentartója a százados, sőt ezredes ős- hagyományoknak, melyek mindig tiszteletre méltók és érdekesek. E karácsoni játékok — bár nagy elváltoztatással és sok furcsa betoldással — nem egyebek, mint az ős magyar, keresztény alapon létesült dráma töredékes emlékei ÍA keresztény nemzeteknél a drámai költészet első csirái az úgynevezett mysterium-okban (hittitkokat ábrázoló megjelenítések Jézus életéből) találhatók fel. Ezeket eleinte az isleni tisztelettel kapcsolatban a (emblomok falai között adták elő s kiválóan aj- tatos színezetűek valónak, később a nép körébe mentek át, hol aztán sok groteszk elem vegyült beléjök, sőt itt-ott dévaj megjegyzések is fordulnak elő, melyek sehogy sincsennek összhangzatban ez ünnep komoly méltóságával. E mysteriumokban leginkább Krisztus születését és szenvedését s a napkeleti bölcsek imádását jelenítették meg. Úgynevezett passió-játék nem maradt ránk, de hogy volt, bizonyítja két közmondásunk: Molnár voltál, kövesdi Kiiszlus vagy — és a »lisztlopó«. Ezek magyarázata a következő: Egy Kövesd en tartott előadás alkalmával, egy molnár személyesítette Krisztus urunkat: fel volt kötve egy keresztfára s a tömeg a régi zsidók példáját utánozva, mindenféle szitkokat szórt feléje. A molnár krisztusi türelemmel hallgatta mindezeket. Egyszer aztán egy furfangos varga ezt kiáltotta fel: »Te lisztlopó!« Bezzeg a molnárnak sem kellett több (mert elevenére tapintott a varga), ucz- ezu! le a keresztről s alaposan helybenhagyta az igazmondó mestert s innét van a másik közmondásunk : »Megrázta, mint Krisztus a vargát«. Karácsonyi és viv. kereszti-játékaink igen nagy számmal vannak, melyek az egyes népköltészeti gyűjteményekben s a Magyar Nyelvőr füzeteiben jelentek meg. Most ezeket nem tehetvén beható tanulmány tárgyaivá, csak néhány érdekes részletet közlök belőlük. Az angyal szokott először megjelenni s engedélyt kér a bebocsáttatásra : „A nagy, nemes Betlehemmel tisztességet tészünk Kérjük alássan, ha terhökre nem leszünk.“ Olykor-olykor nemcsak magyar, hanem latin énekes is zeng. „Surgyite pastores! (Keljetek fel pásztorok!) Az egyik ébredő pásztort a néphumor a következő színjátékkal szerepelteti: Ide bizony ne. szúrj, mert visszaszurlak. Az angyal szokta megköszönni a szive.« hallgatást távozás alkalmával : „E háznak gazdája, ki az Urat áldja, Menyekben legyen örökös lakása! (Iszik.) „E háznak gazdáját az Úristen éltesse sokáig, Koronát hordozzon fejében holtáig, Az Uiistea éltessen mindnyájunkat sokáig ;“(Iszik) A pásztorok letöbbnyire Iván, Fedor, An rána, Sándor, Bandi, Tityrus, Mikszus, Koridon néven szerepelnek. Énekelnek solo, duettben és karban. Nyugvóhelyökön tréfálózgatnak, nagyított, túlzott dolgokat mondanak egymásnak ; megbeszélik, hogy milyen ajándékot visznek a csodálatos kisdednek Hódolnak előtte, hol tréfás szókkal, hol megható imádásban. Legfőbb köztük az. Öreg Koridon, vén furfangos juhász, a darabok komikusa, ki a Betlehem szót »tehén«-nek, a »keresztet« pereeznek érti s kinek mindig nagyon száraz a torka s folytnosan a kulacsot emlegeti és emelgeti, a miben pásztortársai is nagyon szívesen segítségére vannak. A betlehemes játékokban a legmeghafóbb és legdévajabb megjegyzések egymásután következnek, mint ez népünknél gyakran észlelhető. Az ünnepi hangulatot. ízléstelenségekkel nem akarván elrontani rövid közleményemet a következő *zép szemelvénynyel fejezem be : AZ ELSŐ PÁSZTOR (oda megy a „Betlehemhez“ s létérdel előtte.) Kis Jézus, ki után oly rég óhajtozánk, Szivemből köszöntölek, hogy eljövél hozzánk. Szegény pásztor vagyok, nincsen arany pénzem, De mim vau, szívesen lábaidhoz tészem, A hit énelőttem a legdrágább vagyon, Ebben erősíts meg most és a végnapon. Ebben erősíts meg, hogy ha élek, halok, Bátran elmondhassam : Jézus tied vagyok 1 MÁSODIK PÁSZTOR (letérdel a „Betlehem előtt.) Édes kis Jézusom, éltem boldogsága, De szépen nézel ki kicsiny jászolkádba1, Mosolygók ajakid, szelídek szemeid, Most is ölelésre tárod ki kezeid; Oh ölelj magadhoz, hadd legyek ott boldog. — De talán bánt is, hogy ilyeneket mondok — Ne lökj el magadtól, kis Jézusom kérlek, Hanem add meg nekem, a mit tőled kérek: Egy az én jószágom, reménységem neve, Őrizd meg ezt bennem ég és föld istene, Add, hogyha a halál sírba int engemet: Te benned remélve végezzem éltemet 1 HARMADIK PÁSZTOR (a „Betlehem" előtt térdelve,) Kis Jézusom én is eljöttem hozzád. Ne utálj meg engem szegény szolgád. Add, hogy legyek én is boldog hát általad, Szerelmemnek te légy új hajnala. Végre meglátván újra szerelmem hajnalát , Kész legyek kiállni bármily halált. JÓS (a „Betlehem" elé térdelve.) Isteni gyümölcse szűz anya méhének, Kinek szent névévé* ég s föld heteiének, Nézd eljöttem én kis szolgád jászolodhoz, Tudván, hogy a jászol e földre áldást hoz. Tekints reám, kérlek, hisz egy pillantásod Mint semmi más nem ad olyan boldogságot. Hogy ily boldogsággal telve menjek útra, Miből bár nékem síron túl is jutna 1 ZÁRÁN Édes kis Jézusom 1 nézd én szolga vagyok, TIgy hiszem, az leszek, a mig meg nem halok : Megnnfam a gazdám, más gazdához megyek, Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek, Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád. Hű szolgálatomért vígy mennyekbe hozzád 1 NEGYEDIK PÁSZTOR (letérdel a „Betlehem" előtt.) Örömtelve jöttem szegény jászolkádhoz, Irgalmat esdeklek, fogadj be magadhoz. Ne tekintsd, hogy szegény, alávaló vagyok 1 — Tudom, hogy isteni kegyességid nagyok ; Fogadd kegyelmesen csekély tiszteletem, Vagy élek, vagy halok: légy mindenkor velem. ÖREG PÁSZTOR (a „Betlehem" elébe térdelve.) Isten jóvoltából már sok időt értem,? Melyben boldog órám ezerszer volt nékem, Oh de e jelennél boldogabb nem vala, Egész valóra szinte megifjúl általa. Jászolban feküvö kisded Messiásom, Örömöm, reményem, legfőbb boldogságom! Hogy látlak, könnyeim szinte megerednek. Ily könnyei eddig nem folytak szememnek, Megvénhedett szolgád térdre hűli előtted, Kér, hogy szent színedtől ne taszítsd el őtet. Ne taszítsd előled, midőn azért kér itt, Hogy áld meg a földnek benned hivő népit. Áld meg hazám földét, oh azt a szent földet, A hol bölcsőm rengett, várom temetőmet! Áldj meg meg mindnyájunkat, adj új szivet nekünk, Olyat, melylyel, Jézus csak téged szeretünk. Adj nyelvet is újat, az angyalok nyelvét, Mely imádva zengje a nagy isten nevét, Hogy így új nyelvekkel a rósz tettek helyett Áldva emlegessék, Jézus, szent nevedet I Babik József.
