Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-23 / 11. szám
I. (évfolyam. II szám. Eger, 1894. évi február hé 23. Szerkesztőség: Eger, Jőkai-utcza 2 szám I. em. Kéziratok hí tfőn és csntör- töfön d. n. 4 óráig tógád táti ak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, PiicZ'iitcza 4. szám HTIeUsek hétfő- és csütörtökön d. u 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évr . 6 Ír , félévr 3 frt, negyed- év.e 1 fri 50 kr. Egye szám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Egyenlőség, testvériség! . .. Eger, február 22. Ugy-e szép szólam mind a kettő? De fájdalom, nálunk Egerben, ez csak olyan tréfa-számba megy: nem vesszük komolyan. A gyergyói székelygazda tréfa-marha, nak nevezi a kecskét, mert szarva is van, tejet is ad, de már igát nem húz; ezért: tréfa-marha. Hát nem szakasztott igy vagyunk mi a legszentebb eszmékkel, az egyenlőség- és testvériség eszméivel? Szépnek tartjuk, hangoztatjuk, de nem követjük. Tehát csak tréfa-számba megy. A hasonlat merész ugyan egy kissé, de találó. Egész Egerben alig van egy-két arisztokrata család s mégis oly nagy arisztokratikus hajlam uralkodik itt, hogy társadalmunk szinét-javáf egyszerűen „arisztokracziá nak“ hívják. Másutt talán tiltakoznának az ilyen hamis czimezés ellen, nálunk azonban ez nagyon természetesnek tűnik fel. Pedig dehogy természetes! Ha belenézünk az egyes előkelő egri családok geneológiájába, úgy találjuk, hogy mindannyian polgári származásnak s kevés kivétellel, mindannyinak polgári vér buzog ereiben- Leszámítva egynéhány nemesi eredetű családot, a mostani Eger vezéremberei részint az iparos, részint a kereskedő, részint a földműves osztályból kerültek ki. És ezért volnának „arisztokraták“ ? De hát akkor kik a „polgárok“ íni- ná Ilink ? Bizony sajnosán kei! tapasztalnunk’ hogy a városok tulajdonképpeni alkotó eleme: a polgárság, nálunk még meglehetősen félremagyarázott fogalom. Egerben „polgároknak“ egyedül a földmőveseket nevezik Az iparral foglalkozó: „iparos“, a kereskedést űző: „keres k e d ő“, a hivatalnok vagy más egyébb szellemi munkás: „arisztokrata“. . . . Nemde valamennyi elnevezés hamis és roppant kaszt-izü? És ha igy van, kérdjük: ezek a különböző néposztályok bármelyike is egy enlőn e k tartja-e magát a másik néposztálylyal és testvériesűl-e vele? Nem. Mindegyik különbnek tartja a maga kasztját a másikénál és ezért lesz minálunk az egyenlőség és testvériség szent eszméje csak tréfa-szó, csak közönséges frázis. Ma már bizonyos szellemi ismeretek nélkül sem a kereskedő, sem az iparos, de még a földműves sem boldogul. És a felvi- lágosultság, a szellemi emelkedettségnek ez a bizonyos foka egy olyan kapocs, mely összefűzi és egymáshoz kapcsolja a foglalkozásukra nézve különböző uéposztályokat, hogy- együtt s egymással egybeforrva a társadalom keretén belül, az igazi, a hamisít- íatlan polgáriosztályt megalkossák. Korunk nem a szétoszlás, nem az elemekre bomlás, hanem az egyesülés kora, az egyenlőség és testvériség elvének alapján. Miért képezzünk egyedül mi kivételt? Minden jóra való eszme és törekvés keresztülvitelére arczvonalba szokott sorakozni a társadalom. Ez a szilárd, törhetlen arczvonal már évszázadok óta mindig a polgári elem volt e városban És mig a megye szellemi nívóját és életét ezelőtt a nemesség, most a főldbirtokosság emeli és irányítja, addig városunkban a kulturális erő mindenkor a polgárság kezében volt. Városunk fentartó eleme: a polgárság. Ne rekessze ki magát ebből a városi nemesi osztályból senki, aki odavaló. Mert a polgársághoz tartozni, annak törekvéseit vallani és diadalra segiteni mindig dicsőség volt a múltban is, és az lesz a jövőben Egert a polgárság virágoztatta fel hajdan és a polgárság anyagi romlása sújtotta le Ne akadályozzuk meg most az újabb fejlődést, az újabb felvirágoztatást ezélzó törekvéseket azzal, hogy kasztokat teremtsünk kipróbált polgári-osztályunk soraiban. Ne akarjunk felül kerekedni azon egy Az Egri Újság tárczája A czéhrendszerbeli egri ipar. Irta s az „Egri általános iparos ifjúság olvasóköre“ 1894. évi február hó 18-iki estélyén felolvasta: Kandra Italos. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — (Folytatás ) Volt azonban egy bökkenő": félévig még apró d-b érességben kellett lennie. Tisztára csak akkor tarthatta magát legénynek, ha a czéhbeli legények társaságába fölvétette magát. Társpohár-adás-nak hitták ezt akkoriban, hanem mondhatom, hogy egyrészt költséges, másrészt kemény szertartással járó mesterség volt. Azon fiatal hallgató m kedvéért, akik ha kétszáz év előtt élnek, talán még adósak lennének vele, épen most kellene azt végrehajtanak, — szívesen vázlalozom ezen eljárást, ha ez többi vendégtársaim engedőimével is történhetik. A felavatandó keresztatyát és a keresztanyát szokott volt magának választani, a kik a legénynyé avatásnál mellette álloitak. A mig az uj legény társpoharát itta, két mester legény egy tányért tartott kétfelől az álla alatt. Némely helyiiU, mert ez nem volt általános szokás, egy koszorús leány tartott feje fölé egy ezüst abroncsra kötött virágfüzért, a mig ő ékes mondókák mellett poharat ürített az ország, a város vagy annak földes urasága és a nemes ezéh jóvoltáért. Ezen kőtelező pohárköszöntések szánta a ezéh-szokások szerint tízig is fölment, minek ugyanannyi pohárnak kiürítése felelvén meg, csak látszólag fogott kellemetes vagy kívánatos lenni. Ekkor került a sor a legényekre, kiknek mindenikével társ- poharat tartozott inni. Ha csak 10—15-en voltak is legéytársai és mostantól fogva kenyeres pajtásai, elképzelhetni, hogy bizony megboroso- dott ő, vagy épen a barátság italából kevés válhatott benne vérré és a legénynyé avatás utolsó cselekvényét már közönbösen viselte. Állott pedig ezhárom arczulcsapásból, inas korában elkövetett gonoszságaiért s arra való emlékeztetésért, hogy a ezéh ügyéért el kell szenvedni a fájdalmakat is. Hogy az uj legényre a másnap „korhely hétfő“ (Blau Montag) volt, elgondolhatjuk. És a mi jellemzi a kort, a felavatásra választott kereszt szülőkkel az atyafiságos ösz- szeköttetést továbbra is fentartották a legények és újévi ajándékkal tisztelték meg őket. így választott at yj oknak közönségesen egy süveget és egy prágai kést, a n y j o k n a k pedig egy kor- dovány czipellést és egy prágai hüvely-kést, ha pedig leányuk volt, a leánynak egy karmasin sarut és szintén egy hüvely-kést (zsebkést) szoktak adni. Az ajándék bevitelekor pedig „az atyjok és anyjok látván az mesterlegényeknek hozzájok való szereteteket, ők is az ö becsületükért adtak a legényeknek egy vacsorát u. m. négy tál étket, az mellé az vacsora mellé elégséges bort; vacsora után, ha a legény atyafiak még tovább akartak mulatni, magok pénzén kellett bort hozatniok. De térjünk vissza még egyszer a felavatott, immár u. n. társpoháros legényhez. Csak legénytársaival tart, ezt kívánja rangbeli becsülete és a ezéhtörvény, mely nyitan kimondja: inassal barátságodat ne tartsad, hanem mi vés legénynyel, mert ha inassal tartod barátságodat, hát elsőben egy heti bérrel, másodszor két heti bérrel büntetnek. Részt vesz a a legények gyűléseiben, gyakorolja jogaikat és a maga szavazatával ő is hozzájárul az atyamester, dékán és munkabiráló mesterek választásában. Megismerkedik közelebbről a legények törvényével, mely szerint kötelessége minden 3—4 héten az atyamester házához legény ezéhbe jönn' s ládájokba fizetni. Hogy, nem mondom fegyverrel, de csak késsel vagy pálczával is az atyamester házához bemenni, a ez éhszabályok olvasása alatt beszélgetni, vagy durczásan dobni a pénzt az asztalra, vagy épen az asztalra ütni s a mesterek iránt magukat tiszteletlenül viselni — — mennyire tilalmas. Hogy melyek a ezégéres bűnök, melyek a tisztességes magaviselet és erkölcsös élet követelményei ? De ha tudtak a legények inni; de kellett ám dolgozniok is. Néhol három órakor kezdik a munkát és este gyertyavilágnál 8 óráig dol- doznak, törvény lévén, hogy a ki az inasok és legények közöl fel nem kél a munkára, annak a mester „fölöstökömmel“ nem tartozik. A
