Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-02-20 / 10. szám

Rapporto n.

Kapitány ur Stolz: Miért van magas r.ipporton ?

Infanterist Hídvégi: Kapitány urnák alássan jelentem azér, mer káplár ur Czilerának azt mondtam, hogy megá csak Czitera komám.

Kapitány ur Stoic, z: Hol lakik maga '?

Inf. Hídvégi: Füvos-Abanyon.

Kapitány ur Stolz: No lássa, nr’g a czivilek is tudják, hogy mivel tartoznak a fgllebb- valdknak, maga katona és mégse tudja? Mi? Hát nem tisztességesen beszél még a polgárruhábani földmivelö is például a bíróval mi ? Hát maguknál csak ugv híják a birót, hogy például Komédia H a n z i, vagy Meleges Szepi? Mi? Feleljen.

I'n f. Hídvégi: Nem, kapitány ur.

Kapitány ur Stolz: Lássa, maga egy általános paraszt, még azt se tudja. Hallgassa meg a müveit földműves elemet s mind mondani fogja hogy biró ur Csuhaj és nem pedig Csuhaj Józsika. Érti ? És jegyezze magának, hogy a káplár nem komám Cziterám, hanem káplár ur Czitera. Érti? Drei Tage einzel-Arrest.

*

Gyakorlaton.

Káplár ur Vágó: Te rücskös gabócza! Komandérozz fergaterungot annak a korpafurma leszednek, mer úgy girinczen siüiitolak evvel a gewerrel, hogy mingyá felakad az a mosdatlan ürüforma pislogatód! Hát úgy vigyázz!

*

Káplár ur Vágó: Hejnye azt a hetven- h< t millióm Csillagos diamantját is ennek az ótott nyomorúságnak e! Rámásszak-e mán arra ja fébe- maradt ábrázatodra te görcsös ? Mer ha csak ak- k(Hl, hát olyan utóssó kenetet mázolok rá, hogy lófsritbá masírozol a paradicsombéli regemencz- leportra. No hát!

*

Freiter ur Csiba: Mé nincs magának szög a talpában Grün Makszi?

Grün: Azt voltaképen a bakancstól nem is láthatja a freiter ur, hód van-e szüg a tolpomba vadj nincsen.

F. u r C s. Isz nem is a maga talpát értem, hanem a bakancsa talpát.

Grün. Ez két okból lehető. Vadj nem beverve lettek a szügek, vagy pedig kihollták. Nem igaz ?

Törvénykezés.

A mátrai szegény legények.- Saját tudósítónktól. —

Heves, Gömör, Nógrád, és Borsod megyék begyei közt az utóbbi években vakmerő banda garázdálkodott, a melynek legfélelmesebb tagjai 0 s- várt (egyenes) András és Bulej (sisa) András lübbször büntetett czégéres gonosztevők voltak, a kik fegyveresen barangoltak s a környékbeli juhászokkal összejátszva állandó rettegésben tartották az említett vidék lakosságát. A jó madarak hosszas üldözés után kézre kerültek s az egri kir. ügyészség a napokban hozott ellenük vádinditványt. A terjedelmes indítvány alapján, mely Saáry dr. kir- alügyész nagy gonddal összeállított müve, a következőkben ismertetjük a biinpert :

Osvárt (egyenes) András etesi születésű 33 éves helynélküli juhász a lipótvárosi fegyintézetből' hol két rendbeli lopás és a kihágás! btk. 71. §-ába ütköző közbiztonság elleni kihágás miatt öt évi fogyházra volt elitélve, 1892. év február havában szabadult ki. Minthogy azonban már lopásért 1870-ben fél évi, 1873-ban háromnegyed évi,

1880-ban másfél évi börtönre, 1882-ben pedig három évi fegyházra volt Ítélve, ezen szép múltját becsületes szolgálattal nem akarta meghazudtolni, hanem felcsapott szegénylegénynek s részben egyedül, részben pedig Bulej (sisa) András csavargó juhász társaságában fegyveresen barangolt a Mátrában. Ez a Bulej is rovott előéletű ember, a ki midőn Osvárttal találkozott, teljesen ráadta magát a betyáróletre.

A két betyár ezentúl a községekben, pusztákon a pásztoroknál, gazdatiszteknél, földbirtokosok- |

nál és haszonbérlőknél idöiikiní még-mégjeieht mivel hirük csakhamar elterjedt, a tőlük való félelem következtében kénytelen-kelletlen vendéglátóik ellátták őket élelemmel és pénzzel.

Mikor garázdálkodásuk már tűrhető nem volt, a hatóság a legnagyobb erélylvel kezdte meg nyomozásukat. Osvárdot az ajnáeskői csendörörs 1892. szeptember 27-én el is fogta Kelemen István balogfalvi juhásznál, a kinek húgát a betyár el akarta venni s igy többször megfordult a háznál — s becsukták a ftileki járásbiróság fogházába, a honnét azonban 1892 november ]-én megszökött és csak. 1893. október 7-én sikerült öt ismét elfogni az egri csendörörs parancsnokának: Deák őrmesternek a Premuzic Fülöp egri szőlejében. Bulej (sisa) Andrást pedig 1892. november 12-én fogta el a berczeli esendőrjárör Fogacs pusztán s azóta fogva van.

A betyárok sötét lelkét számtalan betöréses és egyszerű lopás és zsarolás terheli, a melyekből némelyet beismertek, vagy pedig ellenök terhelő tanuk vannak. Az ügyészség az ö felelősségre vonásukon kiviil kéri még egy csomó ember vád alá helyezését orgazdaság és bűnpártolás czimén.

. Sajnálatunkra, térsziike miatt csak ennyiben ismertethettük az ügyet, a melynek közelebb kitűzendő végtárgyalása a vád terjedelmes anyagánál s a vádlottak és tanuk nagy számánál fogva előreláthatólag több napig fog tartani s melyről annak idején részletes tudósításokat hozunk.

Olvasó asztal,

A magyar nép tiszta lelke minden időben tudott lelkesülni a bűbájosán összeszőtt mesék, mondák és regék iránt Ezeket jórészben maga a nép esze gondolta ki, s amelyek más népekkel való érintkezés utján kerültek ma- gyár vidékre, azokat a nép a maga józan s amellett nemes irányú gondolkodás módja szerint átidomitotta, mert a magyar nép egyik fősajátsága az, hogy minden időben meg tudta tartani a maga saját eszmeirányát. A népies, igazán magj áros gondolkodás tehát semmiben úgy meg nem nyilatkozik, mint a nép meséiben, mondáiban és helyi vonatkozású regéiben. —Nagy nemzeti vállalatát az, mely most „Magyar Mese- és Mondavilág“ czimen Benedek Elek szerkesztésében az „Athenaeum“ írod. társulat kiadásában Széchy rajzaival díszítve megindult. Már a második füzet is megjeleut s ebben megtaláljuk a „Szép Palkó“ ez. mese befejezését, a „Vitéz szöcs“, ,.Az aranyszőrü bárány“, „Babszem Jankó“, „Szalonna-fa“, ,.A csoda óra“, „Rózsa királyfi“ ez. meséket teljesen és a „Bolond Istók“ ez mese kezdetéi. E füzetben, melynek ára 25 kr., 15 szebbnél szeld) kép is van. A Magyar Mese és Mondavilág minden könyvkereskedésben megrendelhető. Az első füzetet a kiadó (Athenaeum könyvkiadóhivatala, Budapest Ferencztek-tere 3.) kívánatra ingyen is megküldi.

KÖZGAZDASÁG.

Eger február 15.

A zöldojtási tanfolyammal összekapcsolt ver- senyojtásnál a versenyojtás csak a vizsgát pótolja és a kitűzött dijakkal szándékozik a részvétet fokozni, hogy minél több tanulója legyen. A főczél oktatni -r- tanítani — az ojtási ügyességet minél nagyobb körökben terjeszteni. Hol indolens, szorgalmat nem igen tanusitó néppel van dolgunk, követeli az ügy érdeke, hogy áldozatoktól sem riadjunk vissza, hogy a munka és tanuláskedvet fel- költsük. Ezen ezé! elérése nemzetgazdasági érdek — e ezél elhanyagolása annyi, mint a nemzet vagyoni károsítása. A természet ős erején kívül csak is a munka azon tényező, mely értéket — tőkét tud létrehozni. S minél értelmesebb a munkálkodó, annál nagyobb értéknevelés várható szorgalma után. Azért a népnevelés magasztos feladata a népet — a hazát biró és fentartő népet azon tulajdonságokkal felruházni, melyek arra képesítik, hogy a haza erkölcsi és anyagi igényeinek eleget tehessen. Mit a nevelés a gyermeknél elmulasztott, az feladata a helyes közigazgatási és közgazdasági politikának, hogy a felnőtteknél pótolja. Azon eszközök, melyek e czélhoz vezetnek, mind megragadandók. Mindenekelőtt a haladás iránti érzék, a hasznos újítás iránti érdeklődés fel- költendő fel.

Hol nem használ a közönséges felhívás és az egyszerű alkalomadás a tanuláshoz, ott erősebb

eszközökhez kell nyúlni, s minthogy a kényszer mai világban már nem igen alkalmazható, oly hatókat kell felléptetni, melyek czélhoz szoktak vezetni. Irányadóul szolgálhat az egri kapás nyilatkozata, mikor rábeszéléssel iparkodtam rájuk hatni, hogy Jöjjenek a tanfolyamra tanulni. »Nem érünk rá« volt a felelet „dolgozni kell menni, mert ha nem keresünk, nem eszünk.“ Ellenvetésemre a megtanultak hasznos voltáról stb., volt a folytatólagos felelet „nekünk egy a napszám, ha szamarak vagyunk is a munkában és ha kárt teszünk, annak a baja ki érte fizet — a napszám egy, ki hasznot húz abból, ha ügyesek vagyunk, legyen rajta, hogy megtanuljuk a dolgot, ne kivánja mi kárunkat, nekünk minden az iskolában töltött napunk azon napi kenyerünkbe kerül — fájdalommal ki fogjuk az iskolából a valamire való gyereket is, mert arra is szorulunk, hogy segítsen kenyeret keresni.“ Különös, csaknem szocializmusra emlékeztető okoskodás, valami mély erkölcsi felfogásra ugyan nem vall, de bizonyos „praktikus“ világnézletet nem lehet tőle eltagadni. Ilyen felfogással szemben nincs más, mint áldozni kell azt a pár garast, mellyel a tanítandó munkásunknak pótoljuk a tanulásban töltött közvetlen időveszteséget, vagy pedig nagy csábitó dijjak kitűzésével győzzük le közönyösségét. Vagy pedig azon értelmes munkást, ki saját anyagi áldozatán szerezte meg azon. képességét, hogy a többiektől kiválik, tüntessük ki oly aránytalanul magasb napibérrel, hogy a felébredt irigység az elmaradattokat is késztesse ennek utólérésére. Hogy valóban csak a szegénység lehet oka a nép tartózkodásának a tanfolyamokban való részvételétől bizonyítani látszik azon körülmény, hogy Egerben is a vasárnapi vagy ünnepnapokon tartott tanfolyamokon szintén tolakodás volt, esetleg esős napokon hétköznapon is. Már munkanapon nem jött senki és a ki jött az csak fizetett ember volt, kit gazdája napszámba küldött tanulni. De ilyenek vajmi kevesen voltak.

Azért a ki a czélt akarja, az eszközt is kell felhasználni. Ha tehát azt akarjuk, hogy a munkások között nagy versenygés legyen, mi utóljára mégis csak a munkaadók előnyére válik, ne kívánjunk áldozatot tőlük, hanem inkább áldozzunk mi. Némelykor sokat tesz egy kis erkölcsi támogatás.

Például Gyöngyösön a versenyben a nyertesek nyilvánosan, szertartásosan lesznek dijazva — egész ünnepélylyé teszik azt a napot. Mi nálunk egy erre vonatkozó indítvány csúfosan megbukott, hiszen a városi urak nem arra valók, hogy e »rü- pök raczókkal« czeremóniázzanak. Ha ilyen elveket követünk, akkor ne csodálkozzunk, ha népünk elmarad és ha örömet nem találunk benne. Még rosszabb is lesz a magára hagyott elhanyagolt »pórnép.« De aztán ne is szidjuk, mert a miért szidnék, a mi biinünk. Hol van a keresztény szeretet, a méltányosság, a szabadelvüség, a demokra- czia, mikor a szegény népért valamit tenni kéllene. Vagy csak arra jó az, hogy választásokkor dekla- máczióinkat s többnyire bolonditó deklamáczióin- kat hallgassa, hogy elbolonditott fejével érdekünkben szavazzon ?!

Legfőbb súly fektendö tehát a tanfolyammal összekötött versenyojtásokra; a többiek inkább csak hasznos mulatságok és ha okszerűen rendezvék — hasznára válhatnak azon telepnek, a hol rendez- tetnek. Nem a nagy napszám kitűzések teszik azt érdekessé — és' hasznossá, de tehetik a dijak. Azoknak annyinak kell lenni, hogy még a versenyben utólsónak maradt, de mégis jó ojtó akkora díjra tarthasson reményt, hogy f á r a d s ágá ért és részvétéért legalább némileg pótolva legyen. Az első díjazott pedig legalább háromszor akkora jutalomban részesüljön.

A Hevesmegyei gázd. Egyesület a donáti Danilovich-féle szölőtelepet szemlélte ki a verseny ojtás tartására, nem tudjuk végleg van-e már megállapítva — de annyi tény, hogy alig lehetne az országban alkalmasabb telepet találni egy nagyszabású verseny rendezésére. Ott 80 verseny-ojtónak is lenne helye és munkája, csak győzzék őket oj- tóvesszövel.

Igen sok függ a programmtól, de Csömör Kálmán az egyesületi titkár tapasztalt és tapintatos körültekintésétől várható, hogy az minden Izében kitűnő lesz. A mesterek versenyének, a milyen Gyöngyösön terveztetik, tulajdonképen nincsen semmi értelme... ha az Egyesület alkalmat akar nyújtani a Championi koszorúért való birkózásra, az Ízlés dolga. Mert ha csupa mesterek között valaki épen az első dijat nyeri is, még azért még sem az első és a közjó mit nyert vele, ha most kitudódik, ezen húsz vagy öt megjelent kitűnő ojtó közt melyik a legjobb ? Legfőbb teoretikus czélja lehetne annak,