Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-20 / 87. szám
Városi ügyek. Egei*város közgyűlése. Eger, november 19. Egerváros képviselőtestülete pénteken és szombaton, hó 16 és 17-án délután rendes kégviselő testületi ülést tartott Grónay Sándor polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen elintézett tárgyak a következők voltak: A vadászatijog bérbeadása. A közgyűlés elején mindjárt nagy vitát provokált a város külterületére szóló vadászati jog bérbeadása. Ezt a jogot ugyan a város egy régebbi közgyűlésén már egyizben bérbeadni rendelte, de a képviselőtestület határozatát a szőlősgazdák megfelebbezték. A megye a bérbeadási határozatot szintén helybenhagyta, mely ellen a szőlősgazdák ismét fellebbeztek a belügyminiszterhez, aki azonbanharmadfokulag is helybenhagyta a város képviselő-testületének határozatát. A város tanácsa most azt javasolta a képviselőtestületnek hogy az általa kidolgozott árverési feltételek elfogadása mellett bizassék meg a tanács az ügy végleges elintézésével; a képviselőtestület azonban hosszas vita után 35 szavazattal 24 ellenében a tanács által kidolgozott árverési feltételeket nem fogadta el és annak újabb kidolgozását egy szükebbkörü bizottságra bízta. A regale kötvények beváltása. A pénzügy- miniszter azon leirata, melyben a városház kiépítésére szükséges összeg erejéig közforgalmú kötvényekre való beváltását engedélyezte a város tulajdonát képező regále-köt- vényeknek, tudomásul vétetett. Az egri csendőr-rendőrség ügye, mely Imre Miklós azon indítványa folytán került napirendre, hogy Eger város területén a rendőri szolgálatokat csendörök teljesítsék, véglegesen elejtetett, daczára annak, hogy a belügyminiszter elvileg nem ellenezte a csendőrség alkalmazását. A város képviselőtestülete ugyanis sokaltaa csendőrintézmény fentartására fordítandó s lapunk egyik múlt számában ismertetett feltételeket. Elfogadott szerződések. A város által egyrészről Vind Istvánnal a városház kiépítésére, másrészről Szabó Ignáczczal a városi után 2 óra tájban belépett a marquisné termeibe — megkönnyebülten sóhajtott fel. De Corysandrának a tartózkodásával még nem volt minden akadály legyőzve. Gontran, amint esendes nyugalmasan ott ült a felesége, meg az anyósa közt, elkezdte: — Kedves mama, bizonyosan maga is csodálkozik azon, hogy mily engedékenységgel hajlottam minden kívánságára, pedig egynémelyikét igen súlyosnak találtam . . . — Hogyan tehetett volna máskép, szerettem volna látni 1.. . viszonzá a marquisné s tetszelegve nézegette picziny, elegáns czipöjét. — Talán nem szándékozik így folytatni ? — Nem egészen! Éppen ma s ép ebben az órában nem akarnám még kifejteni teljes prog- rammomat. Elégnek találom, ha csupán annyit közlök önnel, hogy estére a feleségemmel elutazom az ismeretlen távolba. — El! Elutaznak! . . . Leányom megfogadta nekem, hogy nem megy nászúira 1 Megesküdtél rá, Carmen, jól tudod 1 — Kedves mama, a leánya ma arra esküdött meg, hogy követni fogja a férjét és mindenben engedelmeskedni fog neki . . . Kedves angyalom, öleld meg hát anyádat. A kocsi a kapu előtt áll. Rövid bucsuzás a legjobb. A marquisné készületeket tett arra, hogy elájuljon s Gontran felhasanálta ezt az alkalmat arra, hogy könyekben úszó feleségével elsiessen .. Negyedórával utóbb a fiatal pár belépett a Grand Hotelben levő lakosztályába. Ott várta már levéltár rendezésére kötendő szerződések elfogadtattak. Helypénzszedési jog. Egerváros piaczi és vásári helypénzszedési joga a tanács által megállapított árverési feltételek szerint 8000 frt kikiáltási ár mellett bérbe adatni rendeltetett. Átengedett közterületek. Tudomásul vétetett Hevesmegye megyebizottságának jóváhagyó határozata Tábory Mátyásné, Novotha János, Pásztor Bertalan dr. és a cziszterci rendnek a város által átengedett, illetve eladott közterületekre nézve. Egyszersmind határozatilag kimondatott, hogy az eladásból befolyó összeg az építészeti és kisajátítási alaphoz csatoltassék. A revolveros pásztorok. Hevesmegye közgyűlésének azon ismeretes határ ozata, hogy a pásztorok ezentúl puska helyett re- vorverrel járjanak, tudomásul vétetett. A meggyilkolt hagyománya. A Juhász Sándor által hagyományozott összeg kiosztásával a város Hibav György, Kösztler József dr. Mednyászky Sándor és Török Sándor városi képviselőket küldte ki. Az Eger-nádasdi vasút. Olvastatott Szederkényi Nándor Egerváros orsz. gyűl. képviselőjének következő levele: Mélyen tisztelt városi képviselőtestület! Azon áldozatkészséggel is párosult küzdelmünk és törekvésünk, hogy ha már városunk a pest—miskolczi egyenes vasút irányból mellőztetett, az alföld s felföldi egyenes vasúti összeköttetésnek központja legyen a debreczen—füzesabonyi vasút kiépítésével, már részben teljesült.' Hátra van azonban ezen egyenes ösz- szeköttetésnek legnehezebb része, az eger- nádasdi irány kiépítése, mely a bánréve— rozsnyó—dobsinai már kiépült iránynak, Dobsinától az oderbergi vasúttal való ösz- szeköttetésével nem csak helyi és országos; de európai forgalmi jelentőséget fog nyerni. Méltóztatik ismerni, mélyen tisztelt képviselőtestület, hogy városunk ezen jól felfogott érdekének munkálata szem elől eddig nem tévesztetek. Évekkel ezelőtt körülményesen állapíttatott ez meg a vidéki érdekeltség hozzájárulásával. Városunk képviselőtestülete tovább ment, nagy áldozatkészséggel az eger-nádasdi—ózdi irányt felmérette s költségelőirányzátot vétetett fel. Az ügy azonban ennél tovább nem ment eddig; mert az időközben munkába vett alföldi őszöket Carmen podgyászával a komorna, ki be volt. avatva a fiatal férj szökési tervébe. A Gontran ládáit majd annak a háznak a kapusa, hol a fiatal férj eddigi gargon lakása volt, fogja kiszállítani egyenesen az olaszországi villámvonathoz. Gontran ép átöltözködölt és elibe akart menni fiatal hitvesének, ki utazótoilettben jött elő szobájából, midőn kopogtattak az ajtón. — Ki az ? kérdé Gontran nyersen, mert a portugál és a czirkusz részéről egyiránt tartott a támadástól. Nem lehetetlen, hogy üldözőbe vették a kocsit s ily módon megtudták, hogy micsoda fogadóba szálltak. — Én vagyok, gróf ur, Prosper, a házmester — szólt be egy ismerős hang. Gontran nyugtalankodva nyitott ajtót. Ennek az emhernek a betoppanása ebben az órában semmi jót sem jelentett. — Van valami újság? kérdé a fiatal férj, gyorsan becsukva maga mögött az ajtót. Prosper, miután meggyőződött arról, hogy a fiatal grófnő nincs jelen, aggódó hangon mondá: — Igenis van . . . Gróf ur azt méltóztatott meghagyni, hogy ezekben a napokban szigorúan őrködjem. . . egy hölgy miatt, aki oda találna jönni . . . — Nos? — Hát, könyörgöm, a látogatás az imént meg is történt. Félni természetesen már nem féltem tőle, mert hiszen gróf ur végkóp otthagyta már a : zeköttetésnek megoldása az eger-füzesabony- debreczeni iránynak kiépítése jött napirendre, s a körülmények minden erőt, figyelmet és tevékenységet itt kötöttek le, mert nyilvánvalóvá lett előttünk, hogv a felföldi ösz- szeköttetés tovább folytatásának alapját fogja képezni a most már kész f.-abony-debreczeni vasút. A mai helyzet tehát az h( gy a városunkra oly fontos alföld-felföldi összeköttetésből még az egér-nádasd-ózdi, s továbbá Dobsinától a kassa-oderbergi irány kiépítése van hátra. Oly nagy fontosságú ez úgy országos, mint nemzetközi forgalmi szempontból, hogy ennek kiépítése előbb utóbb be fog következni. Az időt azonban, ha csak lehetséges, megrövidíteni a mi feladatunk. Utóbbi időben hírek merültek fel, melyek a felföldi összeköttetést városunk érdekével azonos iránytól elterelhetőnek gya- nittatták, sőt a felföldi érdekeltség egy nagy tekintélyű tényezőjét is ily czélzattól vezetve emlegették. Alapos értesülés folytán jelenthetem, hogy a felvidéki érdékeltségnek legtekintélyesebbjei, a városunk érdekének egyedül megfelelő nádasd-ozdi iránynak nemcsak pártolói, sőt a kivitelre áldozatkész közre- munkálóinként is készeknek nyilatkoztak. Idejét látom, hogy a város képviselőtestülete a nyilvánuló érdekeltséget figyelembe véve, saját jól felfogott java további munkálásaihoz a kezdeményező lépéseket megtegye. Ézuttal kérem a tisztelt képviselőtestületet, hogy jelen soraim folytán utasítani méltóztassék a polgármestert, hogy a város tulajdonát képező lejtmérési munkálatot felhívásomra majd magához vévén, a város nevében és érdekében vegyen részt bizonyos előkészítő tanácskozmán vban, természetesen minden kötelező nyilatkozat nélkül; s majd a teendőkre nézve annak idején előterjesztést tegyen. Kiváló tisztelettel maradtam kész szolgája Szederkényi Nándor. A képviselő testület megbízta a polgár- mestert a levélben irt dolgok elintézésével. Klein Ábrahámné alapítványa. Azon 1000 fitos alapítványról szóló okmányt, melyet özv. Klein Ábrahámné tett férje emlékére a helybeli reáliskola részére, a képviselőtestület örömmel vette tudomásul s azt jóváhagyás végett a közoktatásügyi miniszterhez felterjesztetni rendelte. Rét-bérlet. A közvágóhid mellett levő rét a tanács javaslatára nem fog bérbe adatni Kút-ilgyek. A hatvani II. negyedbeli házat. Ép a lakásban voltam s rendezgettem egyet- mást . . , Egyszerre minden csöngetés vagy kopogtatás nélkü1, belép egy hölgy, beleveti magát egy karosszékbe s azt kérdezi, hogy d’Heristal gróf itthon van-e ? Azt feleltem rá, hogy a gróf ur már nem lakik itt, reggel óta nős és hogy épen most viszem a ládáit a vasútra. — Azt majd meglássuk! mondja fogcsikorgatva a hölgy és ökölre szorítja kezét. — Én i, kosán akarok vele beszélni, ő vállat von; ekkor arra figyelmeztetem, hogy kénytelen leszek neki ajtót mutatni, ő felkapja a gróf ur régi lovagostorát és védöállásba veti magát. A feleségem segítségért kiált . . . Én, elejét akarva venni annak, hogy a rendőrség beleüsse az orrát a dologba, hamarosan végét szakítom a dolognak; Ei8diemnek nyugalmat parancsolva, kituszkolom őt az ajtón, az erélyes hölgynek pedig azt mondom, hogy előhívom a gróf urat. — Épen ezt akarom! feleié a hölgy. — Menjen! Gzifra dolog ez! — Ördögadta asszonya! káromkodott Gontran halkan. — Az esküvőm napján ront a lakásomba J Ugyan e pillanatban hallatszott a Carmen kérdése: — Kivel beszól, kedves Gontran ? — Senkivel angyalkám. A házmesterem valami elveszett kulcsot keres nálam. Vissza kell sietnem a lakásomra. Háromnegyed óra múlva ismét nálad leszek. — Vigyél magaddal. — Nem, édeskóm, az nem lehet. Ott minden
