Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-13 / 85. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi november hó 13 85. szám. Srerkosztüség : Eger, Jókai-nt.cza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és cstttör- tiiköu d u. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-ntm 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é.re 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egyesszám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. mindazokat az eszközöket, a melyeket a szomszéd városok már nagyob- bára mind megadtak s amelyek nagy részt minden nagyobb befektetés és a közadózás megterheltetése nélkül megterem teth ető k 1 ennének. Sajnos, nem puszta theoria és nem puszta kombináczió az, amiről itt szólani akajunk, hanem a tényleg érzett szükséglet kívánsága. Rendesen azzal szokták ugyanis elütni a hírlapi felszólalásokat, hogy azok a tényleges viszonyokkal nem számolva theoratikus kombinácziókra építik javaslataikat. Megengedjük, hogy sokszor csakugyan kombináczión alapul egy-egy közczélu javaslat, de tessék csak megpróbálni a tényleges viszonyokra ráilleszteni s bizonyára legtöbbször praktikus értéket is fognak azok nyerni, ha nem egészben, de legalább részeiben. O Az, a mit most a tisztelt magisztrátus figyelmébe ajánlunk, szintén egy olyan égető szükséglet, a mely kielégítésre vár s a mely épen nem alapszik theoretikus kombinációkon, mert hiszen azok panaszmi alapszik, a kik a szükséglet hiányát élénken érzik. A piaczrendezés égető szükséglete ez. Panasz jött hozzánk a piacz rendezetlensége miatt. Nem értünk itt adminisztráczionális rendezést, mert hiszen kicsinyes, személyes természetű lenne, a melyen rövid utón is lehetne segíteni. De igenis értjükbe rendezetlenség alatt azt, hogy a mi piaczunk egyátalán nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, a melyek a piacz megbízhatóságát biztosítanák s ezzel természetesen a forgalmat növesztenék. Panaszolják, hogy a takarmány, és állatpiacznak nincsen hiteles mérőeszköze. Nálunk még mai napig is kocsi számra vásárolják, a takarmányt és szemre mérik meg a sertést, ami körülbelül egyértelmű a zsákban macskát árulással. Akárhányszor megtörténik, hogy a megvásárolt kocsiszéna szemre kitűnő olcsó vétel, mert a kocsiderék fel van duzzasztva s a mikor lehányják, veszik észre, hogy biz’ az mázsával is kevesebb, mint a mennyire szemmel megmérték. Ha- sonlókép áll a dolog a sertésüzlettel, pedig örvendetesen konstatálhatjuk, hogy ez üzletág a legutóbbi időben fellendült. A hiteles mérték hiányossága okozza aztán, hogy eladó- és vevőí A rendezetlen piacz. — Hiteles mértékek. — Eger, november 12. Kétségtelen dolog, hogy Eger- város magisztrátusának a legutóbbi időben több oly dolgon megakadt a szeme, a melyek a város ipari és kereskedelmi fejlődését megakadályozzák, avagy a melyek ezen fejlődését elősegítenék. Néhány ilyen szembeakadt dolgot nyélbe is ütöttek, de bizony még manapság is ott állunk, hogy azon dolgok, a melyek a figyelmet felkeltették, még ma is elintézetlenül hevernek, valamint még számos olyan kjsebb-nagyobb dolog yau, melyekkel a kereskedelmi és ipari fejlődést előmozdítani lehetne, de a mfelyek mindez ideig még szem elé sem kerültek. A város magisztrátusának minden áron oda kellene törekednie, hogy a kereskedelmi és ipari tevékenység a lehető legkevesebb nehézségekbe és akadályokba ütközzék, másrészt pedig ugyancsak ezen tevékenység a lehető legelőzékenyebb kedvezményekben részesitessék. Oda kellene törekedni, hogy a kereskedelmi és ipari forgalom részére megadhassák Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Hogyha az ángy alóli . , — Az Egri Újság eredeti tárczája. — Hogyha az angyalok Földre szállanának, S hullnának könyei Az egek karának, És ha a környékből Tengerek lennének : A földért e könyek Flegel tennének ? W- S. Árpád. Két mese. Pierre Wolff-tól. I. A szőke haj. Valóban — szólott a szőke asszonyhoz — valóban édesem, szeretem kebled csillogó havát, yaki(ó macska fogaidat, kék szemeid fényéi, ajkaid sötótpiros színét; de legfőkép szeretem szőke hajad hullámzó tengerét, mely színeket játszik, avárcsak a ragyogó fém; a selyem hajadat, a mosolygó hajadat, mely arany szint vet, majd meg rezet; finom, puha hajadat, mely mennyei dicsfényként övezi fényes homlokod, ha felvetted a fejedre, sisakként, a szerelem amazonjának tűnsz fel nekem ; ha kibontod, úgy hullámzik a selyem fénye, mint a hellen tengerből kiemelendő szépséges Vénuszé . . . Ezt mojidá és ily hangon szónokolt még vagy egy fertály óráig kedveséhez kéjes mámorban töltött éj után a fiatal költő, aztán belefáradt. — Hol ebédelünk, kedvesem ? Kérdé a hölgy. — A hol akarod, a vendéglőben, ha úgy tetszik, korcsatában, ha kedved tartja, vagy talán az anyádnál. —? Nem, mondá a nő, ebédeljünk itt, te nálad, én fogok főzni. Nagyszerű lesz s úgy fogjuk egymást szeretni. Maradjunk szerelmünk légkörében . . . ügy történt. Hamarjában szerény ebédet rögtönzött s diadalmas arezezal hozta be a levest. — Mi a manó ? mondá. a költő, kedvetlenül tolva félre a tányért, egy hajszál a levesben ?... . — Óh! egy szál a szőke hajamból, melyet csak az imént dicsértél annyira s a melyet annyira szeretsz! Néze csak, mily finom s mily hosszú. — Nem szeretem azokat a levesben, szólt a költő keserűen. Szó szót követ s a dalnak vége az, hogy a költő tányérja az ezüst s aranyszínű hajak felé repült. — Menj az ördögbe azokkal a piszkos | hajfürteiddel! — s ordít va e -apta be maga után | az ajtót. lm ez lett a vége a szerelmi viszonynak és a . . . leveses tányérnak. II. A fogorvosnál. A beteg félarczáf gondosan befödve, óvatosan lépked a lépcsőkön felfelé. Csönget. Az inas ajtót nyit. Belép. Lassankint úgy érzi, hogy fájdalma megszűnik, beledugja a mutató ujját a szájába s újra meg újra tapogatja a beteg fogát. No nem is kell már ebad (a fogorvosa, gondolja magában, elégedetten mosolyogni próbál, veszi a botját, kalapját és az ajtónak tart. De már késő. Megnyílik a doktor ur ajtaja s az inas kéri, hogy lépjen be a műterembe. Doktor: Jó napot uram! . . . Beteg (sápadozva): Különös . már egy csepp fájdalmat, sem érzek. Orvos: Tessék csak helyet foglalni, talán nem is lesz szükséges kihúzni. Beteg (megkönnyebbülten mutatja a fogát): Ez az . . . Orvos: Nyissa ki kérem jobban a száját . . . Így ni! (megnézi a fogát.) Oh! .. . Oh! . . . itt már nem lehet segíteni ... ki kell huzni 1 Beteg (fel akar kelni): Azt hiszi doktor ur ? Orvos : ügy van, azt hiszem! ha ott hagynók, elrontaná a többit is, hajoljon csak le egy kissé s vegyen bátran lélegzetet. Beteg: Oh, az árgyélusát! Orvos: Hisz ez nem oly nagy dolog ... | ismerek egy urat, aki huszonkét fogát huzattá ki i egy napon.
